Megbízható hírforrást akarsz? Fizesd meg! Ha ugyanis ingyen kapod a híreket, talán te magad vagy a termék – figyelmeztet Yuval Noah Harari a 21 lecke a 21. századra című könyvében. Az izraeli történész arra utal ezzel, hogy az ingyenes szolgáltatások, platformok, híroldalak használatakor sokszor a személyes adatainkkal, figyelmünkkel és időnkkel fizetünk ahelyett, hogy a pénztárcánkba kellene nyúlni.

Az előfizetői modell alapvetően jó dolog

Az elmúlt két-három évtizedben az internet elterjedése és az azzal együtt járó változások alaposan próbára tették a kiadókat, szerkesztőségeket.

  • Kezdődött minden azzal, hogy – a zenehallgatástól a filmnézésen át a hírfogyasztásig – egy csomó dolog az internetre vándorolt.
  • Az emberek gyorsan hozzászoktak, hogy a neten majdnem minden ingyen van – és utána már nem nagyon akartak fizetni a neten ingyen is elérhető szolgáltatásokért.
  • A hírszolgáltatásban ez úgy csapódott le, hogy az addig jelentős részben előfizetésekből és print hirdetésekből élő újságoknak kieső bevételeiket egyre nagyobb arányban kellett digitális hirdetési bevételekből pótolniuk.
  • Ez egyrészt szép lassan lebontotta a falat az addig szigorúan elválasztott tartalom és a hirdetés között.
  • Másrészt mire az online létre való átállás hozni kezdte a számokat, megjelentek a közösségi oldalak és a különböző online streaming szolgáltatások. Ezek egyik napról a másikra kannibalizálták az online médiatermékek forgalmának nagy részét, jelentős szeletet kiszakítva mind a digitális hirdetési tortából, mind pedig a felhasználók által netezésre fordítható időből.
  • És a különböző gazdasági válságok reklámozásra gyakorolt hatásáról, valamint a médiatermékekre egyes országokban nehezedő politikai nyomásról még nem is beszéltünk.

Ebben a helyzetben az online előfizetés bevezetése sok médiatermék számára a túlélés kulcsa lett. A modell lehetővé teszi a gazdasági és politikai hatásoktól független és elfogulatlan újságírást, valamint az átlátható és tervezhető működést. Az eredeti és minőségi tartalmak készítői megérdemlik a támogatást, az olvasók hozzájárulásai pedig azt mutatják, hogy sokan inkább a zsebükbe nyúlnak, csak hogy változatlan minőségben kapják meg kedvenc tartalmaikat.

De ennek a modellnek is vannak árnyoldalai

A Wired cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy az előfizetői modell újbóli elterjedésével a médiakörnyezet egyre inkább hasonlóvá válik ahhoz, mint amilyen az internet megjelenése előtt volt. Vagyis visszatérünk abba a helyzetbe, amikor az egyszeri olvasónak nehéz és drága mulatság volt az egyes események, történések, helyzetek különböző nézőpontok szerinti megismerése.

A Wired újságírója rámutat: az amerikaiak online lapok helyett többségében inkább Netflix-jellegű, szórakoztató streamingszolgáltatásokra fizetnek elő, de – 2019-es adatok szerint – még azokra is csak 29 dollárt költenek havi átlagban. Még ha az internetezők esetleg szánnának is esetleg ugyanennyi pénzt online hírlapokra, az előfizetős lappiac akkor se menne sokra. Ebből a pénzből ugyanis körülbelül 2-3 online előfizetés jönne ki, feltéve ha például nem The Boston Globe tartalmaira fáj a fogunk, mert az elvinné a teljes keretet.

A Wired szerzője szerint jelenleg egy olyan töredezett internetes hírpiac felé tartunk, ahol a kiemelten sikeres oldalakat és online projekteket eltartják jómódú olvasóik – a kisebb szereplők azonban már nem tudnak talpon maradni e módon. Ami megint csak visszhangkamrák létrejöttéhez vezethet, még ha ezek nem is az eddig megszokott módon alakulnak ki. Míg napjaink visszhangkamráit a közösségi oldalak algoritmusainak személyre szabó gyakorlata hozta létre, a jövőbeli kis buborékok alapja a hírfogyasztásra rendelkezésre álló pénz lehet.

Ez újabb digitális szakadékokat hozhat létre, a kínálati oldalon a nagyobb és kisebb tartalomgyártók között, a keresleti oldalon pedig a minőségi hírekért fizetni tudók és nem tudók között. Vagyis akik megengedhetik maguknak az előfizetéseket, azok továbbra is hozzáférnek majd a mindennapos tájékozódáshoz – tágabb értelemben pedig a demokrácia működéséhez – szükséges elfogulatlan, minőségi hírekhez. Akik azonban nem, azoknak maradnak azok a hírek, amelyek valamilyen okból továbbra is ingyenesek. Az ingyenesség oka pedig sokféle lehet: például személyes adatok gyűjtése és értékesítése, gazdasági vagy politikai befolyásolás, vagy épp kattintáson alapuló felületértékesítés. Egyik sem túl bizalomgerjesztő.

A további aprózódás veszélye 2020-ban tovább nőtt, miután a koronavírus okozta gazdasági válság még több oldalt terelt az előfizetői modell felé. Az újságírással foglalkozó professzor, Damian Radcliffe két valószínűsíthető forgatókönyvet vázolt fel a Wired szerzőjének. Az egyik, hogy az emberek a jövőben jó eséllyel kevesebb (fizetett) forrásból tájékozódnak majd. A trend másik nemkívánatos következménye pedig az lehet, hogy akik nem engedhetik meg maguknak a fizetett híreket (vagy épp nem tartják elsődleges prioritásnak, hogy a hírekért fizessenek), azok az ingyenes hírek felé tolódnak – amelyek egy része kétes természetű.

Radcliff szerint a lapoknak – ha az előfizetői modellre való átállás után is széles kört akarnak elérni – be kell mutatniuk olvasóiknak a minőségi újságírással kapcsolatban felmerülő költségeket, valamint annak következményeit is, ha olvasóik nem támogatják őket pénzzel tevékenységükben. Ezt egyébként a legnagyobbak – kiemelkedő kommunikációs tudással és profi marketinges gárdával a hátuk mögött – alapvetően jól megoldják, problémát ez is inkább a kisebb szereplők számára jelent.

Létezik-e áthidaló megoldás? – Az én kedvenc megközelítésem

Bár nem vagyok része egyetlen ezzel kapcsolatos projektnek sem, a kérdés engem is évek óta foglalkoztat. Mert miközben elég közelről látom, hogy még a legnagyobb hazai független híroldalak működése sem lehet tartósan stabil a fizetős modell – vagy legalább annak részleges bevezetése – nélkül, a változatos és széleskörű tájékozódás híveként az is elszomorít, ha egy egyébként érdeklődő olvasónak azért kell lemaradnia egy adott hírforrás tartalmairól, mert azt nem tudja megfizetni.

Ezért nem is terveztem soha az Urbanlegends.hu előfizetőssé tételét, hiszen annál jóval nagyobb hatást szeretnék elérni, minthogy tartalmaim csak egy kritikai gondolkodást amúgy is fontosnak tartó előfizetői csoporthoz jussanak el. Előfizetés helyett ezért csak patreonos csoport van, ez az önkéntes támogatás azonban az anyagok láthatóságát nem befolyásolja. (Ezúton is riszpekt minden támogatónak!)

Szóval a kérdés régi vesszőparipám, úgyhogy hosszú ideje figyelem az ezzel kapcsolatos, mindkét felvázolt szempontot figyelembe vevő megoldási kísérleteket. Az eddig látott legszimpatikusabb megközelítés a Correspondent nevű újság modellje volt, amely egy 100 százalékban előfizetéseken alapuló – tehát reklámmentes – újságként definiálta magát.

A lényeg azonban nem a reklámmentességen van, hanem az anyagok láthatóságán. A lap címlapjához és cikkeihez csak az előfizetők férhettek hozzá, ők viszont szabadon megoszthatták az oldal bármely anyagát bárkivel. Ezen megosztások esetében a nem előfizetők a bal felső sarokban azt olvashatták, hogy a cikkhez kinek a jóvoltából férhettek hozzá.

correspondent előfizetési gyakorlata
Újságíróknak, olvasóknak és nem előfizetőknek egyaránt jó

Ez egyrészt lehetővé tette az egyébként fizetős anyagok szélesebb körű, ingyenes megosztását, és állandó promóciós felületet biztosított az előfizető-toborzáshoz is. Másrészt a felhasználók hatással bíró márkanagykövetnek érezhették magukat, amikor az általuk fontosnak gondolt, minőségi előfizetői tartalmakat megosztották ismerőseikkel. Harmadrészt pedig az újságíróknak sem kellett azt érezniük, hogy anyagaikkal csak egy szűk kört szólítanak meg, és cikkeiknek nincs szélesebb körű hatása.

Figyelmeztető jel lehet, hogy az angol nyelvű Correspondent – alig több mint egyéves működés után – 2020 végén megszűnt (még ha talán nem is csak ezért). Viszont, ha jól látom, az oldal De Correspondent névre hallgató, holland elődje több tízezer előfizetővel továbbra is él és virul, és cikkei hasonló modell alapján érhetők el nem előfizetők számára is.

Ha ismertek további érdekes előfizetői megközelítéseket, a kommentek között osszátok meg.

Illusztráció: Mika Baumeister / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!