Marinov Iván Balkán, kosárlabda, röplabda, külföldi valuta, családi védőszent, anarchia – néhány kulcsszó, amiből kiderülhetne, hogy aki a szöveget írta, nem Magyarországról beszélt. Vagy ha igen, nem érdemes komolyan venni. Egyesekben azonban e hiányosságok a kételkedés helyett inkább dühöt szülnek, és azonnal visszatámadnak: Miért ír olyan Magyarországról, aki azt sem tudja, hol található ez az ország? – méltatlankodnak.
De lássuk előbb a szöveget:
„EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL!!!!
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…”
A teljesség igénye nélkül íme néhány dolog, ami a leírtak közül nem jellemzi Magyarországot:
– a Balkánon található,
– a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet,
– a nyolcórás munkaidő tizenkét órás: ugyan vannak ágazatok, ahol a túlóra mindennapos, de általános jellemzőként nem beszélhetünk arról, hogy a magyar emberek hivatalos munkaidejük másfélszeresét dolgozzák le,
– röplabdában és kosárlabdában erősek,
– az újságírók parancsba kapják cikkeiket: van ugyan egy uniószerte bírált médiatörvényünk, de alapvetően és szerencsére attól még messze vagyunk, hogy parancsszülte médiáról beszéljünk | Update: 2012 óta azért egy-két sajtótermék közelebb került ehhez,
– a külföldi valuta felváltotta a hazait: ugyan sokan adósodtak el euróban és svájci frankban, de azért ezt felváltásnak nevezni túlzás. Akkor már inkább Montenegró, ahol az euró a hivatalos fizetőeszköz,
– családi védőszent: szerbekre jellemző vallási ünnep,
– az anarchia mint normális állapot. Lásd még: anarchizmus.
Stimmel, de másra is ráhúzható:
– önmagával határos: a határon túli magyarok miatt Magyarországra is értelmezhető, de akár Szerbiára is, ahol a délszláv háború végeztével több millió szerb maradt a határokon kívül,
– legszebb nők: ezt kivétel nélkül minden ország állítja magáról, személyes tapasztalat alapján én a környékbeliek közül a magyar és a horvát lányoknak adnám meg a díjat,
– a vonatok késnek, ingyenes egészségügyi ellátás, drága gyógykezelés, csökken a népesség, a világválság állampolgárságot kapott, a bírósági eljárások sokáig tartanak, stb: igen, de vajon hol nem a régióban?
Túl azon, hogy – politikai beállítottságtól függően – lehetne találni stimmelő dolgokat, a fent leírtak Magyarországnál jobban illenek szinte bármelyik délszláv országra. Hogy melyikre a leginkább, az hamarosan kiderül, de előbb lássuk az egyes verziókat megtalálásuk sorrendjében. Merthogy igen, szinte valamennyi délszláv nemzet ismeri az „amerikai újságíró” cikkét, ami őket mutatja be.
Délszláv verziók
A szöveg horvát nyelvre optimalizált verziójának fordítója kicsit okosabb volt: ő kiszedte a horvátokra nem jellemző vallási szokást, a családi védőszent ünnepét. A röplabda mint erős sportág viszont benne maradt, pedig ez rájuk se nagyon illik (a kosárlabda a magyaroknál kicsit jobban):
”Ima na Balkanu jedna zemlja koja graniči sama sa sobom. Gdje žive najljepše žene, a natalitet opada. Gdje nezaposleni najviše rade. Gdje na najplodnijoj zemlji žive ljudi koji gladuju. Gdje vlakovi kasne po redu vožnje. Gdje svi igraju nogomet, a pobjeđuju u vaterpolu, košarci, rukometu ili odbojci. Gdje svi žure na posao, a nitko ne stiže na vrijeme. Gdje osmosatno radno vrijeme traje 12 sati. Gdje je zdravstveno besplatno, a liječenje skupo. Gdje su novinari slobodni da napišu što god im se naredi. Gdje su javne nabavke tajne, a državne tajne javne. Gdje se ratovi nikada ne završavaju. Gdje se povijest ponavlja svaki dan. Gdje su najbogatiji oni koji nikada nisu radili. Gdje je strana valuta uzeta za domaću. Gdje pametne zbog nerazumijevanja proglašavaju ludima, a lude sposobnima. Gdje nepismeni pišu povijest. Gdje su zakoni nezakoniti, a anarhija normalno stanje. Gdje se živi od budućnosti jer na sadašnjost nemamo pravo. Gdje se svatko svakom smješka, a nitko nikome ne želi dobro. Gdje sudski postupci traju duže od života. Gdje su samo poplave način navodnjavanja zemljišta. Gdje smatraju da će zemlja duže napredovati ako se što više nazaduje. Gdje normalni nisu potrebni i zapošljavaju se podobni, a ne sposobni. Ima na Balkanu jedna zemlja u kojoj poštenjem, iskrenošću i marljivošću nikad nećeš stići do željenog cilja…”
Létezik a levélnek egy bosnyák verziója is 2012 májusából, angol nyelven, ahol a szöveg végén az országot is megnevezik – Bosznia és Hercegovinát. Ebben a verzióban is dolgoztak egy kicsit a vallásos utaláson: itt mecsetekről és ortodox rituálékról van szó, ami nagyjából jellemzi is az ország vallási felosztottságát (a katolikus horvátok kimaradtak). Az árulkodó sikersportágakat itt kihúzták, maradt a semleges „other sports„.
„There is one country in the Balkans that has borders with itself. Where the most beautiful women live, yet where the population is decreasing. Where unemployed people work the most, yet where people living on the most fruitful land are starving. Where trains are late. Where everybody plays football, yet where the winners are in the other sports. Where everybody rushes to work, but nobody gets in on time. Where eight hours of work lasts twelve hours. Where health care is free, yet treatments are expensive. Where blood pressure is higher than the social security benefits. Where journalists are free to write whatever they are ordered to write. Where the global economic crisis has gained citizenship. Where public tenders are secret, and state secrets are public. Where wars never end. Where history repeats itself every day. Where the richest people are those that never worked. Where foreign currency is taken as the country’s own. Where people celebrate Christian Orthodox rituals and go to mosques, yet are cursing God. Where smart people that they don’t understand are proclaimed mad, and mad people are proclaimed capable. Where the un-educated are writing the history. Where laws are illegal and anarchy a normal condition. Where government hates people as undesirable witnesses. Where people live from the future, since they have no rights for the present. Where everyone is smiling to each other and no one means well to one another. Where justice cases lasts longer than a lifetime. Where only floods are means for fertilization of the lands. Where people call for dictators while calling democracy „taxes for the fools.” Where people think the country will move forward only if it goes backward. Where you are not normal if you don’t go crazy. Where you live only to die, where time is eternal, government immortal…..Bosnia and Herzegovina.”
Egy montenegrói cikk hozzászólásaként a szöveg így néz ki, és mint az a többi kommentből felsejlik: valószínűleg egy montenegrói hozzászóló küldte be ezt egy valószínűleg szerbnek. A szerb meg is jegyzi, hogy ismeri a találó szöveget, szerinte a Chicago Times-ban jelenhetett meg, de „senki nem tudja pontosan, ki a szerzője”.
Mert hát igen, a szövegben felsorolt sportokból, vallási szokásokból és a politikai helyzetből kiindulva az írás leginkább Szerbiára jellemző, és meg is találtam a szerb változatát a Facebookon:
„Ima na Balkanu jedna zemlja, koja se graniči sama sa sobom. Gde žive najlepše žene, a natalitet opada. Gde nezaposleni najviše rade, gde na najplodnijoj zemlji žive ljudi koji gladuju. Gde vozovi kasne po redu vožnje. Gde svi igraju fudbal, a pobeđuju u vaterpolu, košarci, rukometu ili odbojci. Gde svi žure na posao, a niko ne stiže na vreme. Gde osmočasovno radno vreme traje dvanaest sati. Gde je zdravstvo besplatno, a lečenje skupo. Gde su novinari slobodni da napišu šta god im se naredi. Gde je svetska kriza dobila državljanstvo. Gde su javne nabavke tajne, a državne tajne javne. Gde se ratovi nikad ne završavaju. Gde se istorija ponavlja svaki dan. Gde su najbogatiji oni koji nikad nisu radili. Gde je strana valuta uzeta za domaću. Gde ljudi slave slavu, a psuju Boga. Gde pametne zbog nerazumevanja proglašavaju ludacima, a ludake sposobnima. Gde nepismeni pišu istoriju. Gde su zakoni nezakoniti, a anarhija normalno stanje. Gde vlast prezire građane kao neželjene svedoke. Gde se živi od budućnosti, jer na sadašnjost nemaju pravo. Gde se svako svakome smeška, a niko nikome ne želi dobro. Gde sudski postupci traju duže od života. Gde su samo poplave način navodnjavanja zemljišta. Gde prizivaju diktatora, a demokratiju smatraju porezom na budale. Gde smatraju da će zemlja više napredovati ako što više nazaduje. Gde nisi normalan, ako ne poludiš. Gde živiš samo zato da bi umro, gde je vreme beskonačno, a vlast besmrtna!”
A bejegyzés alatti hozzászólások szerint a cikket a New York Times egy újságírója írta a szerbekről, egy januári véleménycikk szerint pedig „valaki Chicagóban”. Nekem egyelőre sehol nem sikerült megtalálnom. Keresem tovább, de természetesen rögtön szóljon az, aki többet tudna róla.
Update | 2013 februárjában a szöveg kapott egy kis előjátékot, és azzal indult újra lájkgyűjtésre:
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!„Egy 17 éve kivándorolt és azóta is az USA-ben élő barátom szavai csengenek a fülembe akinek mindössze 8 általánosa volt „itthon” majd saját lakás,kocsi ,éttermek ott,hogy:” Ha nem boldogulsz Magyar országon az az ország hibája,viszont ha nem boldogulsz az USA-ban csak magadat okold”..”
indián: „Az erős szaporodik,és a gyenge elpusztul.Oké nincs már gyenge.Csak erős van.Akkor ki szaporodik?Te egyedül?”
A gyenge és az erős relatív. Ha összegyűjtöd a legerősebbeket, ugyanúgy lesznek relatívan gyenge egyedek, akik elhullanak. De lassan én is befejezem a veled való társalgást, mert ezt még egy 4 éves is ki tudja következtetni. Például az olimpiai versenyszámok. Attól, hogy te az ország legjobbja vagy valamiben, lehet, hogy a világ legjobbjai között már csak utolsó leszel. Vesztesek mindig lesznek, mert aki ma a legjobb, lehet, hogy az új generációval már nem veszi fel a versenyt. Ezért kell folyamatosan fejlődni, egy életen át tanulni, képezni magad.
A természetes szelekció által leszünk folyamatosan jobbak, erősebbek, hatékonyabbak minden téren. Az evolúciós zsákutcák elpusztulnak, az egyednek csak annyi a felelőssége, hogy szaporodás után immáron nem csak a génjeit, de a mémjeit (tudását) is átadja.
„Aki kitalálta jót akart,leegyszerűsíteni a “cserekereskedelmet”,de nem volt eléggé előrelátó.”
Ahogy az élet más területein is vannak visszafordíthatatlan folyamatok, így ez is az. Elmagyaráztam már miért. Akiknek hatalmukban állna visszaállítani a régi rendszert, azok (szerencsére) soha nem fogják, mert már megteremtették maguknak az anyagi függetlenséget. Nekik azt fel kéne áldozni. A „romlandó” pénz konstrukciók egyike sem veszi számításba, hogy az embereknek motiváció kell, vagy kényszer. Ha a pénz felhalmozása által nem érheti el a célját, hanem élete végéig dolgoznia kell, akkor az számára maga a pokol. Ezt egyetlen épeszű ember sem akarhatja, még ha nem gazdag, akkor sem. Mert gazdag még lehet, de ez ilyen rendszerben minden esetben csak rabszolga lehetne belőle.
Mindezt miért? Mert szociálisan túl érzékenyek egyesek a kipusztulásra ítélt egyedek iránt. De az altruizmus sosem lehet evolúciósan stabil stratégia egyetlen faj esetében sem.
„Mindezt miért? Mert szociálisan túl érzékenyek egyesek a kipusztulásra ítélt egyedek iránt. De az altruizmus sosem lehet evolúciósan stabil stratégia egyetlen faj esetében sem.”
Emerson, aki szociálisan érzékeny tud lenni, azt embernek hívjuk. Aki pedig mások kipusztítására törekszik, azt meg fasisztának. Fejlett társadalmakban ugyanis nem csak az evolúció dönti el hogy ki maradhasson életben, hanem az ember is.
Lehet, hogy ez számodra tényleg felfoghatatlan, de csak a puszta genetika ma már nem sors döntő. A szocializálódás legalább annyira fontos, hacsak nem egy lakatlan szigeten tervezed a meggazdagodásodat.
Hat: Aki törekszik rá az fasiszta. Aki viszont saját magával (és szűk családjával, baráti körével) törődik, a többieket pedig figyelmen kívül hagyja, az túlélő. De ezt neked nem kell magyaráznom, te is leléptél egy haldokló országból ki Belgiumba a jólétbe, mert esélyed volt rá és nem azzal foglalkoztál, hogy hány ember marad itt az élete végéig minimálbéren tengődve. Azzal foglalkoztál, hogy neked lehetőséged van és kihasználod azt.
A neten mindenki azt ír, amit akar, az ingyen van. De valahogy ami közös a fotelforradalmárokban, hogy csak olyasmit tesznek (általában a neten), ami ingyen van (vagy jövedelmükhöz, vagyonukhoz képest relatívan olcsón, pl. domainbérlet) és nem veszélyezteti az életüket, de még az egzisztenciájukat vagy a jóhírüket sem. Még ha némelyik ki is megy az utcára, gondosan ügyel rá, hogy a demokrácia keretein belül maradjon és vagy az exhibicionista vágyait elégíti ki egy nyilvános tüntetés által, esetleg szimplán „jó bulinak” tartja vagy az agresszivitását éli ki és jól kidühöngi magát, mivel sem a bronzszobor, sem a macskakő nem üt vissza. És persze itt is bejátszik a közösségi faktor, többen mókásabb a rendbontás is.
A puszta genetika önmagában nem sorsdöntő. Azért is írtam, hogy a tudás átadása is fontos. De egyrészt bizonyos társadalmi szint alatt még a fenotípus sem megfelelően fejlődik, tehát már a genetikai potenciál sem lesz 100%-os, ráadásul a gazdagok gyerekei átlagos IQ-val és előnytelen külsővel (értsd: a társadalom által elfogadott szépségideál szöges ellentéte), is jobban érvényesülhetnek (gyerekkoruktól magántanárok sokasága, már tizenévesen több nyelven beszélnek, mikor a többiek többsége cigarettával, alkohollal és partidrogokkal építi le magát), huszonévesen már több diplomájuk és kiterjedt tudásuk van (mikor a többiek két minimálbéres állás között munkanélkülin tengődnek a mamahotelben vagy rosszabb), ráadásul szaporodásra (ezáltal a génjeik továbbadására) is nagyobb az esélyük, mert míg a harmadik világban nagyobb szerepe van az ösztönöknek és nincs is fogamzásgátlás, addig a fejlett világban a szegényebbek félnek a gyerekvállalástól. A nők azért, hogy hova szüljenek a létbizonytalanságba, a férfiak (akiknek evolúciósan nem sok felelősségük van) pedig azért, hogy nehogy gyerektartást kelljen fizetniük. Ugyanakkor a jó genetika (egészség, erős szervezet, szép külső) mindkét nemnél előnyt jelent, amiből vagyont lehet kovácsolni, ezt kár lenne vitatni. Persze ahogy vázoltam is, a vagyon majdnem mindent überel, kivéve a súlyosabb egészségügyi problémákat, de ha már ezek jelen vannak, azokon is javíthat a pénz, illetve ronthat a pénztelenség).
Eredmény: Az első generációs gazdagok (akik eléggé rátermettnek bizonyulnak, hogy megőrizzék vagyonukat és az utódjaikat is ennek szellemében, felelősségteljesen neveljék fel) genetikai állománya javuló tendenciát mutat, míg a szegényebb rétegek esetében erős fluktuáció figyelhető meg.
Persze cserélődés van, mivel a gazdag dinasztiákból kihullanak a leggyengébbek, a szegények közül pedig felemelkednek a legerősebbek. A korábbi, 50% környezet 50% egyéni akarat példámmal kombinálva: a járulékos veszteség csupán az, aki 50% akarat mellé 0% környezeti segítséget kapott, de még ő jobb pozícióba kerül azoktól, akik 0% egyéni akarattal rendelkeznek és csak 49%-ot (vagy kevesebbet) kaptak a környezettől.
Amit te szocializálódásnak hívsz az pedig nem más, mint egy színpadi szerep a sok közül az élet színpadán. Az élet ugyanis egy színjáték, ha szerencsés vagy akkor a családodnak és a barátaidnak adhatod saját magadat, de mindenki más előtt valamilyen szerepet kell játszanod, amiből hasznot remélhetsz.
Vagy te tényleg úgy gondolod, hogy az a sok szociálisan érzékeny ember, aki annak mutatja magát az tényleg az? Fenéket! Ez egy társadalmi elvárás bizonyos szubkultúrákban.
Amikor én otthagytam ezt a „haldokló” országot még nem volt ez a hű de nagy demokrácia otthon, és egy diktatúra elől menekültem ami akkor épp balos volt. Ami azóta megváltozott az az, hogy az akkori középréteg jelentős része inkább lecsúszott mint felemelkedett volna. Rengeteg más kultúrát ismertem meg azóta, de ekkora megosztottságot ami nálatok van, máshol tényleg nem láttam. Belgium egy kozmopolita ország, Brüsszel egyes részein szinte már nincs is belga.
Az emigráció nem lehetőség kérdése, hanem kényszer, vagy elhatározás. Ezt mindenki megtehette volna, és meg is teheti. Ez is része a túlélésnek. Persze hogy a jó genetika előnyt jelent, de ezen a területen a magyarok tényleg nem panaszkodhatnak, a történelmünk ugyanis gondoskodott erről. Minél jobban keverednek a gének, annál erősebb utódok születnek. És ez fordítva is igaz, minél kevésbé kevernek, annál inkább elkorcsosul.
„Amit te szocializálódásnak hívsz az pedig nem más, mint egy színpadi szerep a sok közül az élet színpadán.” — szerinted a kutya színészkedik amikor csóválja a farkát ? Olvastad a Kis Herceget ? Persze, mindenkinek meg kell tanulni a színpadi szerepeket, de előbb rá kéne jönnie, hogy melyiket tudja a legjobban. Vannak akik a gyilkost játsszák, de ehhez áldozatokra is szűkség van. A színeskedést pedig a családban és az erre létrejött speciális intézményekben lehet megtanulni, amit pl. iskolának hívunk. Ezzel gondolom te is egyet tudsz érteni, hiszen beszéltél már a tanulás fontosságáról. Aki pedig túl sokáig játszik egy szerepet, a végén még azonosul is a figurával. Ez egyaránt igaz a koldusra és a politikai elitre is.
Ha elfogadod, hogy a magyarokkal nincs genetikai probléma (sőt !!) és azt is, hogy a maradék 50% fejleszthető (és ez még a háziállatokra is igaz), akkor ez egy igen összetett probléma. Használva a színházi példát, szerintem az lesz a legsikeresebb színész, aki sok szerepet tud eljátszani. Viszont, közben változik a környezet és aki nem „alkalmas” a megváltozott viszonyok között folytatni, az nem éli majd túl. Itt pedig nem genetikai tényezőkről van szó, hanem ember által alkottakrol, tehát politikáról.
„… nem azzal foglalkoztál, hogy hány ember marad itt az élete végéig minimálbéren tengődve.” — lehet, hogy százaknak segítettem azóta munkába állni, és köztük sok magyar is volt. Az is lehet, hogy én ugyanazt a szerepet játszom a szűk családi körben mint a neten, vagy a munkahelyemen. Erre még nem gondoltál ? Lehet, hogy tényleg altruista vagyok ?
Végezetül egy neves francia politikustól idézek : ” csak a rasszista nem integrálódik „.
Hat: „Ami azóta megváltozott az az, hogy az akkori középréteg jelentős része inkább lecsúszott mint felemelkedett volna.”
Ez teljesen természetes. Ha kényszerrel, vagyonújraelosztással elveszed a gazdagoktól és szétosztod a szegények között, plusz diktatórikus berendezkedéssel és masszív államosítással kontrollálod (meggátolod) a felhalmozást, akkor az összvagyon eloszlása egyenlőbb lesz.
A kapitalizmus azért volt csábítóbb sokak számára, mert lehetőségük volt a gazdagságra, azaz a relatív jólét (amitől sokan rosszabbul élnek ma) helyett még nagyobb jólét. Panellakás helyett sokszintes, medencés családi ház, Zsiguli és Wartburg helyett Mercedes és BMW, Balaton és keleti blokk helyett távoli üdülőparadicsomok és nyugat.
Utána rájöttek, hogy lehetőség =/= várjuk a sült galambot és jól nevelt birkaként azt várjuk, hogy állam apánk majd megjutalmaz a két szép szomorú szemünkért cserébe (még akkor is, ha az államnak maximum annyiban van köze ahhoz, hogy egy magáncég mennyi fizetést ad, hogy meghúzza az alsó határt, különben még nagyobb kizsákmányolás lenne). Majd mindezt nyakon öntjük egy színes-szagos ideológiával, hogy „én annyira jó ember vagyok, nem tudok átgázolni másokon, azért vagyok szegény.”
„Az emigráció nem lehetőség kérdése, hanem kényszer, vagy elhatározás.”
Azért lehetőség is, különben mindenki menekülne át a határon nyugat felé. De sajnos a legtöbben nyelvtudás, szaktudás és ismeretség, illetve szociális rátermettség nélkül ott még annyira sem érvényesülnek, mert bármennyire jóléti társadalom és liberális, azért van egy eltartó ereje és a saját polgárai legalább annyi előnyben vannak, hogy anyanyelvi szinten beszélik az angolt, van állampolgárságuk és lakcímük. Míg az emigráns hajléktalanként, egy batyuval érkezik meg.
„Használva a színházi példát, szerintem az lesz a legsikeresebb színész, aki sok szerepet tud eljátszani.”
Jó lenne ezt hinni, de a legsikeresebb, aki legalább egy szerepet, de kiemelkedően tud eljátszani, még ha másban átlagon aluli is. Specializált társadalomban élünk, ha mindenben kicsit jó vagy, mindenhez kicsit értesz, akkor a legtöbb esetben nem lesz belőled semmi, mert bármilyen irányba is akarsz menni, azon kapod magad, hogy bár másban is jó vagy, de abban a „versenyszámban”, amiben indulsz ott kullogsz hátul. Ha viszont valamiben kiemelkedő vagy, még olyan triviális dolgok felett is elsiklik a társadalom, hogy például nem tudsz helyesen írni, mert bányalóként csak arra az egy szűk szakterületre koncentrálódik a figyelem.
„Azért lehetőség is, különben mindenki menekülne át a határon nyugat felé.” — Emerson, a lehetőség adott mindenkinek, csak egy érvényes személyi igazolvány kell hozzá, vagy egy útlevél. Az meg más kérdés, hogy hogy is fog érvényesülni (vagy miért nem) az egyén egy idegen környezetben. A nyelvprobléma pedig ideiglenes egy átlagos képességű ember esetében is, mert 1-2 év alatt elég jó szintre lehet eljutni akármilyen indoeurópai nyelvben, hacsak nem Kína lenne az úti cél.
„A kapitalizmus azért volt csábítóbb sokak számára, mert lehetőségük volt a gazdagságra..” — nem a kapitalizmus a probléma, hanem a megtermelt javak elosztó rendszere. Aki saját erejéből, a mindenkori hatalom segítsége nélkül emelkedik fel úgy, hogy nem másokat használ ki, azzal semmi bajom nincs. De nálatok versenyről szó sincs, hiszen csak az lehet otthon „sikeres”, aki az épp irányító hatalom elveit vallja.
Igazad van abban, hogy kitűnően kell a szerepet eljátszani, viszont egy szerep nem elég. Egyik napról a másikra a színház igazgató leveheti a színdarabodat a programról, sőt be is zárhatják a színházat.
Rengeteg kiváló vasöntőt ismertem, de amikor bezárt a településünkön a vasgyár, hiába sírtak, hogy egész életükben ezt csinálták, nem volt tovább. A siker titka egy angol szóban található : employability. Ez kb. annyit jelent, hogy foglalkoztathatóság. A környeztünk rohamos tempóban változik, és az a színész aki csak egy szerepet ismert, nagy bajban lesz ha nem lesz tovább igény a kiváló tehetségére. Tudni kell váltani, alkalmazkodni az új körülményekhez.
„Ha viszont valamiben kiemelkedő vagy, még olyan triviális dolgok felett is elsiklik a társadalom, hogy például nem tudsz helyesen írni, mert bányalóként csak arra az egy szűk szakterületre koncentrálódik a figyelem.”
Erre is van ellenpélda. Volt anno egy nagyon jól aláírogató Pali bácsi, kiválóan ellátta kézjegyével az összes buldózerrel elé tolt firkálmányt. Aztán egy szép nap, kifogyott a golyóstolla és valamiért csak nem kapott új szerepet, pedig ezt tényleg nagyon jól csinálta. De biztos nagyon sokan őszintén azt hitték, hogy „kivívta” magának a sikert. ;-)
Tök mindegy hogy melyik országról írták, magyarprszág igencsak (bocsánatot kérek a kifelyezésért) szar. Ez nem vita tárgya, mindenki tudja, csak néhány szellemileg vak ember még elhiteti magával, hogy jó hely ez, és mi más felyezi ki ezt jobban,mint 3 darab árpádsávos „nagymagyarország” matrica a 10 éves köhögő, törött, hitelre vett suzuki swift hátulján.
Utáljatok bátran azért amit mondtam, szeretem a konfrontációt.
A kritikához annyit tennék, hogy mára az Euro valóban felváltotta a saját pénzünket, mert minden pénz mögött az IMF-től (és egyéb befektetőktől) kapott deviza szerepel a jegybankunk devizatartaléka mögött. Jelenleg ez a legnagyobb probléma, amit az ország el tud szenvedni, hogy ezzel a keresztre feszítéssel kikényszerítik, hogy Eurot használjunk, mint minden más tagállamban is. Ha ez megszűnne, megszűnne az import termék fogyasztása is, és akkor nem lehetne iPad, iPhone, audi, szlovák tej, stb-t import árut venni, meg nem lehetne a horvát tengerpartra elmenni nyaralni, és lenne itthon munka. Mivel folyamatosan felvesszük ezeket a hiteleket, így a forintot a multi tőke, és a tudatlan magyar könnyedén át tudja váltatni a kereskedelmi bankokon keresztül devizára.
…és ez sem Magyarországról szól:
http://www.youtube.com/watch?v=OCRkU6zmKDA
Hat: Egyvalami, így gyorsan:
„De nálatok versenyről szó sincs, hiszen csak az lehet otthon “sikeres”, aki az épp irányító hatalom elveit vallja.”
Lehetőleg ilyen légbőlkapott lózungokat ne puffogtassunk már, ha kérhetem, mert ezzel a saját tekintélyedet ásod alá. Ha én nem értek egyet Orbánnal akkor holnap jön a főnököm és kirúg? Versenyszférában?
Meg egyáltalán, mit értesz siker alatt? Ezt már annyiszor mondtam (lehet nem itt) hogy ez mindenkinek mást jelent, nem mondhatod valakire hogy nem sikeres, ha az ő mércéje szerint ő az. Ki hivatott eldönteni hogy ki számít sikeresnek és ki nem? Mi alapján?
Szia xezs ! Ne aggódj a tekintélyem miatt, engem nem az motivál. Nem mondtam azt, hogy ki fog rúgni a főnököd, de lefordítom érthetőbbre a mondatomat.
A „sikeres” szó a jelenlegi politikai mottó és valószínűleg OV-tól származik. Tőle kéne megkérdezni, hogy pontosan ez mit is takar. Nem tudom, hogy érzékeled-e, de kialakult nálatok egy diktatúra, amit kizárólag a „jobboldal” vezényel. Nézz utána a közbeszerzési pályázati kiírásoknak, na meg annak, hogy kik az állandó nyertesek. A privátszektor sorsa is az állam kezében van, hiszen ezek visszamenőleg is képesek megadóztatni egy szektort, ha túl nyereséges volt. Ennyi ! Hol itt a verseny ?
Hat: Van itt a francokat diktatúra. Az 89 előtt volt. Pedig nagyon is ráférne az országra. Egy igazi rendőrállam, ahol a rendőr mindenkint sorban tarkónvág az utcán mintegy megelőzésképp. El van kanászodva a magyar társadalom, mindenki azt hiszi, hogy mindent lehet.
xezs: Na pont erről beszéltem, nem látod jól a dolgokat. Fogalmad sincs, hogy mi is az a demokrácia, de elhitették veled, hogy abban élsz.
Hova adnál ennek a csürhének még több demokráciát? Itt mindenki csak visszaél mindennel, meg szarik mindenre. Te élsz Belgiumban, neked kéne a legjobban tudni, hogy mennyire másként gondolkodnak nyugaton az emberek. Kezdjük talán a legalapvetőbb dologgal, hogy nem szemeteled szét az utcát. Ez a balkáni paraszt nép (a magyar) még erre sem képes. Akkor hova adsz ezeknek demokráciát?
Rendőrállam, vagy katonaállam kell ide. Vasfegyelemmel.
Hat: De demokrácia van, csak sajnos a magyarok többsége olyan hülye, hogy képtelen alkalmazkodni hozzá úgy, mint ahogy tették azt a jóléti társadalmakban. Ők azért élnek (többek között) jólétben, mi meg nem. Ha beültetsz egy csimpánzt egy vadászrepülőgépbe, az attól még ugyanúgy vadászrepülőgép marad, csak éppen nem tudja elvezetni és lezuhan vele (vagy el sem indul). Itt is demokrácia van (hála a folyamatos külpolitikai atyáskodásnak), de a nép többsége annyira sötét, hogy bármilyen véreskezű diktátort megválasztana, ha az ingyen sört és alanyi jogon járó jövedelmet ígérne mindenkinek, vagy irreálisan magas, államilag meghatározott munkabért, amiből futná „kenyérre és cirkuszra”.