Marinov Iván Nem történelmet, életet, gondolkodást meghatározó párhuzamokról van szó, inkább olyan apró egyezőségekről, amikor az időben távolabbi esemény miatt az időben közelebbi egyfajta pluszjelentést kap. Mondok pár példát az elmúlt hetekből, hogy lássátok, mire gondolok:
– olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé. Az én skálámon ez: 7/10
– haverom panaszkodik a munkahelyére, és a rádióban eközben megszólal az Anima “Nem jó már nekem, ez a hely” refrénű száma: 7/10
– könyvet olvasok, és a szövegben felbukkan egy ugyanolyan nevű, foglalkozású szereplő, esetleg ugyanaz a helyszín, történelmi esemény, irodalmi hivatkozás, stb, mint az előzőleg olvasott könyvben. Ezekre a kapcsokra egy időben vadásztam is, azaz vártam, hogy jöjjön végre valami, amivel az adott könyvet összeköthetem az előzővel. A legdurvább eset egy csillagos 10/10 volt, még bejegyzés is született róla.
Na ilyenek gyűjtésére biztatlak most titeket is, elő az érdekes, meghökkentő és vicces véletlenekkel. Ha most nem jut eszetekbe ilyesmi, figyeljétek magatokat, és gyertek vissza mesélni, ha elkaptatok egyet.
Update | Azért ez a filmes sztori is félelmetes volt (lásd alul az update 2018-ban)
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Hazautaztam vidékre, ilyenkor otthon anyám mindig csinál valami friss meleg kaját. Falatozs közben ott ült az asztalnál. Nekem meg eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti riport Piréziáról. Az egy kitalált ország volt egy átverés, amit sokan be is vettek. Már vagy 5 perce erre gondoltam, amikor anyám megszólalt, hogy milyen hülye emberek vannak, hogy beveszik a Pirézia sztorit. meg ma már annyi mindent elhisznek. Előtte pedig teljesen más irányú beszélgetés volt. A pirézia sztorinak nem volt semmilyen előzménye. Egyáltalán már annak is kicsi volt az esélye, hogy egy régebbi sztori közül pont ez eszembe jusson. Anyám közbevágása pedig még inkább érdekes.
Mindenesetre ha létezik gondolatolvasás, akkor ez az volt. Később csak úgy poénból ki is találtam, hogy biztosan gondolatolvasás történt. Az agy kibocsát bizonyos frekvenciákat, s ha talán ezt egy másik felfogja, akkor leképezheti annak információ tartalmát. Anyám persze nem tudta hogy én mire gondolok, viszont leképezte azt… :)
Én most Angelina Jolie-ra gondoltam. Nem hívott fel. 0/10
Megteszi?
Tavaly egyik ismerősöm mondta, hogy tud olcsóbban jegyet szerezni a szigetre. Arról volt szó h kb egy hét múlva hívni fog, de már bőven eltelt annyi, és épp a metrón ültem egy barátnőmmel amikor kérdezte, hogy mi lesz a jegyekkel, erre én elkezdtem panaszkodni, hogy ja nemtom, még nem hívott eddig, és ahogy annak lennie kell, abban a pillanatban csöngött a telefonom, és ő hívott…10/10 :D
Sziasztok!
Én egy napon születtem Anyukámmal.
Ő 1959. 08. 18-án, én 1989. 08. 18-án.
Pontosan a harmincadik születésnapján.
Kereken 9 hónapra születtem.
Édesanyámat Erzsébetnek hívják, a névnapja november 19-én van.
A névnapi vacsora, ünneplés után esett teherbe (november 18-án éjjel).
:)
Barbi
Nekem 05. 13.-án van a szülinapom, a feleségemnek meg 10. 26.-án… Pont kétszer annyi.. De nem ezért jöttünk össze. :)
Nálam már nagyon sokszor előfordult, hogy pont hívni akartam a barátnőmet és pont akkor hívott ő a mobilomon. 10/10
Velem sokszor vannak ilyen véletlenek. Mind 10/10.
Ha eszembe jut valaki, akiről tudom, hogy rég nem láttam már, tuti sicher, hogy aznap összefutok vele az utcán. :-)
De sokszor volt olyan is, hogy kimondtam, hogy „apu miért nem hívsz már fel” és megcsörrent a telefon abban a pillanatban.
Olyan is volt, hogy épp panaszkodtam, hogy egy tanár nem válaszol a levelemre. Erre megjelent és odajött, hogy „ne haragudjon, de mindig akkor jut eszembe amikor meglátom” (aznap válaszolt). :-)
Meg otthon nem volt fogkefénk (pontosabban tartalékunk). Én épp Pesten jártam délelőtt 10 körül és bementem egy boltba: vettem egy két darabos csomagot, mert le is volt akciózva. Megyek haza és mondom anyunak, hogy vettem fogkefét. Mondta, hogy ő is aznap délelőtt járt a boltban és mivel akciós volt, vett egy csomaggal. :-)
Még ami rendszeres, hogy megkívánom pl. a spenótot. Nem is mondom anyunak, de spenóttal jön haza a boltból. :-)
Ezek tényleg 10/10-esek. Ilyen gondolatátviteles cuccok, ráérzések, meg hasonlók.
Ááááááá!
Eszembe jutott még egy véletlen:
Én 90-es vagyok, anyu 60-as, a nagyanyám 30-as és mind a legkisebb lányok vagyunk a nővéreink közül. + Ha jól tudom nagyanyámnak 1 nővére volt hivatalosan, anyumnak 2, nekem 3. :-)
Barbi az kifejezetten érdekelne hogy honnan tudjátok hogy anyukád mikor esett teherbe. Merthogy ezt még az orvosok sem tudják pontosan megmondani.
A 9 hónap is csak erőteljes becslés, a mai napig nem lehet pontosan eldönteni, hogy ki hány napra, hónapra született.
szóval csak óvatosan a nagyotmondással.
Ez a többiekre is vonatkozik.
Egyszer még nagyon régen történt,mikor is az ezredfordulót vártuk (gyengébbek kedvéért 1999 utolsó éjszakáján vártuk 2000-t). Azelőtt pár héttel néztük meg bátyámmal az Ítéletnap c. filmet, mely arról szól, hogy minden ezer esztendőben eljön a sátán, és megpróbál teherbe ejteni egy kiválasztott lányt. A főszereplő Arnold Schwarzenegger, szal ilyen mindentszétlövős akciós filmről van szó. De akkor még kicsik voltunk, szóval félelmetes volt ilyen sátáni dolgokról egyáltalán beszélnünk is. Szilveszter estét pedig épp tökéletesnek láttuk arra, hogy unokatestvéreinket beijesszük, hogy jajj ezredforduló, eljön a sátán, stb. S ahogy ezt elmeséltük a könyvespolcról lezuhant egy könyv, melynek címe „Ezer esztendő” volt. A könyv témájának semmi köze nem volt a filmhez, de azért jól összecsináltuk magunkat! :D
Biztos, hogy figyelnek minket!
Évekkel ezelőtt a híradót néztem, amikor egy férfi nagy vehemenciával magyarázott valamit. Nem figyeltem rá, csak megállapítottam a családban hangosan, hogy „Ezzel a fejjel jó lenne fűcsomónak a Hortobágyon!” A család nevetett a kijelentésemen, mire a tévéből a fickó mondatának végéből ennyit hallottunk: „…a Hortobágyon?”
Nálam ez megtestesíti az interaktív tévézés fogalmát!
A németek múlttal való szembenézéséről beszélgettünk társaságban. Mesélem, hogy Tübingenben láttam egyszer egy különlegesen kíméletlen szövegű emléktáblát, de sajnos a pontos szövegre már nem emlékszem. Beírtam a google képkeresőjébe (németül persze): emléktábla, Tübingen – hátha fenn van a neten. Na mi volt az első találat? „Ebben a házban lakott Alois Alzheimer, a róla elnevezett szindróma felfedezője…” :)))
Tegnap háromszoros dolog történt.
Könyveket fordítok, még tavaly karácsonykor mondta a kiadó vezető, hogy nekem adná egy amerikai bűnöző életrajzát. Nemrég kezdtem el a munkát, tegnap épp a gyerekkoránál tartottam: Szicíliából New Yorkba vándorolt olasz apa (maffiózó, 40-es évek), akit aztán visszatoloncoltak.
Este programom volt: barátnőm hívott színházba, mert anyukája nem tudott menni. Még beszéljük is a darab előtt, hogy nem olvastam utána, szeretek úgy beülni, hogy semmit sem tudok a darabról.
Függöny föl, Epres Attila kiáll a mikrofon elé, és elkezdi mondani, hogy Szicíliából jött New Yorkba, és hogy most már nem Al Capone az úr (maffia vonal), és aztán az egész darab visszatoloncolástól félő olasz bevándorlókról szólt.
De még nincs vége. Kifelé menet dicsértük a fiatal színésznőt, aki ismeretlen volt eddig számunkra. Megnéztük: Törőcsik Franciska. Akit szerepe szerint nagyon félt az apja egy fiútól.
Hazamegyek, bekapcsolom a tévét, és ott ül Törőcsik Franciska a „Mindenből egy van” színpadán, mellette Rudolf Péter, az ideges apa, aki félti őt egy fiútól.
10/10
Mesélem egyik kolléganőmnek, hogy gyerekkoromban annyi murokfőzeléket ettem, hogy besárgult tőle az arcom. Erre 2 órával később a következő MTI-hírt olvasom: „Bőrszínt vált egy hároméves brit fiúcska: szinte rikítóan narancssárga lesz, ha túl sok sárgarépát eszik.”
Egy kora reggel felébredtem, és gondoltam megnézem mennyi az idő. Nyúltam a telefonom felé, és mielőtt hozzáértem volna, megszólalt az ébresztő. 10/10