Milyen hatással voltak a kamuhírek az amerikai választásra?

Kezdjük a magyar anyagokkal, a Facebooktól kicsit távolabbról: az Index cikke – a pártok meggyengülése mellett – azzal magyarázza Trump sikerét, hogy…

“… miközben az Egyesült Államok és az egész világ együtt menetel bele az információalapú társadalmába, a demokratikus társadalmak egyre kevésbé tűnnek bölcsnek.”

William Davies közgazdászt idézve leírják, hogy…

“… a politika egyre inkább a közhangulat letapogatásának művészetévé válik, és Trump meg a brexit példája azt mutatja, a választásokon nem az a nyerő, aki a tények, hanem az, aki az érzések oldalán áll.”

És ennek apropóján kúszik be a képbe a Facebook

A cég ugyanis ezen a folyamaton ugyan változtathatna, de nem tud – és ezt bizonyos politikai erők ki is használják:

“Így a politika világába igyekvő jelöltek, ha kellően népszerűek a közösségi médiában, már nem feltétlenül szorulnak sem a kampányokat hagyományos finanszírozó nagyvállalatok, sem a párt intézményei, sem a sajtó támogatására.”

A 444.hu cikke már nem annyira jóindulatú a Facebookkal szemben, címükben ugyanis azt állítják: A Facebook meg akarta állítani Trumpot, de aztán kifizetődőbb volt segíteni neki. Idézik egy korábbi anyagukat, amelyben azt írták:

” … az interneten már nincs olyan, hogy igazság, mert a különböző politikai táborok már nem csak a jelenségek értelmezésében, de a legalapvetőbb tényekben sem tudnak megegyezni.”

Márpedig – és ez már a hvg.hu anyagában jelenik meg…

” … egy demokrácia csak akkor működhet, ha annak polgárai képesek a saját érdekeiken túlnőni, amihez meg kell ismerni a világunkban élő más emberek világképét.”

Visszatérve a 444.hu fent idézett cikkéhez, a lap szerzője ugyan elismeri, hogy a rivális politikusok besározására tett kísérletek nem számítanak új dolognak, komoly változásként értékeli azonban, hogy…

“A Facebook elképesztő népszerűsége miatt a hazugságokkal könnyedén elérhető emberek mennyisége nőtt meg drámaian, és létrejött egy olyan rendszer, ami politikai elfogultságtól egyébként függetlenül is segíti a hülyeség terjedését.”

A dezinformálás egy része meghatározott politikai céllal történik, de néha csak pártoktól vagy ideológiáktól függetlenül, sima pénzszerzés motivációjával…

” … megjelentek olyan szereplők, akik a rendszert kihasználva teljes valótlanságokkal indulnak az olvasók figyelméért. Ez nem csak politikai hazugságokat jelent, a Facebookon terjednek ma minden eddiginél gyorsabban a chemtrail, az autizmust okozó oltás, meg millió más ostobaság “hírei”.

És ez idővel csak rosszabb lesz – ezt már a Niemanlab szerzője jósolja, aki szerint semmi jele, hogy a kétféle valóság világa közelebb kerülhetne egymáshoz.

Hogy mit szól ehhez a Facebook?

A hvg.hu cikke idézi a vállalat korábbi álláspontját…

„Technológia vállat vagyunk, nem média. Egy médiacégnél tartalmat állítanak elő, szerkesztenek, mi egyiket sem. Mi egy olyan eszközt adunk a felhasználóink kezébe, amivel saját igényüknek megfelelően tudják összeállítani a hírfolyamukat.”

A cég – ahogy arról korábban itt is beszámoltam – a politikai cenzúra vádja után még trending hírei emberi beavatkozással történő szelektálását is feladta, de a moderátorok helyére beállított algoritmusok egyelőre nem képesek kiszűrni a kamuhíreket az igaziak közül.

A választás után előrobbanó vádakra Zuckerberg először egy kisbabás zuckifotóval és a világmegváltás ígéretével reagált, aztán egy konferencián mondta el a véleményét a cégére zúdított kritikákról, őrültségnek nevezve, hogy a Facebook lenne a felelős Donald Trump győzelméért. Szerinte – mint az a Washington Post tudósításából kiderül – a kamuhírek nem voltak hatással a választás kimenetelére…

“… az emberek ugyanis döntésüket megélt tapasztalataik alapján hozzák meg, és az empátia hiányáról árulkodik az a gondolat, hogy a tömegek a kamuhírek miatt szavaztak úgy, ahogy.”

“Ezen kívül, aki így gondolkozik, a Trump-támogatók által küldött üzenetet sem érti meg”

– ez már a Guardian tudósításából derül ki, ahogy az is, hogy Zuckerberg a konferencián megismételte azt a korábbi védekezését is, miszerint a problémát nem a Facebook algoritmusa állítja elő, hanem az emberek. Szerinte buborékeffektus nem létezik, mert…

“Még ha az ismerőseid 90 százaléka demokrata is, akkor is legalább 10 százalék republikánus. És élhetsz bármelyik államban, ismerni fogsz más államban élő embereket is. Ami pedig azt jelenti, hogy a közösségi oldalon keresztül kapott infó sokkal változatosabb lehetne annál, mint ami a hírcsatornákon keresztül beérkezik.”

A problémát Zuckerberg szerint az okozza, hogy az emberek nem érdeklődnek, nem kattintanak az övékétől eltérő véleményekre, így azok idővel nem jelennek meg a nekik felkínált tartalmak között.

Mi lehet a megoldás?

Az Atlantic spekulációja szerint akár valami olyasfajta lépés, hogy a Facebook kialakítson magának egy Snopes-szerű csekkolószervezetet, ne adj isten megvegye a Snopes-ot. Amire az egyik Snopes-szerző csak annyit válaszolt a Twitteren, hogy

“Én személy szerint nagyon szeretem az Atlanticet, de igazán felhívhattak volna, mert így most mindenki azt hiszi, hogy a Facebooknak dolgozunk.“

A Vox írása szerint Zuckerbergéknek mielőbb el kell ismerniük, hogy igenis média szerepet töltenek be az emberek életében, és ennek megfelelően kell a platformon megjelenő tartalmakat kezelniük. És erre a lap szerint nem egy algoritmus jelenti a megoldást, de még csak nem is gyakornokok (ahogy az algoritmus előtti időkben volt), hanem tartalommenedzselésben jártas, profi szakemberek.

Hogy e vita közben mi történik a Facebookon belül, arról egy New York Times cikk számol be. Eszerint az önvizsgálat a cégen belül már a választás éjszakáján megkezdődött, és a vezetők közül nem mindenki ért egyet azzal a hivatalosan képviselt állásponttal, miszerint a Facebooknak a történtekkel kapcsolatban nincs felelőssége.