Marinov Iván Nem történelmet, életet, gondolkodást meghatározó párhuzamokról van szó, inkább olyan apró egyezőségekről, amikor az időben távolabbi esemény miatt az időben közelebbi egyfajta pluszjelentést kap. Mondok pár példát az elmúlt hetekből, hogy lássátok, mire gondolok:
– olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé. Az én skálámon ez: 7/10
– haverom panaszkodik a munkahelyére, és a rádióban eközben megszólal az Anima “Nem jó már nekem, ez a hely” refrénű száma: 7/10
– könyvet olvasok, és a szövegben felbukkan egy ugyanolyan nevű, foglalkozású szereplő, esetleg ugyanaz a helyszín, történelmi esemény, irodalmi hivatkozás, stb, mint az előzőleg olvasott könyvben. Ezekre a kapcsokra egy időben vadásztam is, azaz vártam, hogy jöjjön végre valami, amivel az adott könyvet összeköthetem az előzővel. A legdurvább eset egy csillagos 10/10 volt, még bejegyzés is született róla.
Na ilyenek gyűjtésére biztatlak most titeket is, elő az érdekes, meghökkentő és vicces véletlenekkel. Ha most nem jut eszetekbe ilyesmi, figyeljétek magatokat, és gyertek vissza mesélni, ha elkaptatok egyet.
Update | Azért ez a filmes sztori is félelmetes volt (lásd alul az update 2018-ban)
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Véletlen,
„Két egymást követő csajomnak ugyanaz volt a keresztneve.” – Haha, én az egyik korábbi kedvesemnek voltam zsinórban a negyedik ugyanolyan keresztnevű párja… Bár nem épp ritka keresztnév, de azért a leggyakoribb 10-15 között sincs…
Slusszpoén: utánam volt egy másik nevű próbálkozása még, aztán férjhez ment – megintcsak egy návrokonomhoz ;)
Na, erre varrj gombot.
bio
Ma egész este valami fura ötlettől vezényelve a német történelem egy részéről és Hitlerről olvasgattam az interneten. Aztán, lezárásképp, gondoltam benézek az urbanlegends-re. Az egyik cikk első mondatában már a német nyelvről volt szó, majd Hitlerről. Persze ez csak egy véletlenül történő véletlen volt. :)
Nagybátyám ült a tévé előtt, vacsorától jóllakottan, a tévében meg valami melodramatikus történet volt, ahol egy férfi meg egy nő lelkiztek nagyban. A nő azt mondta a tévében: „Mondd, mégis mit tegyek?”[Hogy szeress.] Erre ugyanakkor a nagybátyám kiszól a nejének: „Hozzál már egy fogpiszkálót!” Milyen romantikus!:)
Angliában voltam állásinterjún, konkrétan London Camden nevű városrészében. Odafele aludtam a repülőn, a hazafele útra Ken Follett A férfi Szentpétervárról c. könyvét készítettem be. A történet Londonban játszódik, a főszereplő külföldről (Oroszországból) érkezik ide egy „meló” miatt, és Camdenben száll meg.
Tavaly már elég nyűgösnek éreztem a zeneiskolát, ezért arra gondoltam, hogy kiiratkozom. Bizonytalan voltam, ezért azt találtam ki, hogy játszok egy kicsit a hangszeremen, és ha az után is úgy gondolom, hogy meg kell tennem ám legyen. Szokásom szerint felcsaptam a kottát és azt játszottam, amit megláttam; ekkor jött a meglepetés: egy nyitás és a dalcím: „Most kéne abbahagyni” 9/10:) Elkezdtem játszani a számot, és eszembe jutott a tanárom és az hogy milyen jók voltak az órák, és feszült lettem arra mit gondol majd rólam. Mivel hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek becsuktam a kottát és megint kinyitottam, dalcím: „Mindenkit elfelednek egyszer” ezen annyira meglepődtem… Fél órát biztos nevettem:) Írtam a tanáromnak egy búcsúlevelet, mivel a zeneiskolában nem tudtam vele beszélni. Nem jött válasz… Eszembe jutott a régi Egy szoknya, egy nadrág film, amikor Latabár Kálmán azt mondja, hogy a randijáról egy lány csak azzal a kifogással késhet, ha meghalt. Miért nem ír, biztos meghalt… vagy megsértődött. Pár hónappal később tudtam meg, hogy tényleg meghalt váratlanul, nagyjából azokban a hetekben, amikor a levelet írtam… Ha nem velem történik el sem hiszem.
Én két ilyet tudok mesélni, mindkettő nőkkel kapcsolatos.:))
Az első:
Szóval, jártam egy lánnyal, D-vel, de szakítottam vele egy másik lány miatt, ő volt M. Két évig voltunk együtt, majd egy napon szétváltunk. Aznap este, mikor szakítottam M-el úgy feküdtem le, hogy a számítógépemet bekapcsolva felejtettem, és ment egész éjszaka. Reggel felkelek, és látom, hogy a gép bekapcsolva maradt. Kómás fejjel oda ülök a gép elé, hogy kikapcsolja, erre látom, hogy D este küldött (két éve nem beszéltünk egymással!) MSN-en egy üzenetet, hogy: „Szia! Mi van veled? Rég nem hallottam felőled.”. Nekem ez 10/10:))
A második:
Mikor megismerkedtem a (most már sajnos ex-) feleségemmel (Cs), akkor derült ki, hogy a névnapunk ugyan abban a hónapban van, két nap eltéréssel, a születésnapjaink között meg kereken egy hónap eltérés van. Így persze nem volt nehéz észben tartani a dátumokat.:)) Ja, és Cs abban az általános iskolában volt tanár, ahova én is jártam sok évvel azelőtt…
Ez legyen, mondjuk 7/10.:))
Ülök a buszon, és azon gondolkozom: megérett az idő, hogy különváljanak az útjaink a párommal. De hát azért ott a pozitív, de ott a negatív… Szóval őrlődtem rendesen. Véletlenszerű lejátszási lista ment fülemben, kb. 200 számmal. Gondoltam, hogy „mutass nekem valami jót”, és ötöt belepörgettem. „It’s Goodbye Time”… Na jó, oké. Vége lett a dalnak, jött a következő, és felcsendült még egyszer ugyanaz a dal! Két külön mappában is megvan, na de mekkora esélye van már annak, hogy egymás után 2x szerepeljen egy véletlenszerű listában! Úgyhogy erre mondtam, hogy „kösz, univerzum, értettem”… :)
Néhány perccel ezelőtt, ahogy olvastam ezt a cikket és eljutottam a következő részhez: „- olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé.”, ekkor a velem egy szobában lévő haverom – aki éppen telefonált – elkezdett fütyülni… Ekkor rögtön rákérdeztem, hogy miért fütyül, amire nem tudott konkrétan válaszolni…
Én sokszor kapom fel a fejem, amikor háttér-tévézés közben beszélgetek, olvasok, hogy a beszélgetés során elhangzó szó, ill. olvasott szó ugyanakkor hangzik el a TV-ben is :)))
Férjem meséli tegnap: kotorászott egy dobozban, ahol a névjegykártyákat tartjuk. Kezébe akadt egy V. Péter kártya, akiről hirtelen nem tudta, hogy kicsoda, valamikor, valahol kapta tőle. Visszarakta a dobozba, abban a pillanatban csörgött a telefon és ez a V. Péter hívta, akivel még az életben nem telefonált (egy közös ismerőstől szerezte meg a számunkat).Egy apró szívességet akart kérni a férjemtől:-) 10/10.
Múltkor kerestem egy kombináltfogót, nagyon sokfele benéztem már, nem találtam sehol. Mikor leültem a fotelbe és ölembe tettem a kezem, mert elegem volt, hirtelen ott termett egy kombináltfogó.
Egy friss eset: épp mutattam a páromnak a telefonomon az egyik legfrissebb letöltött hülyeségemet, a zombis időjárásjelentőt, amikor megszólalt a rádióban a Cranberriestől a Zombie…
http://youtu.be/6Ejga4kJUts
Hát ez nekem mindennapos. Mondjuk én hiszek a vonzás törvényében, így nem csodálkozom már egy ideje, ha felhív, akire épp abban a másodpercben gondolok.
Ez most egyre gyakoribb egy fiúval, akivel bimbózik köztünk valami :) Múltkor volt egy olyan eset, hogy épp hazafelé tartottam melóból, és rá gondoltam, hogy ejj, de rossz, hogy mostmár két napja nem beszéltünk, és most kellene beszélnünk már. Ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom, és ő hívott. 10/10 mert igazából nem volt beszélnivalónk (csak hiányzott).
Azelőtt meg az volt, hogy arra gondoltam, milyen jó lenne elmenni egy eseményre, ahova csak ő tudott bevinni. Aztán egy pár perc múlva írt nekem, chatelni kezdtünk, és pár percen belül elhívott, ahova akartam. 8/10 mert tudta, hogy érdekel a rendezvény.
Munkában is gyakori. Dolgozom egy cégnek, csak így alkalmanként, egy évben 1-2 alkalommal. A napokban elkezdtem elég sokat gondolni rájuk, hogy de jó lenne, ha hívnának egy újabb melóra, mert jól jönne egy kis mellékes így fűtésszezonban. Erre visszamentem az irodába egy megbeszélésről, és a mobilomon ott figyelt a nem fogadott hívás. 10/10
Minap: ülök itthon, azon gondolkodom, hogy na, mostmár mégiscsak itt az új év, össze kellene kapni magam, és az ellazult kis életmódváltásomat, diétámat újra össze kellene kapni, szigorúbbra venni, visszamenni szépen az edzőterembe, vagy bármilyen, de tényleg bármilyen eszközzel rávenni magam a fogyásom komolyan vételére. Unatkozom. Klikkelgetek a könyvjelzőim között, blogról blogra, egyszer csak rátévedtem az egyik, legalább egy éve meg nem nyitott életmódblogra, és lám: éppen aznap hirdette meg a szerző, hogy újra indul egy sorozat, amelyben a nyilvánosság erejét bevetve, a blog segítségével lehet belevágni egy komoly, áldozatos, ám bizonyítottan hatékony programba, a jelentkezés indul. Nabasszus :D 10/10
Szóval nálam ez mindennapos élmény. Vagy nem tudom. Boszorkány lennék? Vagy csak fatalista? :)
épp hallgattam: Zorall – Valami véget ér
és a „tekinteted az arcomba vág” sornál töltődőtt be a puruttya főoldalán ez a gif http://kepgep.hu/2012/02/06/main/tumblr_lro2q7BTJl1r1sz3oo1_500.gif (nem vicc!) 7/10 :)))
Csak úgy felugrottam a netre unalmamban valamelyik nap a wikipédiára, és amikor a Romániáról szóló talán 2. vagy 3. szócikket olvastam, felhívott a párom. Közölte, hogy a volt főbérlőnk kereste, aki lemondta a találkájukat azzal, hogy Romániába kell utaznia.
Néhány hete: abban a pillanatban, hogy felugrottam a kanapéból, hogy csak úgy felhívjam öcsémet – már csörgött is a telefon, ő volt az.