A szerző vastag és sötétszürke betűkkel jelölte a megerősített infót, normál betűszínnel azt, amiről azt gondolta, hogy igaz lehet, világosszürkével pedig a bizonytalan, különféle netes fórumokról származó értesüléseket.
A kísérleti cikkben a forráshivatkozás is rendhagyó volt, hiszen a más színű linkek összezavarták volna az olvasót: az újságíró így végül nem szövegközi linkekkel, hanem cikkvégi forrásjegyzékkel dolgozott.
A próbálkozás célja az volt, hogy olyan formában közvetítsen megerősített és megerősítetlen információkat az emberek felé, hogy az olvasás élménye ne szakadjon meg a különböző források idézése és címkézése közben, de közben azért a források minősége is látszódjon.
Később – mint azt Craig Silverman szóbeszédkutató cikkében megjegyzi – az HBO által megerősített találgatásokat átszínezték a szövegben (tehát most már nem a publikáláskori állapot látható az oldalon).
Silverman szerint felmerül a kérdés, hogy az olvasók képesek-e egyszerre értelmezni a szöveget, és realizálni az egyes információk hitelességét. A legközelebbi ezzel kapcsolatos kutatások a kérdőmondatos illetve tagadó jellegű állítások memorizálásáról mindenesetre nem sok jóval kecsegtetnek; a cáfolatot tartalmazó “sárga cetli” gyakori eltűnéséről itt is írtam már.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Elso olvasatra tetszett a dolog, de aztan egybol beugrott, hogy ezzel mestersegesen lehet manipulalni, hogy az olvaso az egyes allitasoknak mekkora hitelt tulajsonitson. Ugyan azt a szoveget sokfelekeppen ki lehet szinezni, es teljesen mas ertelmezest eredmenyez.
A kezdolaprol indultam es most kb 15oldal van megnyitva, bar igyekszem a kronologiai sorrendet tartani