A pusztító hatású oltásellenes tévhitekről, tengerentúli és hazai mozgalmakról, valamint az egyre súlyosbodó helyzetről már több bejegyzésben is beszámoltam az évek folyamán. De hiába érvelnek a védőoltás fontossága mellett tudósok, a fejlett világban olyan korábban legyőzöttnek hitt betegségek ütötték fel újra a fejüket, mint például a kanyaró.
Az Egyesült Államokban hosszú múltra tekint vissza az oltástagadók története, Andrew Wakefield csaláson alapuló, és emiatt vissza is vont tanulmánya, valamint Jenny McCarthy Playboy-modell személyes érintettségen alapuló oltásellenes tevékenysége azonban felerősítették ezeket a hangokat. A száraz számokkal és tudományos szakkifejezésekkel operáló szakemberek nem tudnak versenybe szállni az olyan lehengerlő hatású nyilatkozatokkal, mint például amikor McCarthy fia autizmusát az oltáshoz kapcsolva azt mondja: “az én tudományom a fiam”.
Mit tehetnek ilyenkor a tudomány képviselői?
Ha a tudósok olyan történetekkel találják szembe szemben magukat, amelyek tudománytalan megközelítésben tárgyalják az egészséggel kapcsolatos kérdéseket, akkor tényeken alapuló ellentörténetekkel kellene szembeszállniuk velük – javasolja a Storytelling című könyv szerzője.
Ezt az utat követi a brit Vaccine Knowledge Project oldal is, amely tele van olyan szívfacsaró történetekkel, amelyek fertőző betegségben szenvedők eseteit idézik fel. Például annak a Sarah Clownak a történetét, aki gyerekkorában nem kapott kanyaró elleni védőoltást, és a betegség egész testét – közte az agyát is – megtámadta. Sarah heteken át feküdt kómában, most pedig süket és részlegesen vak.
Ugyanitt beszámolnak Sarah Walton esetéről is, aki ugyan felépült egy 11 hónapos korában elkapott kanyaróból, 24 évvel később egy kanyaróhoz köthető vírusos fertőzés tönkretette központi idegrendszerét. Sarah az oldalon látható videóban egy ágyban fekszik, és gyakorlatilag semmire nem reagál – tragédiáját édesanyja meséli el.
Tisztában van a történetek erejével Melinda Gates is. Az oltástagadók meggyőzésére gyakran felhozza fejlődő országbeli tapasztalatait, ahol a nők képesek akár 10 kilométert is gyalogolni a tűző napon gyerekükkel egy oltásért, mert látták már a halált. “Mi már elfelejtettük, milyen is az, ha valaki belehal a kanyaróba […] Afrikában azonban a nők jól tudják, és azt akarják, hogy a gyerekeik éljenek” – idézi Melindát a Storytelling című könyv szerzője.
Szintén a történetmesélés – konkrétan az analógia és a szatíra – eszközét használja fel az a korábban itt is bemutatott társaság, amely más területekről vett hasonlatokkal próbálja felhívni az emberek figyelmét az oltásellenesek gondolkodásának ellentmondásaira. Szatirikus videójukban egy leégett bőrű lány visszautasítja a bőrre mérgező napolajat, egy férfi nem hajlandó óvszert használni, mert az emberek 1 százalékának latexallergiája van, és ő is köztük lehet, valaki pedig azért nem hív tűzoltót égő házához, mert joga van saját házát kiégetni, és az sem érdekli, ha a tűz tovább terjed.
Fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Minden bizonnyal akadnak oltások, melyek hasznosak. Azonban több és komplexebb vizsgálatra is szükség lenne. A húgom a fertőző májgyulladás ellen kapott oltástól, a középiskola óta az epilepszia egyik sajátos módjától szenved és sajnos gyógyíthatatlan, gyógyszert kell szednie élete végéig. Van ellenpélda is. Attól, hogy valaki elvakult oltáspárti, még ne nevezzen a más álláspontok lévőket butának, mert inkább a saját butaságát bizonyítja általa.
Ez szép és jó, de ennyi erővel lehetne a népet riogatni azokkal a rémtörténetekkel is, amiben az emberek az védőoltás mellékhatásaitól lettek betegek/haltak meg. Pl. egy időben tömeges halálozás volt Amerikában a méhnyakrák elleni védőoltást kapott tinilányok körében.
És szerinted nem riogatják épp eleget az embereket ilyen történetekkel?