Egy amerikai újságíró cikke Magyarországról?

Balkán, kosárlabda, röplabda, külföldi valuta, családi védőszent, anarchia – néhány kulcsszó, amiből kiderülhetne, hogy aki a szöveget írta, nem Magyarországról beszélt. Vagy ha igen, nem érdemes komolyan venni. Egyesekben azonban e hiányosságok a kételkedés helyett inkább dühöt szülnek, és azonnal visszatámadnak: Miért ír olyan Magyarországról, aki azt sem tudja, hol található ez az ország? – méltatlankodnak.

De lássuk előbb a szöveget:

„EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL!!!!

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…”

A teljesség igénye nélkül íme néhány dolog, ami a leírtak közül nem jellemzi Magyarországot:

– a Balkánon található,
– a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet,
– a nyolcórás munkaidő tizenkét órás: ugyan vannak ágazatok, ahol a túlóra mindennapos, de általános jellemzőként nem beszélhetünk arról, hogy a magyar emberek hivatalos munkaidejük másfélszeresét dolgozzák le,
– röplabdában és kosárlabdában erősek,
– az újságírók parancsba kapják cikkeiket: van ugyan egy uniószerte bírált médiatörvényünk, de alapvetően és szerencsére attól még messze vagyunk, hogy parancsszülte médiáról beszéljünk | Update: 2012 óta azért egy-két sajtótermék közelebb került ehhez,
– a külföldi valuta felváltotta a hazait: ugyan sokan adósodtak el euróban és svájci frankban, de azért ezt felváltásnak nevezni túlzás. Akkor már inkább Montenegró, ahol az euró a hivatalos fizetőeszköz,
– családi védőszent: szerbekre jellemző vallási ünnep,
– az anarchia mint normális állapot. Lásd még: anarchizmus.

Stimmel, de másra is ráhúzható:

– önmagával határos: a határon túli magyarok miatt Magyarországra is értelmezhető, de akár Szerbiára is, ahol a délszláv háború végeztével több millió szerb maradt a határokon kívül,
– legszebb nők: ezt kivétel nélkül minden ország állítja magáról, személyes tapasztalat alapján én a környékbeliek közül a magyar és a horvát lányoknak adnám meg a díjat,
– a vonatok késnek, ingyenes egészségügyi ellátás, drága gyógykezelés, csökken a népesség, a világválság állampolgárságot kapott, a bírósági eljárások sokáig tartanak, stb: igen, de vajon hol nem a régióban?

Túl azon, hogy – politikai beállítottságtól függően – lehetne találni stimmelő dolgokat, a fent leírtak Magyarországnál jobban illenek szinte bármelyik délszláv országra. Hogy melyikre a leginkább, az hamarosan kiderül, de előbb lássuk az egyes verziókat megtalálásuk sorrendjében. Merthogy igen, szinte valamennyi délszláv nemzet ismeri az „amerikai újságíró” cikkét, ami őket mutatja be.

Délszláv verziók

A szöveg horvát nyelvre optimalizált verziójának fordítója kicsit okosabb volt: ő kiszedte a horvátokra nem jellemző vallási szokást, a családi védőszent ünnepét. A röplabda mint erős sportág viszont benne maradt, pedig ez rájuk se nagyon illik (a kosárlabda a magyaroknál kicsit jobban):

”Ima na Balkanu jedna zemlja koja graniči sama sa sobom. Gdje žive najljepše žene, a natalitet opada. Gdje nezaposleni najviše rade. Gdje na najplodnijoj zemlji žive ljudi koji gladuju. Gdje vlakovi kasne po redu vožnje. Gdje svi igraju nogomet, a pobjeđuju u vaterpolu, košarci, rukometu ili odbojci. Gdje svi žure na posao, a nitko ne stiže na vrijeme. Gdje osmosatno radno vrijeme traje 12 sati. Gdje je zdravstveno besplatno, a liječenje skupo. Gdje su novinari slobodni da napišu što god im se naredi. Gdje su javne nabavke tajne, a državne tajne javne. Gdje se ratovi nikada ne završavaju. Gdje se povijest ponavlja svaki dan. Gdje su najbogatiji oni koji nikada nisu radili. Gdje je strana valuta uzeta za domaću. Gdje pametne zbog nerazumijevanja proglašavaju ludima, a lude sposobnima. Gdje nepismeni pišu povijest. Gdje su zakoni nezakoniti, a anarhija normalno stanje. Gdje se živi od budućnosti jer na sadašnjost nemamo pravo. Gdje se svatko svakom smješka, a nitko nikome ne želi dobro. Gdje sudski postupci traju duže od života. Gdje su samo poplave način navodnjavanja zemljišta. Gdje smatraju da će zemlja duže napredovati ako se što više nazaduje. Gdje normalni nisu potrebni i zapošljavaju se podobni, a ne sposobni. Ima na Balkanu jedna zemlja u kojoj poštenjem, iskrenošću i marljivošću nikad nećeš stići do željenog cilja…”

Létezik a levélnek egy bosnyák verziója is 2012 májusából, angol nyelven, ahol a szöveg végén az országot is megnevezik – Bosznia és Hercegovinát. Ebben a verzióban is dolgoztak egy kicsit a vallásos utaláson: itt mecsetekről és ortodox rituálékról van szó, ami nagyjából jellemzi is az ország vallási felosztottságát (a katolikus horvátok kimaradtak). Az árulkodó sikersportágakat itt kihúzták, maradt a semleges „other sports„.

„There is one country in the Balkans that has borders with itself. Where the most beautiful women live, yet where the population is decreasing. Where unemployed people work the most, yet where people living on the most fruitful land are starving. Where trains are late. Where everybody plays football, yet where the winners are in the other sports. Where everybody rushes to work, but nobody gets in on time. Where eight hours of work lasts twelve hours. Where health care is free, yet treatments are expensive. Where blood pressure is higher than the social security benefits. Where journalists are free to write whatever they are ordered to write. Where the global economic crisis has gained citizenship. Where public tenders are secret, and state secrets are public. Where wars never end. Where history repeats itself every day. Where the richest people are those that never worked. Where foreign currency is taken as the country’s own. Where people celebrate Christian Orthodox rituals and go to mosques, yet are cursing God. Where smart people that they don’t understand are proclaimed mad, and mad people are proclaimed capable. Where the un-educated are writing the history. Where laws are illegal and anarchy a normal condition. Where government hates people as undesirable witnesses. Where people live from the future, since they have no rights for the present. Where everyone is smiling to each other and no one means well to one another. Where justice cases lasts longer than a lifetime. Where only floods are means for fertilization of the lands. Where people call for dictators while calling democracy „taxes for the fools.” Where people think the country will move forward only if it goes backward. Where you are not normal if you don’t go crazy. Where you live only to die, where time is eternal, government immortal…..Bosnia and Herzegovina.”

Egy montenegrói cikk hozzászólásaként a szöveg így néz ki, és mint az a többi kommentből felsejlik: valószínűleg egy montenegrói hozzászóló küldte be ezt egy valószínűleg szerbnek. A szerb meg is jegyzi, hogy ismeri a találó szöveget, szerinte a Chicago Times-ban jelenhetett meg, de „senki nem tudja pontosan, ki a szerzője”.

Mert hát igen, a szövegben felsorolt sportokból, vallási szokásokból és a politikai helyzetből kiindulva az írás leginkább Szerbiára jellemző, és meg is találtam a szerb változatát a Facebookon:

„Ima na Balkanu jedna zemlja, koja se graniči sama sa sobom. Gde žive najlepše žene, a natalitet opada. Gde nezaposleni najviše rade, gde na najplodnijoj zemlji žive ljudi koji gladuju. Gde vozovi kasne po redu vožnje. Gde svi igraju fudbal, a pobeđuju u vaterpolu, košarci, rukometu ili odbojci. Gde svi žure na posao, a niko ne stiže na vreme. Gde osmočasovno radno vreme traje dvanaest sati. Gde je zdravstvo besplatno, a lečenje skupo. Gde su novinari slobodni da napišu šta god im se naredi. Gde je svetska kriza dobila državljanstvo. Gde su javne nabavke tajne, a državne tajne javne. Gde se ratovi nikad ne završavaju. Gde se istorija ponavlja svaki dan. Gde su najbogatiji oni koji nikad nisu radili. Gde je strana valuta uzeta za domaću. Gde ljudi slave slavu, a psuju Boga. Gde pametne zbog nerazumevanja proglašavaju ludacima, a ludake sposobnima. Gde nepismeni pišu istoriju. Gde su zakoni nezakoniti, a anarhija normalno stanje. Gde vlast prezire građane kao neželjene svedoke. Gde se živi od budućnosti, jer na sadašnjost nemaju pravo. Gde se svako svakome smeška, a niko nikome ne želi dobro. Gde sudski postupci traju duže od života. Gde su samo poplave način navodnjavanja zemljišta. Gde prizivaju diktatora, a demokratiju smatraju porezom na budale. Gde smatraju da će zemlja više napredovati ako što više nazaduje. Gde nisi normalan, ako ne poludiš. Gde živiš samo zato da bi umro, gde je vreme beskonačno, a vlast besmrtna!”

A bejegyzés alatti hozzászólások szerint a cikket a New York Times egy újságírója írta a szerbekről, egy januári véleménycikk szerint pedig „valaki Chicagóban”. Nekem egyelőre sehol nem sikerült megtalálnom. Keresem tovább, de természetesen rögtön szóljon az, aki többet tudna róla.

Update | 2013 februárjában a szöveg kapott egy kis előjátékot, és azzal indult újra lájkgyűjtésre:

„Egy 17 éve kivándorolt és azóta is az USA-ben élő barátom szavai csengenek a fülembe akinek mindössze 8 általánosa volt „itthon” majd saját lakás,kocsi ,éttermek ott,hogy:” Ha nem boldogulsz Magyar országon az az ország hibája,viszont ha nem boldogulsz az USA-ban csak magadat okold”..”