Marinov Iván Nem történelmet, életet, gondolkodást meghatározó párhuzamokról van szó, inkább olyan apró egyezőségekről, amikor az időben távolabbi esemény miatt az időben közelebbi egyfajta pluszjelentést kap. Mondok pár példát az elmúlt hetekből, hogy lássátok, mire gondolok:
– olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé. Az én skálámon ez: 7/10
– haverom panaszkodik a munkahelyére, és a rádióban eközben megszólal az Anima “Nem jó már nekem, ez a hely” refrénű száma: 7/10
– könyvet olvasok, és a szövegben felbukkan egy ugyanolyan nevű, foglalkozású szereplő, esetleg ugyanaz a helyszín, történelmi esemény, irodalmi hivatkozás, stb, mint az előzőleg olvasott könyvben. Ezekre a kapcsokra egy időben vadásztam is, azaz vártam, hogy jöjjön végre valami, amivel az adott könyvet összeköthetem az előzővel. A legdurvább eset egy csillagos 10/10 volt, még bejegyzés is született róla.
Na ilyenek gyűjtésére biztatlak most titeket is, elő az érdekes, meghökkentő és vicces véletlenekkel. Ha most nem jut eszetekbe ilyesmi, figyeljétek magatokat, és gyertek vissza mesélni, ha elkaptatok egyet.
Update | Azért ez a filmes sztori is félelmetes volt (lásd alul az update 2018-ban)
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Jó pár éve az akkori barátnőmmel csaknem egyszerre kezdtük el olvasni ugyanazt a könyvet. Aztán az élet úgy hozta, hogy különváltunk. Kb. egy évre a kezdést követően elolvastam az említett regényt (igen, eltartott egy ideig:) és akkor eszembe is jutott, hogy milyen rég is beszéltem a exemmel. Felhívtam, szóba jött, hogy most fejeztem be a könyvet, erre ő:
-fél órája értem a végére!!
vicces nem?:)
+ adalék, hogy a könyvben nem kis szerep jut a spiritualitásnak:)
Kb 7-8 éve esett meg a következő: haverokkal tartottunk haza egy hetes balatoni kempingezésből egy régi wartburggal, ami egy még régebbi, kontakthibás rádióval volt ellátva. A rádió különlegessége volt, hogy néha képes volt magától be- és kikapcsolni. Hazafelé úton már nem is nagyon hallgattuk, inkább csak próbáltuk kipihenni az egy hetes intenzív bulizás fáradalmait. Amint átléptük szülővárosunk határát jelképező táblát, a rádió egyszercsak bekapcsol, a (feltehetőleg) műsorvezető szájából pedig a következő mondat hangzik el: „Na, ez jó buli volt!”. Majd ezzel a lendülettel ki is kapcsolt a rádió.
Több másodperc néma, döbbent csend, majd mindannyiunkból kirobbant a nevetés. :)
10/10
A koliszobánkban elkezdett leválni a vakolat a mennyezetről, de hosszú hónapokig még tartotta magát. Egyszer meglátogattak szüleim, és ahogy ketten egyszerre bámulták a plafonon a repedéseket — mintha csak megérezte volna, hogy mindenki őt nézi, most övé a rivaldafény — abban a pillanatban erős porral és zajos recsegéssel leszakadt fél négyzetméternyi vakolat. 8/10-et mondanék rá, de szerintem csak a kollektív tudattalanunk gondolati energiája vonzotta be az eseményt.
Néztem a kör című filmet, (ugye aki megnézi azt a videókazettát megjelenik a kör és megszólal telefon hogy 7 napja van hátra) na filmnek úgy van vége hogy megjelenik a kör nálunk ekkor megszólal a telefon :D hát gondolkodtam pár másodpercig hogy felvegyem-e :D
Mi ezen már csak nevetünk :-)Anyu elött semmit nem tudunk eltitkolni mert mindent megálmod…
Aki a szinkronicitásnak okokat tételezne, az az okozati viszonyokat hozná szinkronba a véletlennel, véletlenül. :-D
Nekem rendszeresen van olyan, hogy éppen ugyanazt mondom, amit a tv. ben is és tökéletesen szinkronban… vagy a dézsavű érzés.. egyre gyakoribb. De a legszebb, mikor álmodom, hogy pl. csörög a telefon és mihelyst felébredek, rá nem sokkal el is kezd csörögni. És még sorolhatnám…
Mi a férjemmel sokszor majdnem halálra nevetjük magunkat, mert a tévé „beszélget” velünk. Kérdez tőlem valamit a párom, a tévé válaszol, én mondok valamit, mire válaszolna, a tévéből jön a: hát persze, csak nyugodtan, stb.. A múltkor elkezdtünk hülyeségből birkózni, a kezeinket összekulcsoltuk, és úgy erősködtünk, ment a tévé, és egyszer csak két birkózót mutattak, akik ugyanolyan pózban erőlködtek. :D
egy csoporttársam FB-kiírása, h hallgatta Beyonce ‘Halo’ c. számát, a szomszédszobában meg elkezdődött Katona Klári ‘Helló’ c. dala
Véletlen párhuzam, hát nem tudom hogy csinálom, de amikor a 91/291-es busszal szeretnék utazni, mindegy melyik irányban: Az esetek 95%-ában elmegy az orrom előtt…
1. Az utcalámpák hirtelen ki szoktak aludni, amerre járok. Persze, nem mind, de néha nagyon félelmetes tud lenni. Én is szoktam nekik köszönni…
2. Tizenhét éves koromban mindenhol kisértett a tizenhetes szám, azóta is, rendszeresen felbukkan a legváratlanabb helyzetekben, látszólag érthetetlenül. Pl autóval utazva akárhol, mindig a 17. kilométerkőnél néztem ki az ablakon… Egészen addig csodálkoztam ezen, amig rá nem jöttem, hogy monogramom stilizálva szintúgy 17. Ez akkor tizes skálán 17. :)
Az anyu mutatta hogy hajnali 3-kor megállt a konyhában a falióra, az nap halt meg a Mami és a zárójelentésen a halál időpontjához hajnali 3 volt beírva
Illés Zolihoz fűzve:lámpakialvás nálam: sötét utca, gyaloglás.lámpa előtt 3 méterrel kikapcsol 3 méterrel utána vissza.nem is lenne gond, na de megállok, várok és nem történik semmi.20 percet álltam kíváncsian, semmi. elindulok, következő lámpa…
…betartva a 3 métert ismét ki-be. végig mindegyik így.para.leülök az utca végén a vasúti töltésre nézem az utcát, eltelt fel óra is semmi sem történt mégcsak nem is pislákoltak..azóta nem voltam arra.
Van az úgy, hogy az ember nem tud kiverni egy számot a fejéből. Évekkel ezelőtt a buszon utazva a baj van a részeg tengerész járt a fejemben, erre a szemben ülő elkezdte dúdolni. Meglepő volt