Nem történelmet, életet, gondolkodást meghatározó párhuzamokról van szó, inkább olyan apró egyezőségekről, amikor az időben távolabbi esemény miatt az időben közelebbi egyfajta pluszjelentést kap. Mondok pár példát az elmúlt hetekből, hogy lássátok, mire gondolok:
– olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé. Az én skálámon ez: 7/10
– haverom panaszkodik a munkahelyére, és a rádióban eközben megszólal az Anima “Nem jó már nekem, ez a hely” refrénű száma: 7/10
– könyvet olvasok, és a szövegben felbukkan egy ugyanolyan nevű, foglalkozású szereplő, esetleg ugyanaz a helyszín, történelmi esemény, irodalmi hivatkozás, stb, mint az előzőleg olvasott könyvben. Ezekre a kapcsokra egy időben vadásztam is, azaz vártam, hogy jöjjön végre valami, amivel az adott könyvet összeköthetem az előzővel. A legdurvább eset egy csillagos 10/10 volt, még bejegyzés is született róla.
Na ilyenek gyűjtésére biztatlak most titeket is, elő az érdekes, meghökkentő és vicces véletlenekkel. Ha most nem jut eszetekbe ilyesmi, figyeljétek magatokat, és gyertek vissza mesélni, ha elkaptatok egyet.
Update | Azért ez a filmes sztori is félelmetes volt (lásd alul az update 2018-ban)
Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Egyszer kora reggel felébredtem, mondom megnézem menni az idő. Ahogy nyúltam a telefonom felé, mielőtt hozzáértem volna, megszólalt az ébresztő. 10/10
Még kis koromban volt egy ilyen: fekszem az oldalamon, lehunyom a szemem, kinyitom a szemem, mintha egy hosszút pislantottam volna és reggel van. :D Ez volt eddig a legjobb, 10/100
Egyszer régen néztem egy mesét a cartoon networkön. Az a kis fehér kutya volt benne, nem emlékszem a nevére. Jó régi rajzfilm egyébként. Na mindegy, az aktuális epizódban épp egy középkori vár volt a helyszín, a kis fehér kutya meg fel volt öltözve apródnak. Volt a kezében egy kürt és némi beszéd után belefújt a kürtbe. Abban az ezred másodpercben megszólalt a csengő. Így olyan volt, mintha a kis fehér kutya “fújta” volna meg a csengőt.
A másik még gimiben esett meg, kábé 10 éve lehetett. Nagyon éhesek voltunk már a többiekkel és a menzára menet mondtam, hogy fú, de ennék most krumplifőzeléket, ezer éve nem volt már. És aznap krumplifőzelék volt fasírttal. Nekem ez volt 10/10.
Ú, még egy! Ültünk egy kerthelységben pár haverral, az egyik fiú pedig nagyon tetszett, már sokszor flörtöltünk. Az ölembe tettem a kezem és egyszer csak egy madár röptében beletojt a tenyerembe!!! Undorogva lemostam és folytattuk a szép délutánt. Egy hét múlva összejöttünk a sráccal.
Pár hónap múlva mentem meglátogatni a srácot Pesten, de az előtte lévő estét egy barátnőmmel töltöttem. Az Örs vezér terén sétáltam, mikor egyszer csak arcon kakkolt egy galamb!!! (persze fel is kiáltottam, hogy “öcsém!”, aminek hatására mindenki felém fordult, hogy lássák a letojt képem). Pont egy hétre rá szakítottam a sráccal. :)
Én egyszer a nappaliban fekve néztem a tévét, és bejött a nővérem, azt kérdezte: anya hol van? Mielőtt válaszolhattam volna a tévében elhangzott, hogy ‘a fürdőszobában’. A nővérem nem is vette észre, hogy nem én mondtam, csak odamorgott egy kösz-t, és megtalálta anyut a fürdőszobában. Én meg meglepetten ott maradtam csöndben.
nagy Agatha Christie-fan vagyok, forrásom nagynéném hatalmas gyűjtéménye, amelyből rendszerint kiválasztok pár szimpatikusat, főleg azzal a szisztémával, hogy Poirot nyomozzon benne. Egyik alkalommal kiválasztottam 3 könyvet a közel 70 darabos gyűjteményből és neki kezdtem az elsőnek, új szereplőt, Race ezredest ismerhettem meg benne. A következő könyvben nagy szájtátással konstatáltam, hogy Race ismét feltűnik, és visszautalást is kaptam az első könyvre. Na most nem nehéz kitalálni, hogy a harmadikban ismét viszontláttam. 10/10, mert legjobb tudomásom szerint pár könyvben vendégszerepel csak.
Reggel a pénztári sorban két ember arról beszélget, hogy miért nincsenek kínai sírok Magyarországon. Pár órával később megjelenik egy cikk az oldalon “Miért nincsenek kínai sírok Magyarországon?” címmel.
Egy jóbarátommal (nevezzük “P”-nek) elmentünk szórakozni és elhívtunk két lányt is, akik persze nem jöttek el, így végül egy kocsmában kötöttünk ki. Nagyon rossz kedvünk volt a nők miatt és én rágyújtottam. Elszívtam majdnem fél dobozzal és a hamutartó tartalma egyre csak nőtt. Egyszer-kétszer mellészórtam, majd P zseniális módon kitalálta, hogy ő bizony letakarítja az asztalt, amit egy heves fújásban nyilvánított ki. Azt hiszem nem is kéne mondanom, hogy az hamutál teljes mennyisége a nyakunkban kötött ki. Konkrétan sírva fakadtunk a röhögéstől és a rádióban a TNT egyik örök klasszikusa a “Bolond aki sír egy lány után” ment. Abszolút 10/10-es, már csak azért is, mert egy nagyon jó emlék.
jaj ezt muszáj, ebben a percben történt. chaten beszéltem valakivel arról, hogy közölni kéne másvalakivel valamit :P és beírtam, hogy “nem szólsz te?” Még a válasza előtt átkattintottam a facebookra, ahol fent a hírfolyamban, kommentek között épp az jött be, hogy “de szólok” :))
Januárban elindultam boltba. Délután volt, már sötét. A szemem nem túl jó, de sem szemüveget, sem kontaktlencsét nem hordok. Kilépek a ház ajtaján, elindulok át az úton. Meglátok valamit a szemben lévő járdán, a lámpa alatt. “Mi az, döglött macska?” Megnézem jobban, nem, csak egy darab összegyűrt csomagolópapír. Megyek tovább, kb 15 métert, befordulok a sarkon… és majdnem rálépek egy döglött macskára. 8/10
Autó ütötte el szegényt, és csak ledobták az útról, félig a járdára.
Még mindig ezen kattogok, hogy ennek mennyi az esélye, nem sűrűn szoktam döglött macskát hallucinálni egyébként papírdarabokból. Bemegyek a boltba, elmegyek a zöldségek mellett, erre mindenféle látszólagos külső hatás nélkül leesik a polcról és elém gurul egy citrom, majdnem rálépek. +1/10
Na, gondolom magamban, szép nap ez, mi jöhet még? Boltban vagyok, nem sok minden lehet, de például nem szoktak más vásárlók hozzám szólni. Ebben a pillanatban: “Elnézést fiatalember, sorban áll?”… +1/10
Mindez 10 perc leforgása alatt, így együtt 10/10.
Jó kis téma. Velem már párszor megestek ilyesmi véletlenek..::D
10/10 – Fekszem a szobámban betegen, anyura gondolok, hogy jó lenne, ha bejönne. a Szobám ajtaja zárva, teljesen csendben vagyok, erre anya benyit és megkérdezi, hogy szóltam-e.XD
10/10 – Szobámban vagyok, arra gondolok, hogy jó lenne elmenni fagyizni, anya megjelenik és kérdezi, hogy mi lenne, ha elmennénk fagyizni.:))
9/10 – Egy dalra gondolok, amit már régen hallottam. Bekapcsolom a rádiót… és épp az a szám megy.XD
9/10 – Egy filmre gondolok, ami már nagyon régen volt. Pár nap múlva reklámozza a tv a filmet.xXD
Januarban az egyik baratnommel Irorszagban jartunk, a kovetkezo eset Corkban tortent: Az elore megbeszelt szallasunkat (couchsurfing) a nagyon furcsa hazigazdank miatt epp lemondtuk (benne van a pakliban), szoval elmentunk egy hostelbe, ahonnan lefele tartottunk a varosba magunkba donteni nehany pintet, es utkozben talalkoztunk azzal az ir lannyal, akit a baratnom tavaly Szigeten ismert meg, de azota nem voltak kapcsolatban. Kiderult, hogy pont Corkban lakik, szoval a masodik estet mar nala toltottuk. A vilag tenyleg nagyon kicsi, nekem ez 10/10.
Egyszer elmentem a Deichmann-ba cipőt vásárolni. Éppen a gyerek cipők környékén jártam, ahol mindig szokott lenni egy TV, amin általában mesék mennek. Arra megy két hölgy, az egyik megkérdezi a másiktól: “szerinted milyen ötlet lenne?” erre a TV-ből felkiállt Mickey egér: “Remek ötlet!” Elég vicces véletlen volt:D
[…] – A lassan visszaadó boltos | Az eladó olyan lassan számolja le neked a visszajárót, többször meg-megállva, hogy képtelen vagy követni. Csak később veszed észre, ha egyáltalán, hogy kevesebbet kaptál. Update | Vicces, és szinte hihetetlen, de kábé fél órával azután, hogy ezt leírtam, az ételfutár 10 ezresből kétezret érmékben adott vissza, és az egyik kétszázas húszas lett. Nem feltételezem a szándékosságot, elég sötét volt a lépcsőházban, de az időbeli közelség, az aprókkal való számolgatás, a megrövidítés, plusz annak a ténye, hogy hiába figyeltem a cikkes emlékek miatt, mégis buktam 180 forintot – ez együtt megér egy 8/10-es osztályzatot a véletlen listámon. […]
Reggel levettem a polcról Gerald Durrelltől az Istenek kertjét, napközbeni olvasgatásra. (Pár éve olvastam utoljára, szüleim még régebben) Van az elején egy jelenet, amikor egy néniről kiderül, hogy élve elássa a kutyakölyköket, Gerry meg az összeset megmenti és hazaviszi. Erre már nem emlékeztem, meg is jegyeztem, hogy nem nagyon van sokkolóbb jelenet Durrell könyveiben.
Délután mondta az anyukám, hogy mit álmodott az éjjel (ritkán emlékszik) : kiskutyák voltak az utcára kitéve, ő hazavitt egyet, és végül az összes hozzá került. 9/10.
Ráadásul ezt a cikket se direkt nyitottam meg, hanem a “40 gyakori átverés”-be volt linkelve, azt meg a keresővel találtam, éppen benne volt a szó, amire kerestem.