Történelem sztalin_nepszava

2009. április 02. csütörtök | Szerző: marinov

34

“Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)

Mindenki hallott már az ügyeletes szerkesztőről, akinek egyetlen elírt betű miatt kellett börtönbe vonulnia 1953-ban, Sztálin halálát követően. E bejegyzésben az ő történetéről olvashattok egy rövid áttekintést


Az “elkövető” utáni keresést az interneten kezdtem. Több forrást is találtam, ezek többsége Bodó Bélát, a népszerű Brumi-könyvek atyját jelölte meg áldozatként. Bodó Béla 1903-ban született és 1967-ben halt meg. A Magyar irodalom története szerint “életformája a kitartó figyelem volt. A napi eseményeket figyelve gyakran érzett rá az élet humorára (e vonzalmát írta meg a gyerekek körében igen népszerű Brumi-könyveiben), de keserűségére is, amit elbeszéléseiben, tárcáiban jelenített meg”.

Nem volt egyértelmű azonban, hogy

– mi volt ő Népszavánál,
– hány év börtönt kapott hibájáért,
– mi volt a pontos idézet, ami a lapban megjelent,
– mikor történt mindez,
– és hogy a lap kiment-e vagy még megjelenés előtt bezúzták.

Akkor nézzük az emlékezéseket, rátalálásuk sorrendjében:

Baló Júlia – magát Bodó családi ismerőseként feltüntetve – blogjában azt írja: Bodó ügyeletes szerkesztőként dolgozott a Népszavánál, a „Mély megrendeléssel fogadtuk Sztálin elvtárs halálát” címet engedte nyomdába, és háromnegyed éves börtönbüntetést kapott tettéért.

Kósa Csaba Minden másképp volt című könyvében azonban olvasószerkesztőként jelöli meg Bodót, szerinte a gyászkeretes írásban a „Mélységes megrendeléssel tudatjuk, hogy meghalt Joszif Visszarionovics Sztálin” szöveg jelent meg, amiért Bodó és a nyomdai műszak vezetője hároméves börtönbüntetést kapott.

Vajda Albert, az 1991-ben elhunyt humorista egy 1956-ban felvett BBC-hangfelvételen így mesél a történtekről (a felvétel rövidített változatát a Kortárs közölte): a Népszava szerkesztőjét és a szedőt internálták, öt hónapig az ávó börtönében tartották. “Véletlenül jól ismertem a Népszava olvasószerkesztőjét, Bodó Bélát. Éjjel kettőkor jelent meg nála három ávós, elvitték, öt hónapig nem tudott róla senki. A felesége sem. Öt hónap után megjelent, nyolcvannégy kilóról hatvankét kilóra fogyva. Rettenetes dolgokat mesélt. Két hónapig az ávó Fő utcai börtönében volt, cellájában állandóan égett a lámpa, és a legváratlanabb pillanatokban ráncigálták ki kihallgatásra. Ütni nem ütötték, viszont két hónapig alig aludt. Ebbe fogyott bele. Fogalma sem volt, hogy mi lesz vele. Megváltás volt számára, amikor elvitték útépítésre Sztalinváros mellé, ahol viszont egy vadállati őrparancsnok ütötte, verte, rúgta őket. Közölte vele, hogy halálra van ítélve, ki fogják végezni, tehát örüljön, hogy amíg itt van, addig él. Eltelt öt hónap. Váratlanul egy reggel behívatták az irodára, kezébe nyomták a tőle elvett tárgyakat, odaadták a ruháját, és egy vonatjegyet Budapestre. Elengedték. Azt mondta, soha többé nem fog politikával foglalkozni. Két hónap múlva pártjelvénnyel a gomblyukában megjelent, és az utcán büszkén újságolta nekem, hogy visszavették a pártba. A Nők Lapjához helyezték szerkesztőnek, rehabilitálták, kapott valami nyolcezer-ötszáz forintot elmaradt fizetés címén, és ő rájött, hogy a párt tulajdonképpen csodálatos és nagyszerű”.

Gömöri György A szedőgép őr dögei című, 2007-ben az Irodalmi Jelenben megjelent írásában így emlékezik a Népszava olvasószerkesztőjéről: “Én nem láttam az inkriminált számot, csak hallottam más újságíróktól, hogy a hajdani szociáldemokrata Béla bácsi (aki elképesztően félős, sőt gyáva ember volt) egy betűhibán bukott le: a vezércikk állítólag ezekkel a szavakkal kezdődött: ‘Megrendült lélekkel állunk Sztálin elvtárs ravatalánál’. A szedésben az első szó, mint ‘megrendelt’ jött elő. Bodó két és fél évi börtönt kapott érte, nem tudom, leülte-e a végén” – írja, megemlítve egy másik végzetes sajtóhibát is. “A történet jó hatvanéves, tehát a költő ma már nem él. A háború utáni ‘koalíciós’ időkben elég sok kulturális hetilap született és múlt ki hamarosan – költőnk ezek egyikének adott verseiből, s tudta a szerkesztőtől, hogy a legszebbik, a ‘Hajnali szárnyalás’ címoldalon fog megjelenni. Vasárnap reggel a költő rohan a legközelebbi standhoz, vesz mindjárt pár példányt a lapból, és akkor meglátja, hogy… a verscím második szavából hiányzik egy stratégiai fontosságú ékezet.”

Az eseményről a Magyar Demokratában Szalay Károly is megemlékezik. “1953-ban, a Sztálin halálára írt Népszava-vezércikkbe ‘mélységes megrendüléssel’ helyett ‘mélységes megrendeléssel’-t szedett a nyomdász. Ezért Bodó Béla olvasószerkesztő két év börtönt kapott” – írja.

Beszélőben megjelent cikkében Vámos György bizonytalanabb a részletekben. “Emlékezők körében szóba kerül, hogy a Magyar Nemzet címsorába (vagy csak nyomdai levonatába), mások emléke szerint a Népszavába sajtóhiba került. A ‘mély megrendüléssel’ kifejezés helyett ‘mély megrendeléssel’ szavak, s emiatt az ÁVH azonnal el is vitte a felelőst. A nyomdahiba valóban megjelent a Népszava 1953. március 6-ai számában, ‘az egész magyar nép mély megrendeléssel értesült’ Sztálin betegségéről, de ekkor hivatalosan az újságolvasó még nem értesülhetett Sztálin haláláról, noha a diktátor már halott volt” – írja Vámos.

Idáig jutottam a keresésekben, amikor egy weboldalról arról értesültem, hogy az esettel korábban printes kollégám, Murányi Gábor is foglalkozott. Gábor kész volt megosztani forrásait. Amiért külön hálás vagyok, hogy mindezt úgy tette, hogy a történet végső verzióját ő maga még nem írta meg.

Murányi Gábor két további forrást ajánlott még figyelmembe. Hajduska István Tollforgató forgószélben című munkájában leírja: “E lap készítésének éjszakáján Bodó Béla volt az ügyeletes szerkesztő. Lapzárta után hazaballagott. Amikor megtudta, mi történt, besietett a Sztálin út 60-as házba. Bejelentette: fölöslegesnek tartja a felelőst keresgélni. Egyedül ő a bűnös, mert nem fordított kellő figyelmet az ellenőrzésre. Nyomban letartóztatták. Meg sem köszönték, amiért ennyire megkönnyítette a nyomozók dolgát. Gyorsított eljárással ‘gondatlanságból elkövetett izgatás’ bűntette miatt többhavi börtönre ítélték.”

Gyertyán Ervin Lidérc és ingovány (1938-1953) című könyvében tovább pontosít a történteken. “Bodó Béla szomorú története ismert a magyar sajtó berkeiben, de meglehetősen pontatlanul terjedt el. Én pontosan ismerem a hiteles történetet, hiszen én írtam azt a szöveget, amelyben a végzetes elírás megjelent. A lap – mint a többi orgánum is – a különböző üzemekből, munkahelyekről közölt tudósításokat a magyar dolgozók mélységes fájdalmáról és gyászáról, és ezt az összeállítást egy összefoglaló kispublicisztika – szaknyelven szólva kopf – vezette be. Ezt én írtam, és ez a bevezető – s nem a lap vezércikke – kezdődött azzal a mondattal, hogy ‘A magyar nép mélységes megrendüléssel fogadta a megrázó hírt, hogy a nagy Sztálin nincs többé’. A mélységes megrendülésből, mire a lap megjelent, mélységes megrendelés lett. Amikor másnap a szerkesztőségben valaki – már nem emlékszem, hogy ki – figyelmeztetett erre, csaknem lefordultam a székről. Hiszen lehet, hogy a kéziratból került nyomtatásba az elírás, megeshet az ilyesmi, s mivel a kéziratot az ÁVH kiszállt emberei lefoglalták a nyomdában, ezt nem tudtam ellenőrizni. (…) Aztán kiderült, hogy mind a kézirat, mind a hasáblevonat korrekt és hibátlan volt. Ez volt a szerencsém. Velem nem is foglalkoztak. Az ÁVH a Balog János helyébe lépő tördelőszerkesztőt, az aranyos Bodó Bélát – Brumi könyvet íróját – tartóztatta le, aki a legjobb barátom volt a szerkesztőségben, s azt a nyomdászt, aki az e betűt az ü helyett beszedte a szövegbe. Csak azt tudom elképzelni, hogy valami más sajtóhiba lehetett a szövegben, amit korrigáltam, s amikor azt kijavították – ami az akkori nyomdatechnikával csak az egész sor újraszedésével volt lehetséges -, akkor került a szövegbe a hiba, ami Béla figyelmét elkerülte, holott az ő dolga volt az oldallevonatok ellenőrzése. (…) Bodó Bélát is, a nyomdászt is letartóztatta az ÁVH. S amikor Béla vagy egy félév múlva előkerült, egykori önmaga árnyéka volt.”

És a végére egy kisebb fordulat, szintén Murányi Gábor jóvoltából, akitől megkaptam az ominózus lapszám fénymásolatát. Ebből kiderül, hogy a cikk

– valóban a Népszavában jelent meg,
– de nem a Sztálin haláláról beszámoló lapszámban, hanem egy nappal előtte, a vezér betegségéről hírt adó cikkben,
– a lapot nem zúzták be, bizonyíték erre a könyvtárakban is megtalálható, 1953. március 6-ai lapszám,
– nem a főcímben jelent meg, hanem – ahogy Gertyán emlékezett – egy kopfban, a főoldal közepén
– a pontos idézet pedig: “Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.”

A képre kattintva felugrik a Népszava aznapi teljes címlapja:

null

Mint minden legendáriumban, nem a valóság a fontos, hanem az, amit e történetek „üzennek”, vagyis, hogy az irányított sajtó korában az egyszerű – megengedem: komikus és olykor kínos – „tücskök és bogarak” (hogy Peterdi Pál szóhasználatával éljek) néhány pillanatra komoly ÜGYEK lettek – írja a hasonló esetekről Murányi egy cikkében.

Ajánlott linkek:
Legendaturizmus Sztálin-freskóra építve
Tovább az Urbanlegends.hu fórumára

Telefonos "nigériai csalók" fenyegetik a művészvilágot
Az 1956-os totónyertes legendája

Hírlevél + Facebook + Médiaajánlat:


34 hozzászólás ehhez: “Mélységes MEGRENDELÉSSEL” Sztálin haláláról (betegségéről)

  1. Pingback: Hurrá, nyalunk! | Urban Legends

  2. Koni mondja:

    Van egy anekdota: a Bükkzsérci susztert – aki a párttikár volt a faluban, az akkor szokásos módon – berendelték, kikérdezni, hogy mit szóltak Zsércen az emberek Sztálin halálához.
    -Beletörődtek kérem szépen.

    Állítolag ez szólásként is elterjedt, hogy beletörődött, mint a zsérciek Sztálin halálába.

  3. HSzI mondja:

    A fenti címről (http://www.transycan.net/blog/archiv/135/) letölthető egy egyszerű kis WP plugin, ami aztán installálás után magyar idézőjeleket varázsol a szövegbe.

  4. m-nandi mondja:

    “Be kellett zúzni az egykori Esti Hírlap egyik 1976-os számát, melynek a főcíme a címoldalon ez volt. HATALMAS PÁNIK AZ OPERÁBAN! A bezúzásra azért került sor, mert a nyomda ördöge felcserélte a “pánik” szó magánhangzóit!”

    Ezt már hallottam egy évszázaddal korábbi verzióban is, hogy állítólag a bécsi operában volt tűz, és akkor történt a malőr. Ebben a változatban a pesti opera még nincs kész, és állítólag emiatt a tűz miatt létesült a színpadi vasfüggöny, ami előfutára lett a nagy színházak biztonsági berendezéseinek.

    Vajon tényleg így volt? :D

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Back to Top ↑

Ezt olvastad már?

Az 1956-os totónyertes legendája

Több mint félmilliót nyert totón egy budapesti munkás, ám hatalmas nyereményét éppen az 56-os forradalom kitörése napján vette át. Mi...

Close