Marinov Iván Az elmúlt években sok twitteres, tiktokos „veszélyes kihívás” terjedéséről számolt be a média úgy, hogy azok valójában nem is voltak trendek. Bár az esetek többségében volt néhány kapcsolódó videó a közösségi oldalakon, a bemutatott jelenség maga korántsem volt olyan elterjedt, mint azt a sajtó állította.
Legutóbb a motorcsónakból kiugrás „trendjét” tupírozták „veszélyes” világjelenséggé egy amerikai helyi beszámoló alapján, de az évek során megesett már hasonló a knockouttal, a George Floyd kihívással, a szexrulettel, a bikinihíddal, a vodkatamponnal és társaival.
Média által terjesztett fertőzés
A jelenségre ugyanaz vonatkozik, mint amit Elliot Aronson szociálpszichológus a média által terjesztett fertőzésként mutat be A társas lény című könyvében. Aronson és fia nem a tiktokos vagy twitteres trendek kapcsán beszél a problémáról, hanem egy nyolcvanas évekbeli esemény, a ciánnal szennyezett Tylenol-tabletták sajtóbeszámolóinak példáján.
„1982 őszén hét ember halt meg Chicago környékén, miután ciánnal szennyezett, extra erős, Tylenol néven szereplő fejfájás elleni kapszulát nyeltek le. Ez az egyszerre tragikus és bizarr esemény igen nagy nyilvánosságot kapott; mindenütt erről lehetett hallani, noha akkor még az internet sem létezett. Ha valaki bekapcsolta a tévét vagy a rádiót, vagy kézbe vett egy újságot, mindenhonnan a Tylenol-mérgezésekről szóló történetek zúdultak rá. A reflektorfénynek rögvest meg is lett a hatása, szerte az országból jöttek a beszámolók hasonló mérgezésekről: a mérget szájvízbe, szemcseppbe, orrspraybe, üdítőitalba, sőt még hot dogba is becsempészték. Ezeket a történeteket, amelyeket rendkívül hangzatos módon „utánzó mérgezéseknek” neveztek el, a média széles körben felkapta, s ennek nyomán még több történet került elő. Sokan pánikba estek, és égési sérülések és mérgezési tünetek miatt fordultak orvoshoz, holott csak a szokásos horzsolásoktól, torokfájástól és gyomorfájástól szenvedtek. A téves riasztások száma hétszerese volt azoknak az eseteknek, amikor igazoltan babráltak bizonyos árukkal. (…) Sok újság abban az ironikus helyzetben találta magát, hogy először a mérgezéses eseteket hozta le szenzációként, majd később azoknak a médiaszakértőknek a kritikus megjegyzéseit tálalta ugyanilyen szenzációhajhász módon, akik azt fejtegették, hogy milyen katasztrofális következményei lehetnek az efféle nyilvánosságnak”
írja Aronson.
A média a későbbi fejleményekre is hatással lehet
A neves szociálpszichológus nem azt mondja, hogy a médiának nem kell beszámolnia az olyan szenzációs eseményekről, mint amilyen például a Tylenol-mérgezés volt. És azt sem állítja, hogy a hírekről beszámoló média bátorítani akarja a veszélyes trendeket.
De azzal, hogy a sajtó szelektíven hangsúlyoz bizonyos eseményeket, a későbbi fejleményeket is meghatározza. „Minél nagyobb médiafigyelmet kap egy esemény, annál ‘fertőzőbb’ lesz, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy mások is kedvet kapnak az utánzásra” – írja Aronson.
Nem nehéz belátni, hogy a veszélyesnek kikiáltott közösségi oldali „kihívásokkal” is hasonló a helyzet. A médiabeszámolók ötletet adhatnak, és trend végül azáltal lesz marginális eseményekből, hogy a média felkapja azokat, és valós jelentőségükön felül számol be róluk.
Fotó: Inja Pavlić / Unsplash
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Mint a covid esetében. Elfelejtük, hogy kínában az utcát borítják be halottak, hogy spanyol/olaszországban annyian haltak meg hogy a plázák jégpályáin tárollják a halottakat, hogy az usaban tömegsírokat ásnak a covid halottaknak? Sorolhatnák a pánikeltő, hazug médiatartalmakat, aminek a hatását szenvedtük… Miért nem lett ezekért senki felelőségre vonva?