A Snopes szerint az alábbi körlevélben leírt, régi olasz szokásnak nevezett jótékonykodási módszer létezik, azt azonban nem tudták kinyomozni a legendavadász oldal szerzői, milyen régi és mennyire elterjedt, és valóban olasz gyökerei vannak-e.
>>Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztárhoz.
„ Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve.”
Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót.
Mi az a „felfüggesztett? – kérdeztem a barátomtól.
Várj egy kicsit és meglátod. – válaszolta.
Ismét bejött néhány ember.
Két lány kért egy-egy kávét, fizetett majd távozott.
Ekkor három ügyvéd lépett be.
Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve”.
Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a „felfüggesztett” kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt.
Hirtelen, egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult.
„Van egy felfüggesztett kávé a számomra? „
Ekkor megértettem.
A vendégek előre kifizetnek egy vagy több kávét a saját fogyasztásukon kívül, amelyet megkaphatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak maguknak egy meleg italt.
Ez a kezdeményezés Nápolyból indult útjára és terjedt el a Világ számos országában. Néhány helyen nem csak kávét, hanem szendvicset vagy akár egy komplett étkezést is előre lehet fizetni.
(fordításért köszönet: Iren Farkasnak )<<
Mindenesetre Snopes-ék idéznek pár cikket, amiben megemlítik a segítés e formáját:
– egy 2004-es olasz cikket, amely egy firenzei, húsvétkor indított akcióról számol be, és nápolyi gyökerekről beszél,
– egy 2011-es utazásiblog-bejegyzést, amely a (világ-)háború utánra teszi a szokás nápolyi meghonosodását,
– és egy 2013-as AFP-hírt, amely arról számol be, hogy Bulgáriában már 150 kávézó csatlakozott a jótékonykodás e Nápolyból elterjedt formájához.
A felhívás, ahogy láttam, a napokban új erőre kapott a Facebookon is, egyre másra nyílnak különböző városok “Suspended Coffee” oldalai.
A szöveghez használt kép persze csak illusztráció, és egy 2012-es Washington Post-beli, hajléktalanokkal foglalkozó cikkből származik.
Update | 2014 áprilisában az Origo videorovata megnézte, meghonosodott-e a mozgalom Magyarországon, illetve milyen problémák hátráltatják a terjedését.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Emerson:
Olvastam több helyen statisztikát arról, hogy akik maguk erejéből jutottak el valahová azok ha valami balszerencse folytán az utcára kerültek elvesztve mindenüket, akkor is 2 éven belül ugyanoda vissza tudtak jutni.
Így ez a dolog nem csak a szemedben ér valamit hanem valójában többet ér mint a kapott ingóságok. Azok elveszhetnek és akkor annyi, de ha a tapasztalat és tudás, küzdőszellem megvan akkor tulajdonképpen biztosra mehetsz – azokkal ellentétben akik örököltek / kaptak. Nekik csak egy esélyük van az életben :)
A sepregetős példát ezért is hoztam fel, a lehetőség szerintem is sokkal többet ér mint az adomány. Aki nem él vele hát az nem – annak jó úgy ahogy van. A világ akkor igazságtalan ha nincs választása, ha van akkor meg az ő felelőssége, ne hibáztassa azt.
A lehetőség megteremtésére pedig a közösből is megéri pénz áldozni, – tulajdonképpen bármelyikünkkel bármikor megtörténhet ilyesmi a mai világban – aki nem él vele arról meg bármennyire gonoszul hagzik, de le kell venni a kezünket.
Régóta beszélünk itt is “szocializálódásról”, és én még mindig annak a híve vagyok, hogy nem kell összekeverni a szegénységet a “csövességgel” vagy az önkéntes hajléktalan életmóddal. Itt ez az ingyen kávés példa szerintem a szegénységről szól. Aki járt már délebbre Szegednél (nem a balkànra gondolok), az biztos észrevette, hogy teljesen más a dél európai életvitel mint az északi.
Az olaszok és a spanyolok pl. nem csak azért mennek a bisztróba, hogy jól beb@sszanak, hanem náluk ez a szociális élet egyik tényezője is. Itt beszélgetnek másokkal, esznek, isznak, kártyáznak stb.. Aki fizet egy kávét, az a szegény ember társadalomba visszavezetését támogatja. A magyar mentalitással ez a dolog viszont egy kicsit másként működne, hiszen nemzetközileg is közismert a magyar “vendégszeretet ;-) …
Emerson : “… a társadalmi rang nagyobb súllyal bír, mint a génkészlet..” — ha csak egy kívánságom lehetne, én jó egészséget kérnék (mentálisan és fizikálisan is). Minek a sok pénz vagy a sok tudás ha nem tudunk vele mit kezdeni ?? Akinek pedig jól “működik” a teste és az agya, az biztos tud is alkalmazkodni a környezetéhez. Ha nem, akkor meg odébb áll mind addig amíg nem talál magának valót. Egy képzett / talpraesett ember a jég hátán is meg tud élni, de csak akkor, ha nem csak pénz létezik mint “értékrendszer”.
Shaddark: “Olvastam több helyen statisztikát arról, hogy akik maguk erejéből jutottak el valahová azok ha valami balszerencse folytán az utcára kerültek elvesztve mindenüket, akkor is 2 éven belül ugyanoda vissza tudtak jutni.” — így van, ezt igazolja az előző példám is.
Emerson: Én állítom, hogy a szegénységben élők jelentős hányadánál a szegénység okai egyrészt az ésszerűtlen költési szokások, másrészt a meggondolatlanság. Meggondolatlanság pl. az, amikor valaki önmagát is alig bírja eltartani és akkor gyereket vállal mellé.
Az ésszerűtlen költési szokásokat nagyon sokáig testközelből figyeltem a családomon belül, de még most is látom, így messzebbről. Mikor kezdett kinyílni a csipám (20-as éveim elején) rájöttem, hogy egy kis ésszerűsítéssel és szervezéssel ugyanannyi bevételből majdnemhogy csodákat lehet művelni a korábbi állapothoz képest. Egyébként vannak ilyen ingyenes tanfolyamok is: felnőtt embereket tanítanak költeni, magyarul rávezetik őket arra, hogy nem kell mindenféle szart megvenni a boltban csak azért mert színes a csomagolása, vagy éppen akciós. És az esetek többségében ez ilyen egyszerű lenne, ha az emberek képesek lennének felfogni a saját érdekeiket, késleltetni a szükségleteiket (amit egyébként gyerekkorban kellene elsajátítani) és 1 napnál kicsit előrébb gondolkodni.
Sosem értettem például azt, ha valakinek hó végére már nincs pénze. Ha tartósan nincs neki hó végére az azt jelenti, hogy ott valami hatalmas probléma van, aminek megoldását nem lehet halogatni. Másrészt, ha mondjuk villanyszámlára nincs pénz hó végén, akkor igazából hó elején sem lesz, mert bár a pénz ott lesz a számlán hó elején, de összességében a költési szokásokhoz képest tudható, hogy ugyanúgy el fog fogyni és megint nem fog jutni valamire, mondjuk gázra. Ez pedig egy lavina, amit az elején kell megfogni, akárhogy, de meg kell, mert rossz vége lesz. De sokan csak inkább görgetik maguk előtt és szidják a szolgáltatót. Sokan nem érik fel ésszel, hogy baromságokra költenek, vagy túl sokat fogyasztanak valamelyik szolgáltatásból, legyen az gáz vagy villany.
Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az, amikor valaki olyan külső körülmény miatt lett szegény, ami ellen ő semmit az égvilágon tenni nem tudott volna.
A csövesség meg szerintem fejben dől el. Szegényen is lehet küzdeni egy elfogadható életszínvonalért, de ha ez a küzdési vágy nincs, akkor marad a totális nihil, a csövesség. Az az a szint, amikor már semmit sem akarsz senkitől sem, csak szarsz bele mindenbe.
Nekem pl. nagybátyám jólmenő vállalkozó volt, és egyszercsak megkattant az agya, és alkoholista lett. Onnantól pedig ment a lejtőn lefelé: az egyébként kitartó felesége elvált tőle (jogosan), a kocsit el kellett adni, lett egy kisebb lakása, és valami cigánykurva mellett halt meg a piától. Csak és kizárólag ő tehetett arról, hogy így végezte, ráadásul rengeteg segítő kéz nyúlt felé.
Érdekes pl. hogy cigány csövest nem igazán látok. Gondolom ő inkább beköltözik egy putriba vagy akárhova, de nem lesz csövessé.
xezs: “És az esetek többségében ez ilyen egyszerű lenne, ha az emberek képesek lennének felfogni a saját érdekeiket, késleltetni a szükségleteiket (amit egyébként gyerekkorban kellene elsajátítani) és 1 napnál kicsit előrébb gondolkodni.”
De akik a szocializmusban szocializálódtak és azt verték beléjük, hogy sok pénzt még felhalmozniuk sem szabad, minden az államé, mindent az állam csinál, neki az a dolga, hogy költse el a pénzét, jövő hónapban biztos, hogy lesz munkája, akkor az ilyeneknek minden sejtjük tiltakozik ez ellen. Ha elég berögzült személyiséggel rendelkeznek, szinte lehetetlen bármit is elérni náluk (vagy maximum egy agyturkász szakember, de ha ők nem akarnak változni, akkor még az is kevés).
A költési szokások szervezéséről beszéltem én is mindig, de amikor sokadszorra is azt kaptam, hogy “Senkinek nem tűröm, hogy beossza a pénzem, én dolgozom meg érte.”, akkor egyszerűen feladtam. Teljesen mindegy volt, mit mondok, még azt az egyszerű tényt sem tudta befogadni, hogy már régen nincs vagyona, mert majdnem minden a bank tulajdona, még a fizetése összege is az elkövetkezendő x évben.
Ezért is mentem el otthonról. Az elején rosszabb volt, mert több volt a kiadásom, de egyszerűen nem tudtam nézni, hogy adjak a közösbe ennyit, aztán nézni ezt a totális fejetlenséget. Frusztrált maga a tény.
Amikor meg elkezdődtek a random “De jó lenne, ha nyernék a lottón.” meg a “Bezzeg a rohadék gazdag, ha megelégedne kevesebbel.” monológok, akkor egyszerűen végképp úgy voltam vele, hogy család ide vagy oda, de a lelki békém többet ér.
Láttam értékes embereket tönkremenni, sokszor alkoholizmusba süllyedni a környezetemben abban, hogy a család nevű pénznyelő gépezetbe dobálták a pénzüket, sokszor kilátástalanul, aztán 30-40-50 évesen is otthon éltek és nyomorogtak.
“Úgy gondolom, hogy nagyon ritka az, amikor valaki olyan külső körülmény miatt lett szegény, ami ellen ő semmit az égvilágon tenni nem tudott volna.”
Ha már felnőtt, van külön élete, minimális egzisztenciája, akkor igen. Inkább a következő generáció az, aki járulékos veszteség. Elgondolkozom, hogy például volt lány osztálytársaim is (akik az enyémhez hasonló mentalitású családdal rendelkeznek) sokan 20-as éveik elején lebabáztak. Dolgoznak fodrászként, műkörmösként, pénztárosként, annyi pénzért, amennyiből nem tudnak kifizetni egy albérletet, otthon laknak, hazaadják a fizetésük egy részét, a másikat elköltik cigire, elpartizzák… Mit tanul az ilyen gyerek? Bár nőként még könnyebb, mert legrosszabb esetben elkurvulnak (az említettek többségétől úgysem áll távol), de férfiaknak még ezen hátráltató tényező nélkül is sokkal nehezebb.
És az ő gyerekeikből is egyszer felnőttek lesznek. Ebbe születnek bele, ezt az értékrendet fogják adoptálni. Nem lesz ez jó senkinek. Felnőnek, aztán tartják a markukat a munkaügyi központban. Az adófizetők pénzéből. Mert hát “senkit nem hagyunk az út szélén”. De nem lenne mindenkinek jobb, ha valamit kezdenének velük?
Velük, mert ők még fiatalok, kiemelhetők a káros közegből. Ne a feneketlen kútba dobáljuk a pénzt, az állami intézeteket, iskolákat, stb.-t meg hagyjuk lezülleni olyan szintre, hogy még az alkoholista család is jobb annál, ha nincs mellette családon belüli erőszak. Sokszor még egy értelmesebb 14 éves is felelősségteljesebben kezeli a pénzt, mint a szülei.
De a jelenlegi világ a legzüllöttebbeket támogatja, akik a legkisebb reménnyel kecsegtetnek. Nem azt, aki még változhat. Egy züllött, 40-50 éves ember már ritkán fog változni. Maximum ha két jól megtermett rendőr kíséretében odamegy egy gazdasági szakember és beosztja nekik a pénzüket, mert azoknak nem mernek ellent mondani.
És az államnak jó? Dehogy jó. Ha nem csak a segélyt meg a közmunkabért számolják, hanem a többlet egészségügyi kiadásokat, vagy a már régen lebontandó panellakások energiapazarlását, a vandálkodások miatti javítási költségeket, az állami iskolákban okozott károkat a tönkretett berendezésektől a félévente meszelendő dohányfüstös WC-kig, akkor simán kijönne szerintem, hogy hosszútávon megérné ezeket valami komolyabb seggberúgással visszaterelni az valóságba. Elvégre az állam is jobban működne, ha normális emberek népesítenék be.
Ott van példának Japán. Amennyi katasztrófa sújtotta már őket, mégis mindig talpra álltak és gazdaságilag meghatározó ország még a kedvezőtlen földrajzi fekvése ellenére is.
Hat: “Minek a sok pénz vagy a sok tudás ha nem tudunk vele mit kezdeni ??”
Természetesen nem így értettem. Egy akármilyen, kisebb nagyobb betegségben szenvedőnek nagyobb esélyei vannak, ha sok pénze van. Természetesen életet és egészséget nem vehet rajta, de nem mindegy, hogy milyen színvonalú ellátást és milyen drága gyógyszereket, terápiákat tud megfizetni.
Ezáltal, – ha pénze van – életben marad akár szemben azzal, aki egészségesebb valamivel, de nincs pénze. Akinek pénze van, az a pénzét ráhagyja az utódaira, ha szaporodik (és átadja nekik a génkészletét), akik szintén magasabb rajtszámról indulnak, jobb esélyekkel.
Akinek nincs pénze, az meg lehet, hogy gyereket sem vállal pont ezért, ezért hiába az egészséges test, ha gazdaságilag túl nagy érvágás lenne a családalapítás. Ő nem adja tovább a génkészletét.
Nem azt mondtam, hogy a genetikát felülírja a társadalmi rang, csak kisebb-nagyobb mértékben csökkenti a súlyát.
Emerson: Bár a szocialista modellt jómagam is egy destruktív, az országot egyértelműen visszavető jelenségnek tartom, azt hadd jegyezzem meg a védelmében, hogy takarékbetét-könyv már akkor is létezett, és ha jól tudom annyira nem is titkolták, sőt még reklámja is volt (talán). Tehát az öngondoskodás valamilyen formában már ott is megjelent.
De egyetértünk: az a rendszer olyan szinten elhitetette az emberekkel hogy az öngondoskodás fölösleges, meg hogy mindent az állam csinál, hogy egyesek képesek voltak ezt belénevelni az ő gyerekeikbe is, akik pedig már jócskán a rendszerváltás után vagy akörül születtek. És ezek az emberek nem értik, hogy az állam, a szomszéd, vagy akárki más miért nem foglalkozik az ő nyomorukkal és eszükbe sem jut, hogy talán neki kéne állni maguknak megoldani a problémáikat.
Megjegyzem ezt az “állam majd megoldja” érzést elég erőteljesen sujkolják a pártok is az emberekbe. A Fideszben láttam némi potenciált ennek felszámolására, de ők is visszazüllöttek erre a szintre. Senki nem akarja megkockáztatni a szavazatvesztést, márpedig az a párt amelyik kiáll a balga nép elé, és azt mondja, hogy “a problémáitokat nektek kell megoldanotok” az tuti bukja a választást. Pedig ilyen pártra lenne szükség.
“A csövesség meg szerintem fejben dől el. Szegényen is lehet küzdeni egy elfogadható életszínvonalért, de ha ez a küzdési vágy nincs, akkor marad a totális nihil, a csövesség. Az az a szint, amikor már semmit sem akarsz senkitől sem, csak szarsz bele mindenbe.”
Itt van a lényeg. Az nem szegénység és pénztelenség kérdése, hogy valaki maga alá szarik, pisál és abban fekszik egész nap, meg, hogy állandóan részeg és fel se tűnik neki ez. Ahhoz nem kell pénz, hogy az ember legalább egy bokorig elmenjen. Volt több vidéki falu is ,ahol az elnéptelenedés veszélye miatt a polgármesterek 1ft-ért is adták a telkeket a rajta lévő házzal, ahonnan kihalt a lakó és örökös sem maradt utána, mégse mentek oda, pedig ott lakhattak volna, tető van a fejük fölött kaptak volna támogatást is, pl. hogy termelhessen magának élelemet legalább részben önellátóan, közmunkát, ahol dolgozhat stb. Aki meg még nem teljesen itta el az agyát, de hajléktalan, sokszor meg se mondanád róla, ha szembejön veled az utcán, hogy az, hiszen rendes ruhái vannak, tisztálkodik (ahhoz sem kell feltétlen pénz tele van a város plázákkal, ahol ingyenes a WC, kezet, arcot mosni ott tud meg a kisebb-nagyobb dolgait elvégezni, ehhez meg nem kell pénz, ezt bárki megteheti. Az ilyenek ugye szállóra is bemennek, ott tudtak mosakodni is, és még sokszor munkát keresni is segítenek ott. Van több ember is ,aki hajléktalanként is élt, de mégis sikerült neki munkát találni, és lakást, ők nem azzal foglalkoztak hol olcsóbb a pia és hogyan tarhálják össze felesre valót. Amúgy nem sok olyan élethelyzetet lehet elképzelni, ahol elkerülhetetlen az ,hogy hajléktalanná váljon valaki.
A pénzbeosztás megint más téma, ha hó végére nem marad spórolni kell valahogy ha épp csak kijön még akkor sem a legjobb a helyzet, de ez megeshet. Tudok olyanról, aki mindig panaszkodik ,hogy sosincs pénze, és milyen keveset keres, de kiszámoltam (nem akarta elhinni), hogy havi min. 20 ezret elkölt cigire, napi egy dobozzal ha elszív már simán megvan. Az meg nem létszükséglet, ha hó végén nincs pénz a villanyszámlára akkor a cigi luxus.
“tele van a város plázákkal, ahol ingyenes a WC, kezet, arcot mosni ott tud meg a kisebb-nagyobb dolgait elvégezn” – konkrétan vannak szerte Budapesten hajléktalanfürdők, ahova be tudnak menni tisztálkodni. Ezért nem tudom az olyanokat sajnálni, akiknek a szagától már 5m-ről összeokádom magam.
“kiszámoltam (nem akarta elhinni)” – ez a legrosszabb fajta. A kicsit is értelmesebbje azt mondja hogy oké igazad van, de én leszarom, cigizek tovább (a legértelmesebb persze rá se szokik). de amelyik el sem hiszi, az végtelenül buta (már elnézést hogy így lebutázom az ismerősödet).
Ha egy hajléktalannak szeretnél kávét venni, akkor vegyél egy plusz kávét és a következő aluljáróban add oda Neki. Ennyi, nem kell ide “felfüggesztett”.
Azoknak, akik ennyire negatívan és bután közelítették meg a témát, ajánlom figyelmükbe, hogy nélkülük is lettünk 6 nap alatt több mint 6ezeren, rengeteg hellyel, ahol már él a kezdeményezés…
https://www.facebook.com/adjegyetajandekba
Gini: annál több hely, ahova nem megyek. Remélem minden helyen jó nagy tábla jelzi a tagságot.
A kereskedelmi Életben olvastam a kezdeményezésről. Nekem azonnal pozitív véleményem alakult ki. Kereskedőként 30 éve, vendéglátósként 13 éve,pénzügyi szakmában 12 éve dolgozom .Rengeteg vásárlóval,ügyféllel találkoztam ezen időszak alatt. Bizony a mai világban mindent nagyon át kell rágni, meggondolni. Mindenki kerülhet ,,rossz” anyagi helyzetbe. DE: az emberi méltóság akkor is megmaradhat. Nem kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni. Az én vállalkozásom olyan helyen működtetem, ahol ennek látom realitását. Elképzelhető, hogy a,, felfüggesztett kávára ” nem mernek igényt tartani. Azt is eltudom képzelni, hogy egy kiszemelt hölgy, vagy úr az áldozat. Kapcsoltokat is ápolhat. Minden megoldható, csak akarni kell! Vannak még becsületes vállalkozók, akik eldöntik, kinek szolgáltassanak.
Önök hogy látják a helyzetet? Pozitív visszajelzéseket várok!! Köszi………
“A kicsit is értelmesebbje azt mondja hogy oké igazad van, de én leszarom, cigizek tovább (a legértelmesebb persze rá se szokik).”
Igen, a legtöbben így vannak, nincs olyan dohányos (magam is dohányoztam egy időben), aki azért dohányzik, mert nem tudja ,hogy ez káros. Tudja azt mindenki, csak épp nem érdekli. Azt sem tagadja senki, hogy tüdőrákot lehet kapni tőle, de a nemdohányzók se vitatják ,hogy az is kaphat, aki nem bagózik, nem ezen múlik. De annak is igaza van, aki azt mondja erre ,hogy na ugye te leszoktál nem költesz egy ft-ot sem cigire, tehát elvileg 10 ezreket spórolsz havonta, hol ez a pénz? Elteszed valahová külön? Nem? Vagyis elköltöd másra talán ugyanolyan haszontalan dolgokra. Van is benne valami 1 doboz cigi árából pl. lehet két sört venni min. Vagy mint a viccben, mikor két ember a pályaudvaron beszélget, hogy ha már 20 éve cigizik és erős dohányos elköltött már milliókat cigire abból már autót vehetett volna.
-Pardon, ön azt mondta sosem dohányzott?
-Igen, így van.
-És van autója
-Nincsen
-Látja, nekem van.
Az intelligens ember tudja hogy a dohányzás káros az egészségre.
A bölcs nem dohányzik.
Személyiség kérdése nem iq-é szerintem…