Kezdésként nézd meg a videót.

pentagonAz állítás, hogy a Pentagont mégsem a terroristák által eltérített Boeing 757-es rombolta szét, hanem az egész az amerikai kormány műve, először Thierry Meyssan könyvében jelent meg, második virágzása pedig azt követően indult meg, hogy amerikai igazságügyi minisztérium közzétette azt a videofelvételt, amelyet két biztonsági kamera rögzített 2001. szeptember 11-én.

A „rejtéllyel” a Snopes.com is foglalkozott, tételesen cáfolva az egyes állításokat. A portál szerint nem igaz, hogy csak az épület külseje sérült meg a becsapódás során, a valóságban az összes gyűrű megroncsolódott. Szerintük a külső fotók megtévesztőek: a kár valós nagyságát inkább az a légi felvétel érzékelteti, amely az újjáépítésről készült. Bemutatnak továbbá egy képet is, amelyen az állítólagosan láthatatlan repülőroncsok láthatók.

A Pentagonal kapcsolatos összeesküvés-elméletek sora végtelen. Részletesen elemzi a konkrét vádakat David Aaronovitch VUDU-történelem című könyve. Ebben a szerző leírja, hogy a hitetlenkedők többnyire abból indultak ki, hogy ha van egy gépünk törzzsel és szárnyakkal, akkor nagyjából akkora lesz a lyuk a falon, mint a törzs a szárnyakkal együtt. Valójában azonban az amerikai Építőmérnökök Társasága és az amerikai Statikai Intézet becsapódásról szóló jelentésében azt állította, a gép szárnyait szétzúzták a Pentagon megerősített oszlopai, amint az átszakította a falat. A 189 ember közül, aki a 77-es járat fedélzetén tartózkodott vagy a Pentagonban lelte halálát, nem kevesebb mint 184-et azonosítottak (nagyrészt DNS-vizsgálattal). A nagy utasszállító roncsait is megtalálták, ámbár a gépből nagy darabok nem maradtak egyben. A gépnek az épület előtti pázsiton szétszóródott darabjairól fényképek is készültek, ahogy a motorról és más, bent megtalált részekről is.

Kit/kiket keressünk a rossz dolgok mögött?

Az összeesküvés-elméletek Lakatos László szociológus megfogalmazása szerint „azt a gyanút fogalmazzák meg, hogy a rossz dolgok mögött egy titkos összeesküvő csoport mesterkedéseit kell keresni. Lényegében laikus hatalomelméletek, amelyek az illegitim hatalom ellen lépnek fel, és általában a modernizációs folyamat veszteseinek nyújtanak ideológiai muníciót. Két fő változatuk van: a liberális összeesküvés-elméletek szerint a választott tisztségviselők illegitim célokra használják a rájuk ruházott hatalmat (pl. X-akták), illetve a legitim hatalom mellett más, illegitim hatalom is érvényesül a társadalomban (pl. JFK); a konzervatív változat szerint pedig pedig egy csoport illegitim módon bitorolja a hatalmat (pl. Cion bölcsei.)”  Mint a népmeséknél, az összeesküvés-elméleteknél is sok a vándormotívum, hozzátesznek, elvesznek belőle, a közönség éppen aktuális elvárásai szerint.

Az összeesküvés-elméletek folyamatosan termelik újra a közönségük körében élő téveszméket. Szerzőik azt az „igazságot” mondják, amit közönségük hallani akar tőlük, így természetes, hogy az elméletet az erre fogékonyak hitelesnek tartják. Elégedettek, mert nem kellett változtatniuk a világképükön, előítéleteit mások igazolták, ráadásul  egy titok – többlettudás – birtokába jutottak. Ezek az elméletek úgy adnak magyarázatot valamely negatív jelenségre, hogy azt valamely csoport számlájára írják, azaz ellenségképeket kreálnak. Így, mint az előítéletek terjesztésére különlegesen alkalmas propagandaeszközök, rendkívül veszélyes fegyverek is lehetnek.

Munkahipotézisek az összeesküvés-elméletek szociológiai elméletéhez

Krausz Tamás: Az „összeesküvés-elmélet” sztálini iskolája

Chip Berlet: Összeesküvéstan