Marinov Iván A Snopes szerint az alábbi körlevélben leírt, régi olasz szokásnak nevezett jótékonykodási módszer létezik, azt azonban nem tudták kinyomozni a legendavadász oldal szerzői, milyen régi és mennyire elterjedt, és valóban olasz gyökerei vannak-e.
>>Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést két vendég lépett be és ment egyenesen a pénztárhoz.
„ Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve.”
Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót.Mi az a „felfüggesztett? – kérdeztem a barátomtól.
Várj egy kicsit és meglátod. – válaszolta.
Ismét bejött néhány ember.
Két lány kért egy-egy kávét, fizetett majd távozott.
Ekkor három ügyvéd lépett be.
Kértek hét kávét. Hármat saját részre és négyet felfüggesztve”.
Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a „felfüggesztett” kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt.Hirtelen, egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult.
„Van egy felfüggesztett kávé a számomra? „
Ekkor megértettem. A vendégek előre kifizetnek egy vagy több kávét a saját fogyasztásukon kívül, amelyet megkaphatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak maguknak egy meleg italt.Ez a kezdeményezés Nápolyból indult útjára és terjedt el a Világ számos országában. Néhány helyen nem csak kávét, hanem szendvicset vagy akár egy komplett étkezést is előre lehet fizetni.
(fordításért köszönet: Iren Farkasnak )<<
Mindenesetre Snopes-ék idéznek pár cikket, amiben megemlítik a segítés e formáját:
– egy 2004-es olasz cikket, amely egy firenzei, húsvétkor indított akcióról számol be, és nápolyi gyökerekről beszél,
– egy 2011-es utazásiblog-bejegyzést, amely a (világ-)háború utánra teszi a szokás nápolyi meghonosodását,
– és egy 2013-as AFP-hírt, amely arról számol be, hogy Bulgáriában már 150 kávézó csatlakozott a jótékonykodás e Nápolyból elterjedt formájához.
A felhívás, ahogy láttam, a napokban új erőre kapott a Facebookon is, egyre másra nyílnak különböző városok „Suspended Coffee” oldalai.
A szöveghez használt kép persze csak illusztráció, és egy 2012-es Washington Post-beli, hajléktalanokkal foglalkozó cikkből származik.
Update | 2014 áprilisában az Origo videorovata megnézte, meghonosodott-e a mozgalom Magyarországon, illetve milyen problémák hátráltatják a terjedését.
ha már nápolyból, olaszul:
caffè sospeso
a wikipédia is tárgyalja:
http://it.wikipedia.org/wiki/Caff%C3%A8_sospeso
angolul:
http://en.wikipedia.org/wiki/Caff%C3%A8_sospeso
s ukrajnából:
http://www.kyivpost.com/guide/food-clubs/free-coffee-anyone-122630.html
Ha bevágtátok volna a teljes linket tőlem, akkor láthatták volna a hozzászólásokat is esetleg, amiben elég sok minden fel van tüntetve:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2967021432612&set=a.1002607123482.66.1773961304&type=1&theater
Lehet támogatni a részvételetekkel a magyarországi csoport munkáját!
https://www.facebook.com/adjegyetajandekba
Gini Papp: Nem akarom lerombolni az illúziódat, de ez Magyarországon úgy fog működni (már ha egyáltalán működni fog), hogy
– A nagyon gazdagok ugyanolyan sóherek maradnak, mint eddig. A kicsivel átlag felett élőkből lesz a legtöbb, aki esetleg vásárol majd felfüggesztett bármit.
– A személyzet elosztja egymás között a részét. Ami ezután megmarad az megmarad.
– Az élelmes internetezők (akik egyáltalán értesülnek ennek a létezéséről) majd szakadt cuccokban nekiállnak tarhálni, ezzel tovább fogyasztva a szűkös készletet.
– Először az élelmes csövesek fognak tudomást szerezni róla, akik szintén betérnek 1-1 ingyen valamire, hogy több pénzük maradjon cigire és piára.
Aztán ha ezek után még marad (nem valószínű) valamennyi, azt talán megkaphatja az a szerencsétlen, aki tényleg rászorul.
Teljes mértékben becsülendő, hogy vannak hozzád hasonló emberek még ebben az országban, de az ilyenekhez első körben nyugat-európai morál kéne, ahol az orvos visszautasítja a hálapénzt, a pincér a borravalót, az emberek (még az alacsony képzettségű és alacsony beosztásban dolgozók is) meg vannak fizetve, nem csalnak tömegesen adót, nem bliccelnek a tömegközlekedési eszközökön, megállnak a pirosnál ha nincs rendőr, akkor is és nem töltenek le magyar fejlesztésű, traffipaxjelző kisalkalmazásokat a GPS készülékükre, hogy minden helyzetből jól jöjjenek ki, szelektíven gyűjtik a hulladékot, stabil kormányzás és létbiztonság van, fejlettebb a szociális háló és bíznak az emberek a jövőben és a pártokban (mert van is rá okuk). Mindezek ellenére ott sem kolbászból fonják a kerítést, de azért ég és föld a különbség a kettő között.
A kávé luxusszükséglet. Egy rászorulónak nem luxustermékekre van szüksége, szóval ez úgy hülyeség, ahogy van. Megjegyzem a sör és a cigi is luxusszükséglet.
Na meg ott van az a kérdés, hogy ki szeretne olyan kávézóba járni, ahova koszos csövesek járnak be. Én biztosan nem.
Emersonnak és xezs- nek!
Emerson!
Ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy mindenki magából indul ki. Szerintem te ezt teszed. A magyarellenes fóbiád arra késztet, hogy ellenállj minden jó kezdeményezésnek. De kiváltképp megdöbbentő, hogy azzal a nyugattal példálódzol, aminek jelenleg csak a mammon és a bulvár az istene és a rothadás legundorítóbb mélységébe kényszeríti egész európát mind szellemileg, mind gazdaságilag.
Szerinted ez morál? Nos ez a fajta morál a tiéd lehet!
xerzs!
A kávé luxus cikk? S szerinted ez egyben kiváltság is, melyre csak te,
vagy csak a hozzád hasonlók jogosultak? A luxus az egy besorolás,
ember alkotta fogalom, mely nem szelektálhat ember és ember közt,
hogy te jól öltözöl te ihatsz, te rosszul öltözöl, valószínűleg lakásod sincs,
így erre nincs és nem is lehet szükséged. Megdöbbentő. Ez az igazi szegregáció. Gratulálok az egyenrangú felfogásodhoz!
Bizony, pár napig reklámból működhet, de az elegáns közönség nemigen akar hosszútávon egy légtérben fogyasztani a hajléktalanokkal, úgyhogy ez nemigen fog elterjedni.
Magyarországon volt erre egy gyönyörű példa: a Keleti mellett sikerült néhány nap alatt teljesen tönkretenni egy új üzletházat: semmi mást nem csináltak, mint minden hajléktalannak aki sorban állt, adtak 500 forintot a szervezők a 90-es évek elején. Napok alatt eltűntek a vevők, a bérlők pedig felmondtak.
Táblás: Nem akarlak elkeseríteni, na meg negatívnak se tűnni, de ismerek legalább 30 vendéglátóst… Szerintem amíg nem lesznek nyugatiak itt a fizetések addig bizony nem sok pénz fog visszaforogni a hajléktalanokhoz abból a pénzből :( Lehet vannak kivételek, de azt kifogni…
Emerson szerintem reálisan látja a világot – amit én is sajnálok hogy így működik, de ez van. És szerintem nem Magyar / nem Magyar kérdés ez hanem életszínvonalé, amíg a Magyar pincér nem bírja fizetni a számláit a hajléktalan se fog sokat kávézni ha rábízzuk a kasszát…
Az ötletet azért jónak tartom, mégpedig lelki okokból. Talán az érzés hogy ismét valakinek érzi magát a kávézóban megpendít benne valamit, – amin ha nem issza le magát 10 perc múlva és elgondolkodik az életén lehetséges hogy kicsit erősíti benne az akaratot kikerülni abból a helyzetből amiben van.
Hogy működik-e azt nem tudom, igazából nem hiszem de próba szerencse…
Ám azzal egyetértek szintén hogy ha nem szelektálnak – lehet szakadt aki betér de tiszta legyen, és büdös embereket ne engedjenek be – akkor működhet talán hosszútávon. Én sem kávéznék egy mosdatlan, a saját hányásában nemrég megfürdött emberrel bármennyire is jószívű vagyok – mert az nem azt jelenti hogy magamnak rosszat teszek és ahelyett hogy élvezném a kávém megpróbálom elviselni az elviselhetetlent.
Én személy szerint hívtam már meg hajléktalant kajázni, vettem parizert, kenyeret… is nekik néha, de pénzt pl. én sem adok mert azzal hogy elbódítja magát hogy ne kelljen szembenéznie önmagával és a valósággal nem segítek neki hanem lejjebb rugdosom a lejtőn.
Az egyik ismerős csaj pl. munkát ad nekik ha kéregetnek, aki akar dolgozhat, (sepregetés a boltja előtt, semmi komolyra ne gondolj) aki nem az elmegy. Sajnos sokkal többen mennek el mint akik elveszik a seprűt :( És ez a legnagyobb baj, aki feladta a reményt is azzal nem sokat lehet kezdeni már. Egy kávé biztosan nem segít rajta, de jó arra hogy elmondhassa aki adta rá hogy én mindent megtettem mert hű de rendicsek vagyok, én már megváltottam a világot… Önigazolásnak tökéletes. De engem ez az egész dolog inkább a középkori bűnbocsánat cédulákra emlékeztet, semmint igazi segítő szándékra.
Shaddark: „elgondolkodik az életén lehetséges hogy kicsit erősíti benne az akaratot kikerülni abból a helyzetből amiben van.”
Előfordulhat, de kicsi rá az esélye. Ha valakiben gyerekkortól nem alakítják ki az erős akaratot és a kitartást, akkor minimális az esélye, hogy valaha lesz belőle valaki vagy valami. Sokszor még egy tragédia vagy nagyobb sokkhatás is 50-50 alapon vagy még mélyebbre taszítja, vagy megtanítja talpra állni. De utóbbi a ritkább, még ha ezeket is tartják számon.
„Én sem kávéznék egy mosdatlan, a saját hányásában nemrég megfürdött emberrel bármennyire is jószívű vagyok”
Ezzel az a baj, hogy aki már hajléktalan nem sok választása van. A hajléktalanszállón nem ő van egyedül, alkalmazkodnia kell a közösséghez. Ha pedig a züllött, többségi-közösséghez alkalmazkodik, akkor jobban csurran-cseppen neki valami. A közösséghez tartozás alapja pedig, hogy minél több közös pont legyen. Nem muszáj mindenben hasonlítani, például a cigire se kell feltétlenül rászoknia, használhatja univerzális fizetőeszközként a hajléktalan-szubkultúrában. De a cigifüst ellen már jobb, ha nem emel szót. Emiatt a ruhája bűzleni fog a cigarettaszagtól. És ha a dohányzó hajléktalantársai (akiket ugye szintén nem illik presztízsből elküldeni melegebb éghajlatra) a közelében szívják a cigit, köpködnek és isszák a töményet, akkor nem azt fogja nézni a járókelő, hogy „Jé, ott van egy a nyolcból, akinek nincs a kezében cigi és piás üveg.”, hanem azt, hogy „Jézusom, micsoda züllött alakok vannak itt. Félelmetes, éjszaka nem járok errefelé egyedül.” Ha a hajléktalanszállót uralkodó társaság nem kedveli őt meg minimálisan, akkor nagyon rossz lesz ott neki, tehát a fürdésének rendszeressége is attól függ, mennyire tudja eladni magát abban a közösségben, amibe akarata ellenére belecsöppent.
Ebből remélem lejön, hogy a ritkaságszámban mérhető értékes, tanult hajléktalanok fognak perifériára szorulni a „farkasok között” (akár egy állami iskolában azok, akik tanulnak és nem lógnak a többiekkel), csak míg az iskolába korlátozott ideig jársz, nem töltöd ott az egész napodat és utána több előnyöd származik a kezdeti önkéntes-kívülállóságból, addig az utcára ez már nem érvényes, mert vajmi kicsi az esélye, hogy a híd alatt könyvet lapozgató hajléktalant (ha egyáltalán ezzel az attitűddel nem utálja őt ki onnan a többi) majd annyira megszán valaki, hogy kiemeli ebből a közegből. Ha pedig csak simán több aprót kap az még konfliktusforrás is lehet, amivel úgyszintén kiéleződik a helyzet közte és a züllöttek között. Főleg úgy, ha nem osztja el a többiek között a keresetét. Mert onnantól jön a „Ne legyé’ má’ geci. Sznob köcsög vagy, nem is cigizel, aggyá’ má’ pár százast.”
Nem igazán van realitása annak, hogy majd ebből akár egy pár havi munkás szállás bérleti díjára össze tud spórolni, hogy legalább azt a képet mutassa magáról, hogy tényleg komolyan gondolja. Az ismerős csaj által kínált alkalmi munka is amellett, hogy adómentes és még őt büntethetné meg a NAV eme jótékony cselekedetéért csak ideig-óráig oldja meg az illető problémáját. De a többiek vagy irigységből húzzák őt le, vagy munkája végeztével tartják a markukat, hogy részesüljenek abból a pénzből, amiért ő megdolgozott. Ha ad, akkor közösségi pirospontokat szerez, de kevesebb pénze marad, ha nem ad, akkor újabb konfliktusforrás és közösségi-státusz csökkenés.
Táblás: Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy egy rászorulónak nem kávéra van szüksége. Ugyanúgy éhes lesz a kávétól, és a munkakeresésben sem igazán segíti. Tőlem azt adsz nekik amit csak akarsz, a te pénzed, a te életed. De ahogy Shaddark is írja, ez csupán önigazolásra jó, hogy húdenagyot segítettél.
A kiváltságos résszel meg eléggé mellélőttél, mert én nem kávézok. De ha egyszer egy baráti társaság miatt betérnék egy ilyen helyre, igencsak kifordulnék ha büdös csövesekkel lenne tele az egész.
A te bajod is az, mint sok más magyarnak, hogy a szegénységet valamiféle romantikus rózsaszín szűrőn keresztül látjátok. Csak azt nem tudom akkor mire gondolsz, amikor a hányingert próbálod visszanyelni a buszon, mert felszállt melléd egy kb. 3 hónapja nem fürdött, de rendesen maga alá hugyozott ember. Neki is kávét adnál?
Miert rogton a budos hajlektalanokra gondoltok akikre meg ranezni is kellemetlen.
Van a raszoruloknak egy masik csoportja is, ezek a nyugdijasok.(nalunk Ukrajnaban)
Sztori
Ujev elso napjan kimetunk paran kavezni a varosba. Leultunk egy viszonylag draga kavezo teraszara es odajott hozzank egy oreg bacsika, megkerdezte mennyibe keul itt egy kave. A bacsi tiszta, de nagyon kopott oltonyt viselt, meg nyakkendot is kotot az unnep alkalmabol. Az egyik haverom felajanlotta hogy meghivja az oreget egy kavera, a bacsi tiltakozott hogy van nala penz, meg a penztarcajat is megmutatta (amiben NAGYON keves penz volt), de vegul elfogadta a kavet.
Annyira halas volt nekunk hogy meg a konye is kocsordult.
Es ilyen emberek nagyon sokan vannak. Nalunk peldaul nem csak kavet lehet felfuggeszteni. Az uzletek es a kavezok ajtajan ahol ez mukodik ki van irva, mi az amit ma mar kifizettek.
Vannak emberek akik nem hajlektalanok es dolgoznak is, megsem engedhetik meg maguknak azt a luxust hogy a kavejukhoz peldaul sutemenyt is rendeljenek. En megengedheten magamnak hogy kifizessek + 2 sutit. Miert ne tennem ?
Vagy egy ketgyerekes csaladanya, aki egyedul neveli a gyerekeket es ejel nappal gurcol hogy enni adjon es rendesen feloltoztesse az iskolaba oket. Nem biztos hogy jut a penzebol sutemenyre. Szerintem az en 2 sutim kellemes ajandek lesz szamara.
Valahogy igy mukodik naluk, nem tudom meddig, nem tudom hany felfuggesztett kave( suti, kenyer..) kerul a kiszolgalo szemelyzet zsebebe, de ha csak egyet is annak adnak akinek ez orormot okoz akkor mar megerte.
Ez nem jotekonykodas – ez ajandekozas.
Gabi: kétféle ember van: aki hisz az emberekben, meg aki nem. Te az előbbi vagy, én az utóbbi. Nekem a legelső gondolatom az, hogy az ilyen lehetőséget amikről beszélsz, az ingyenélők használják ki, akiknek eszük ágában sincs dolgozni pedig megtehetnék. A szegényebb nyugdíjasoknál is sokszor eszembe jut hogy vajon ők milyen szinten felelősek abban, hogy szegények. Nekem pl. egyik nagyszülőm sem volt szegény, pedig nem volt egyik sem bankigazgató.
xezs: Az én esetemben pont fordítva. Az egész család szegény, aztán fel kellett nőnöm, hogy belássam, milyen döntések vezettek idáig és hogy én már gyerekkorban is sokszor mennyivel másképp láttam mindent, csak a szülői autoritás miatt nem volt lehetőségem felelős döntéseket hozni.
Senki nem állítja, hogy teljesen igazságos a rendszer. Főleg Magyarországon, ahol a rendszerváltás előtti generáció teljesen más neveltetést, értékrendet kapott és azóta senki nem kötelezte őket, hogy képezzék magukat. Ráadásul paradox módon az akkor kapott értékrend is gátolta/gátolja, ami arra tanította őket, hogy egyszer kijárod a sulit és onnantól nyugdíjas állásod lesz. Ezt még a környezet is tetézi. Nyilván nagyobb esélye lenne kiemelkedni annak a már felnőtt embernek, akiben a minimális változni akarás megtalálható, ha mondjuk frekventáltabb környéken élne és pozitívan, segítőkészséggel állnának hozzá. De a kérdés, hogy megéri-e ez rajta kívül bárkinek is? Az evolúcióban mindig voltak gyengék és erősek, ez ma sem változott, csak a társadalmi rang nagyobb súllyal bír, mint a génkészlet.
Ha tényleg szigorú, közgazdász-szemmel nézzük, valóban jobban él ma még egy devizahiteles eladósodott valaki is, mint annak idején Mátyás király, vagy mint napjainkban a harmadik világban sokan. Ráadásul 7 milliárd az emberiség létszáma, tehát sokkal többeknek adatik meg maga az élet, valamilyen színvonalon a sok közül. Persze a többség a harmadik világ életszínvonalán él, de arról ismét lehetne vitatkozni, hogy vajon mennyivel rosszabb a sorsa, mint a múltban egy jobbágynak, akinek ugyanúgy folyamatos robotmunkából állt az élete és ugyanúgy ki volt téve számos betegségnek, mint pestis, lepra, kolera, torokgyík, tüdőgyulladás, ahogy ma a maláriának vagy az AIDS-nek. Ráadásul ha nagyobb háborúhoz őket is be kellett sorozni, akkor képzetlen golyófogóként az elhalálozottak statisztikáját gazdagította.
Az emberiség relatívan szemlél dolgokat és ez jó, mert enélkül nem lenne fejlődés. Megelégedtünk volna a barlanglakó életmóddal és nem akartunk volna többet. De ettől függetlenül nem árt észben tartani azt sem, hogy az abszolút életszínvonal nőtt, ahogy a populáció (ezzel együtt az abszolút életszínvonal skáláján bárhol elhelyezkedők létszáma) is, kizárólag a skála két pontja közötti különbség az, ami nőtt, mivel régen király sem volt annyival gazdagabb egy jobbágytól, mint ma a Forbes listáján szereplők egy harmadik világbéli nincstelentől.
Én is szidhatnám a rendszert és kesereghetnék azon, hogy mennyivel jobb életem lett volna, ha már gyerekkortól kezdve magániskolákba járok, utazgatok a világban és ma pedig lenne egy zsíros állásom valamelyik rokon cégénél. De mivel az ezen való kesergés teljes mértékben kontraproduktív, ezért inkább úgy állok hozzá, hogy mivel nekem eleve szarabb rajtszámot osztott az élet, ha ezzel is képes vagyok kiemelkedni, sokkal értékesebb vagyok (igaz, csak a saját magam szemében, de ezáltal az önértékelésem nő), mint az, aki úgy ért el ugyanannyit, hogy beleszületett a jóba. Miután ezt elértem, kesereghetnék azon is, hogy mennyi minden pótolhatatlan dolog maradt ki az életemből, miközben csak ugyanott vagyok mint az, aki tizedét nem küzdötte érte, de ez is ugyanolyan kontraproduktív. Inkább úgy állok hozzá, hogy én is szereztem számos olyan tapasztalatot, ami bár nem pozitív, de tapasztalat és esszenciális, amit ő valószínűleg sosem fog. Illetve ha igen, akkor sokkal rosszabb lesz neki (jólétből szegénység, mint szegénységből jólét).
Végezetül, ha pénzt, élelmiszert vagy fogyasztási cikkeket adsz egy szegénynek, az nyilván pozitív lesz a szegény számára, illetve statisztikát javítasz vele, de ha helyette megteremted a lehetőséget, hogy eljusson odáig (amennyiben a szándék megvan benne), hogy ő is megengedhesse mindezt magának, azzal azon túl, hogy kiszűröd a semmirekellőket, még egy jobb világért is tettél, mert nem a szegények, hanem a járulékos veszteségek számát csökkentetted.
Mint mikor egy háborúban azt próbálod tutujgatni, akit félbeszakított egy gránát, eközben hagyod elvérezni azt, akinek csak el kéne szorítani a vérző végtagját. De amíg az emberiség arra van ráállva, hogy a legmélyebben lévőknek segítsen (statisztikajavítás és PR céljából), ahelyett, hogy azoknak segítene, akikben van némi potenciál, addig elsősorban a semmirekellőket fogja mágnesként vonzani.
Van olyan ,hogy becsületkassza, ami hasonló ehhez, és sok helyen működik, pl. kisebb turistaházakban a hegyekben lehet ilyennel találkozni. Lehet enni-inni van kirakva zsíros kenyér, lehet sört inni és egy doboz van az ajtó mellett, de pl. borospincékben is látni olyat, hogy becsületkasszával működik a dolog. Itt Magyarországon is meg lehet csinálni, még zenekar is van ,aki felrakta az összes zenéjét a honlapjukra azzal ,hogy töltse le mindenki ,aki akarja örülnek ha tetszik az embereknek és hallgatják, ott van az is hogyan tudják támogatni a zenekart, nem kötelező ,de megteheted, hogy küldesz adományt.
Valóban a legalja csóró csöveseknek nem sokat jelent az ingyen kávé, egyrészt aki már olyan szinten lezüllött mint a többség, hogy csak a napi pia érdekli annak mindegy, ha nem pénzt hanem pl. kaját adsz neki akkor dühösen hozzádvágja a csöveske nagy része ilyen, a saját hibájából kertül az utcára és nem is tesz semmit azért, hogy jobb legyen, mert már nem érdekli, nincs se munkája se lakása, mert már mindenét elitta. Azt mondja mindenki azért piálnak, mert olyan rossz a sorsuk, pedig pont fordítva van. A többség be se megy a szállókra, aki ott van az általában kulturáltabb egy fokkal, a szállón ugyebár viselkedni kell, tisztálkodni kell, és piálni sem lehet, ezért a csövesek többségét 6 lóval sem lehetne bevontatni.
Lehet a körülményektől is függ ez a dolog, itt megyeszékhelyen pl. én látok a sütis dologban alternatívát, aranyos és hasznos is, ha nem a cikkben szereplő hajléktalanokra hanem ált. a szegény rétegre vonatkoztatjuk. Én biztos beszállnék, itt a pincérek is jobban adnak a hírnévre mert kis város, mindenki ismer mindenkit – feleősség érzet is kialakul bennük így. És a sütinek gyerekes családoknál értelme is van (bár az embereket ismerve x számú család lenne a kedvezményezett mindig csak, de ez is több a semminél) – ez a kávé változat tényleg vicces nekem… ha egy hajléktalannal felíratnánk egy A4-re hogy mire lenne szüksége nem tudom hanyadik lenne a kávé a sorban, de lehet rá se férne. (Bár gyanítom ital-lap lenne az is, csak nem alkoholmentes :) ) Pesten nem sokat járok, de ott már az eddig tapasztaltak alapján én sem hiszem hogy működne ez.