“Képzeljük el a következő játékot” – kezdi Christoph Drösser a Csábító számok című könyvében: “A Nagykanizsát Nyíregyházával összekötő autópálya szélén valaki egy 1 centiméter széles, 2 méter magas lécet ver le a földbe. Valahol Nagykanizsa és Nyíregyháza között, de fogalmunk sincs, hogy pontosan hol. Éjjel vezetünk, és van nálunk egy pisztoly. Egy tetszőleges időpillanatban – amelyet teljesen szabadon választhatunk meg – tekerjük le az ablakot, és lőjünk egyet vaktában az út széle felé. Ha eltaláljuk a lécet, nyertünk. Feltenne rá akár csak pár száz forintot is, még ha találat esetén a nyeremény több százmillió forint lenne is? Nem? Pedig rengeteg ember éppen ezt teszi minden héten, amikor kitölt egy lottószelvényt. Nevezetesen annak esélye, hogy eltaláljuk az öt szerencsés számot, ugyanakkora, mint az éjszakai sikeres célba lövésé, körülbelül 1 a 44 millióhoz. Hát, további sok sikert!” – írja. (a két város közti pontos távolsággal el lehet játszani, de a nagyságrend stimmel.)

Hatos… faszt, kilences. – Egy legendás lottósorsolás története
A bolgár lottócsoda és az 1, 2, 3, 4, 5 kombináció