Az italba keverős bűnesetek nem úgy szoktak a legendavadász oldalak bejegyzései között szerepelni, mint “történetek, amelyek sosem estek meg”, hanem inkább úgy, hogy többször jön szóba a gyanú, mint ahányszor valóban ez történt. Persze a másik oldalról az is igaz, hogy nem minden áldozat jelentkezik.
Hajnalban robbanás rázott meg egy budapesti bankfiókot. Az első híradások szerint az elkövető az akció előtt arrébb küldte a hajléktalanokat. A rendőrség szerint nem történt ilyesmi. De ettől még nem egyértelmű a történet.
A jelenet mindenkinek ismerős lehet: a helyszínelők kiérkeznek egy gyilkossághoz, és krétával vagy ragasztószalaggal körülrajzolják a holttestet. Mennyi a valószínűsége e filmekből unalomig ismert aktusnak?
Hogyan etették olvasóikat a 20. század elején mindenféle vad történetekkel a bűnügyi újságírók? – az erről beszámoló anekdotára a keresztrejtvényben üzenő pincérről szóló bejegyzés írásakor bukkantam.
Azt már Hollywood se nagyon akarja megetetni velünk, hogy a hazugságvizsgálóval minden kétséget kizárva megállapítható, igazat mondunk-e vagy sem. Az alábbi bejegyzésből az is kiderül, milyen nehézségekkel szembesülnek a téma kutatói.
Egy idős bácsi egyedül él vidéki házában, és már arra sincs ereje, hogy felássa a kertjét. Van ugyan egy fia, ő azonban börtönben ül. Már csak az FBI segíthet. Vagy a KGB.
Egy többéves kamu körlevél terjed újra a Facebookon: Kecskemét, Fehérvár, Miskolc után a budapesti AsiaCenter a színhely. De továbbra sem rabolnak el vásárlókat kínai boltokban csapóajtók segítségével.
Újra támad a legenda, miszerint kínai boltból rabolnak el szervkereskedők ártatlanokat; a helyszín ezúttal Miskolc. A rendőrség cáfol, és nincs is okunk gyanakodni.