Mitől lesz valaki jó előrejelző?

A Jó Döntés Projekt kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy egyesek miért jobb előrejelzők másoknál, és ez a képesség tanítható-e. A kísérletbe bevont több tízezer önkéntesnek több száz, ezekhez hasonló kérdést kellett megválaszolniuk:

• Végrehajt-e Észak-Korea atomrobbantást az év vége előtt?
• Annektál-e Oroszország újabb ukrán területet a következő három hónapban?
• India vagy Brazília állandó tagja lesz-e az ENSZ BT-nek a következő két évben?
• Lesz-e olyan ország, amelyik kilép az eurózónából a következő év folyamán?

Kutatásuk során Tetlockék sok előrejelzést értékeltek, hogy ne csak a szerencsén múljon a siker. Emellett a résztvevőknek az események bekövetkezésének valószínűségét kellett megadniuk, nem pedig igen vagy nem válaszokat. Az előrejelzések pedig frissíthetők voltak, amivel a résztvevőket a hírek folyamatos figyelemmel kísérésére és előrejelzéseik javítására motiválták.

Mitől voltak olyan jók a szuper-előrejelzők?

Tetlockék szerint fontos ugyan az intelligencia és a matematika ismerete is, de a szuper-előrejelzők igazi előnye az analitikus és matematikai gondolkodás volt. A legjobb eredményt elérők a problémákat strukturálták és alkotóelemeikre bontották, mielőtt megválaszoltak volna olyan kérdéseket, hogy kitör-e egy háború vagy kilép-e egy ország az EU-ból.

„Ahelyett, hogy valamilyen ösztönös sejtésüknek vagy globális megérzésüknek engednének teret, egy sor alkérdést tesznek fel és próbálnak megválaszolni. Emellett a szuper-előrejelzők a külső nézőpont felvételében is jeleskednek, és kiemelt figyelmet fordítanak az alapgyakoriságra.

Ha úgy szól a kérdés, hogy a következő évben a határviták miatt lesz-e fegyveres összetűzés Kína és Vietnám között, akkor a szuper-előrejelző nemcsak azon – vagy először nem azon – gondolkodik el, hogy éppen most hányadán áll egymással a két ország. Lehet, hogy erről is van intuitív elképzelése a napi hírek vagy az általa olvasott elemzések alapján, de azzal is tisztában van, hogy egy esemény intuitív megítélése általában nem jó iránytű.

Ehelyett tehát először utánanéz, mennyi az alapgyakoriság: a múltban a határviták milyen gyakran eszkalálódtak fegyveres konfliktusokká. Ha az ilyen összetűzések eddig ritkák voltak, akkor elsőnek ezt a tényt építi be a döntésébe, és csak ezután kezd foglalkozni a kínai–vietnámi konfliktus részleteivel”

– idézi a hvg.hu a cikk forrásául szolgáló Zaj című könyvet.

A szuper-előrejelzőket tehát nem a puszta intelligenciájuk különbözteti meg a többi embertől, hanem az, hogy miként használják ezt az intelligenciát, és hogy mennyire elkötelezettek döntéseik frissítése és önmaguk tökéletesítése iránt – mutat rá a hvg.hu cikke.

Kapcsolódó anyagok:

• A hvg.hu idézett cikke itt olvasható el teljes terjedelmében.
• Sündisznók és rókák: Többször kéne beismernünk, hogy mindent nem tudhatunk
• Daniel Kahneman, Olivier Sibony, Cass R. Sunstein: Zaj. HVG Könyvek, 2021. Fordította: Garai Attila

Illusztráció: Javier Allegue Barros / unsplash.com