Marinov Iván „A csontokat a Bori Györgynek kellett odaadnunk, hogy ne kapjanak rajta. Ő volt a mészáros orgazda, ki a meggyilkolt embereket fölnégyelte, és a húst fölosztotta. Igenis a fejeket a közepén kettévágta, és az agyvelőt megette” – idézi Zsigárd Mihály 1782-es vallomását a HVG. Az önmagát, valamint számos rokonát kannibalizmussal vádló fiatalt három nap múlva Kemencén negyven társával együtt halálra ítélték. Zádori Zsolt cikkéből kiderül: az elítéltek mindegyike cigány volt, akikről Magyarország területén a XVIII. század elejétől már „veszedelmes söpredékként” beszéltek.
Ami a kemencei persorozatot illeti, eleinte senki nem kételkedett a cigányok bűnösségében, és abban sem, hogy évtizedeken át emberek tucatjait tüntethették el nyom nélkül. A bírák nem hallgattak Náthy Ferenc közvédő józan érveire, miszerint az ütleggel kikényszerített beismerő vallomás semmit sem ér, ha nincs tanú és tárgyi bizonyíték.
Máig nem tisztázott, mi ösztökélte mégis a hatóságokat arra, hogy végezzenek a cigányokkal. A helytartótanács hisztérikus állapotokról számolt be, a falusi nép állítólag a cigányok ellen fordult, és a hatóság tartott a parasztok önbíráskodásától. Kérdés az is, hogy a bírák miért nem elégedtek meg a rablógyilkosság-sorozat vádjával, mi szükség volt a kannibalizmus bizonyítására is, amely tényállást a hazai büntetőszabályok nem is ismerték.
A cikk szerzője szerint a cigányokról ekkoriban olyan rémhíreket is meséltek, hogy gyerekeket lopnak, méghozzá ételnek. Valahogy úgy, ahogy a zsidók a hamis, de a XX. századig tovább élő vérvád szerint a keresztény gyerekeket, hogy mindenféle mágikus praktika érdekében a vérüket vegyék. Kannibalizmussal amúgy a korábbi évszázadokban Európa-szerte többfelé is vádolták a cigányokat, az Ibériai-félszigettől Erdélyig.
Az ügyben II. József császár magyarázatot követelt, majd menesztette a kivégzéseket siettető Erdődy grófot. Történészek szerint az uralkodóban viszont fel sem merült a kivégzettek esetleges ártatlansága, őt igazán az bőszítette fel, hogy a vármegyék saját szakállukra döntöttek a tömeges kivégzésekről. Az azóta publikált dokumentumokból hiába vált nyilvánvalóvá, hogy a kemencei cigányok nem ettek embert, az ítélet ma is nemegyszer bukkan fel „bizonyítékként” cigányellenes megnyilvánulásokban.
A „cigánykannibalizmus” gyanúja a XX. század elején is megjelent Magyarországon. Többek között amikor Pest megye egyik csárdájában, Dánospusztánál 1907-ben meggyilkolták a fogadóst, a feleségét, a lányát és a kocsisukat. A támadók a nőket előbb megerőszakolták – az újságok eleinte azt állították, hogy falatoztak is belőlük. Az áldozatok boncolásánál viszont hamar kiderült, hogy a harapásnyomok kéjgyilkosságra és dulakodásra utaltak. Csakhogy ezt nem hozták nyilvánosságra, így a közvéleményt sokáig tévhitben tartották.
A teljes cikket elolvashatjátok itt.
Fotó: fortepan.hu
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Jöttök ezzel az oláhcigánnyal. Mint magyar ember, én totálisan telibeszarom, hogy ki milyen cigány. Nekem cigány mind és kész. Ha a nem oláhcigányokat zavarja, hogy az oláhok miatt nézik le őket, akkor csináljanak valamit, oldják meg, nem az én és nem a magyarság dolga az ő problémájukat megoldani.
Egyébként meg az átlagmagyar nem bántja azt a cigányt, amelyik tud viselkedni. Nyilván volt olyan, hogy ok nélkül nyakonvágtak egy cigányt, de azért a legtöbben békénhagyják őket, ha tudnak viselkedni.
” az összlakosság 20%-át teszik ki a cigányok” – Magyarországon?! Vagy hol…?
„Kegyetlen és megalázó? Horváth Csanád, a kulcsi mészáros nem volt cigány.” Baranyában az idei hét emberölésből ötöt cigányok követtek el, egyetlen egyet cigány sérelmére (családon belül). Baranya (részben az Ormánság miatt) erősen cigányfertőzött táj, de a 10%-ot itt sem éri el. A betörők, besurranók, alkalmi lopók, trükkös lopók 90%-a cigány, a maradék 10% jelentős része cigány barátik körrel rendelkező, részben cigányok közt szocializálódott magyar/sváb.
Ha már „a kis statisztikád”, ugye.
Elegánsan megkerülve a kiugróan magas börtönnépesség-arányt, intézetis gyerek-arányt, gyermekszegénység – gyermekéhínség-arányt stb.
Evvel még mindig nem azt mondom, hogy minden cigány bűnöző, vagy hogy genetikailag alacsonyabbrendűek vagy ilyesmi. Van több cigány kollégám, akire az életemet merném bízni, és van olyan magyar, sváb, horvát stb., akire egy golyóstollat se. A „rendes cigányok” szenvedik meg talán legjobban, hogy a cigányprobléma tabu, nem a nyílt társadalmi közbeszéd része, hanem cinkos összekacsintásokban megnyilvánuló általánosítás.
És erre is lehet írni bármilyen bejáratott liberális illetve polkorrekt panelt, érdemi választ még nem láttam a felvetéseimre. Pedig a jó beszélgetésre nyitott vagyok.
Máshonnan közelítem meg a témát. Van az a mondás, hogy „kivétel erősíti a szabályt”. No ez a mondás hülyeség (lásd: Wikipédia) és ha logikusan belegondolunk értelmetlen is. Ennek eredeti értelmében: Kivétel kizárja/semmissé teszi a szabályt.
Vagyis már !egyetlen rendes cigány létezése értelmetlenné teszi a „cigányprobléma, cigánybűnözés” kifejezéseket. És nem egyetlen rendes cigány létezik. Innentől mi a megoldás?
A valóban lényegre törő és előremutató aspektusait fogjuk meg a témának. Annak soha semmilyen témakörben nincs értelme, hogy
A: A … 90%-a …
B: De a … 10%-a pedig …
Mivel „A” mondandójában benne foglaltatik az is, amit „B” cáfolati mondatszerkezetben válaszolt rá. De ilyenekből jó kis, sehová nem vezető, ám néha vérre menő viták szoktak kikerekedni.
Véleményem szerint mindent racionálisan kell megközelíteni. Nekem is az lenne a célom, hogy a cigány végre ne szitokszó legyen és bármelyik cigányra sértő jelentéstartalom nélkül lehessen alkalmazni, egyfajta külső, személyleíró jellemzőként, mint az, hogy valaki kék szemű, barna szemű, hosszú hajú, rövid hajú, stb.
De ezt véleményem szerint a sok rasszista (vagy nevezd aminek akarod) miatt nem lehet, akik olyankor is cigányoznak, amikor irreleváns, illetve pejoratív jelentést tulajdonítanak ennek a kifejezésnek.
Néha tényleg olvasgassatok kommenteket olyan cikkeknél, ahol szóba kerül a cigányság, nagyon tanulságos. A kedvencem, amikor „fajáruló” illetve „fajvédő” kifejezésekkel élnek. Ezeket én diszkrimináció nélkül megbuktattam volna (illetve évtizedekre visszamenőleg, mint a háborús bűnösöket) venném el, hatástalanítanám az ilyenek érettségi bizonyítványát is. Mert úgy látszik, nem tanulták meg az általános iskolai biológia tananyagot sem, mert akkor tudnák, hogy bármennyire is szeretnének elhatárolódni, attól még ugyanaz a faj vagyunk, a rassz az ami eltér.
Ez is egy ékes példája annak, hogy az emberek a nyelvet nem formális változatban használják, hanem megtetszik nekik egy szó és annak olyan értelmet adnak, amilyen éppen nekik tetszik, majd elvárják a környezetüktől, hogy ők ugyanazt a jelentést társítsák az adott szóhoz, ne pedig annak formális jelentését.
A totyogó, beszélni tanuló gyerekekhez tudnám hasonlítani, akik mindenre azt mondják, hogy „baba”, még ami szemmel láthatóan egy labda, egy csörgő vagy egy cumisüveg, arra is.
Emerson: Ne tedd már a hülyét. Vannak bizonyos dolgok, amik nagyobb számban figyelhetők meg bizonyos embertípusoknál. Ezt nem csak a kriminológia használja, hanem minden tudományág. Nyilván te is tudod, hogy a cigánybűnözés kifejezés nem azt jelenti, hogy mindegyikük bűnöző, hanem azokat a jellemző elkövetési formákat gyűjtik így egy csokorba, amik sokkal jobban jellemzők a cigányságra, mint más, meghatározott embertípusokra.
Te konkrétan azt akarod, hogy az emberek felejtsék el azt a velükszületett tulajdonságukat, hogy a sűrűn előforduló egyedi esetekből általános igazságokat vonjanak le a túlélés érdekében. Na ez pedig nem fog menni, akárhogy is kapálódzol, mert ez az ősidők óta így van, és ennek köszönheti az ember a fennmaradását. Mert mondjuk 100-ból 2 oroszlán biztosan szelíd, de az afrikai négergyerek nem megy oda haverkodni egyikhez sem, mert azt tanulta és tapasztalta, hogy az oroszlán megeszi reggelire. Mondhatjuk, hogy az oroszlánok vadak? Mondhatjuk. Mindre igaz? Nem. Csak a többségükre.
Ha pl. az utcán meglátok egy csapat cigányt (mondjuk legyenek öten) automatikusan kikerülök az útjukból és igyekszem minél távolabb kerülni. Megvan az esélye, hogy csak bulizni akarnak egyet velem és életem legjobb buliját hagyom ki? Persze hogy megvan. De minimális. Azt hiszem sokkal több az, amit egy ilyen szituban veszthetek, mint amennyit nyerhetek, tehát kibírom, ha épp kimaradtam életem bulijából.
A legtöbb embert nem érdekli a fajtájuk. Elkerüli őket, mert azt tapasztalta, hogy jobban jár, ha így tesz. Egyelőre pedig mindenkinek joga van azt elkerülni, akit csak akar. És mindenkinek joga van általánosítani, akármi is az indok mögötte.
A bőrrák tudományosan bizonyítottan gyakrabban fordul elő fehér bőrű embereknél, mégsem hívják „fehér bőrráknak”.
És itt remélem nem kell kifejtenem, mi a különbség a tudományos tények (nagy vizsgálati csoportot felölelő, független, kontrollcsoportos, kettős vak tesztek százai, ezrei) és a statisztika (Statisztikailag kimutatható, hogy a legtöbb gyilkosságot a kenyér fogyasztását követő 24 órán belül követték el) között.
És még ennek ellenére sem kötik embercsoporthoz, mivel akár egyetlen bőrrákos néger is irracionálissá tenné a kifejezést.
„Te konkrétan azt akarod, hogy az emberek felejtsék el azt a velükszületett tulajdonságukat, hogy a sűrűn előforduló egyedi esetekből általános igazságokat vonjanak le a túlélés érdekében.”
Igen. Mert általános következtetés volt az, hogy ha villámlik, haragszanak az istenek és általános következtetés volt még sok más, a geocentrikus világképtől a lapos Földön át az érvágásig. De hogy ne menjek messzire, az égésre tejföl is. Mert a Józsi bácsinak és a Rozi néninek, valamint ezek összes felmenőjének is bevált.
Az oroszlános példa ott sántít, hogy az egy nagy testű ragadozó, ráadásul nem ment keresztül évezredekig tartó háziasítási folyamaton, mint a macska vagy a kutya. Egy ragadozó pedig nem fog válogatni. Ha nem éhes, akkor maximum védekezésből támad, ha éhes, akkor az első útjába kerülő táplálékra ráugrik.
„Ha pl. az utcán meglátok egy csapat cigányt (mondjuk legyenek öten) automatikusan kikerülök az útjukból és igyekszem minél távolabb kerülni.”
Ezzel én is így vagyok olyan helyen, ahol nem ismerem őket. Persze ebben a szituációban az is lehet a veszted, ha látványosan kerülöd őket. De ha egy csapat fehéret látok meg, akiknek az öltözékükből és a viselkedésükből ugyanazt a következtetést vonom le, szintén kitérek az útjukból.
Egy régebbi eset:
– Hé, öreg, várjá’ má’ kicsit. Van cigid?
– Nem dohányzom.
– Egy kis apród? Nem kell sok, bármennyi jó.
– Nincs.
– Na nemá’, valamennyi biztos van.
– Tényleg nincs. Honnan lenne? Munkanélküli vagyok.
– Márole, akkor te is utálod a Gyurcsány gecit, mi?
Persze a „munkanélküli vagyok” kevésbé hihető, ha épp akkor szállsz ki a céges Mercedesből. Ha még bunkó is vagy mellé, akkor ne csodálkozz, ha elkisérnek a legközelebbi ATM-ig. Ahogy ha épp akkor húzol ki egy marbit a dobozból sem úszod meg anélkül, hogy osztanál nekik egy kört. És ezt nem azért mondom, hogy egyetértek vele. Ahogy azzal sem értek egyet, ha az oroszlán megeszi az embert, de az se csodálkozzon, ha fel alá rohangál előtte.
Látod, ezért jó, ha az ember a gettóban nő fel. Ismeri az alvilági figurák gondolatmenetét, pszichológiáját és képes bánni velük, bőrszíntől függetlenül.
Na ez az, ami a túlélést szolgálta, nem más. Ha viszont épp az ELTE folyosóján jön velem szemben 5-10 öltönyös, ápolt cigány vagy néger, ugyanolyan kedves leszek velük, mint ha fehérek lennének.
Ha állásinterjúra jelentkezik Oláh Béla, ugyanúgy behívom, mint Magyar Istvánt, az önéletrajzukat sem bőrszín alapján fogom értékelni és Oláh Bélát a hátán egy szamurájkarddal, a nyakán 10 kilós aranylánccal és tahó stílussal ugyanúgy ki fogom rakatni a biztonsági szolgálattal, ahogy Magyar Istvánt, ha megjelenik bedrogozva, mint partiarc.
Érted már a gondolatmenetemet? Viselkedés, nem pedig bőrszín alapján szelektálok. Az alvilágot próbálom elkerülni, de ha mégis megtalál, ott sem a bőrszín fog meghatározni semmit. Az alvilág attól alvilág, hogy az alvilági fehértől ugyanúgy várhatsz késelést, súlyos testi sértést, mint az alvilági egyéb rasszoktól.
Joga pedig persze, hogy van mindenkinek általánosítani, kérdés, hogy vezet-e valahova.
Véleményem szerint pedig továbbra is a fent felvázolt szituációk (állásinterjú, általánosítás, előítéletek) játszanak szerepet abban, hogy végül a családjánál intelligensebb cigány sem tud kiemelkedni és a kritikus korszakban (pubertás) beszippantja az alvilág. Ne feledd, míg egy fehér számára az esetek többségében még akár alkoholista szülőknél is ott a családi gát, avagy a bűnöző életmód elítélése, addig az oláh cigányoknál kultúrájukból adódóan fordított az arány. És most őszintén: Melyik kamaszt nem lehet tévútra vinni? Amelyik valódi értékeket és határozott (nem kifejezetten testi fenyítés alapú) neveltetést hozott otthonról.
És ezt az egyenlőtlenséget csak úgy lehet felszámolni, ha nem olajat öntünk a tűzre (gyűlölet, előítéletek), hanem ha eloltjuk a tüzet.
„továbbra is a fent felvázolt szituációk (állásinterjú, általánosítás, előítéletek) játszanak szerepet”
Elkendőzöd az ő saját felelősségüket. Szándékosan külső okokat keresel, hogy mentegesd őket.
Bármire rá lehet fogni a nyomorukat, csak akarni kell. A kérdés az az, hogy ez a mentegetés, ráfogás vezet-e valamire. Nem jobb lenne azt mondani, hogy: öreg, kapd már össze magad, nézd már meg hogy élsz baze?
Esetleg ha nem ért belőle, még jól nyakon is vágni.
Ahelyett hogy: jaj hát persze, tudom én, nem te tehetsz róla.
Ez sehova se vezet.
Plusz egy észrevétel: pont te mondod, hogy kezelni kell tudni őket, holott pont itt írod, hogy összevissza hazudozol arról, hogy van-e nálad cigi/apró, ezáltal adva meg a lehetőséget a további beszélgetésre. Mert azt nem hiszem, hogy ne lett volna nálad apró, az mindenkinél van. Ezt ők is tudják, főleg, ha nem szakadék rongyokban jársz.
Én a kéregetőknek bőrszíntől függetlenül annyit mondok, hogy nem adok. Innentől kezdve nincs beszélgetés tovább, mert ezzel nem lehet vitatkozni.
Aki meg verekedni akar, az akkor is fog, ha hazudozol.
Tapasztalataim szerint a „nem adok” sokkal hatékonyabb, mint bármiféle hazudozás.
A diktatúra is egy megoldás, de szerintem kezdetnek már az elég lenne, ha az embereket (ugyancsak bőrszíntől függetlenül) arra ösztönöznék, hogy ha el akarsz érni valamit az életben, akkor ahhoz bizony küzdened kell, nem pedig azt a tudatot táplálnák, erősítenék benne, hogy ha egy nem sikerül, akkor a körülmények áldozata vagy. Elég megfigyelni, hogy hányan lottóznak rendszeresen. A küzdelmet és az akaraterőt kéne díjazni, nem pedig azt, mikor valakiknek az ölébe hullik minden, mert ez kétségkívül azt a képet fogja kialakítani egyre több emberben, hogy teljesen felesleges erőlködnie, mert úgyis behozhatatlan hátránnyal indul az életnek nevezett játékban.
A „mindenkinél van apró” kijelentéseddel pedig ismét nyomatékosítottad, hogy csak kívülről láttál szegénységet és nyomort, belülről nem. Nálam apró is csak akkor volt, amikor valamit venni akartam belőle még aznap. Fiatal felnőtt koromig nem is hordtam magamnál sem pénzt, sem iratokat, sem semmit. Maximum lakáskulcsot. És nem voltam szakadt. Egyszerűen nem láttam értelmét. Az aprónak most meg a kártyás fizetés kényelme miatt nem látom értelmét.
Pontosan. Az embereket arra kell ösztönözni, hogy küzdjenek és nem szabad elsinkófálni a dolgokat annyival, hogy a körülmények a hibásak, és nem az egyén. Viszont fentebb pont az ellenkezőjét képviselted, mikor azt írtad, hogy a cigányok mindenféle külső ok miatt nem tudnak sokszor labdába rúgni.
Apró pedig mindig van az embernél, nem jövök gazdag családból, de tizenéves korom óta mindig van nálam pár Ft, még most is, pedig 90%-ban kártyával fizetek.
Az emberek 90-95 százalékánál van apró, ezt a tarhások is tudják.
Ja, amúgy iratokat meg kötelességed magadnál hordani már fiatal felnőttkorod ELŐTT is.
Akkor hirdessük meg náci Németország óta a világtörténelem legnagyobb politikai megmozdulását. Aki mihaszna, semmirekellő szülő, attól vegyük el még gyerekkorban a gyerekét és a továbbiakban tegyük meddővé (akár férfi, akár nő). Egyfajta kiterjesztett gyámügy, csendőrségi jogkörrel.
Hiába ragaszkodnánk szigorúan ahhoz, hogy mindez bőrszíntől független, akkor látnánk először, amikor a cigány összefog a magyarral és az USA és Európa az emberjogi szervezetekkel karöltve egyesült erővel harcolna ellene.
Ezzel fel lehetne számolni nem csak a rasszizmust, de a mihaszna, semmirekellő réteget is. A probléma az lenne, hogy először rájönnének, túl sok ember él a Földön ahhoz, hogy mindenki magas életszínvonalon éljen, mert ha a gyerek már nem lesz 12 évesen drogos, alkoholista vagy prostituált (ha lány), akkor a frissen született generáció nagyobb társadalmi robbanást idéz elő, mint amekkora deficitet okoz a jóléti államoknak a nyugdíjrendszer.
Gondolj bele. Most sem tudnak tudásuknak megfelelő munkát adni minden diplomásnak. Mi lenne, ha minden, a mihaszna családtól elválasztott gyerek jó körülmények között nőne fel? Így is panaszkodnak, hogy hiány van szakmunkásokból. Ki akarna ezek után szakmunkás lenni? Vagy újra sakkban tartják az embereket a pénzzel, mint mikor a bányász jobban keresett, mint az orvos (cserébe vásárra vitte az egészségét), vagy még ennyi szakember sem lesz, fizikai munkás meg szinte semennyi.
Szerinted véletlen, hogy az intézetben felnőtt gyerekek is azon az életszínvonalon nőnek fel, mint a szegényebb családokban? Szerinted véletlen, hogy folyamatosan csökkentik az akkreditált képzések számát? Az államnak az a dolga, hogy megpróbálja koordinálni, helyrebillenteni a félresiklásokat.
Ha eltűnne a gettó, az senkinek sem lenne jó, aki a szegénységtől egy árnyalattal magasabb szinten él, annak sem és annak sem, aki dollármilliárdos. Mert nem mindegy, hogy néhány százmillió emberrel szemben kell megőrizned a társadalmi pozíciódat, vagy több, mint 7 milliárd emberrel szemben. Így is mennyien panaszkodnak, hogy elveszik a munkát a kínaiak, a románok, az arabok? Mennyien panaszkodnak nyugatabbra, hogy elveszik a munkát a kelet-európaiak?
Versenyhelyzet van. És versenyben a versenyzők a hátuk közepére sem kívánnak még több új versenyzőt. A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy nem költözik a gettóba, ha ott született, akkor pedig igyekszik kiemelkedni belőle és jó messzire menni onnan. Ezért senkit nem érdekel, ha a gettóban bőrszíntől függetlenül ölik vagy terrorizálják egymást az emberek, csak azokat, akiket érint. Bennük pedig sokkal erősebb a saját túlélésük iránti vágy, mint a többiek túlélése iránti vágy, ezért inkább ők is úgy döntenek, hogy menekülnek jó messzire és vissza se néznek.
Akit meg már csecsemőkorában pálinkás kenyérrel etetnek az járulékos veszteség az emberiségnek.
„tudásuknak megfelelő munkát adni minden diplomásnak”
Most te komolyan azt hiszed, hogy akinek diplomája van, annak tudása is? Ne már, ennyire nem lehetsz naiv.
A legtöketlenebb rétegek azért azok, mert segghülyék. Diplomával vagy anélkül, tökmindegy.
Nem kell itt machinálni semmit se az általad ugatott felső tízezernek, mert az emberek elbalfaszoskodják a dolgaikat maguknak.
Gondolkozz már azon pl. hogy hány ember nem tud a pénzzel bánni. Keressen akár 80 ezret, vagy 800 ezret. 800 ezres fizetésből is hullott már valaki a mélybe. Vagy vegyük azt, hogy az élet általános dolgaihoz milyen segghülyék az emberek. Alapvető pénzügyi dolgokat képtelenek megérteni, pedig az iskola kapuja mindenki előtt nyitva volt. Hányan képtelenek felfogni azt, hogy a szabályok és a törvények nem azért vannak, hogy velük kibasszanak, hanem hogy őket védjék. Ennek ellenére hányszor halnak meg gyorshajtás miatt autósok, vagy biciklisek piros lámpán való áthaladás miatt.
És itt nem csak Magyarországról beszélek, hanem úgy általánosságban. A világ tele van sötét hülyékkel, ezzel nem tudsz mit kezdeni. Ha nekik jó úgy, hát éljenek úgy. Magasról leszarom.
Hiába kívánod hogy meg legyen becsülve az, aki önerejéől kapaszkodik fel, ha pár kommenttel lentebb meg kijelented, hogy ez lehetetlen, mert lenyomnak. Akkor hogy várod el azt, hogy aki a kommentedet olvassa, az megpróbáljon felkapaszkodni?
Sokkal többet kéne tájékozódniuk az embereknek, de nem teszik. Nem akarom megérteni hogy miért, ő bajuk.
De ne tegyünk már úgy, mintha nem tehetnének arról, hogy idióták.
Az a baj veled, mint sok emberrel hogy énközpontúan szemléled a világot. Azt nézed, hogy TE mit tennél „A” vagy „B” vagy „C” ember helyében. Eközben megfeledkezel arról, hogy neked már van egy kialakult, egészséges személyiséged, ő pedig esetleg halmozottan defektes, mert már az ükszülők sem voltak normálisak és minden generáció tönkretette az utána következőt.
Ahogy írod is, a diploma nem jelenti, hogy valaki értelmes. Mégis aki gazdag azt már csak presztízsből is berugdossák a szülők főiskolára, egyetemre. Saját lakás, saját kocsi, soroljam?
Azt mondtam, hogy az lenne a jó, ha a küzdést díjazná a társadalom. De a társadalomnak csak egy nagyon kicsi, értelmes része az, aki tényleg elismeri és becsüli, ha valaki mélyről küzdötte fel magát. A többséget az érdekli, hogy két rivális között mi a különbség. Az már nem érdekli, hogy míg az egyiknek az ölébe hullott minden, addig a másik végigtanulta és dolgozta az egész eddigi életét.
Ez a különbség az ideák és a valóság között. Így pedig elvárni, hogy megváltozzon a mélyen élők mentalitása ugyanolyan butaság, mint bármi, mikor újra és újra ugyanazt csináljuk és várjuk, hogy más legyen az eredmény.
És egy bizonyos intelligencia alatt a kommentem olvasása akár adhatja is alájuk a lovat, de teljesen mindegy. Kaphatnak segélyt, támogatást, szocpolt, akkor sem fog semmi változni anélkül, hogy kicsi kortól kezdve megfelelően szocializáltuk volna őket.
Az ember megfelelő nevelés nélkül nem különbözik az állatoktól. A rövidtávú előnyöket keresi a hosszútávú helyett, mint az evolúcióban minden életforma. Ahogy az egér is mindig bele fog szaladni az egércsapdába, a rovarok sem fogják megtanulni a különbséget a lámpafény és a Hold fénye között, a nevelésben nem részesült, vagy félrenevelt emberek sem fognak megvilágosodni, még ha hirtelen milliárdokat is adsz a kezükbe. Műveltséget adhatsz, intelligenciát nem. Egy bizonyos kor után pedig már rögzül a személyiség.
Két malomban őrölünk. Egyszer azt mondom, hogy a neveltetés rohadt sokat nyom a latba. Egy genetikailag 150-es IQ-s is elihatja az agyát 10 évesen rossz környezetben és egy teljesen átlagos adottságokkal rendelkező is juthat magasra, mert a szülők és a környezet megtanítja küzdeni.
Az egész ott hibádzik, hogy én magam is látom, hogy a társadalommal komoly problémák vannak, ezért ha olyan kijelentést teszek, hogy egy „gyárilag” 100-as IQ-val rendelkező cigány, akinek az apja sittes, a bátyja körözött gyilkos, a nővére prosti és van neki 16 testvére, ami miatt még táplálkozni sem tud megfelelően, elmarad a fejlődésben, beteges is lesz ugyanakkora esélyekkel indul az életben, amennyiben eleget küzd, mint például Orbán Viktor gyerekei (még ha a biológiai adottságok meg is egyeznek), akkor úgy gondolom, hogy ez egy rohadt nagy hazugság és terelés. Mert nem indul egyenlő esélyekkel. Az igazság az, hogy a legtöbb, amit ő maga elérhet, hogy kitör a közegből és az ő gyereke már jobb helyre születik, az unokája pedig még jobb helyre.
Ezzel pedig az a probléma, hogy minden ember azt akarja, hogy neki legyen jó élete, ő szeretne élni, ő szeretne túlélni. Önfeláldozó szellem nagyon kevesekben van, meg nem született utódok iránt pedig még annyira sem. Főleg ha még ateista is az illető.
Emerson, ezt a kurva nagy pálfordulásodat rakd össze a korábbi libsi nyavajgásoddal, hogy a cigányokkal nincs is probléma, mert szegénységprobléma van, meg a magyar ugyanolyan mint a cigány.
Most írsz igazat! A dédszülőknél elbaszott genetikával, meg a tízévesen elivott aggyal.
Ez a realitás, nem a libsi hiszti…
A mondandómban a „cigány” egy nyomatékosító jelző, amely azt hivatott kifejezni, hogy nem elég a többi hátrány, de még a bőrszíne is ott van. De akár ki is veheted a mondatból, mert nem ezen volt a hangsúly. Ennek ellenére nagyszerű példaként szolgált, hogy találsz egy fogódzkodót egyetlen szó formájában és máris táptalajul szolgál a cigányozásnak és belekevered még a genetikát is.
A genetikát csak radioaktív sugárzással lehet „elbaszni”, de nem úgy, ahogy te gondolod. Legyen valaki akár teljesen életképtelen torzszülött, vagy 50-es IQ-val rendelkező, attól még semmivel sincs jobban determinálva a bűnözői életmódra. Ahogy egy magas IQ-val rendelkező sem az ellenkezőjére, ha nem megfelelően lett nevelve. A híres sorozatgyilkosok többsége is magas IQ-val rendelkezett és mire használta? Eltüntette a nyomokat, nem hagyott tanúkat és túráztatta a hatóságokat.
Sokkal könnyebb hitegetni az embereket, hogy bárkiből lehet bármi, aztán a lelki törést a pszichológusokra/pszichiáterekre hárítani, ha mégsem éri el az illető az amerikai álmot, mintsem szembesíteni a gyakran kegyetlen valósággal, hogy ha mélyről indult akkor nagyon kicsi az esélye, hogy sokra vigye az életben. Bár itt is kinek mi számít soknak. Van, akinek már az is annak számít, ha 40 évet ledolgozik egy gyárban és utána vagy kap nyugdíjat.
Az meg szomorú, ha a valósággal és a tényekkel való szembesítéstől vérszemet kap valaki és a bűnözés felé orientálja őt, de az ilyenekkel szemben azt sem tartom etikusnak, ha amerikai álmokkal etetjük őket, amiket soha nem érhetnek el. Vagy 1000-ből 10 ember a maradék 990 pedig tartja a markát és kéri a kárpótlást az elvesztegetett életéért. Egyszer már ráfaragtunk a kereszténységnél. Ott is etettük meg riogattuk az embereket egyszerre. Ha rossz leszel, pokolra jutsz, ha jó leszel a mennybe jutsz. Csak a halálból senki nem jön vissza, hogy hol van a beígért Mennyország, de még így is idővel rájött az emberiség, hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel.
Amíg egyeseknek az élethosszig tartó, sehová sem vezető robot az életcél, majd az utána járó nevetséges nyugdíj (ha egyáltalán lesz még olyan a jövőben), addig mások, felismerve saját lehetőségeiket és korlátaikat a kezdetektől fogva kiélvezik azt életüket.
Végső soron mindenki a boldogságot keresi. Melyikük a boldogabb? Aki 30 évesen meghal májzsugorban, de élete 90%-ában boldog volt vagy az, aki már fiatal korától folyamatosan bosszankodott hol a politikai helyzeten, hol az ország helyzetén, hol az alacsony fizetésén és 30-tól felfelé már az életmóddal járó megbetegedésein is? De eközben nem volt rest csinálni vagy szülni egy vagy több gyereket, aki(k) ugyanebbe az életbe csöppennek.
Amint látod, nem vagyunk egyformák és továbbra sem bőrszín, hanem család, neveltetés és születési helytől függő az életmód. A bőrszín a hátrányos mivolta miatt csak még magasabb szintre emeli a szememben azt, aki ennek ellenére képes volt kiemelkedni, mint egy ugyanolyan szintet elért fehér ember. Mert neki valamilyen hátrány ellenére sikerült elérnie azt, amit.