neurotoxin „Úgy tudjuk, egy ember az agyi kapacitásának csupán tíz százalékát használja. De… mi lenne, ha lenne rá mód, hogy az agyunk mind a száz százalékát használjuk? Mire lennénk úgy képesek?”
– idézi meg a több évtizedes orvosi tévhitet a Morgan Freeman alakította professzor a 2014-es, Lucy című sci-fi trailerében. És a következő képsorban már látjuk is, ahogy valaki – egészen pontosan Scarlett Johansson – már túl is lép az elméleti szinten.
„Norman professzor, most olvastam a kutatását az agyi kapacitásról. Kicsit kezdetleges, de jó nyomon jár (…) Olyasmikre vagyok képes, amiket még nem csináltam. Érzek … mindent. Irányítani tudom az elemeket körülöttem.”
Minek a tíz százaléka?
Bár a felvetés teljes képtelenség, ha mégis megpróbáljuk értelmezni, seregnyi további kérdés pattan elő az agyunkból: pontosan mit jellemzünk ezzel a tíz százalékkal? Az agyi működések mely funkcióját? És hogy mérjük meg, milyen egzakt, kísérleti módszerrel? Mit jelentene ehhez képest, mondjuk, a negyven százalék?
Ha a fizikai szintet nézzük, jelenthetné ez a tíz százalék például agyunk szövetállományának tíz százalékát. Ez az élettan nyelvére fordítva nagyjából annyit jelentene, hogy agyunk kilencven százaléka soha nem jön ingerületbe. A modern orvosi képalkotó eljárások azonban cáfolják ezt a tézist. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy kisebb-nagyobb gyakorisággal agyunk minden területe ingerületbe jön, vagyis az egész agyunkat használjuk. Kutatások azt is igazolták, hogy nincs az agynak olyan területe, amelynek sérülés esetén való elhalása ne járna súlyos következményekkel a betegre nézve.
De gondolhatnak a legenda terjesztői arra is, hogy az állítás a képességeinkre vonatkozik. Azaz arra mutat rá, hogy csak tíz százalékát hozzuk a lehetséges maximális teljesítménynek (abba most ne menjünk bele, hogyan lehetne a maximumot meghatározni, és milyen mértékegységgel jellemeznénk). Erre a verzióra is könnyen nemet mondhatunk, ha belegondolunk, hogy az agyunk jelentősebb része nem a tudatos folyamatok lebonyolításában, hanem az életműködések irányításában vesz részt.
Az evolúció során végigjárt utunk leképeződik az agyunk felépítésében is, úgy rakódnak egymásra a burkok, ahogy a fejlődés során az irányítóközpontnak is egyre több feladatot kellett levezényelnie. Az egyes funkciókat betöltő csomópontok, központok, régiók többnyire valamilyen módon topográfiailag is egységbe tömörülnek, így megkülönböztethetünk például látó-, szagló-, mozgató- vagy éppen légzésért felelős központokat. Próbáljuk ebben az inerciarendszerben értelmezni tíz százalékot. Vajon mi történne, ha tízszer ilyen „jól” működne az éhségközpontunk? Vagy amelyik azt érzékeli és értékeli, mennyi széndioxid van a vérünkben, és a megfelelő válaszlépéseket elindítja?
Arról nem is beszélve – mint azt az 50 pszichológiai tévhit című könyv szerzői írják -, hogy az evolúció minden bizonnyal nem engedte volna meg erőforrásaink ilyen mértékű pazarlását. Az agyszövet működtetése ugyanis igen drága dolog. Míg testtömegünknek csupán 2-3 százalékát teszi ki, a felvett oxigén több mint 20 százalékát fogyasztja el. Mindezt egy csupán 10 százalékban használt szervért?
Honnan ered a legenda?
A Lucy című film premierje környékén újra rengeteg cikk jelent meg a témában. Többek között felidézték azt a 2013-as felmérést, amely szerint az amerikaiak kétharmada rendületlenül hisz a már milliószor megcáfolt állításban (ez a kétharmad egyébként 5 százalékkal több, mint ahányan az evolúciós elméletben hisznek). Újra előkerült a Mythbusters tévésorozat pár évvel ezelőtti vizsgálata is, amelyben az egyik showmant agyi képalkotásra alkalmas készülékbe helyezték, hogy mérésekkel bizonyítsák: az ember agyának több mint 10 százalékát használja.
Az Atlantic szerzője megpróbált utánanézni a mítosz eredetének, és azt találta, hogy állítás már a 20. század elején is ismert volt. William James pszichológus például azt vallotta, hogy az embernek kihasználatlan mentális kapacitásai vannak. Ő azonban a 10 százalékot nem mint agyi kihasználtsági fokot emlegette, hanem az intellektuális potenciálra értette. A 10 százalékos tévhit később önsegítő könyvek révén terjedt tovább, megjelent többek között az 1936-os How to Win Friends and Influence People című kötet előszavában is, akkor már William James-re való direkt hivatkozással.
A Museum of Hoaxes szerzője megemlíti Karl Lashley kutató 20-as évekbeli vizsgálatait is, amihez általában kötik a 10 százalékos mítoszt. Kutatásai során Lashley patkányok agyából távolított el jelentős részeket, majd megállapította, hogy az így megnyomorított állatok képesek újra megtanulni bizonyos dolgokat. Ugyancsak elősegítették a tévhit terjedését a korai agykutatók azon kijelentései, amelyek szerint az agy 90 százalékáról nem tudni, mit csinál – mutatnak rá az 50 pszichológiai tévhit szerzői.
Hozzájárult a mítosz népszerűsítéséhez a világ leghíresebb kanálhajlítója, Uri Geller is, amikor Mind Power című könyve bevezetőjében azt állította, agyunk csak nagyon limitált módon, teljes képessége 10 százalékán üzemel – de a történelem során korábban ennél már jóval többet is használtunk. Alaptalanul adták viszont évtizedeken át Albert Einstein szájába a megállapítást, de ezen már meg sem kell lepődnünk, az ő szájában sok minden megfordult már hasonlóképp.
Akarnánk-e így sokkal okosabbak lenni?
A legenda terjesztői persze nagy valószínűséggel arra gondolnak, hogy mindenkiben ott van a potenciális szuperhős, mind meg vagyunk áldva a „hardverrel”, amely képes arra, amire Einsteiné is képes volt. Sőt, még többre is, ha jól kufárkodunk adományunkkal.
Gondolkozzunk el azon, mit jelentene az a bizonyos elméleti maximum, ha létezne egyáltalán, és mit eredményezne, ha elérnénk. Jó lenne ez nekünk? Az okosság, intelligencia rengeteg mindent takarhat, rátermettségtől bölcsességig, helyes válaszreakcióktól intuícióig, általános műveltségtől a matematikai képességekig. Éppen abban térnek el egymástól a különféle IQ-tesztek, hogy ennek a halmaznak mely elemeit teszik próbára. Az IQ önmagában azonban nem jelent semmit. Még ha magas is, mondjuk egy hatéves gyerek teszteredményeiből nem tudunk következtetni, mennyire lesz képes eligazodni a világban. Efféle tippelgetésnél az érzelmi intelligencia sokkal hasznosabb segítőnk lenne.
Van itt egy kis ellentmondás, amit még fel kell oldanunk. A nagyon okos ember és a zseni nem azonos fogalmak. Az okos általában nem lép ki az általánosan elfogadott elvek korlátai közül, nem alkot új tudományos törvényeket, de a meglevőket mesterien alkalmazza. A zseni ereje másban van. Ő játszadozik a világgal, számára a lehetőségek jóval nagyobb számban valóságosak, mint a (tudós)társai előtt felmerülők. Máshogy közelítve: az okos tudós aprólékos munkával, hosszas kísérletezéssel, következtetéseinek precíz összevetésével jut el a végeredményhez. A zseni valahogy rátapint a lényegre, sokszor indokolni, bizonyítani sem tudja elméleteit.
Ha ebben a mederben gondolkozunk – ne feledjük el, a legenda Einsteint emlegeti –, arra juthatunk: a jobb agyi kihasználtságról álmodozó valójában arra vágyik, hogy zseni legyen. Még Einsteinnél is nagyobb. Ha meg akarjuk határozni, milyen funkciók is jellemzik a zsenit, azt mondhatjuk, hogy
- tág az asszociációs köre (egy dologról rengeteg más jut eszébe),
- erős szinesztetikus képességekkel rendelkezik (azonos síkra tud hozni jelenségeket, összefüggéseket tud találni egymástól nagyon távol álló dolgokban is)
- és viszonylag nagy mennyiségű információ jelenik meg adott idő alatt a tudatában (gyakran gondol másra meg másra).
Ha azonban ezeken a tengelyeken felnagyítjuk az emberi képességeket, nem a szinte mindenre képes zsenit, hanem a szinte mindenre képtelen őrültet kapjuk.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Aham. Szóval a nem tudatos részt nem is használjuk? Vagy a nem tudatos rész még lejönne a 10%-ból :)? Akkor mennyi állandóan használt tudatos rész lenne, kb 5% :)? Akkor minek kéne ekkora súlyú fehérjedarab? Esetleg hogy pontosíthatnánk- szerintem- az agy kapacitásának csak 10%-át használjuk ki, hisz agyunk elvileg képes lenne sokkal több dologra, csak nincs elég időnk ahhoz hogy az összes téren kihasználjuk agyunkat. Pl. ki tudja elég kifinomultan az összes izmát használni? Meg hát franc tudja mennyi kihasználatlan területe van agyunknak?
egyébként nem is tíz hanem sokkal kevesebb, csak a szuperintelligens zsenik közelítik az agykapacitásuk(három!) 3%-át.
és hogy hol lehet a maradék 97%?
gondoloj csak bele például hogy emlékszel-e még a másodfokú egyenlet megoldóképletére, vagy a gőgösgúnárgedeonra amit fel kellett mondani elsőben.
pedig elrakhattad volna jól is,hogy bármikor elő tudd szedni. de felesleges volt úgy trenírozni az agyad hogy megmaradjon benne minden, ezért lustaságból elfelejted az olyan dolgokat amit nem kellett gyakran „elővenni”.
de ha minden nap gondolnál a már megszerzett ismeretekre, a másodfokúra, a mosómasára, a picasso kiállítás képeire, epoxy műgyanta szagára, hogy kell 3as fonatot készíteni, mennyi a kén olvadásipontja, mit mondott dolph lundgren az egyik nagysikerű filmjében mielőtt megölte a főgonoszt,az alsós osztályfőnököd telefonszámát ami még hatjegyű.
ha mindent igyekeznél fejben tartani egyre jobban használnád ki az agyad, és szerintem belférne bárkinek a fejébe ennyi minden.
ehelyett csak arra gondolunk hogy föl kell hivni még portást hogy visszamegyek mert bent maradt laptop,gyereket elhozni az oviból,öltönyt a tisztítóból,megtankolni, bevásárolni,csekket befizetni,aztán jó film lesz este a tvben, aztán holnap is csak ilyenekre kell gondolnunk, és minden rendben lesz.aztán meg fel vagyunk háborodva hogy „miaz hogy csak a 10%ot használunk???!! annyi dolgom van,azt se tudom hol áll a fejem..”
egyébként nem is tíz hanem sokkal kevesebb, csak a szuperintelligens zsenik közelítik az agykapacitásuk(három!) 3%-át.
és hogy hol lehet a maradék 97%?
gondoloj csak bele például hogy emlékszel-e még a másodfokú egyenlet megoldóképletére, vagy a gőgösgúnárgedeonra amit fel kellett mondani elsőben.
pedig elrakhattad volna jól is,hogy bármikor elő tudd szedni. de felesleges volt úgy trenírozni az agyad hogy megmaradjon benne minden, ezért lustaságból elfelejted az olyan dolgokat amit nem kellett gyakran „elővenni”.
de ha minden nap gondolnál a már megszerzett ismeretekre, a másodfokúra, a mosómasára, a picasso kiállítás képeire, epoxy műgyanta szagára, hogy kell 3as fonatot készíteni, mennyi a kén olvadásipontja, mit mondott dolph lundgren az egyik nagysikerű filmjében mielőtt megölte a főgonoszt,az alsós osztályfőnököd telefonszámát ami még hatjegyű.
ha mindent igyekeznél fejben tartani egyre jobban használnád ki az agyad, és szerintem belférne bárkinek a fejébe ennyi minden.
ehelyett csak arra gondolunk hogy föl kell hivni még portást hogy visszamegyek mert bent maradt laptop,gyereket elhozni az oviból,öltönyt a tisztítóból,megtankolni, bevásárolni,csekket befizetni,aztán jó film lesz este a tvben, aztán holnap is csak ilyenekre kell gondolnunk, és minden rendben lesz.aztán meg fel vagyunk háborodva hogy „miaz hogy csak a 10%ot használunk???!! annyi dolgom van,azt se tudom hol áll a fejem..”
Feltennek egy kerdest
10 bittel megtudjuk erteni 10 bit mukodését?
akkor miert gondoljuk hogy agyunkkal megertjuk agyunk mukodeset?
ez igazibol a mesterseges inteligenciara vonatkozik
de gondoltam beirom:)
Zergéé tetszik. valami hasonlón gondolkodtam én is. meg hogy a agyunk kapacitásának a sok sok százaléka nem is a gondolkodásról szól, hanem látás, hallás, egyensúly, készségek és képességek, amelyek mind külön modulokat képeznek. úgyhogy nem is akarok a dolph lundgrenre gondolni, amikor ma még egyensúlyozni is kell:)
19: a komplexitás arányosan növekszik a bitek számával? Ezermilliárd bit segítségével meg tudjuk érteni ezermilliárd bit működését? vagy ezermilliárd bit százmilliárdszor komplexebb, mint tíz bit?
Az agy különböző területeinek aktivitása rég óta többféleképp is mérhető… Sokak agya épp hogy dereng, másokéban már pislákol valami…
Ja, és egyébként azt is lehet mérni, mennyi agysejtet tudunk tudatosan összehangolni egy adott cél érdekében.
Néhányan tanulnak egy csomót, végigtanulják az életüket, van aki meg a Mónika show előtt punnyadva sörözik/cigizik és eszi a nokedlis pörköltet.
Szerintem nem egyezik a két személy agyi leterheltsége. :-D
érdekes. van a témával kapcsolatban ujabb eredmény?
amikor azt mondják, elitta az eszét, akkor miért nem a „fölös” 90-97 % pusztul? vagy miért nem kezdjük használni azt a részt, ami megmaradt az etil pusztitása után? spéci kis kütyü az agy, az tuti.
„A tudós, sőt, kicsit is a pozitivista hozzáállás szerint gondolkodó számára persze a felvetés is teljes képtelenség. A tudomány tényeken alapul, a természettudományok reprodukálható kísérletekkel is igazolható adatokkal dolgoznak.”
szvsz ez itt a lényeg az egészben, egyáltalán a kijelentés, miszerint valaki jól megmondja a frankót, hogy pontosan hány százalékát használjuk agyunknak, elvi baromság. semmilyen módszer nem létezik amivel pontosan le lehetne írni, hogy hány százalékról van szó. megmondhatnánk hogy hány százalékban észlelünk pl. elektromos aktivitást, csak semmi teteje nem lenne, lévén hogy nem vagyunk tisztában vele, hogy agyunk aktiviktása egyenlő-e az általunk észlelhető elektromos aktivitással, vagy netán van még ott más történés is.
a csavar az egészben az, hogy ismerünk vízfejű tudóst is, meg egyebeket, akiknek agytérfogatuk töredéke az átlag emberének, ennek ellenére valahogy mégis tudós lett belőlük. a probléma inkább az, hogy a töredéknyi agyméretű ember képes az egész életét tudósként leélni olyan értelmi szinten, hogy az senkinek nem tűnik semmilyen szempontból sem átlagon alulinak (nyilván ez részben feltételezés), valamint halála után kiderül róla hogy mondjuk tized akkora agya volt. ez felveti azt a kérdést, hogy annak, hogy a tizedakkora agyméret el tudja látni minden funkcióját a nála tízszer nagyobbnak, feltétlenül következménye-e az a feltevés, hogy tízszer akkora agy tulajdonában is a teljesnek csupán 10%-ára van szüksége az „átlagos” embernek ahhoz, hogy átlagos lehessen.
nyilván nagyon sok minden van amiről még nem tudunk (újfent lapoztunk egyet a közhelyszótárban), olyan folyamatok amiket nem ismerünk, de ettől még léteznek. az agyam meg nyilván nem azért akkora, hogy legyen még egy pár deka fehérje a fejemben, és ne fújjon el a szél, hanem mert van valami funkciója. vagy nemrégen (maximum pár ezer éve) volt, és még nem volt ideje kikopni az evolúció során.
Üdv!
tetszettek volna felvételizni bioszra és a sikeres anatómia vizsga után 1. év végén minden másból kizuhanni:P:)
Na most nézzük az agykérget ahol sejtoszlopok működnek (ill. ha nagyon kell a kisagyat ahol sávok). Képzeljétek el úgy (felülnézetben) mint az egymás melletti méhsejteket.
Ha és ameddig az 1ik sejtoszlop aktív, a körülötte levőket gátolja, ha „kifárad”, egy szomszédos oszlop átveszi a helyét, aktív állapotba kerül és szintén gátolja a szomszédai működését. Ez így OK?
Ha egyszerre működne minden agyi idegsejt: 1. hamar lemerülne az egész agy (tizedmp-k alatt), továbbá ha a testi funkciókat nézzük elég érdekes állapotot lehetne elérni: nem lenne kilégzés mert a légzőizmok beidegzése aktív maradna, rángógörcs az összes mozgató beidegzés miatt, hányás (ui. az agytörzsben ennek is van központja), ha mindez lehetséges lenne. A belső szervek se működnek mert a szimpatikus és paraszimpatikus vegetatív rendszer is egyszerre lenne aktív, és akkor még nem is beszéltünk az érzékszervekről és a fájdalomérzésről. MIndez tizedmp-ig, utána sokáig megint semmi, hát ez a híres agyonreklámozott 100%-os egyidejű kihasználtság.
Fejlövés, agyvérzés stb utáni felépülés: ritka esetben, ha a sérülés miatt nem esik ki életfunkció ill. a sérülés mértéke kicsi (pl. JFK koponyáján hátul gyakorlatilag nem is volt csont az utolsó lövéstől, az agyából el tudjátok képzelni mi maradt, tehát már akkor menthetetlen volt).
Az h vki újratanul járni, beszélni stb. amiatt van h az idegsejtek közti akpcsolatok alakulhatnak az élet folyamán, nincs „kőbe vésve” a sejtkapcsolatszintű felépítés. Ilyenkor egész egyszerűen a megmaradó sejtek nyúlványai rendeződnek át.
Természetesen az agykéregben vannak aktívabb és kevésbé aktív területek, de a kevésbé aktívakban is van sejtszintű működés, memóriatárolás (fehérjék formájában), részletekről agyászt v molekuláris biológust kérdezzetek.
Vízfej: a szokásosnál kisebb születéskori agytérfogat miatt az agyfolyadék nem kerül felhasználásra, nem kerül vissza a rendes keringésbe ahnem a koponyatető alatt felhalmozódik. Persze ebből is vannak csodás felépülések, pl. egy amerikai kislány a 70-es évek végén akinek a CT alig mutatott ki agyat, és egy pumpával kellett az agyfolyadékot a gyomrába juttatni hogy ne halmozódjon fel, 5 éves korára simán behozta a kortársait. (A konkrét sztorira nevekkel, dátumokkal, helyszínekkel nem emléxek, aki tudja írja meg)
Azért megnéznék akárkit akinek kimetélik az agya 80%-át és sakkzseni lesz — ilyenkor már max 1 valami lehet: koporsóbelső. A csontszilánkokat meg ki lehet szedni rendesen, csinálják is. (Ez a sztori kb olyan mintha vkinek tüske menne az ujjába és erre amputálni kéne a karját, vállból.) Azon kívül fejlövés és fejlövés között is van különbség. (Nem úgy mint pl. a Sniper Elite-ben ahol a tiszt orra hegyét eltalálod és már halott:D)
Mára ennyi, részvétem annak akinek sokáig tartott végigolvasni de rövidebben nem lehet.
„…resting, and unstimulated states, 70%–80% of brain energy consumption is devoted to the same glutamate/glutamine neurotransmitter signaling as are the small percentages stimulated by tasks.”
Shulman RG (2001) Functional imaging studies: linking mind and basic neuroscience. Am J Psychiatry 158:11-20.
A szerzo az agy mukodesek nemzetkozi hiru kutatoja.
Sajnos ilyen mezei halandó, mint a többség soha nem fogná fel, csupán nagyon felületesen az agy működését (még ha vmi nagyon okos kobak rájönne erre-arra).
Amúgy az emberek agya az állatokéhoz képest arányaiban (bár nem néztem utána) de 10%-nál nagyobb lehet és nem hiszem, hogy véletlenül. Az hogy később ez az elvileg kihasztnáltság nőne – a média butító hatása miatt csekély- lásd sokminden itt az oldalon ;)
Ahogy itt olvasgattam, hogy mit írkáltok egymásnak, eltűnődtem, hogy miként is használjuk az agyunkat.Valaki azt mondja, hogy 10%-át, valaki azt, hogy 3%-át…És ha ez igaz is, mi van a mardék 90-97%-kal?:P Nem hiszem, hogy egyéb szervrendszeri feladatok ellátására használnák ennyi százalékot.Olvastam, hogy amikor a jobb kezünkel megérintjük a bal térdünket, ill. fordítva, akkor olyan agyi részeket aktiválunk amit semmire sem használunk a közéletben, sőt még az iskolákban sem.Én nemsokára leszek 15, és nem tudom h valyon igazak-e ezek a feltételezések az agyi működésről. Viszont ha igazak, akkor szeretném minnél elöbb kihasználni a lehetőségimet!