neurotoxin „Úgy tudjuk, egy ember az agyi kapacitásának csupán tíz százalékát használja. De… mi lenne, ha lenne rá mód, hogy az agyunk mind a száz százalékát használjuk? Mire lennénk úgy képesek?”
– idézi meg a több évtizedes orvosi tévhitet a Morgan Freeman alakította professzor a 2014-es, Lucy című sci-fi trailerében. És a következő képsorban már látjuk is, ahogy valaki – egészen pontosan Scarlett Johansson – már túl is lép az elméleti szinten.
„Norman professzor, most olvastam a kutatását az agyi kapacitásról. Kicsit kezdetleges, de jó nyomon jár (…) Olyasmikre vagyok képes, amiket még nem csináltam. Érzek … mindent. Irányítani tudom az elemeket körülöttem.”
Minek a tíz százaléka?
Bár a felvetés teljes képtelenség, ha mégis megpróbáljuk értelmezni, seregnyi további kérdés pattan elő az agyunkból: pontosan mit jellemzünk ezzel a tíz százalékkal? Az agyi működések mely funkcióját? És hogy mérjük meg, milyen egzakt, kísérleti módszerrel? Mit jelentene ehhez képest, mondjuk, a negyven százalék?
Ha a fizikai szintet nézzük, jelenthetné ez a tíz százalék például agyunk szövetállományának tíz százalékát. Ez az élettan nyelvére fordítva nagyjából annyit jelentene, hogy agyunk kilencven százaléka soha nem jön ingerületbe. A modern orvosi képalkotó eljárások azonban cáfolják ezt a tézist. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy kisebb-nagyobb gyakorisággal agyunk minden területe ingerületbe jön, vagyis az egész agyunkat használjuk. Kutatások azt is igazolták, hogy nincs az agynak olyan területe, amelynek sérülés esetén való elhalása ne járna súlyos következményekkel a betegre nézve.
De gondolhatnak a legenda terjesztői arra is, hogy az állítás a képességeinkre vonatkozik. Azaz arra mutat rá, hogy csak tíz százalékát hozzuk a lehetséges maximális teljesítménynek (abba most ne menjünk bele, hogyan lehetne a maximumot meghatározni, és milyen mértékegységgel jellemeznénk). Erre a verzióra is könnyen nemet mondhatunk, ha belegondolunk, hogy az agyunk jelentősebb része nem a tudatos folyamatok lebonyolításában, hanem az életműködések irányításában vesz részt.
Az evolúció során végigjárt utunk leképeződik az agyunk felépítésében is, úgy rakódnak egymásra a burkok, ahogy a fejlődés során az irányítóközpontnak is egyre több feladatot kellett levezényelnie. Az egyes funkciókat betöltő csomópontok, központok, régiók többnyire valamilyen módon topográfiailag is egységbe tömörülnek, így megkülönböztethetünk például látó-, szagló-, mozgató- vagy éppen légzésért felelős központokat. Próbáljuk ebben az inerciarendszerben értelmezni tíz százalékot. Vajon mi történne, ha tízszer ilyen „jól” működne az éhségközpontunk? Vagy amelyik azt érzékeli és értékeli, mennyi széndioxid van a vérünkben, és a megfelelő válaszlépéseket elindítja?
Arról nem is beszélve – mint azt az 50 pszichológiai tévhit című könyv szerzői írják -, hogy az evolúció minden bizonnyal nem engedte volna meg erőforrásaink ilyen mértékű pazarlását. Az agyszövet működtetése ugyanis igen drága dolog. Míg testtömegünknek csupán 2-3 százalékát teszi ki, a felvett oxigén több mint 20 százalékát fogyasztja el. Mindezt egy csupán 10 százalékban használt szervért?
Honnan ered a legenda?
A Lucy című film premierje környékén újra rengeteg cikk jelent meg a témában. Többek között felidézték azt a 2013-as felmérést, amely szerint az amerikaiak kétharmada rendületlenül hisz a már milliószor megcáfolt állításban (ez a kétharmad egyébként 5 százalékkal több, mint ahányan az evolúciós elméletben hisznek). Újra előkerült a Mythbusters tévésorozat pár évvel ezelőtti vizsgálata is, amelyben az egyik showmant agyi képalkotásra alkalmas készülékbe helyezték, hogy mérésekkel bizonyítsák: az ember agyának több mint 10 százalékát használja.
Az Atlantic szerzője megpróbált utánanézni a mítosz eredetének, és azt találta, hogy állítás már a 20. század elején is ismert volt. William James pszichológus például azt vallotta, hogy az embernek kihasználatlan mentális kapacitásai vannak. Ő azonban a 10 százalékot nem mint agyi kihasználtsági fokot emlegette, hanem az intellektuális potenciálra értette. A 10 százalékos tévhit később önsegítő könyvek révén terjedt tovább, megjelent többek között az 1936-os How to Win Friends and Influence People című kötet előszavában is, akkor már William James-re való direkt hivatkozással.
A Museum of Hoaxes szerzője megemlíti Karl Lashley kutató 20-as évekbeli vizsgálatait is, amihez általában kötik a 10 százalékos mítoszt. Kutatásai során Lashley patkányok agyából távolított el jelentős részeket, majd megállapította, hogy az így megnyomorított állatok képesek újra megtanulni bizonyos dolgokat. Ugyancsak elősegítették a tévhit terjedését a korai agykutatók azon kijelentései, amelyek szerint az agy 90 százalékáról nem tudni, mit csinál – mutatnak rá az 50 pszichológiai tévhit szerzői.
Hozzájárult a mítosz népszerűsítéséhez a világ leghíresebb kanálhajlítója, Uri Geller is, amikor Mind Power című könyve bevezetőjében azt állította, agyunk csak nagyon limitált módon, teljes képessége 10 százalékán üzemel – de a történelem során korábban ennél már jóval többet is használtunk. Alaptalanul adták viszont évtizedeken át Albert Einstein szájába a megállapítást, de ezen már meg sem kell lepődnünk, az ő szájában sok minden megfordult már hasonlóképp.
Akarnánk-e így sokkal okosabbak lenni?
A legenda terjesztői persze nagy valószínűséggel arra gondolnak, hogy mindenkiben ott van a potenciális szuperhős, mind meg vagyunk áldva a „hardverrel”, amely képes arra, amire Einsteiné is képes volt. Sőt, még többre is, ha jól kufárkodunk adományunkkal.
Gondolkozzunk el azon, mit jelentene az a bizonyos elméleti maximum, ha létezne egyáltalán, és mit eredményezne, ha elérnénk. Jó lenne ez nekünk? Az okosság, intelligencia rengeteg mindent takarhat, rátermettségtől bölcsességig, helyes válaszreakcióktól intuícióig, általános műveltségtől a matematikai képességekig. Éppen abban térnek el egymástól a különféle IQ-tesztek, hogy ennek a halmaznak mely elemeit teszik próbára. Az IQ önmagában azonban nem jelent semmit. Még ha magas is, mondjuk egy hatéves gyerek teszteredményeiből nem tudunk következtetni, mennyire lesz képes eligazodni a világban. Efféle tippelgetésnél az érzelmi intelligencia sokkal hasznosabb segítőnk lenne.
Van itt egy kis ellentmondás, amit még fel kell oldanunk. A nagyon okos ember és a zseni nem azonos fogalmak. Az okos általában nem lép ki az általánosan elfogadott elvek korlátai közül, nem alkot új tudományos törvényeket, de a meglevőket mesterien alkalmazza. A zseni ereje másban van. Ő játszadozik a világgal, számára a lehetőségek jóval nagyobb számban valóságosak, mint a (tudós)társai előtt felmerülők. Máshogy közelítve: az okos tudós aprólékos munkával, hosszas kísérletezéssel, következtetéseinek precíz összevetésével jut el a végeredményhez. A zseni valahogy rátapint a lényegre, sokszor indokolni, bizonyítani sem tudja elméleteit.
Ha ebben a mederben gondolkozunk – ne feledjük el, a legenda Einsteint emlegeti –, arra juthatunk: a jobb agyi kihasználtságról álmodozó valójában arra vágyik, hogy zseni legyen. Még Einsteinnél is nagyobb. Ha meg akarjuk határozni, milyen funkciók is jellemzik a zsenit, azt mondhatjuk, hogy
- tág az asszociációs köre (egy dologról rengeteg más jut eszébe),
- erős szinesztetikus képességekkel rendelkezik (azonos síkra tud hozni jelenségeket, összefüggéseket tud találni egymástól nagyon távol álló dolgokban is)
- és viszonylag nagy mennyiségű információ jelenik meg adott idő alatt a tudatában (gyakran gondol másra meg másra).
Ha azonban ezeken a tengelyeken felnagyítjuk az emberi képességeket, nem a szinte mindenre képes zsenit, hanem a szinte mindenre képtelen őrültet kapjuk.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Szerintem olyan ez, mint a számítógép (vajh, miről is mintázták?). Az agy 3-5-7-10 százaléka az éppen futó programok, szolgáltatások sokasága, vagy a flashmemória/pagefile/RAM… a maradék 95-97% a „rendszer üresjárati folyamata” (ami, most néztem a feladatkezelőmet, pont szimulálja az emberi agy működését, mert 95-97% volt :), de félretéve a viccet, talán tényleg így lehet megmagyarázni), vagy a háttértár, ha úgy tetszik, ahol szunnyadó képességek (pl. öngyógyítás) és tudattalan (pl. méhen belüli) emlékeink élnek. Ezt a kétféle analógiát nem véletlenül használom egyszerre, hiszen minden hasonlat sántít valahol… De talán közelebb visz a megértéshez.
Szerintem egy ember csak melyen gezdjen gondolkodni,de szamit hogy mennyi agysejtel mennyi felfogokepeseggel szulettunk.pl.a vilagon szuletnek zsenik akik nagy tehetseggel adotsaggal szuletnek es ez agyban valosul meg.A gondolkodas sokmindenhez lehet hasonlitani de annyira bonyolult az emberi agy hogy nem tudjak soha mondom soha tokeletesen megallapitani az orvosok,tudosok.Van ugy hogy az eletben valamit eszlelsz es az a dolog,jelenseg stb.egy odonn belul valahol feltor meg az eletunkbe meg valamihez hozzafuzodhet……………ezt elolvasta valaki akkor gondolkozzon az elet mely erzelmeiben……puszi semmit sem kerdek mert nincsen minek me felfedezek barmit.
Arról nem is beszélve hogy a gerincvelő és az azon található gócok is sok szerepet vállalnak a test müködésében, tehát nem csak az agyi agyunk van, hanem maga a gerincvelő a második agyunk…valahogy így…
Az agyunknak kevesebb mint 10 százalékát használjuk. Ez a rész tartalmaz mindent. Tudat, tudatalatti, gondolkodás, emlékek, a létfenntartó funkciók… minden. Ha azt a kihasználatlan részt is képesek lennék használni… ki tudja?
Sok-sok nullára végződik az a számjegy, amellyel le lehetne írni az emberi agy kapacitását. (akár gigabájtban… igen)
valaki: Szerintem Peta vagy Exabájtban kellene mérni, de mindegy.
A szemunk altal felfogott informaciokat tekintve masodpercenkent tobb milliard bitnyi informacio suhan at az agyunkon. Ebbol mindossze par bajt az, ami valos, elraktarozott informaciokent is jelentkezik. Szerintem ez a kitetel a ~10%-al erre vonatkozik.
Ez úgy van ,hogy 10%-ot használunk mindenre!
Én arra lennék kiváncsi h mire lennénk képesek ha agyunk mondjuk 90%-át használnánk ki!
Amugy az emlékekkel kapcsolatban úgy tudom ,h agyunk képes lenne több életre is emlékezni úgy értem h olyan 200-300 évis is bírná ha nem zavarna be az öregedés! ( lehet h hülyeséget mondtam akkor boccs )
Szerintem csak a boxolók használják ki 100%-ban agyuk tömegét ;)
Olyan okosak vagytok, hogy az már a szépségetekkel vetekszik. Az egyiket legalább le tudjátok mérni – szubjektívan – a tükörből. :)
Ajánlom, hogy IQ bajnokaink olvassák el Human Shields hozzászóló irományát, mert ő legalább valóban tanult az agyműködésről és vizsgázott anatómiából.
Aki meg azt hinné, hogy több aggyal többre megy (mágikus és természetfeletti képességekre tesz szert), hát gondolkodjon el arról, hogy ha több fát teszek a tűzre, akkor attól a tűz még tűz marad…
Üdv.
Megpróbálom leírni h mi az én véleményem a témáról, bár csak a hozzászólások olvasása késztetett arra h erről első alkalommal komolyabban elgondolkozzak, az álláspontom így, ebben a formában most fogalmazódott meg bennem. Ez pedig a következő:
1.) Valószínűsítem h az agyunk többre képes mint amennyire tudatosan használjuk. Ez eleve felveti a kérdést hogy „használatnak” nevezhető-e a nem tudatos tevékenység. Szerintem inkább működésnek mint kihasználásnak. Tehát igen, többre képes, sokkal, mivel a tudat alatti tevékenységek hosszú sora folyamatosan jelen van mindennapjainkban. (lélegzés koordinálása oxigén-szükséglet szerint, reflex-szerű tevékenységek, álmok, stb.)
2.) Szintén nem tudatos folyamat eredménye a fantázia (ami a saját koherens tapasztalatokból általánosított fiktív eredmény (pl.: egy kisgyermek több rajzfilmben számára ijesztő szörnyeket lát, esténként a szörnytől fél, de nem attól amit utoljára látott, hanem egy olyan szörnytől amit valószínűleg egyszer sem rajzoltak meg, hanem a sok általa látottegyedből a számára legijesztőbb momentumokat az agya egy fiktív, fantázia-lényben ötvözi, de nem tudná felidézni az általa látott összes lényt egyenként), viszont annak használata tudatos (fantáziálás). És a fantázia sokrétűsége egyénenként eltérő. De vajon az eltérés a kihasználás mértékétől, avagy az eredendő kapacitástól függ?
3.) Különböző kémiai és természetes anyagokkal ideiglenesen „turbózható”. Pl.: hallucinogén szerek, melyek esetében nem az ingerületet dolgozza el az agy képi hallucinációk esetében, hanem az agy termékét, ha úgy tetszik a fantázia szüleményét vetíti ki akaratlanul úgy hogy azt látottnak érzékeli. Ez túlműködés vagy alulműködés eredménye?
Ezt csak mellékesen, arra példának hogy az agy saját magát is tudja turbózni: nemrégiben akadtam az interneten, egy kedvenc filmben látott/hallott, már egy ideje illegalizált „kábítószer” leírására. Az időzőjel csak a helytelen magyar szóhasználat miatt: mivel nem kábítja az ember szervezetét, hanem egy jelenlévő anyag mennyiségét kell megnövelni az agyban. Ez az emberi agy egy idegi ingerületátvivő anyaga de több ezer növényben is megtalálható [DMT (N,N-dimetil-triptamin)]. Szintén hallucinogén de mégis a leírások alapján más mint a többi hasonló dolog. Megjegyzem ez számomra kicsit ijesztő, mit nem tud az emberi szervezet, és van akinek ez hiányzik is.
Összegzésként: valószínűleg többre képes az agy a kihasználtnál, de ez az egyén teljes agyi kapacitásától függ. Kisebb kapacitás—kisebb %-os kihasználtság….
Szívesen olvasnék reakciókat…..
azt mondják ha az ember elérné az agy 100%- os kihasználtságát a test feleslegessé válna számára!
Szerintem valahol, valamikor valaki azt mondta, hogy az agyunk kb 10%-át tudjuk tudatosan irányÍtani, vagy ennyivel rendelkezik az akaratunk, vagy ennyit tart a tudat kontroll alatt.
Ezt valami nagy tudással rendelkező ezoterikus pupák elolvasta, vagy hallotta és a saját szájÍzének megfelelően fordÍtotta le, vagy adta tovább.
A többi ezoterikus pupák (,igen, azokra gondolok, akik Nektek is küldözgetik ezeket a láncleveleket, meg akiket Ti is letiltottatok a Fb üzenőfalatokról…) meg tényként kezelte, aztán bekerült a „Tartsd hűtőben az elemeket” és társai, avagy a mindenki által köztudott tények kategóriájába.
Én kb úgy képzelem el, hogy az ember bizonyos dolgokat nem tud befolyásolni, pl a gyomor izmainak mozgását, tüsszentést, elalvás pillanatát, testhőmérséklet… pusztán az akaratával.
Képezzünk ebből százalékot, de hogyan?
Megszámolom a testem funkcióit, vagy az agyam által felügyelt dolgokat, és elosztom azzal, hogy mennyit tudok ebből tudatosan kezelni, veszem a reciprokát és megvan az eredmény????
Ugyan kérem?!?!?!
Nem vagyok biológus, nem tudom, hogy a testemben zajló folyamatok közül mi az agyam hatásköre, és mi nem az. Vannak-e egyáltalán olyan reflexeim, amik el sem jutnak közvetlenül az agyamba, csak más érzékszervek útján veszem észre. Pl a csótány csülkein vannak érzékelésre alkalmas szőrök, ezek a receptorok közvetlenül hozzák mozgásba a rovart, anélkül, hogy az agy mérlegelné a felfogott jelet és ezáltal az agy adná az utasÍtást a mozgásra. Más szavakkal: jön a jel a szőröcskén át, hogy spuri van. Szegény csótány már menekül is lóhalálában, de még nem is tudja, hogy mi elől. Ismétlem, nem vagyok bioszfaktos, csak kicsit túladagoltam a National Geography-t.
Gondolom, hogy léteznek olyan szuper képességekkel megáldott jógik, akiknek olyan dolgok felett is van befolyásuk, amire a magamfajta emberke képtelen.
Nem akarom túlmisztifikálni, mert gondolom, hogy a fluortomi ritmusát nem tudná a szÍvével ledobogni, vagy a bal lábkörmeit gyorsabban növeszteni.
Szerintem ez is fejleszthető bizonyos mértékig, mármint olyan dolgok tudati szintre emelése, ami eddig csak a periférián lappangott.
Ha reflexeket kiöl az ember, akkor azzal növeli az agya kihasználtságát??? ÖkölvÍvók képesek nyitva tartani a szemüket, miközben a fejüket ütés éri. Gyakorolták, ezáltal kiöltek/kikapcsoltak egy természetes reflexet, amit a természet nem véletlenül táplált a „ne hagyd, hogy az ember irányÍtsa” cÍmű partÍcióra. Most akkor ez mi? Szuperképesség, vagy ez most plusz 1%?
Talán ennek is lehetnek bizonyos fokozatai. A fentebb emlÍtett dolgot pl pár hét alatt tökéletesen el lehet sajátÍtani, márha szeretjük, ha püfölik az arcunkat. Ennél erősebben beidegződött dolgokkal vajon (bocs, de pontosjé!!!!) mi a helyzet. Van az a picike rész az agyban, tarkó táján, ahol ezek a reflexek tárolva vannak. Ott akad egy olyan, amit légzőreflexnek hÍvnak. (Legalábbis én Így hÍvom.)Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy képtelen vagyok magam megfolytani pusztán azzal, hogy visszatartom a lélegzetem. (A többség értette, szóval nem kell nullázni, hogy „de pölö, ha a balcsiban…”) Gyakorolhatom akár megállás nélkül is, sokat nem érek el vele, max elszédülök, vagy fogalmam sincs, nem próbálom most ki, hogy mi történik ilyenkor. (Tapasztalataidat, ha vannak, izgatottan várom.)
Na, akkor tegyük fel, hogy még ezt is tudom irányÍtani, mert annyira gyakoroltam. Nagy tapsot magamnak, mert úgy jártam, mint a kamikaze oktató -Egyszer mutatom csak meg, szóval jól figyeljetek!
Így is millió gondolat kavarog a fejemben, köszi, de inkább maradok ilyen alacsony kihasználtságú, mint hogy a randimon vissza kelljen kérdeznem:
-Bocsáss meg kedvesem, megismételnéd? Éppen kicsit felpörgettem a nyirokkeringésemet, ezért nem figyeltem.
Max akkor mennék bele, ha a delikvens hölgy is ilyen 100%-os csodabogár lenne. Akkor játszhatnánk olyant, hogy összekapcsolnánk az orrcimpák idegeit a megfelelő örömök központjával az agyunkban, aztán egy eszkimópuszitól elélveznénk nyilvános helyen…
Vagy elmennénk valami lepukkant narkósok erdei varázsgombás bulijára, aztán akkora szinesztéziákat kutyulánk az elménkben, hogy egy vagon LSD nem vágja haza a tudatot annyira
Áh! Baromság az egész, szerintem minden ember többé kevésbé egységes. Valaki tudja fókuszálni a tehetségét, valaki meg elaprózza. Meg vagyok győződve, hogy ha feltárjuk egy személy erősségét, és megtanÍtjuk ezt továbbfejleszteni, akkor nagyon kimagasló eredményeket érhet el a pacák az adott területen. Pl valaki tök ügyesen táncol, a mozgását felfejlesztjük, esetleg megtanÍtjuk énekelni (Igen, hölgyeim és uraim, az, hogy valakinek van hangja, meg tud énekelni, az két külön dolog…) akkor kifejlesztettük Jacko utódját, akire könnyen rámondhatjuk, hogy zseniálisan táncol. Függetlenül attól, hogy szociopata pedofil. (Nem kell fikázni, mert én is hatalmas rajongója vagyok!!)
Lényeg a lényeg, sok marhaságot összehordtam ebben a hozzászólásban, ami kb lexikon vastagságú lett. Ellenben nem vitt közelebb a 10 százalékos agyakhoz egy cseppet sem…
U.I.: Fogadok, hogy nem is engedi közzétenni, mert
-túl hosszú
-nem adtam meg az @cÍmemet
-lefagy a vindózom
-egyéb
Ez nem legenda,ez a valóság.A mai nagy emberkedéshez bőven elég az a tíz százalék.Rabszolgatartónak is elég ennyi…és a rabszolgáknak is.Egymásból éléshez még sok is.
De ha valaki arra használja a fejét amiért kapta,és gondolkodik…az vagy megőrül,vagy menekül amerre lát,esetleg harcol kilátások nélkül.
Nna mindegy.Míg a pénz az úr addig itt a földön rend nem lesz.
Üdv mindenkinek!