Nem történelmet, életet, gondolkodást meghatározó párhuzamokról van szó, inkább olyan apró egyezőségekről, amikor az időben távolabbi esemény miatt az időben közelebbi egyfajta pluszjelentést kap. Mondok pár példát az elmúlt hetekből, hogy lássátok, mire gondolok:
– olvasom a pécsi Füttyös Nőről szóló cikket, és amikor eljutok a füttyös szóig, a velem egy szobában ülő kollégám feláll, és fütyörészve elindul kifelé. Az én skálámon ez: 7/10
– haverom panaszkodik a munkahelyére, és a rádióban eközben megszólal az Anima “Nem jó már nekem, ez a hely” refrénű száma: 7/10
– könyvet olvasok, és a szövegben felbukkan egy ugyanolyan nevű, foglalkozású szereplő, esetleg ugyanaz a helyszín, történelmi esemény, irodalmi hivatkozás, stb, mint az előzőleg olvasott könyvben. Ezekre a kapcsokra egy időben vadásztam is, azaz vártam, hogy jöjjön végre valami, amivel az adott könyvet összeköthetem az előzővel. A legdurvább eset egy csillagos 10/10 volt, még bejegyzés is született róla.
Na ilyenek gyűjtésére biztatlak most titeket is, elő az érdekes, meghökkentő és vicces véletlenekkel. Ha most nem jut eszetekbe ilyesmi, figyeljétek magatokat, és gyertek vissza mesélni, ha elkaptatok egyet.
Update | Azért ez a filmes sztori is félelmetes volt (lásd alul az update 2018-ban)
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
illeskese egy régi, 2012-es hozzászólása:
“Még kis koromban volt egy ilyen: fekszem az oldalamon, lehunyom a szemem, kinyitom a szemem, mintha egy hosszút pislantottam volna és reggel van.” – Ilyen egyszer nekem is volt. Nem tudom mi a magyarázat erre.
Olvasom a horoszkópot. Anyámnak azt írja: “Állandóan hazaviszi a munkáját, ezzel agyára megy a családjának….” mondtam is neki, hogy igen, ezt jól eltalálta!
Ő meg erre felolvassas az enyémet: “Ne tegyen gúnyos megjegyzéseket a családtagjaira…”
Még a középiskolában történt, elég rosszul álltam egy tantárgyból, de volt a tanév vége felé egy dolgozat. Tételt húztunk, azt kellett írásban kidolgozni. Egyes lett. A tanárnő ezután azt mondta, aki akar húzhat újra. Húztam. Ugyanazt a tételt! Na, ez már talán hármas vagy négyes, már nem emlékszem, de az ismétlés jól sikerült.
Még gyerekkoromban rokonokhoz utaztunk apuval. Akkor még nem volt mindenkinek okostelefonja, nem volt még buta mobil sem, de még vonalas se nagyon. A lényeg, hogy egy átszállásnál valahogy benézte a menetrendet, így sikerült jól lekésni a buszt. Mit csináljunk ott vidéken, ahol busz is ritkán van, hogyan, hova menjünk? Hát elkezdtünk stoppolni. Alig pár perc után megáll mellettünk egy Trabant, hát pont a nagybátyám kocsija, pont hozzájuk mentünk!