Mennyi az esélye, hogy a földönkívüliek ránk találjanak?

Hány idegen létezhet, s vajon megtalálnak-e bennünket? – tette fel a kérdést Frank Drake, a Cornell Egyetem csillagásza 1961-ben. Az általa kidolgozott Drake-egyenlet egy sor valószínűség szorzata: kezdjük galaxisunk csillagjainak számával (a képlet más változataiban a kérdéses térrészen belül lévő csillagok számával); majd válasszuk ki azokat a csillagokat, amelyek körül bolygók keringenek; ezek közül válasszuk ki az életre kémiailag alkalmas bolygókat; ezek közül válasszuk ki azokat, amelyeken ténylegesen megjelenhet az élet; aztán gondoljuk át, ez hány esetben fejlődhetett tovább intelligens életformává, s hogy ez az intelligens életforma hány esetben alakíthatott ki megfelelő szintű csillagközi kommunikációra (vagy csillagközi utazásra) alkalmas technológiát! A földön kívülieknek ezen felül tudomást kell szerezniük a mi létezésünkről, és úgy kell dönteniük, hogy megpróbálnak kapcsolatba lépni velünk. A Drake-egyenletnek van még egy utolsó, kulcsfontosságú tényezője; ez a szorzó azt írja le, hogy egy másik bolygón milyen eséllyel alakulhat ki kommunikációra képes intelligencia a földi élettel egy időben. Az utóbbi fontos kikötés, mivel az idegen civilizációnak és a mi kultúránknak időben át kell fednie egymást ahhoz, hogy kapcsolatba léphessünk egymással – olvasható a hétvégén az Urbanlegends.hu-n is bemutatott Pánikológia című könyvben.

Mivel azonban a tényezők közül sok csak nagyon kevéssé ismert, így a végeredmény – attól függően, hogy milyen becslésekkel dolgozunk – lehet akár egy is (egyedül vagyunk a galaxisban), vagy ezer, vagy akár millió is. Almár Iván csillagász szerint a Drake-formulával kapcsolatban egyetlen kvantitatív következtetést tehetünk: ha a kérdéses térrész a Naprendszert is tartalmazza, akkor egyik tényező értéke sem lehet nulla, éppen a földi civilizáció léte miatt. Almár szerint ezt a megkötést mégsem árt hangsúlyozni, mivel „főképp biológusok és a társadalomtudományok művelői néha annyira meg vannak győződve az élet földi fejlődési útjának teljesen valószínűtlen jellegérõl, hogy legszívesebben nullát írnának a Drake formula megfelelő helyeire.” Steven Dicket, a NASA SETI program (Search for Extraterrestrial Intelligence – Földön kívüli értelem kutatása) történészét idézve azt írja: „A földönkívüli élet koncepciója tágabb értelemben az emberiség univerzális helyzete fölötti vita biológiai dimenziója. Ha a Föld helyzete fizikailag nem kitüntetett, fennmarad a kérdés, hogy bármilyen értelemben biológiailag kitüntetett-e. A tudomány a XVII. század óta bebizonyította, hogy a fizika törvényei univerzálisak; vajon a ”biológiai törvény” univerzális lehet-e? A szellemtörténet legszélesebb értelmében fontos megérteni, hogy a vita a Földön kívüli életről – és különösen a földönkívüli intelligencia kutatása – az utolsó csatát jelenti az antropocentrikus felfogással szemben.” Almár szerint a Drake-formula inkább affelé rendező elv, amely segít a bonyolult kérdés tárgyalásában, és idézi azokat a véleményeket, miszerint „az egzakt tudás, a sejtés és a tökéletes tudatlanság ötvözésével” létrehozott Drake-formula Einstein híres E=mc2 képlete mellett a század második legfontosabb egyenlete.

Galántai Zoltán jövőkutató szerint azonban a formula inkább csak a földön kívüli civilizációk létezésével kapcsolatos gondolkodásunk gyenge pontjait világítja meg, és írásában rámutat: „nem igazán létezik szakértői becslés, a laikus ‘eredménye’ ugyanolyan téves (vagy éppen jó) lehet, mint Drake-é. Úgy gondolom, hogy teljesen egyedülálló helyzet a modern tudomány történetében: egy olyan kutatási terület, aminek ebben az értelemben nincsenek szakértői.”

Akit ennél több érdekel, itt elolvashatja Almár Iván a SETI szépsége című könyvét, itt pedig – egy flash-alkalmazás segítségével – szabadon eljátszhat a képlettel, majd saját eredményeit összehasonlíthatja Drake éppen aktuális értékeivel (N=10000).