Ryan Holiday marketingszakember Trust Me – I’m Lying című, 2012-es könyvében a mainstream médiába vezető utakat mutatja be. Holiday szerint a betörés kulcsa Amerikában a nézettséghajszoló blogvilág, ennek szereplői ugyanis harapnak minden nekik felkínált érdekes vagy provokatív történetre. Rajtuk keresztül vezet az út a nagyobb blogokhoz (Holiday következetesen blognak nevez minden online oldalt, ami nem New York Times vagy Washington Post méretű), onnan pedig a mainstream médiába, legyen szó kereskedelmi vagy közéleti manipulálási kísérletről.

A múlt héten írtam már arról, hogyan tette magáévá egy politikus az internet népe által félreértelmezett mondatait, Holiday mindezt a másik oldalról – a manipulátor szemszögéből – mutatja meg. Hogy mostani kitárulkozásából mennyi az igazság, és mi csupán a “blogoknak” dobott újabb konc, nem tudom. Hallgassuk meg, de közben tartsuk fejben, honnan érkezett az alábbi történetek mesélője.

Trust Me, I’m Lying by Ryan Holiday Official Book Trailer by Simplifilm

Order: http://www.amazon.com/exec/obidos/ASIN/159184553X/ryanholnet-20http://www.barnesandnoble.com/w/trust-me-im-lying-ryan-holiday/1108857602?ean=9781591…

Mesterségesen gerjesztett hiszti

Az első általa idézett példa egy kereskedelmi hack, amivel egy filmrendező barátja alkotását akarta felfuttatni a sajtóban. Projektje nyitányaként kirakatott egy óriásplakátot Los Angeles szélére, majd egy este, fekete ruhába öltözve kihajtott a hirdetéshez, összefirkálta, és meghackelt művéről kocsija ablakából készített egy felvételt. Ezt aztán kamu név alatt elküldte két helyi oldalnak, amelyekről tudta, hogy rendszeresen szemlézik őket nagyobb lapok.

A trükk bevált, Holiday akciója nyomán sorra jelentek meg újabb cikkek, azok hatására pedig újabb – már valós – plakátösszefirkálások és egyéb tiltakozó akciók kezdődtek. Ezekről aztán újra beszámoltak a blogok, Holiday pedig gondoskodott arról, hogy a kommentfelületeken egy pillanatra se lanyhuljon a vita. Ha kellett, magával is eldiskurált.

Amikor már volt annyi alapanyaga, hogy azok összegyűjtve trendnek hassanak, álnéven eldobta a linkeket olyan médiával foglalkozó oldalaknak, mint például a Gawker vagy a Mediabistro. Innen aztán gyors út vezetett a mainstream média felületeire és a nagy televíziók beszélgetős műsoraiba. Minden egyes alkalommal, amikor valamelyik csatorna foglalkozott a filmmel vagy a rendezővel, a trailer nézettsége és az alkotás alapjául szolgáló könyv eladása megugrott.

Így lett egy óriásplakát saját kezű összefirkálásából és egy kis online aknamunkából pár hét alatt megfizethetetlen országos médiakampány. Bár a film a mozikban végül nem ért el átütő kasszasikert, de a dvd-piacon állítólag szépen teljesített.

A pálya széléről a Fehér Házba?

Egy másik példában Holiday azt mutatja be, hogyan lett valakiből kis híján elnökjelölt a média érdeklődésének köszönhetően – Tim Pawlentyből a Politico nevű oldal csinált majdnem elnökjelöltet.

Holiday szerint a választások a világon mindenhol rendkívüli érdeklődést generálnak, különösen igaz ez az Egyesült Államokra. A híroldalak számára szupernézettséget és -bevételeket hozó eseménynek csak egy hibája van: négyévente rendezik. Ezt hidalta át a Politico azzal, hogy jóval előbb a témára vetette magát. Kihasználva a rést, hogy a nagy médiumoknak nincs erőforrásuk mindenkivel foglalkozni, a Politico külön tudósítót állított a közepesen ismert minnesotai kormányzóra, és minden lépéséről beszámolt.

És bár a The New York Times nem érezte ilyen fontosnak Pawlentyt, a Politico vele kapcsolatos beszámolóit rendre átvette, miként mások is. Ennek köszönhetően egyre többet és többet beszéltek a minnesotairól lehetséges elnökjelöltként. Amit Pawlenty végül el is hitt, és bejelentette: elindul a 2012-es választáson. Persze amikor aztán próbára tette magát, csúnyán elbukott, és kiderült, hogy súlya közel sem volt akkora, mint médiajelenléte.

Az őt futtató blogok viszont szépen megszedték magukat – mutat rá Holiday, és miután Pawlenty taccsra került, más aranytojást tojó tyúk után néztek.

Veszélyes példák

Holiday szerint azonban nem csak kereskedelmi célokból hackelhető az amerikai média. Negatív példaként annak a Terry Jones-nak az esetét hozza fel, aki egy amerikai kisegyház vezetőjeként 2010-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nyilvános koránégető akciót jelentett be. Holiday szerint Jones-ból a fent bemutatott médialánc csinált tényezőt, aminek a végeredménye egy világméretű tiltakozási hullám és többtucat halálos áldozat lett.

Jones eleinte csupán az egyháza elé tett óriásplakátokkal hívta fel magára a figyelmet. Aztán jött a koránégetési akció meghirdetése, amit egy kis egyházi hírszolgáltató kapott fel elsőként. A hír a blogokon keresztül került a média fősodrába, nem sokkal később pedig már az egész világsajtó és –politika e témát boncolgatta. A korábban tökismeretlen és jelentéktelen lelkész pár nap alatt olyan tényezővé vált, hogy ügyében még Barack Obama amerikai elnök is megszólalt. De könyörgött neki az FBI és a védelmi miniszter is, 2011 októberére pedig ismertsége olyan mértékű lett, hogy bejelentette: indul a választásokon.

És bár volt egy időszak, amikor a média elgondolkozott azon, hogy ki kéne szállnia Jones hájpolásából, a meghirdetett hírbojkott ellenére a koránégetés mégis bekerült a fősodorba. Könyvében Holiday arra a veszélyre mutat rá, hogy hiába döntik el felelős szerkesztőségek egy téma bojkottját, a hírversenyben mindig lesz, aki ezt megtöri. Onnantól kezdve pedig a mainstream média sem tehet mást, mint hogy bekapcsolódik a történtek követésébe.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!