“Hurrá, nyalunk” – olvashatta a pesti mozilátogató sereg 1972 késő őszén a Fővárosi Moziműsor sajtóhibáját. Az esetről Murányi Gábor számolt be a Múlt-kor magazinba írt, sajtótörténelmi sorozatának egyik darabjában. A két betű elmaradása a politikai szabotázs gyanúját is felvetette, és a sajtóirányítás azonnali jelentést követelt a lap főszerkesztőjétől, Hegymegi Páltól.
Murány idézi is az ügyben folytatott levelezést:
„Lapunk XV. évfolyamának 44. számában, a 18. oldalon A szovjet filmek műsora rovatban a Hurrá, nyaralunk! című film Hurrá, nyalunk!-ként jelent meg. A sajnálatos hibáról november 3-án reggel f9-kor Pákozdi Imréné dr., a FÖMO igazgatója, a szerkesztőbizottság vezetőjének tájékoztatása alapján szereztünk tudomást. (A film címe ugyanebben a rovatunkban, a 19. oldalon, valamint a Hét filmjei rovatban, a 22. oldalon és a Budapesti filmszínházak műsora rovatunkban, a 29. oldalon helyesen szerepel.) A hibáról azonnal tájékoztattam a Zrínyi Nyomdából Jancs, illetve Kovács elvtársakat, akik azonnal összeszedték az »előzményeket«. November 4-én, szombaton a dokumentumok alapján a Lapkiadó Vállalat Műszaki osztályának előadója, a Zrínyi Nyomda részéről Jancs elvtárs, valamint az én aláírásommal jegyzőkönyv készült, mely szerint a kézirat helyes volt, a szedő rosszul szedte; a korrektor, valamint – az imprimáláskor – én sem vettem észre. A nyomda és szerkesztőségünk közös felelőssége miatt november 4-én a 394/72. sz. levelében Sala Sándor elvtárs személyem ellen fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte, ugyanakkor intézkedett a Zrínyi Nyomda felelőseinek megállapítása ügyében is.”
A Lapkiadó Vállalat igazgatója által elrendelt fegyelmi vizsgálat a szerkesztőt negyedéves prémiummegvonással büntette. Arról azonban nincs adat, írja Murányi, hogy a szedőt megbüntették-e.
A sorok között írás gyakorlata
Bár a hatalom képviselői a korban nem mondták meg direkt, mit szeretnének látni a lapokban, azt pontosan lehetett tudni, miről nem lehet írni. Tabu volt például az ország adósságállománya, az egypártrendszer és a “baráti szovjet csapatok” ittléte – jellemezte a kort a XXI. század című műsor egy korábbi adása.
Persze a folyton figyelő szemeket is meg lehetett azért téveszteni, az újságírók kialakították a sorok között írás művészetét. Írtak valamiről, lehetőleg jó hosszan, lehetőleg egészen másról, mint a konkrét téma, a szemfüles olvasó pedig vette az üzenetet. Mindenki tudta, hogy amit a tévéről írnak a kritikusok, az nem a tévéről szól, hanem az életről, meg a politikáról.
“Nyilván fönt is tudták, hogy nem a tévéről szól, de ez egy hallgatólagos megegyezés volt, hogy ti úgy csináltok, mintha nem arról írnátok, amiről írtok, mi meg úgy csinálunk, mintha nem értenénk, amit egyébként értünk” – nyilatkozott a korról egy újságíró a tévéműsornak.
Korábban: “Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)
Fotó: fortepan.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Ez a két betű még nem a világ, ennél jóval nagyobb hibák is előfordulnak a “mai” médiában, pedig szinte már tabuk sincsenek…
Egyet értek. A nyomdahibák korát éljük. Mind az írott (nyomtatott), mind az elektronikus sajtó telve van elírásokkal, gépelési, szedési hibákkal, helyesírási hibákkal. Ez különösen jellemző az Internet világára. Persze nem a fórumokra, kommentekre, chat szobákra gondolok, azok lényegében az élőbeszéd virtuális változatai. Node, hogy az újságok, vagy ezek honlapjaiban, egyáltalán bármilyen honlapon néha hemzsegnek a különféle hibák, azért az bosszantó. És ez sajnos a kinyomtatott könyvekre, újságokra is jellemző. No, és a legfurcsább nekem, hogy ez sok embernek (olvasónak) fel sem tűnik!
Valamint ezeknek semmiféle következménye sincs. Általában.
Arról mit tudtok, h valamikor a 30-as évek végén vagy 40-es évek elején volt egy nőegyleti bál, ahol történt valami apró malőr, pontosa nem emlékszem mi talán leszakadt egy csillár vagy robbanás volt vagy ilyesmi, de a lényeg az, h pánik tört ki.
Egy újság pedig másnap címlapon hozta, h óriási pinák a nőegyleti bálon. Persze pánikot akartak írni.
Egy másik kevésbé durva sajtóhiba volt, ami fiatalabb vmikroa kádár rendszerben történt, h egy vers alatt ez a szöveg volt. Ordította: XY. Aztán ki tudja vajon a fordító mekkorát ordított mikor meglátta. :)
Én úgy emlékszem hogy a film 1962-ben készült, nem hiszem hogy 1972-ben még műsoron volt, de persze nem kizárt, mert a film nagyon – nagyon jó,a mai napig a kedvenc filmem. A filmben nagyon sok áthallás van, a sajtó hiba úgy látszik csak tett hozzá.
Igen, ez Elem Klimov első nagyjátékfilmje, nagyon erős darab.
“ordította” volt a Ludas magazin “tücsök-bogár” rovatában is, más gyöngyszemekkel együtt.
Az “ordította” – történetet én ebben a verzióban ismerem:
Döbrentei Gábor rendszeresen dicsekedett azzal, hogy minden sajtóhibát azonnal észrevesz. Egyszer gróf Széchenyi Istvánnak vitt ajándékba egy könyvet. A gróf a könyvet kinyitotta, azt mindjárt mutatta is az első oldalt: “Ordította: Döbrentei Gábor”
Amire még emlékszem a műsorújságokból:
A hét műtrágya (A hét műtárgya)
A Guldenburgok ökörsége (A Guldenburgok öröksége)
Google-keresés után:
“… mint Döbrentei Gábor, aki azzal vitte el az új könyvét Virág Benedekhez, hogy: „No, urambátyám, itt az első magyar könyv, amiben nincs sajtóhiba.” Ránéz Virág Benedek a könyvre; s azt mondja: „Látom, úröcsém, ordította Döbrentei Gábor.”
Móricz Zsigmond: A boldog ember
Egy híres sajtóhiba teremtette meg a “sajtóhuba” fogalmát: egyszer egy könyv hibajegyzéke “Nyomtatási hubák” címmel jelent meg.
(Tóth Béla: Szájrul szájra)