Történelem sztalin_nepszava

2009. április 02. csütörtök | Szerző: marinov

34

“Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)

Mindenki hallott már az ügyeletes szerkesztőről, akinek egyetlen elírt betű miatt kellett börtönbe vonulnia 1953-ban, Sztálin halálát követően. E bejegyzésben az ő történetéről olvashattok egy rövid áttekintést


Az “elkövető” utáni keresést az interneten kezdtem. Több forrást is találtam, ezek többsége Bodó Bélát, a népszerű Brumi-könyvek atyját jelölte meg áldozatként. Bodó Béla 1903-ban született és 1967-ben halt meg. A Magyar irodalom története szerint “életformája a kitartó figyelem volt. A napi eseményeket figyelve gyakran érzett rá az élet humorára (e vonzalmát írta meg a gyerekek körében igen népszerű Brumi-könyveiben), de keserűségére is, amit elbeszéléseiben, tárcáiban jelenített meg”.

Nem volt egyértelmű azonban, hogy

- mi volt ő Népszavánál,
- hány év börtönt kapott hibájáért,
- mi volt a pontos idézet, ami a lapban megjelent,
- mikor történt mindez,
- és hogy a lap kiment-e vagy még megjelenés előtt bezúzták.

Akkor nézzük az emlékezéseket, rátalálásuk sorrendjében:

Baló Júlia – magát Bodó családi ismerőseként feltüntetve – blogjában azt írja: Bodó ügyeletes szerkesztőként dolgozott a Népszavánál, a „Mély megrendeléssel fogadtuk Sztálin elvtárs halálát” címet engedte nyomdába, és háromnegyed éves börtönbüntetést kapott tettéért.

Kósa Csaba Minden másképp volt című könyvében azonban olvasószerkesztőként jelöli meg Bodót, szerinte a gyászkeretes írásban a „Mélységes megrendeléssel tudatjuk, hogy meghalt Joszif Visszarionovics Sztálin” szöveg jelent meg, amiért Bodó és a nyomdai műszak vezetője hároméves börtönbüntetést kapott.

Vajda Albert, az 1991-ben elhunyt humorista egy 1956-ban felvett BBC-hangfelvételen így mesél a történtekről (a felvétel rövidített változatát a Kortárs közölte): a Népszava szerkesztőjét és a szedőt internálták, öt hónapig az ávó börtönében tartották. “Véletlenül jól ismertem a Népszava olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát. Éjjel kettőkor jelent meg nála három ávós, elvitték, öt hónapig nem tudott róla senki. A felesége sem. Öt hónap után megjelent, nyolcvannégy kilóról hatvankét kilóra fogyva. Rettenetes dolgokat mesélt. Két hónapig az ávó Fő utcai börtönében volt, cellájában állandóan égett a lámpa, és a legváratlanabb pillanatokban ráncigálták ki kihallgatásra. Ütni nem ütötték, viszont két hónapig alig aludt. Ebbe fogyott bele. Fogalma sem volt, hogy mi lesz vele. Megváltás volt számára, amikor elvitték útépítésre Sztalinváros mellé, ahol viszont egy vadállati őrparancsnok ütötte, verte, rúgta őket. Közölte vele, hogy halálra van ítélve, ki fogják végezni, tehát örüljön, hogy amíg itt van, addig él. Eltelt öt hónap. Váratlanul egy reggel behívatták az irodára, kezébe nyomták a tőle elvett tárgyakat, odaadták a ruháját, és egy vonatjegyet Budapestre. Elengedték. Azt mondta, soha többé nem fog politikával foglalkozni. Két hónap múlva pártjelvénnyel a gomblyukában megjelent, és az utcán büszkén újságolta nekem, hogy visszavették a pártba. A Nők Lapjához helyezték szerkesztőnek, rehabilitálták, kapott valami nyolcezer-ötszáz forintot elmaradt fizetés címén, és ő rájött, hogy a párt tulajdonképpen csodálatos és nagyszerű”.

Gömöri György A szedőgép őr dögei című, 2007-ben az Irodalmi Jelenben megjelent írásában így emlékezik a Népszava olvasószerkesztőjéről: “Én nem láttam az inkriminált számot, csak hallottam más újságíróktól, hogy a hajdani szociáldemokrata Béla bácsi (aki elképesztően félős, sőt gyáva ember volt) egy betűhibán bukott le: a vezércikk állítólag ezekkel a szavakkal kezdődött: ‘Megrendült lélekkel állunk Sztálin elvtárs ravatalánál’. A szedésben az első szó, mint ‘megrendelt’ jött elő. Bodó két és fél évi börtönt kapott érte, nem tudom, leülte-e a végén” – írja, megemlítve egy másik végzetes sajtóhibát is. “A történet jó hatvanéves, tehát a költő ma már nem él. A háború utáni ‘koalíciós’ időkben elég sok kulturális hetilap született és múlt ki hamarosan – költőnk ezek egyikének adott verseiből, s tudta a szerkesztőtől, hogy a legszebbik, a ‘Hajnali szárnyalás’ címoldalon fog megjelenni. Vasárnap reggel a költő rohan a legközelebbi standhoz, vesz mindjárt pár példányt a lapból, és akkor meglátja, hogy… a verscím második szavából hiányzik egy stratégiai fontosságú ékezet.”

Az eseményről a Magyar Demokratában Szalay Károly is megemlékezik. “1953-ban, a Sztálin halálára írt Népszava-vezércikkbe ‘mélységes megrendüléssel’ helyett ‘mélységes megrendeléssel’-t szedett a nyomdász. Ezért Bodó Béla olvasószerkesztő két év börtönt kapott” – írja.

Beszélőben megjelent cikkében Vámos György bizonytalanabb a részletekben. “Emlékezők körében szóba kerül, hogy a Magyar Nemzet címsorába (vagy csak nyomdai levonatába), mások emléke szerint a Népszavába sajtóhiba került. A ‘mély megrendüléssel’ kifejezés helyett ‘mély megrendeléssel’ szavak, s emiatt az ÁVH azonnal el is vitte a felelőst. A nyomdahiba valóban megjelent a Népszava 1953. március 6-ai számában, ‘az egész magyar nép mély megrendeléssel értesült’ Sztálin betegségéről, de ekkor hivatalosan az újságolvasó még nem értesülhetett Sztálin haláláról, noha a diktátor már halott volt” – írja Vámos.

Idáig jutottam a keresésekben, amikor egy weboldalról arról értesültem, hogy az esettel korábban printes kollégám, Murányi Gábor is foglalkozott. Gábor kész volt megosztani forrásait. Amiért külön hálás vagyok, hogy mindezt úgy tette, hogy a történet végső verzióját ő maga még nem írta meg.

Murányi Gábor két további forrást ajánlott még figyelmembe. Hajduska István Tollforgató forgószélben című munkájában leírja: “E lap készítésének éjszakáján Bodó Béla volt az ügyeletes szerkesztő. Lapzárta után hazaballagott. Amikor megtudta, mi történt, besietett a Sztálin út 60-as házba. Bejelentette: fölöslegesnek tartja a felelőst keresgélni. Egyedül ő a bűnös, mert nem fordított kellő figyelmet az ellenőrzésre. Nyomban letartóztatták. Meg sem köszönték, amiért ennyire megkönnyítette a nyomozók dolgát. Gyorsított eljárással ‘gondatlanságból elkövetett izgatás’ bűntette miatt többhavi börtönre ítélték.”

Gyertyán Ervin Lidérc és ingovány (1938-1953) című könyvében tovább pontosít a történteken. “Bodó Béla szomorú története ismert a magyar sajtó berkeiben, de meglehetősen pontatlanul terjedt el. Én pontosan ismerem a hiteles történetet, hiszen én írtam azt a szöveget, amelyben a végzetes elírás megjelent. A lap – mint a többi orgánum is – a különböző üzemekből, munkahelyekről közölt tudósításokat a magyar dolgozók mélységes fájdalmáról és gyászáról, és ezt az összeállítást egy összefoglaló kispublicisztika – szaknyelven szólva kopf – vezette be. Ezt én írtam, és ez a bevezető – s nem a lap vezércikke – kezdődött azzal a mondattal, hogy ‘A magyar nép mélységes megrendüléssel fogadta a megrázó hírt, hogy a nagy Sztálin nincs többé’. A mélységes megrendülésből, mire a lap megjelent, mélységes megrendelés lett. Amikor másnap a szerkesztőségben valaki – már nem emlékszem, hogy ki – figyelmeztetett erre, csaknem lefordultam a székről. Hiszen lehet, hogy a kéziratból került nyomtatásba az elírás, megeshet az ilyesmi, s mivel a kéziratot az ÁVH kiszállt emberei lefoglalták a nyomdában, ezt nem tudtam ellenőrizni. (…) Aztán kiderült, hogy mind a kézirat, mind a hasáblevonat korrekt és hibátlan volt. Ez volt a szerencsém. Velem nem is foglalkoztak. Az ÁVH a Balog János helyébe lépő tördelőszerkesztőt, az aranyos Bodó Bélát – Brumi könyvet íróját – tartóztatta le, aki a legjobb barátom volt a szerkesztőségben, s azt a nyomdászt, aki az e betűt az ü helyett beszedte a szövegbe. Csak azt tudom elképzelni, hogy valami más sajtóhiba lehetett a szövegben, amit korrigáltam, s amikor azt kijavították – ami az akkori nyomdatechnikával csak az egész sor újraszedésével volt lehetséges -, akkor került a szövegbe a hiba, ami Béla figyelmét elkerülte, holott az ő dolga volt az oldallevonatok ellenőrzése. (…) Bodó Bélát is, a nyomdászt is letartóztatta az ÁVH. S amikor Béla vagy egy félév múlva előkerült, egykori önmaga árnyéka volt.”

És a végére egy kisebb fordulat, szintén Murányi Gábor jóvoltából, akitől megkaptam az ominózus lapszám fénymásolatát. Ebből kiderül, hogy a cikk

- valóban a Népszavában jelent meg,
- de nem a Sztálin haláláról beszámoló lapszámban, hanem egy nappal előtte, a vezér betegségéről hírt adó cikkben,
- a lapot nem zúzták be, bizonyíték erre a könyvtárakban is megtalálható, 1953. március 6-ai lapszám,
- nem a főcímben jelent meg, hanem – ahogy Gertyán emlékezett – egy kopfban, a főoldal közepén
- a pontos idézet pedig: “Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.”

A képre kattintva felugrik a Népszava aznapi teljes címlapja:

null

Mint minden legendáriumban, nem a valóság a fontos, hanem az, amit e történetek „üzennek”, vagyis, hogy az irányított sajtó korában az egyszerű – megengedem: komikus és olykor kínos – „tücskök és bogarak” (hogy Peterdi Pál szóhasználatával éljek) néhány pillanatra komoly ÜGYEK lettek – írja a hasonló esetekről Murányi egy cikkében.

Ajánlott linkek:
- Legendaturizmus Sztálin-freskóra építve
- Tovább az Urbanlegends.hu fórumára

Hírlevél + Facebook + Médiaajánlat:



A cikk szerzője:

Végzettségét tekintve szociológus-közgazdász. Korábban dolgozott az Internettónál és a hvg.hu-nál, jelenleg a HVG Business és HVG Jövő lapok szerkesztője. Kedveli a történelmi és a városi legendákat. Szabadidejében könyveket fal, kosárlabdázik és vörös-fehér focicsapatok fanatikus rajongója.



34 Responses to “Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)

  1. jónévez mondja:

    Eddig sosem hittem el, hogy igaz, erre kiderül, hogy félig-meddig mégis…

  2. Noname mondja:

    Valamikor a 19 században a 48-as forradalom leverése után valaki, már elfelejtettem ki, azt írta márciusi 15. kapcsán a cikkében: “Mit tehet a magyar nemzet ? Türrjön!” Türr István akkoriban Garibaldi oldalán harcolt. Hát vannak elírások véletlenül, vagy készakarva.

  3. Bozonth mondja:

    Nem politika, valamelyik műsorújságban olvastam: “A Guldenburgok ökörsége”.

  4. UL mondja:

    Még egy anekdota a Gömöri-írásból

    Az álértelmes, vagyis értelem-másító sajtóhibák leghíresebbike Döbrentei Gábor tizenkilencedik századi író-fordító nevéhez fűződik. Állítólag Döbrentei, aki több nyelven beszélt, és kliense volt gróf Széchenyi Istvánnak, azt állította egy ízben az ugyancsak sokoldalú és ötletdús grófnak, hogy neki olyan szeme van, hogy minden esetleges sajtóhibát még a kinyomtatás előtt észrevesz. És lőn, hogy Döbrentei fordításában kiadásra került egy idegen nyelven írott mű, amit a fordító büszkén vitt el Széchenyinek megmutatni. A gróf kinyitja a könyvet, és rögtön a cím után megakad a szeme egy soron: „Ordította: Döbrentei Gábor”.

  5. UL mondja:

    És még kettő ugyaninnen:

    Boldogult Határ Győző sopánkodott néhanapján nekem, hogy szinte nincs olyan kézirata, ami ne esne áldozatul ennek a szerkesztői buzgóságnak. Az ellene elkövetett hibák közül én csak egyre emlékszem, amikor is a „Duna-Tisza köze” mint a „Duda-Tisza köze” jelent meg az Új látóhatár-ban. De engem is elért a szedőgép, vagyis Molnár szerkesztő őr döge. Két házasságom közötti facér koromban írtam egy heves szeretkezésről egy lendületes, kissé dicsekvő verset, amiben ez a sor állt: „kerek csípőjét szorítva elrepültünk”. A lapban ez így jelent meg: „kerek cipőjét szorítva elrepültünk”. Ezek után széltében-hosszában magyarázhattam, hogy nem vagyok cipő-fetisiszta.

  6. UL mondja:

    És egy másik történet a Szalay-írásból (vigyázat, a fenti hozzászólások egyike sincs ellenőrizve)

    Ennek fordított cenzúrája volt, amikor is egy képeslap fotót közölt kiskatonákról, s mellétördelték Csohány Gabriella versét: “Nézem, nézem a vitézek seregét, számba veszem a legények elejét”. Az egész ország visítva kacagott a disznó kétértelműségen, ám a képmutató prüdéria nem engedte ezt tudomásul venni. S amit nem tudunk, az nincs. Ezért senkinek sem esett baja.

  7. UL mondja:

    Mint minden legendáriumban, nem a valóság a fontos, hanem az, amit e történetek „üzennek”, vagyis, hogy az irányított sajtó korában az egyszerű – megengedem: komikus és olykor kínos – „tücskök és bogarak” (hogy Peterdi Pál szóhasználatával éljek) néhány pillanatra komoly ÜGYEK lettek – írja Murányi egy cikkében, és egy példát is hoz:

    A szerkesztőségi ügyeletes éjszakák idején ismerkedtem meg egy másik nevezetes esettel, mikor is egy megyei hetilap – a Fejér vagy Vas megyei, merthogy mindkettőt hallottam – valamikor a hatvanas években szalagcímként közölte volt, hogy „az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg tisztjei tegnap beköltöztek új [székesfehérvári vagy szombathelyi] – öröklakásaikba”.

  8. Bozonth mondja:

    Nem sajtóhiba, de talán egy kicsit ideillik. Sok gimnazista röhögött az elsős történelemkönyv egyik fejezetének címén: “A démonok győzelme Athénban”

  9. Metz A Márton mondja:

    Hasonlo: Ceausescu elvtars tatogatasai (nem LAtogatasai ) A fama szerint megjelent a mai Hargita Nepe hajdani lapszamaban/oldalan

  10. Jellemző a magyar “értelmiségre”, hogy Bodó Béláról, illetve a szenvedéseiről megemlékeznek, de az ugyanúgy meghurcolt nyomdászról már nem, mert az a szemükben csak egyszerű proli. No, ezért undorító az értelmiségünk mindenféle szájalása.

  11. UL mondja:

    Ezen én is elcsodálkoztam, próbáltam minél közelebb jutni a tördelőhöz, a legközelebbi a szövegben is olvasható “a Balog János helyébe lépő tördelőszerkesztő” volt. Csak találgatni tudok, amit az UL-en talán mégsem kéne, de a kommentek között elfér: talán épp felvettek egy új tördelőt, akit még nem volt alkalmuk megismerni az emlékező kollégáknak (utána meg a büntetés miatt nem ismerhették meg). Undorító szájalásról azért nem beszélnék, mindenki a hozzá közelebb állóra emlékezik, felesleges ebből osztályharcot csinálni.

  12. A “Sztalin Elvtárs” halálának mindenki örült, talán még Lucifer is a neves Újonc miatt.
    Egyszerü olvasó vagyok,számomra 7 féle-fajta ujságiró van:
    1. “politikai itatóspapir gyártó – kunkori”,
    2.A betojt, munkát szoktak “adni “szeretettel irna még Szabó Családot, vagy amolyan Csendes Don-t, nem ütközik semmibe mert normális embert nem érdekel amit ir !
    3.A Hófehérke, mivel emancipáció is van a világon!de hogy milyen nemhez tartozik, azt nemigen lehetett sohasem megállapitani.
    4.Kakukk Marci a szaporodás – ösztönébresztö. Alsónemü márka !
    5.a Szak-Ács elöszeretettel szakember, sajnos kevés a pártokon kivüli !
    6.Újfajta az exhibitionista BLOG szarvasbögés!( az “ürülékböl” állapitható meg hogy merre kószál, sokszor egyhelyben kérödzik és trágyál )
    7.a nomád : na talpra magyar, nyomás, lendület( igy indultunk az Óhazából ! )

  13. Tgr mondja:

    Apró kötözködés: magyarul a nyitó idézőjelet alulra tesszük.

  14. UL mondja:

    igaz, de vmi miatt csak ilyet ír be nekem formázatlan verzióba. elnézhetitek :)

  15. Köszönet az idézöjel-jelzéséért Tisztelt “Tgr”!
    Mindig tanul az emberfia.
    Mentségemre szolgálna talán, hogy az ékezeteket stb. úgy kell külön összebogarásznom amikor magyar szöveget irok, mivel a computerem “werty” billentyüzettel rendelkezik, magyar billentyüzetem és szoftverem nincsen mivel külhonban immár 44 éve koptatom a lábbelit.
    Magyar nevemet és mivoltomat viszont ki merem irni teljes egészében.
    Egyiket sem lenne érdemes leröviditeni, semmi kivetni való sincs azokon!
    No de ezt sem kötözködésnek szánom, mivel röviditésekböl áll az élet manapság, föképpen hivatalos helyeken, mondhatni az egész világon.
    Áldásos Húsvéti Ünnepeket kivánok,
    Kaposvári György

    Egy kis olvasnivalót is küldök. Mármint az idézöjelek miatt !
    * Ez év ( tavaly volt ! ) augusztusában a Király utcában parkoltam, valahol a 102 -106 szám környékén.
    * A saroktól számitott 12 m-en belül parkolni tilos…jelzi egy tábla, söt útburkolatra festett jelek is vannak !
    * Parkolási dij megváltását viszont semmi sem jelzi.
    * Igy tehát leparkoltam, kb 20 – re a tiltást jelzö tábla után .
    * Visszatérve egy birság fizetésére felszólitó cédula volt az ablaktörlöm alatt.
    * Röviddel késöbb sikerült a birságoló – “Cserzett börü Úriemberrel” beszélnem, aki szemmel láthatóan örvendett valaminek , lehet hogy annak hogy jól beszélek magyarul…( még 43 év külhon után is ), vagy talán nagyon tapasztalt – “ügyekben jártas Úrral ” lett volna dolgom ?
    * Naiv ésszel kigondoltam egy gyors stratégiát: elhivom a sarokig, megmutatom, hogy ha odanéz, akkor látja hogy ott bizony tábla nem létezik, amely parolási dij kifizetésére kötelezné el az emberfiát, mert hát ezek is az EU’s közlekedésrendhez tartoznak ugyebár.
    * nem jött el oda, nem nézett arrafelé sem ! ( Tyüha, ez komolyra fordul, gondoltam magamban ! )
    * Tudom,tudom, volt a válasz !
    * Kézzel lábbal avagy “nyelveken megszólalva ” nem is kellett tovább tiltakoznom, mert elöhuzott egy tér- illetve terepképet, sárga vonalakkal szépen berajzolva, hogy a fönök azt mondta, hogy az az ö feladata, hogy mármint kérem neki ott birságolni kell ha nincs “megfizetett parkoló cetli ” avagy ha idön túl van.
    * Makacs ember lévén, lázasan kerestem a telefonszámot, meg is lett !
    * A Centrum P. Rendszer Kft’s hölgy fáradságot nem kimélve telefonon elmondta, hogy irásban tehetek panaszt amire állitólag válszolni is fognak.
    * “Igenám”, de mivel Magyarországon 43 éve már nem lakom, fogjam és levelezgessek a parkoási birság miatt innen Hollandiából ?
    * Tegyük fel, ha külföldi téved oda, aki nem beszéli az ” új EU nyelvet “akkor dobja el a cédulát és a bosszankodás után húzzon el nagyon gyorsan Magyarországról ?

    Volna egy pár megoldás:

    1. Valahogyan meg kéne tanitani az odatévedt autósokat, hogy ne is menjenek oda.
    2. Külföldiek ? Maradjanak otthon ! nem kell bosszankodni, nem megy föl a pumpa, nem lesz szemét az eldobott birságcetlikböl…el sem kell vinni annak a hirét, hogy parkolni nem szabad még ott sem ahol tábla sem tiltja.
    3. Riasztót felszerelni ami hatékony módon autósokat riaszt el.
    4. Táblát – az összes EU nyelven – Budapest határán felállitani : ön elérte az EU határát, itt kátyúgoljon tovább gyalog, máskülönben megjárja.

    Ötlet: az a külföldi aki azért a nyúlfarknyi autópályahosszakért megfizeti üzleti utai alkalmával, avagy egy nyári szabadság 3-4 hete alatt a “papi tizedet amit matricának nevezett el valaki “, amellé szivesen venne egy “uzsorakamat nélküli emberszabású” parkolókártyát is ami maximálisan kielégitené azt az igényét is, hogy ha már autózhat az autópályán, akkor meg is akar állni valahol bosszankodás nélkül, mivel a táblák kezdenek kimenni a divatból, föleg ott, ahol zsebbe lehet nyúlni !

    * De akkor mi lesz a cserzett börü uriemberrel ? Megmondom : a külföldiek változatos magyarázgatása és hadonászása helyett, unalmasan – egyhangúan és föleg a megszokott módon az anyanyelvén fogják melegebb éghajlatra elküldeni a belföldi autósok,úgy mint eddig,mégpedig minden nap!

    * Jogorvoslat ? naiv módon megfizettem a parkolási dijat, nem kellett eldobnom a “cetlit “, környezetbarát voltam eddig…
    Jövöbéli terveim ?
    Ötletként talán benyújthatnám hogy a Parkoló Kft. stb hasonló cégek alkalmazottai fessenek több táblát és ültessék is el.
    Nem is kell locsolni !

  16. Bobo mondja:

    “Lehunyta szemét, a szemét, a szemét..”

    Sztálin halálhírére reagált így egy költő versében, a legenda szerint. De olvastam már vidéki párttitkárral, sőt Esterházy Péter: Harmonia Cælestis c. könyvében is megjelent valami hasonló.

  17. Pingback: A magyarok nyilaitól … - kósza mondatok nyomában - Urban Legends

  18. jónévez mondja:

    Bobo! Ezt meg én Ceausescu-ékról hallottam (látod, már azt sem tudom, hogy kell leírni :) ) így: lehunyta a két szemét a két szemét…
    Vajon mi lehet az igazság, kiről is mondhatták valójában? Mondták-e egyáltalán?
    UL szerint?

  19. jozo mondja:

    hi!

    Alföldi város, tűz a szinházban (80as évek, talán? ezt nem mondták)

    menekültek az emberek, cikk az újságban:

    Óriási pánik a szinházban! (illetve csak ezt Szerették Volna írni, mert az i-t és az á-t felcserélték…)

    utána a javítás: elnézést kérünk a durva hibáért! (ahol a D helyére került K)

    urban legend, de jóóó

  20. Pingback: Öt év legemlékezetesebb nyomozásai - Urban Legends

  21. Old School Skin mondja:

    Sokkal korábban meg kellett volna rendelni azt a mélységes eseményt, melynek végkifejleteként oda került ez a szarházi, mocskos, magyargyűlölő tömeggyilkos, ahova őt a sors már régesrégen predesztinálta.

    Kaposvári úrnak: Őszintén sajnálom, hogy ilyennek tapasztalja a külföldi magyar a mai Magyarországot. De, ez itt már nem az az ország. Ez a judeobolsevik csürhe, ami immár 64 éve szívja a vérünket olyan mértékben bedurvult, és elborult az elmúlt években, hogy már a látszat-játékszabályok sem érdeklik őket, ha a zsebük töméséről van szó. Ezért, és nem másért tartozunk a magyar történelemnek egy forradalommal. Immáron húsz kerek éve… De talán márciusban újra kezdjük.

  22. sicumaci mondja:

    Loiis Aragon szürrealista költő és egy időben nagyra tartott szocreál író (Elza Triolet orosz emigráns francia írónő férje) az egyik versében (Elza szeme) a magyar fordítás úgy ér véget, hogy “Elza szemét… Elza szemét…”

  23. sicumaci mondja:

    Az “óriási pánik a színházban” családom hagyománya szerint egy korai nyilasféle bombamerényletre vonatkozik, és eredeileg úgy hangzott, hogy “óriási pánik a nőegylet bálján”…

  24. kajuk gyula mondja:

    A történetek menet közbeni megváltozására jellemző, hogy én a fenti alapsztorit minden momentumában megegyezően hallottam és sokszor adtam is tovább. Mindössze az alap poén változott/ferdült “megrendülés-megrendelés” helyett az “örökség-ökörség”-re.
    Örülök, hogy hitelt érdemlően fény derült az autentikus változatra. Gratulálok!

  25. Adani mondja:

    Romániában is volt valami hasonló Ceaucescuról jelent meg egy cikk amiben ez a mondat volt:
    Már hosszabb ideje tart, sőt, éleződik a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentmondás – mutat rá pártunk főtitkára

    A kapitalizmus helyett viszont a nyomdász véletlenül kommunizmust írt, de nem lett belőle nagy baj, mert senki sem vette észre.

  26. Pingback: Mit mondott Litván, és mit (nem) Gerő? | Urban Legends

  27. n10 mondja:

    “Gyorsított eljárással ‘gondatlanságból elkövetett izgatás’ bűntette miatt többhavi börtönre ítélték.””

    Valószínűbb, hogy a pontos vád a “nemzetközi munkásosztályt ért gyásszal kapcsolatos bűncselekmé­ny” lehetett, amiért a gyászidőszakban 219 embert tartóztattak le és ebből 78 még egy év múlva is börtönben ült.

    Híres példa volt a badacsonyi orvos Peyer Endre esete, aki azzal általa faragott szóviccel úgy kommentálta az eseményt, hogy csak tetszhalott: Mindenkinek tetszik, hogy halott. Másfél évvel jutalmazták a tréfát.

  28. Skulo mondja:

    Gy. Feri lemondását is már rég óta mélységesen megrendeltük, mire végre történt valami. Gusztustalan volt az az éra, bárki bármit is mond, tele undorító féreg emberekkel. (és itt most nem az olvasó-szerkesztő urra gondolok…)
    Sajnos azonban ezek a férgek, mint a kártevőkre oly jellemző, nagyon mélyre berágták magukat és még a mai időkben is súlyos betegségeket és gennyes fekélyt terjesztenek. Ki kéne már ezeket vágni jó alaposan. Kitisztítani a sebet, hogy friss hússal gyógyulhasson.

    Elnézést a “doktori” disszertációért, csak mélységesen felháborít és bosszant, hogy az akkori “szakemberek” közül sok még mindig aktív, pedig réges-régen börtönben, vagy a bitófán lenne a helyük! :/

  29. Bozonth mondja:

    Tegnap a svéd-magyar meccsen mutatták Orbánt. A svéd tévések ki is írták, hogy “Gyurcsány”. De gondolom nem tűnt el egy svéd tévés sem.

  30. Brazil mondja:

    Szombathelyi napilap főcíme a nyolcvanas években, egy siklórepülős fesztiválosdiról: Szárnyalás a hétvégén – vagy valami ilyesmi. A szárnyalás első á-betüjéről már csak az ékezet maradt le. :)

  31. Pingback: Hurrá, nyalunk! | Urban Legends

  32. Koni mondja:

    Van egy anekdota: a Bükkzsérci susztert – aki a párttikár volt a faluban, az akkor szokásos módon – berendelték, kikérdezni, hogy mit szóltak Zsércen az emberek Sztálin halálához.
    -Beletörődtek kérem szépen.

    Állítolag ez szólásként is elterjedt, hogy beletörődött, mint a zsérciek Sztálin halálába.

  33. HSzI mondja:

    A fenti címről (http://www.transycan.net/blog/archiv/135/) letölthető egy egyszerű kis WP plugin, ami aztán installálás után magyar idézőjeleket varázsol a szövegbe.

  34. m-nandi mondja:

    “Be kellett zúzni az egykori Esti Hírlap egyik 1976-os számát, melynek a főcíme a címoldalon ez volt. HATALMAS PÁNIK AZ OPERÁBAN! A bezúzásra azért került sor, mert a nyomda ördöge felcserélte a “pánik” szó magánhangzóit!”

    Ezt már hallottam egy évszázaddal korábbi verzióban is, hogy állítólag a bécsi operában volt tűz, és akkor történt a malőr. Ebben a változatban a pesti opera még nincs kész, és állítólag emiatt a tűz miatt létesült a színpadi vasfüggöny, ami előfutára lett a nagy színházak biztonsági berendezéseinek.

    Vajon tényleg így volt? :D

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Back to Top ↑

Ezt olvastad már?

Az 1956-os totónyertes legendája

Több mint félmilliót nyert totón egy budapesti munkás, ám hatalmas nyereményét éppen az 56-os forradalom kitörése napján vette át. Mi...

Close