A nemrégiben kezembe került Párhuzamos univerzumok című könyv szerzői egy-egy népszerű regényt vagy sorozatot továbbgondolva magyaráznak el társadalmi, gazdasági, filozófiai problémákat, folyamatokat. Többek között olyan kérdésekre keresnek a válaszokat, hogy
– milyen körülmények között fordulhatott az Egyesült Államok olyan gyorsan a Szolgálólány meséje című könyvben/sorozatban felvázolt totális diktatúrába,
– a Trónok harca vezetői közül – ha a karaktereket vezetői tevékenységük felől nézzük – ki kormányzott a legjobban,
– mit tanulhatna a jövő Európai Uniója a Star Trek univerziumától,
– vagy épp kell-e tartanunk a tudomány olyasféle elsorvadásától, mint amilyen Isaac Asimov Alapítvány-sorozatában fenyegetett.
A tudomány hanyatlása Asimov fikciójában és saját valós világunkban
Ebben a cikkben az utolsó témából kaphattok ízelítőt. A szerző – Hraskó Gábor hazai főszkeptikus – tanulmánya elején röviden felvázolja az Alapítvány-regényfolyam világát, amelyben többek között a tudomány helyzete és művelése is változóban van:
“Bizonyos értelemben tudományos szempontból is a barbárság jelei tűnnek fel. Az igazi, érdekes, felfedező jellegű tudományos kutatás gyakorlatilag megszűnik. Egy idő után nem születnek valóban jelentős, új tudományos eredmények. A technológia még létrehozhat innovációkat, de azok legfeljebb a régi dolgok tökéletesítései, és már ezek az újítások is megszűnőben vannak. Ami létezik, azt még fenntartják, de a valódi tudás mintha megszűnne (…) Az éppen üzembe helyezett gravitációs lifteket nem fejlesztik tovább, az expresszvonatokat egyre hanyagabb módon tartják karban, nem tökéletesítik a mikrofúziós meghajtású légi jeteket, a dahli hőkutak számítógépes vezérlése sem olyan már, mint régebben volt” – írja.
E fiktív forgatókönyv kapcsán elmélkedik el a Hraskó arról, hogy saját világunkban látszanak-e már jelei hasonló lassulásnak, és ezzel kapcsolatban többféle véleményt is felmutat:
– például John Horgan sokat vitatott, A tudomány vége című könyvét, amelyben az amerikai tudományos újságíró azt állítja: az emberiség elérte a tudományos forradalom végét, és már sosem fogunk olyan alapvető tudományos újdonságokat látni, mint amilyen például a kvantumelmélet vagy az evolúcióelmélet volt.
– illetve ezzel szemben felhozza azt a megfigyelést, hogy a tudomány fejlődése az 1700-as évektől exponenciális, és a Földön valaha dolgozó tudósok 90%-a ma él.
A két dolog persze nem feltétlenül zárja ki egymást, mutat rá Hraskó, mivel “a huszadik század nagy élméleti felfedezései nagy teret nyitnak a megtudás típusú tudományos természetmegismerés számára”.
Milyen problémákkal küzd a tudomány napjainkban?
A világ feszülten várja a következő nagy durranást, a sajtó pedig ennek megfelelően ugrik is minden hurráoptimista bejelentésre. A közvélemény megvezetéséért Hrasko szerint nem mindig az újságírók, de még csak nem is a tudósok a felelősök. Inkább az egyetemek, amelyek a nagy versenyben így akarják eladni egy-egy új megfigyelésüket még több támogatás bevonzása érdekében.
Ez gyakran oda vezet, hogy a kutatások korai fázisban kerülnek a közönség elé, és azokat a sajtó még azelőtt felfújja, hogy más kutatók aprólékos ellenőrzéssel tesztelhetnék a “szenzációs” felfedezést. Így lesz a vörös bor / a csoki / a kávé egyik héten életmentő csodaszer, a másik héten pedig rákkeltő méreg. Mindennek az eredménye pedig az lesz, hogy a közönség a tudományt sem fogja sokkal többre tartani, mint mondjuk az asztrológiát – vagyis egyike lesz a sokféle hiedelemnek. (Egy másik nézőpont szerint – például Csányi Vilmos-Tóth Balázs Hiedelmeink című könyve szerint – a tudomány is egyfajta hiedelem, de ott a kifejezést a szerzők a hétköznapinál szélesebb kontextusban értelmezik.)
Hátráltatja a nagy felfedezések felbukkanását az is, hogy a tudósok a mindennapokban egyfajta gépies rendszerben, folyamatos publikálásra kényszerítve munkálkodnak. Hraskó szerint “a tudomány módszereinek megértés nélküli, csupán gépies használata rossz tudományhoz vezethet”. Nem a statisztikai szignifikanciát kell kell gépiesen elvégezni, és ha az stimmel, már tolni is a felfedezés hírét a sajtóba, hanem tudományosan gondolkozni, és a megfigyeléseket a megalapozott alapelvekbe ágyazni. “A különlegesen meglepő állítások különlegesen erős bizonyítékokat igényelnek” – idézi Hraskó Carl Sagan csillagászt.
Bármilyen furcsa, de problémát okozhat a tudomány túlzott sikeressége is. A védőoltásoknak köszönhetően például több olyan generáció nőtt már fel, amely még nem találkozott olyan fertőző gyermekbetegségekkel, mint például a kanyaró vagy a gyermekbénulás. És mivel nem ismerik a pusztulás ezen kegyetlen módját, néhány anekdotikus rémtörténet hatására hajlamosak hátat fordítani a tudománynak – aminek hatására rég elfeledett betegségek ütik fel a fejüket újra.
Hraskó szerint problémát jelenthet a tudomány elüzletiesedése is. A pénzbevonás segíti ugyan a fejlődést, de a nagy hatalmúvá váló multicégek megítélése ronthatja az általuk végzett kutatások megítélését – mint azt például a genetikailag módosított termékek vagy az oltások piacán is láthatjuk.
Tanulmányában Hraskó szót ejt a post-truth jelenségről is, vagyis amikor az emberek – részben a politika által fűtve – elfordulnak a tényektől. Ebben a rendszerben mindenkinek joga van a saját, tények helyett érzelmei által vezérelt igazához, az objektivitást biztosító közös logika pedig eltűnik. Ez a gondolkodásmód a tudományt sem kerüli el: a tudomány ideológiától, országtól, nyelvtől való függetlenségének megkérdőjelezésével ugyanis egyre nagyobb teret nyernek az áltudományos nézetek.
Végkövetkeztetésében Hraskó nem annyira pesszimista, hogy a tudomány eltűnését prognosztizálja, annak eredményeire ugyanis a mindenkori hatalomnak is szüksége van. Annak a veszélye azonban megvan szerinte, hogy a tudomány gyümölcseit a jövőben leginkább egy szűk elit élvezi majd, az anyagi és információs olló további kinyílása, valamint az egyenlőtlenség növekedése mellett.
Fotó: Ben Sweet / unsplash.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Probléma továbbá a túlzott polkorrektség elvárása a mai világban. Ha egy tudományos felfedezés kényelmetlen egy adott kisebbség számára, azonnal be akarják tiltatni, csak nehogy sérüljön az emberek lelke. Ez nagyon veszélyes a tudományra nézve.
A szenzációs tudományos bejelentések egy része lehet új, még nem ellenőrzött elmélet, de lehet valami áltudományos marhaság is. Ezeket le lehet hozni bulvárlapokban, bemutatni bulvártévében, több nézettséget hoz, mint egy valódi tudományos műsor. Aztán ha már elterjedt, hiába magyarázzák a tudósok, hogy az nem úgy van… az oltásellenesség is jó példa erre.
A tudománnyal szembeni bizalmatlanságot fokozhatja, ha a tudomány téved. Pl. Thalidomide, piltdowni ember.