Egyszer vége lesz: apokalipszis-forgatókönyvek

Az alábbiakban a szeptemberi Jövő magazinban megjelent cikkem szerkesztett változatát olvashatjátok.

1. Valami becsapódik a Földbe

A sok tízmillió éves időszakonként ránk zúduló űrtörmelék nem egyszer eltörölte már a Föld élőlényeinek nagy részét. Alok Jha tudományos újságíró szerint 30-35 millió éves ciklusokban a Naprendszer fel-alá mozog a Tejútrendszerben, és amikor áthaladunk a legsűrűbb részén, eltalálhat minket valamilyen kozmikus tárgy. A Pánikológia című könyv szerzői szerint már egy százméteres átmérőjű kisbolygó is hatalmas károkat okozhat, attól függően, hol ér földet. Száraz landolás körülbelül tízezer ember életét olthatja ki, ha viszont a tengerbe csapódik, az áldozatok száma a szökőár következtében több millió lehet. Félni viszont nem kell, a mi életünket – beleértve az unokáinkét is – jelenlegi tudásunk szerint nem fenyegeti ilyen veszély. A kockázat ráadásul tovább csökken, ha időben értesülünk a veszélyről.

2. A Nap haldoklása

A Nap több milliárd év múlva bekövetkező haldoklása a távoli, de biztos világvégék közé tartozik, ahogy erre a minap Vlagyimir Putyin orosz elnök is rámutatott. A csillag jelenleg életének középső szakaszában tart, körülbelül ötmilliárd év múlva azonban elfogynak elégethető hidrogénkészletei. E ponton a Nap magja előbb zsugorodni kezd, majd külső rétegei a jelenlegi átmérő több tízszeresére tágulnak. Az égitest elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt, és ha a Föld még túl is éli ezt a tágulást, az élet egészen biztosan kipusztul. Ezután a Napból Vénusz-méretű, a jelenleginél százszor fényesebb fehér törpe lesz, és intenzív fénye kiégeti a Föld kőzeteit és szétszakítja a felszíni molekulákat.

3. Földönkívüliek támadása

Az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvételről Stephen Hawking fizikus pár éve igen pesszimistán nyilatkozott: szerinte az emberiség akkor jár a legjobban, ha az élet más formáinak keresése helyett inkább megpróbálja elkerülni a kontaktust. S ha nem is mindenki ért egyet vele ebben, már úgyis mindegy. Ahogy a földönkívüli intelligenciát keresők egyik vezető csillagásza rámutatott: a televízióknak, rádióknak, radaroknak köszönhetően a világűr már jó ideje tele van a nyomainkkal. Persze, ha a statisztikát nézzük, a Hawking-tábornak nincs oka aggodalomra. A találkozás valószínűsége igen kicsi, még ha eddig nem sikerült is tudományos megalapozottságú képletet találni a civilizációk közötti randevú lehetőségének kiszámítására.

4. Megacunamik

„La Palma az Atlanti-óceánba fog omlani. Nem az a kérdés, hogy ez be fog-e következni, hanem hogy mikor” – idézi az egyik katasztrófakutatót Alok Jha. Aki szereti a borzongást, annak a turisták által kedvelt sziget geotörténetének tanulmányozása megfelelő olvasmány lehet. Egyes jelentések szerint egy jövőbeli vulkánkitörés soha nem látott méretű földdarabokat szakíthat ugyanis a vízbe, ami akár 800 méter magas és óránként 240 kilométeres sebességű hullámokat gerjeszthet az óceánban. Ekkora vízfal nemcsak minden útjába eső szigetet elsöpörne, de az európai, az afrikai és az amerikai partokig se nagyon csökkenne 40-90 méter alá. Persze, ahogy az lenni szokott, olyan kutatások is léteznek, amelyek megalapozatlannak tartják a szigettel kapcsolatos riogatásokat.

5. Szupervulkánok

Globális következménye lehet egy normál vulkánnál sokkal erősebb szupervulkán kitörésének is – ekkora erupció hatása 900 méter átmérőjű aszteroida becsapódásához mérhető (ennek tizedének hatását lásd fentebb). Geológusok becslése szerint a 100 ezer évente előforduló, az 1883-as Krakatau-kitörésnél százszor nagyobb erejű katasztrófa esélye ötször-tízszer nagyobb a következő pár ezer évben, mint egy aszteroida becsapódása. Ilyen szerencsétlenség esetén kontinenseket borítana el a sár, a hamu és a tűz, az átlaghőmérséklet pedig fény hiányában drasztikusan csökkenne.

6. Mesterséges fekete lyuk

Népszerűek azok az elméletek is, amelyek az emberi tevékenységben látják világunk pusztulását. A legújabb ezek közül a médiában is alaposan kitárgyalt nagy hadronütköztető (LHC). A CERN svájci–francia határon kiépített részecskegyorsítójától a tudósok azt várják, hogy kitágítja a világunkról szerzett információk határait. A gyorsító ellenzői viszont attól félnek, hogy megismerés helyett önmagunkat pusztítjuk el, például mesterségesen létrehozott fekete lyukkal. Fekete lyuk és fekete lyuk között azonban nagy különbség lehet, ugyanúgy, ahogy az állat szóval egyaránt leírható elefánt és amőba mérete között is – mutatnak rá fizikusok. Miközben a Földet csak több tonnás fekete lyuk tudná eltüntetni, az LHC-ben születő lyukak súlya a gramm értékelhető hányadát sem éri el. Ilyen lyuk az előtt elpárologna, hogy bármi kárt okozna – érvel Alok Jha. Arról nem is beszélve, hogy ami a gyorsítóban történik, a természetben már számtalanszor bekövetkezett a Föld története során, bolygónk mégis él.

7. Atomháború

Hirosima és Nagaszaki, majd egy korszakkal később a csernobili és a fukushimai katasztrófa példáján a világ ízelítőt kapott a nukleáris pusztítás erejéből. A kölcsönös bizalmatlanságban átvészelt hidegháború már a múlté ugyan, de időközben új hatalmak jelentek meg a nukleáris csapásra képes államok térképén. A ma közel tucatnyi tulajnak több tízezer rakétatöltete van, bevetésükkel százmilliókat lehetne rövid időn belül elpusztítani.

8. Terrortámadás

Arctalan fenyegetésként rendre felbukkan a mindenre elszánt terroristának a képe is, aki valamely bizonytalan státusú állam rosszul fizetett tudósainak segítségével jut radiológiai, biológiai vagy vegyi fegyverhez. Az alapanyagokhoz manapság valóban nem olyan nehéz hozzáférni, sokkal nehezebb viszont hatékony bombát gyártani belőlük. Bárhogy jön is össze ilyen összeesküvés, valószínűleg nem pusztítaná el a civilizációnkat. Egy-egy várost örökre tönkre tudna ugyan tenni egy piszkos bomba, súlyosak lennének a csapás pszichológiai és gazdasági következményei is, de a földi élet eltörléséhez többre van szükség.

9. Mesterséges szuperintelligencia

Ennél is kisebb az esélye, hogy a közeljövőben az általunk létrehozott intelligenciák okozzák majd a végzetünket. Jelenleg a legmodernebb gépek sem közelítik meg egy gyerek gondolkodásának komplexitását, s a legoptimistább technológiai jóslatok sem számolnak azzal, hogy a XXI. század közepe előtt elérjék az ember szintjét.

Egyes vélemények szerint e ponttól viszont a folyamatok felgyorsulnak, és a gépek gyorsan túllépnek rajtunk. Hogy miként fogunk együtt élni velük, az rajtunk is múlik, ezért az első szuperintelligencia megtervezésekor külön figyelemre lesz szükség. Van időnk gondolkozni.