Az alábbiakban Bebesi György a Rubiconon olvasható tanulmányából illetve a HVG Könyvek jóvoltából megjelent David Aaronovitch-könyv ezzel foglalkozó fejezetéből készítek egy rövid összefoglalót. A Bebesi-írás inkább a jegyzőkönyv előzményeivel, létrejöttének körülményeivel foglalkozik, míg Aaronovitch kötetéből a jegyzőkönyvek hatásának az elemzése az erősebb.

A jegyzőkönyvek tartalma és korabeli leleplezése

A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei 24 jegyzőkönyvet tartalmaz, érvelése három főbb gondolatkör köré szerveződik: 1. a liberalizmus kritikája, 2. azoknak a technikáknak a számbavétele, amelyek segítségével a zsidók a világ fölötti uralmat megszerzik, 3. az eljövendő judaista állam működési mechanizmusa.

Az írás szerint a világ vezetését azok kezébe kell adni, akik képesek ezt a hatalmat helyesen felhasználni. Ők a Cion bölcsei, akiknek a világ fölötti irányítás megszerzéséhez meg kell gyengíteniük a nem zsidó államokat. Ehhez minden országban nyugtalanságot kell kelteni, ennek természetes eszközéül kínálkozik a liberalizmus. A gazdaság kézben tartása érdekében az ipart néhány gigantikus nagyvállalatba kell tömöríteni. Ahol lehet, háborúkat kell kirobbantani, ezzel tovább növelve a gazdasági káoszt, és széles körben propagálni kell az ateizmust.

A hatalom megszerzésére a bölcsek az egyszerű tömeget használják, akik majd forradalom útján mindenhol megszerezik a hatalmat. Az új kormányok egymást fogják váltogatni, állandó lesz a belső hatalmi harc, növelni kell az államadósságot, a gójokat pedig hitelek felvételére kell kényszeríteni. Ilyen körülmények közepette az utolsó kormányok vezetői örömmel fogják a bölcseknek átadni a hatalmat.

A Cion bölcseinek tartalmi részét a Times újságírója fejtette meg 1921-ben, akinek feltűnt a hasonlatosság Maurice Joly Montesquieu és Machiavelli dialógusa a pokolban című szatírájával. Ez a Joly név alatt publikált pamflet eredetileg 1864-ben jelent meg Genfben, és III. Napóleon despotizmusa ellen íródott. A jegyzőkönyvek kutatói összevetették a Dialógus és a Cion bölcseinek szövegét: a 25 fejezetből 24 részben vagy egészben megegyezik egymással. A hamisító – mint később kiderült – egy Golovin (más iratokban Golovinszkij) nevű irodalmár volt, aki nem erőltette meg magát: a Cion bölcseinek szájába “Machiavelli” mondatait adta, ezt egészítette ki a korabeli antiszemita irodalom néhány megállapításával.

Az út Oroszországba

Ma már egyértelmű, hogy az áldokumentumok az orosz politikai rendőrség megbízásából készültek. A dokumentum elkészítésével Racskovszkij ezredest, a politikai rendőrség külügyi osztályának vezetőjét (későbbi párizsi rezidensét) bízták meg.

A jegyzőkönyvek első megjelenésének pontos dátuma nem ismert, de az időzítésben az 1897-es Bázeli Első Cionista Világkongresszus döntő szerepet játszott. Kevesen hitték el ugyanis a kor politikusai közül, hogy a világ zsidósága valóban az őshaza visszaszerzésére törekszik, és azt vélelmezték, hogy a kongresszus leple alatt a zsidó vezetők titkos programot dolgoznak ki.

Az anyag első oroszországi megjelentetésére 1903-ban került sor a Znamja című lapban. Két évvel később brosúra formájában a jegyzőkönyvek újból megjelentek Nyomorúságaink gyökere címmel. A tömegterjesztésre szánt változatok mellett a szélsőjobb vezérkara gondolkodott egy reprezentatív kiadványban is, amely esetleg az uralkodóra is képes lenne hatást gyakorolni.

Végül is egy vagyonát eltékozló besszarábiai kishivatalnokot sikerült is rávenni e feladatra. A jegyzőkönyvek 1905 “forró őszén” ugyan hatottak odalent, az orosz állami hatóságok ugyanakkor nem tekintették hitelesnek a művet. Már ekkor kiderült ugyanis, hogy saját titkos provokációs részlegük készítette, amely tényt az uralkodó “mély szomorúsággal vette tudomásul”.

Vissza Európába, és onnan a világba

És innentől a szó többnyire Aaronovitché, aki bevezetőjében arról elmélkedik, hogy a többség számára 1919-ben miért nem tűnt nevetségesnek az a vélemény, hogy a felelősség az első világháborúért és az azt követő nyomorért a zsidóságot terheli. A zsidó közösség a világ minden országában képviseltette magát, és majdnem mindenütt nagy befolyással rendelkezett. Mégis, bár ott voltak szinte mindenütt, zárt közösségekben éltek, ami azt a benyomást kelthette, hogy nagy titkok örökösei.

Ráadásul a zsidók a történelemben mindig ott voltak a radikális változások élharcosai között, vagy közvetlenül azok háta mögött. A felfogás, hogy a zsidók állnak az 1917-es orosz forradalom mögött, rányomta a bélyegét a kor több kiemelkedő politikai szereplőjének – például Winston Churchill – gondolkodására. A brit politikus 1920-ban így írt erről: „Nincs szükségünk rá, hogy eltúlozzuk a szerepet, amit a bolsevizmus megteremtésében és az oroszországi forradalom kirobbantásában a jobbára hitetlen nemzetközi zsidóság betölt, mert ez a szerep igen nagy, alighanem mindenki másénál nagyobb.”

A leleplezések mit sem változtattak Adolf Hitler véleményén, aki később a Jegyzőkönyvek legfőbb támogatója lett. Aaronovitch hosszan idézi a Mein Kampf jegyzőkönyvekkel foglalkozó részét: “Hogy a nép létezésének milyen nagy mértékben szolgál alapjául egy folyamatos hazugság, az páratlanul kiviláglik a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből, amit a zsidók kimondhatatlanul gyűlölnek. A Frankfurter Zeitung örökösen azt hajtogatja, hogy ezt a könyvet hamisítványnak tartják, de ez a legjobb bizonyíték az eredetisége mellett. (…) De nem is ez számít… Ami számít, az az, hogy a Jegyzőkönyvek valóban rémisztő szavahihetőséggel tárja fel a zsidók természetét és tevékenységét.” Ez az érvelés gyakorlatilag cáfolhatatlan: a Jegyzőkönyvek megerősíti, amit hiszek és amit látni vélek magam körül, tehát akkor is igaz, ha történetesen hamisítványnak bizonyult – szemlélteti a jegyzőkönyvek hatását Aaronovitch.

A húszas évek második felének konszolidáltabb légkörében egyre erőteljesebben merült fel a jegyzőkönyvek hitelességének kérdése – írja Bebesi. A könyv svájci kiadóját 1934-ben perbe fogták uszító irodalom terjesztése címén. A tárgyalás végén a törvényszék elnöke, Meyer bíró – akit Aaronovitch idéz is – hitetlenségének adott hangot: „Remélem, eljön az a nap, amikor már senki sem fogja érteni, hogy egyébként ép elméjű, ésszerű gondolkodásra képes emberek miért gyötörték az agyukat tizennégy napon át azzal a kérdéssel, hogy hiteles-e vagy hamisított a Cion jegyzőkönyvei… Az én szememben a Jegyzőkönyvek nevetséges nonszensz”. Meyer bíró ítélőszéke végül 1935-ben betiltotta a jegyzőkönyvek svájci terjesztését.

Lehet, hogy a jegyzőkönyv nevetséges nonszensz volt, de egyben veszélyes nonszensz – írja Aaronovitch. Egy olyan összeesküvés-elmélet, amelynek mély gyökerei voltak a német középosztálybeli civil társadalom intézményeiben. A történész Richard S. Levy szerint a könyv szakadékot teremtett a zsidó és nem zsidó németek között, és amikor bekövetkezett a katasztrófa, a Jegyzőkönyvek hozzájárultak ahhoz, hogy embertársaik nagy többsége ne érezze feladatának a zsidók mentését.

A Jegyzőkönyvek pályafutása a második világháború után sem ért véget. Idi Amin újra reflektorfénybe állította tébolyodott ugandai rendszerében, új fordításokban jelent meg Pakisztánban, Malajziában és Horvátországban, Argentínában pedig tizenkét kiadásban látott napvilágot 1945 után.

Nincs az a tény és cáfolat…

A fő probléma a jelenséggel kapcsolatban az, hogy – miként arról Aaronovitch is nyilatkozott a Metazin által idézett Wall Street Journal-cikkben – nincs az a tény és cáfolat, amely a konteók híveit zavarba hozná. Aaronovitch szerint az összeesküvés-elméleteket képtelenség hagyományos eszközökkel cáfolni, hiszen „érveik annyira rugalmasak, hogy akár visszájukra is fordíthatók, sőt, egyik pillanatról a másikra el is hagyhatók”. E teóriák hívei alaposan felvértezik magukat bennfentes információnak beállított, ellenőrizhetetlen vagy áltudományos adatokkal, amelyeket nehéz cáfolni.

Ha mégis sikerül egyes állításaik hamisságát bizonyítani, azt mondják, hogy a többi bizonyíték azért megáll. Szerinte érdemesebb inkább arra felhívni a figyelmet, hogy ha valóban igaz egy összeesküvés-elmélet, akkor vajon a hatóságok, a nagytőke illetve a világot irányító vallási kisebbség miért nem hallgattatja el az őket leleplezőket? Ha tényleg Cion Bölcsei irányítják a világot, miért hagyják, hogy ez kiderüljön?

Címlapfotó: fortepan.hu

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, havi egy kávé árával te is hozzájárulhatsz az álhírek elleni harchoz.