Sanne Blauw cikke a koronavírussal kapcsolatos információhiány és infodémia kapcsán eleveníti fel Philip Tetlock híres kísérletsorozatát a szakértői előrelátásról. A neves tudományos szakíró két évtizeden át közel 300 különféle szakértőt interjúztatott a jövőről, az öbölháborútól kezdve Gorbacsov megpuccsolásán át a japán lakáspiacig bezáróan sokféle és változatos témában. 2005-ben publikált munkájának tanulsága az volt, hogy az úgynevezett szakértők előrejelzéseinek átlaga nem jobb a véletlen válaszadásnál.

Isaiah Berlin filozófus terminológiáját használva Tetlock a résztvevő szakértőket sündisznókra és rókákra osztotta fel. E két csoportot így mutatja be Daniel Kahnemann pszichológus a Gyors és lassú gondolkodás című könyvében:

“A sündisznók ‘tudnak egy fontos dolgot’, és van egy elméletük a világról: beleillesztik az egyedi eseményeket egy koherens keretbe, türelmetlenek azokkal szemben, akik nem úgy látják a dolgokat, mint ők, és bíznak előrejelzéseikben. Továbbá, kiváltképp vonakodnak beismerni a hibáikat. (…) Határozott és egyértelmű véleményük van, és a televíziós producerek pontosan ezt szeretik a műsorukban látni.

Ezzel szemben a rókák komplex gondolkodók. Nem hiszik, hogy egyetlen fontos dolog irányítja a történelem menetét (például nem valószínű, hogy elfogadják az elképzelést, miszerint Ronald Reagan egymaga vetett véget a hidegháborúnak, férfiasan kiállva a Szovjetunió ellen). Ehelyett felismerik, hogy a valóság számos különböző erő és tényező interakciójából származik, beleértve a vakszerencsét is, amely gyakran hatalmas és kiszámíthatatlan kimeneteket eredményez.”

Talán nem lepődünk meg, hogy Tetlock kutatásában végül a rókák kapták a legjobb pontszámokat. Amikor ezeket az embereket Tetlock egy csapatba tömörítette, a rókák még a bizalmas információkhoz hozzáférő szakértők csoportjánál is jobban teljesítettek. Cikkében a Correspondent újságírója arra keresi a választ, mit tanulhatunk ezektől az emberektől a koronavírus-pandémiához hasonló krízishelyzetekben.

1. Ismerjük meg elfogultságainkat

Nem egy alkalommal szó esett már ezen az oldalon is arról: bár szeretünk magunkra racionálisan gondolkodó lényként gondolni, a valóságban sokkal többször támaszkodunk zsigeri érzéseinkre, előítéleteinkre, mint gondolnánk – és könnyen hagyjuk magunkat megvezetni a világnézetünket megerősítő hamis információkkal (lásd még megerősítési torzítás).

A jelenséget Sanne Blauw a hidroxi-klorokinről szóló hírek fogadtatásán keresztül mutatja be. Ezt az az eredetileg maláriagyógyszernek kifejlesztett szert a tavasz elején egyfajta csodaszerként kezdtek emlegetni a koronavírus elleni küzdelemben, egészen addig, mígnem egy tanulmány meg nem állapította az időközben Donald Trump amerikai elnök által is felkapott szerről: nemcsak hogy nem segít, de még veszélyes is a koronavírusos betegekre. Igen ám, de közben az idézett tanulmányról kiderült, hogy komoly problémák merültek fel a hitelességével kapcsolatban, így a Lancet vissza is vonta. Azóta viszont más tanulmányok is sorra megállapították, hogy jó eséllyel nem ez lesz az A gyógyszer a koronavírusra.

Ezen a hónapokon át tartó információs hullámvasúton felváltva örvendezhettek a szer önjelölt prófétájának, Donald Trumpnak a bírálói és támogatói, politikai beállítottságtól függően felelőtlennek vagy épp nagy látnoknak nevezve az amerikai elnököt. A hidroxi-klorokinnel kapcsolatos hírek által kiváltott ösztönös reakció egyaránt lehetett szomorúság (például mert az általunk támogatott Trumpnak nem lett igaza), káröröm (mert az általunk utált Trump megint jól beégett), csalódottság (mert hiába reménykedtünk, hogy végre megvan a gyógyszer a betegségre), vagy épp harag (mert újra bebizonyosodott, hogy a tudomány/média elfogult).

Senki sem mentes az előítéletektől, de rókák legalább tisztában vannak velük – írja Sanne Blauw, rámutatva, hogy az ilyen emberek képesek leküzdeni zsigeri érzéseiket, és – további források és nézőpontok megvizsgálása után – saját világlátásuktól elkülönítve értékelni az információt.

2. Vizsgáljuk meg a problémát különböző nézőpontokból

Egy róka mindig a tényeket nézi. A hidroxi-klorokinnal kapcsolatos példánál maradva: egy róka nem temetné el a gyógyszert rögtön az első felmérés után, amely azt mondja, hogy nem működik, még akkor sem, ha egyébként Trump-gyűlölő – írja Sanne Blauw. Mert még ha a legelső vizsgálattal kapcsolatban nem is merült volna fel a gyanú, az akkor sem egy randomizált kontrollált vizsgálat volt, hanem csak egy megfigyelés. De ennek az ellenkezője is igaz: egy róka azt sem gondolná, hogy a gyógyszer mégiscsak hatásos a koronavírus ellen, csak mert megkérdőjeleződött az azt veszélyessé nyilvánító felmérés hitelessége.

Sanne Blauw azt javasolja: ne foglaljunk állást és hozzunk döntéseket egyetlen újságcikk vagy kutatás alapján, hanem gyűjtsünk össze annyi információt, amennyit csak tudunk. És ennek során nyugodtan keresgéljünk olyan források között is, amelyekkel egyébként nem értünk egyet.

A hidroxi-klorokin példájára visszatérve: az igazság Sanne Blauw szerint valahol a “csodaszer!” és a “túl veszélyes!” szélsőséges álláspontok között lehet – és talán azt még érdemes lehet a tudósoknak megnézni, segíthet-e a gyógyszer például a betegség elkerülésében.

3. Ne féljünk az álláspontunk megváltoztatásától

Bár nem mindig egyszerű, ráadásul környezetünk akár megbízhatatlannak is címkézhet minket emiatt, igenis előremutató és hasznos lehet beismerni tévedésünket. Tetlock legjobb rókái ettől sem ijedtek vissza, sőt a hibáikból tanultak is.

4. A világ nem fekete vagy fehér

Az emberi elfogultság, a problémák összetettsége és a folyton változó világ azonban nem jelenti, hogy soha ne foglalhatnánk állást semmiben. Sanne Blauw inkább arra próbál rávezetni minket, hogy az igen/nem, fekete/fehér, 0%-os/100%-os valószínűségek által jellemzett gondolkodás felől lépjünk a szofisztikáltabb mérlegelések, a “talánok” világa felé. A tudomány sem tud mindig 100%-os választ adni egy-egy kérdésre, de a tudományos konszenzus mentén haladva idővel egyre biztosabb válaszok születnek.

A koronavírussal kapcsolatos gyakorlatra lefordítva mindezt: mi legyen például az iskolákkal? Egyes országokban, ahol a tavasz végén újranyitották az iskolákat, nem azért tették, mert 100%-ban biztosak voltak abban, hogy a gyerekek nem fertőznek. Csupán azt gondolták, hogy az elérhető adatok alapján megkockáztatható egy ilyen lépés. Minden további tudományos vizsgálat révén egyre közelebb kerülünk a valós helyzet megértéséhez, miközben a jövő azért alapvetően továbbra sem 100%-os bizonyosságú.

5. Találjuk meg az embereket, akik rókaként gondolkoznak

A fentiek beépítése gondolkodásunkba persze nem könnyű. Ha erre nincs időnk és energiánk, marad az, hogy megtaláljuk azokat a hangokat, amelyek a fentiek alapján gondolkodnak – ezek lehetnek újságírók, tudósok, de akár barátok is. E kereséshez Sanne Blauw egy műfaji segítséget is ad: ő például – az általam sajnos egyébként érdemei elismerései mellett is mellőzött – podcastokat emlegeti fel, amelyekben szerinte több hely jut az árnyalatok kifejezésére, a mellékvágányokra, kanyarokra vagy épp az eltérő álláspontok megjelenítésére.

Fotó: Erik Mclean / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!