Peter T. Coleman pszichológus két évtizede szervez vitákat tudományos célzattal annak érdekében, hogy receptet adjon a sikeres beszélgetésekhez. Próbálkozásairól Adam Grant szervezetpszichológus számol be a Gondold újra! című könyvében; ebből közölt most egy részletet a hvg.hu.

Kétféleképpen előhangolt viták

A viták során Coleman bizonyos témákban ellentétesen gondolkodó idegeneket állít párba, majd húsz percet ad nekik a kérdés megvitatására. Ezután a pároknak el kell dönteniük, meg tudnak-e fogalmazni egy közös nyilatkozatot.

A vitaszervező pszichológus trükkje az, hogy a konkrét – például az abortuszról szóló – vita előtt ráhangolásként egy másik ellentmondásos kérdésről – például a fegyvertartásról – szóló újságcikket ad alanyainak. Ennek a cikknek több formája létezik, és a különböző verziók más hatékonysággal vezetnek megegyezéshez.

Az egyik anyag kiegyensúlyozottan érvel mind a fegyvertartási jogok, mind a fegyverviselési szabályok mellett és ellen. Coleman megfigyelései szerint egy ilyen cikk az abortuszról szóló konszenzus létrejöttét is segíti: átolvasása után a vitázó párok 46 százaléka jut egyezségre.

A cikk második változata ennél is kifinomultabb gondolkodásra buzdít. Ugyanazokat az infókat ugyanis nem két, egymással szögesen szembenálló véleményként, hanem számos különböző nézőpont feltüntetésével jeleníti meg. Kábé, mint ahogy egy antropológus készítené el terepfeljegyzését. A megegyezés itt 100 százalékos lesz.

Vagyis, vonja le Grant a tanulságot Coleman kutatásaiból: bonyolult kérdésekben nem elég, ha pusztán a másik oldal érveit megismerjük.

“A közösségi média platformjain régóta szembesülünk velük, a véleményünket mégsem változtatják meg. Hiába tudnak a másik oldal létezéséről, az igehirdetők nem kezdenek el kételkedni abban, hogy erkölcsileg a jó oldalon állnak-e; az ügyészek nem kérdőjelezik meg, hogy az ügy jó oldalán harcolnak-e, ahogy a politikusok sem tűnődnek el, hogy a történelem alakításában jó oldalt választottak-e. Az ellentétes vélemény nem feltétlenül ösztönöz álláspontunk újragondolására; inkább megkönnyíti, hogy ragaszkodjuk a fegyvereinkhez (vagy a fegyvertilalomhoz). A két véglet bemutatása nem megoldás, inkább a polarizáció problémájának része”

– idézi a hvg.hu cikke Grantet.

A világ nem fekete és fehér

A bináris torzításnak nevezett emberi hajlam során komplex jelenségeket két kategóriára egyszerűsítünk. Ennek az elfogultságnak az ellenszere pedig Grant szerint az adott téma különböző nézőpontjainak a bemutatása.

Szerinte “egy adag komplexitás megzavarhatja a túlzott önbizalom ciklusait, és elindíthatja az újragondolás folyamatát. Nagyobb alázatra sarkall a tudásunkkal szemben, és több kétséget ébreszt a véleményünkkel kapcsolatban, valamint elég kíváncsivá tehet ahhoz, hogy utánanézzünk a hiányzó információknak”.

Grant szerint a ráhangoló cikk első – azaz a két szembenálló nézetet ismertető – változatának elolvasása után az alanyok hajlamosabbak voltak saját álláspontjuk megvédésére, mint a másik nézőpontja iránti érdeklődésre. A második verzió – azaz a komplex gondolkodást gyakoroltató cikk – hatására viszont kevesebb véleményt hangoztattak, több kérdést vetettek fel, és kifinomultabb állásfoglalásokat fogalmaztak meg.

Az effajta gondolkodás és kommunikáció segítségével nagyobb eséllyel juthatunk el gyakorlatiasabb megoldásokig megosztó témákban – véli Grant.

Illusztráció: Bob Brewer / unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!