De most tényleg: létezik ember, aki ezt a konteót elhiszi?

Vajon a laposföldhívők tényleg elhiszik, hogy a Föld lapos? Vagy a QAnon-követők azt, hogy Hillary Clinton egy sátánista-pedofil szekta vezére? Esetleg a fegyvertartás támogatói azt, hogy a tömeglövöldözésben meghalt gyerekeküket gyászoló szülők fizetett statiszták? Mit hozna ki egy ezzel kapcsolatos hazugságvizsgálat? – teszi fel a kérdést Dan Ariely viselkedéskutató Tévhit című könyvében.

Szerinte nem mindenki hiszi el ezeket a történeteket, még azok közül sem, akik terjesztik. Jonathan Haidt szociálpszichológust idézve Ariely leírja, hogy egy hazugság szándékos megosztása olyan, mint egy nyelvi ismertetőjel:

„Sok valláskutató tudós megállapította már, hogy egy kijelentésnek pontosan a lehetetlensége a legjobb ismertetőjele annak, hogy valaki mennyire elkötelezett a hitét illetően. Nincs szükség hitre ahhoz, hogy nyilvánvaló dolgokban higgyünk. Ha valaki azt állítja, hogy manipulálták a választásokat, az a mai Amerikában minden bizonnyal az identitás hirdetését szolgálja”

véli Haidt.

Ha ezt továbbgondoljuk a konteóhívőkre vetítve, akkor elképzelhető, hogy a nyilvánvalóan megkérdőjelezhető állítások olyan mélyebb igazságok megnyilvánulásai, amelyeket egy adott csoport szentnek tart, és mivel a csoporttagok hisznek a mélyebb okokban, hajlandóak elnézni a felszíni pontatlanságokat – írja Ariely.

A nembináris mosdóktól a macskaalomig

Arra, hogy a közösségi identitás miként mozgatja és erősíti a tévhiteket, Ariely egy 2022-es példát hoz. Az amerikai félidős választások kampányában több republikánus politikus és hangadó is beszámolt azokról az állítólagos iskolai túlkapásokról, amelyek során tanárok alomdobozokat helyeztek ki a macskaidentitású gyerekeknek. Ariely szerint az álhír jó eséllyel egy olyan túlzó megjegyzésből eredeztethető, minthogy:

Gendersemleges mosdókat alakítanak ki azoknak a gyerekeknek, akik nembináris nemi identitásúnak vallják magukat. Mi jön még ezután? Akik meg macskának gondolják magukat, azoknak almot tesznek ki?

Ebből lett később országos hír, amit addig ismételgettek, amíg „tény” nem lett belőle. A kutató úgy véli: az alomtálcás történetet terjesztőik arra használták, hogy felrázzák azon követőiket, akiknél a nembináris mosdók létesítése még nem verte ki a biztosítékot. A macskaidentitású tanulók kiszolgálása a nembináris mosdós történetnek egy vadabb hajtása volt, ami jól funkcionált a témával kapcsolatos mozgósításokban.

Vagyis a polarizált társadalmakban a lojalitás kifejezésre juttatása és a csoporton belüli státuszszerzés az a két hajtóerő, ami az embereket arra készteti, hogy minél szélsőségesebb dolgokat állítsanak, és a tévhitben való hit akár másodlagos is lehet – véli Ariely.

Illusztráció: Pexels.com