A héten írtam egy cikket a jövő lehetséges dezinformációs csodafegyveréről, a mesterséges intelligencia bevonásával manipulált videókról, egyet pedig arról, hogy élénk, érzelmekkel teli emlékeink milyen gyakran tévesek. A Vox most elém mászott cikke épp ezt a két témát vegyíti: azt vizsgálja, miként befolyásolhatják emlékeinket a kamuképek és -videók.

Elisabeth Loftus memóriakutató – akinek hamis emlékekkel kapcsolatos vizsgálatairól szintén beszámoltam már – szerint felmerül a kérdés: ha az embert olyan erős vizuális hatásnak teszik ki, mint amilyen például egy kamuvideó, amelyben soha ki nem mondott szavakat adnak valakinek a szájába, akkor az hogyan befolyásolhatja a múltat.

Emlékezetbe beégett képek

Erre vonakozó kutatások ugyan még nincsenek, de már a kamufotók is elképesztő hatással voltak az emberi emlékezetre. A Vox cikke példaként annak a fényképnek a történetét eleveníti fel, amelyen az egykori amerikai elnök, Barack Obama kezel le az akkori aktuális sátánnal, Mahmud Ahmadinezsád ex-iráni elnökkel. A photoshopolt kép annyira beégett az emberek tudatába, hogy a Slate által 2010-ben megkérdezett 1000 újságolvasó ötöde emlékezett a képre, további 25 százalék pedig ugyan nem tudta felidézni a felvételt, de emlékezett a meg nem történt kézfogásra.

Barack Obama és Mahmud Ahmadinezsád kamufotója

A Slate felmérésének adatait – Steven Frenda pszichológus vezetésével – szakértők elemezték tovább, és kimutatták, amit sejteni lehetett: az emberek emlékezetében gyakrabban ragad meg valóságosként egy kamufotó, ha az amúgy illeszkedik politikai nézeteikbe. Vagyis a konzervatív szavazók hajlamosabbak voltak valóságosként “emlékezni” Obama és Ahmadinezsád kézfogójára, míg a liberálisok jobban beépítették emlékeikbe azt a fotót, amelyen Bush állítólag egy baseballjátékossal szórakozott, miközben országát a Katrina hurrikán pusztította. És hogy a helyzet még fenyegetőbb legyen: a Slate felmérésében elvileg egy aktuális eseményeket figyelemmel követő társaság vett részt, a teljes népességet tekintve tehát valószínűleg még rosszabb lehet a helyzet.

Agyunk nem úgy működik, mint egy videofelvevő

Vagyis ez egy újabb bizonyíték, hogy agyunk nem úgy működik, mint egy videofelvevő. Az emlékeket nem elménk egy meghatározott része tárolja, hanem azokat minden alkalommal újonnan építjük fel. És e munka során – mutat rá a Vox cikke – előszeretettel nyúlunk a legkönnyebben elérhető infomorzsák felé – például egy könnyen felidézhető kép felé. Amiről egykoron talán még tudtuk is, hogy digitálisan manipulált, de ez a címke idővel kikopott emlékezetünkből, és maradt a nyers kép.

A Vox szerint emlékezetünkkel kapcsolatban a videofelvevő metaforájánál találóbb egy olyan videoszerkesztőt elképzelni, amellyel ezredmásodperces határidővel kell anyagokat készíteni. E sietségben pedig gyakran helyettesítjük valós emlékeinket előítéleteinkkel és frissebb információkkal. Elnézést tehát azoktól, akiknek e cikkel esetleg beleégettem az emlékezetébe Obama és Ahmadinezsád kézfogóját, de talán ez a húzás errefelé nem okoz akkora kárt, mint amekkora haszonnal jár, ha tisztában vagyunk agyunk működésének további sebezhetőségeivel.

Elmosódó határ valóság és manipuláció között

A jelenség egy másik káros vetületére hívja fel a figyelmet az Atlantic 2018 májusi számának cikke, amelyben Franklin Foer arról ír: a kamufelvételeknek köszönhetően a jövőben már érzékszerveinknek sem fogunk hinni, aminek hatására a valós felvételek hitelessége is csorbulhat. Ha például egy politikust valamilyen csaláson érnek, és erről felvétel is készül, simán mondhatja a megtámadott, hogy a videó rosszindulatú manipuláció. Hiába támasztják alá oknyomozó újságírók állításaikat például kandikamerás videóval, a politikusnak elég lesz beböfögnie, hogy fake news, és mindenki megy tovább a dolgára.

Cikke végén Foer megjegyzi: a világnak talán lesz válasza ezekre a valóságot fenyegető veszélyekre, bár az eddigi történések nem erre utalnak. Az emberek örömmel veszik a legképtelenebb hiedelmeket is, ha azok megerősítik világlátásukat, a kormányok lassan mozognak a kihívás kezelésében, a techcégek pedig sokáig tagadták felelősségüket.

Persze nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben néhányan megtanulják majd a helyén kezelni a dezinformációs próbálkozásokat, de az optimális az lenne, ha visszaállna valahogy a média hitelessége, és ezt a munkát professzionális szakemberek végeznék el – írja Foer. Egy optimális helyzetben a kormányok is megteszik a szükséges intézkedéseket, és közben nem élnek vissza a fenyegetéssel saját pozícióik erősítése érdekében. A techcégek pedig felismerik és elismerik a platformjaik jelentette fenyegetéseket, és kiszűrik a káros kamuvideókat, de úgy, hogy azzal nem csak olajat öntenek a tűzre. Egyik feladat sem könnyű.

Fotó: pexels.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!