A 2016-os amerikai választás után elsőszámú bűnbakként kikiáltott közösségi oldalak a novemberi voksolás felé közeledve mindent megtesznek annak érdekében, hogy most ne érje őket az a vád: felületeiket tömeges befolyásolásra és manipulációra használják a politikai szereplők. Ezek az üzemeltetői lépések azonban többnyire esetlegesek, következetlenek és nem átláthatók. Nem tudni, mi alapján tiltanak ki vagy korlátoznak a platformok bizonyos tartalmakat és felhasználókat, és hogy miként megy át a rendszeren máskor vagy mástól hasonló tartalom.

A legutóbbi, nagy vihart kiváltó döntés az volt, hogy – miután szerdán megjelent egy cikk a New York Postban Joe Biden demokrata elnökjelölt fiának állítólagos ukrajnai üzelmeiről – a két nagy közösségi oldal korlátozó lépésekre szánta el magát. A Facebook azelőtt csökkentette a cikk elérési számait, hogy független tényellenőrző partnerei megvizsgálták volna az egyébként óvatosságra valóban okot adó anyagot, a Twitter pedig egész egyszerűen nem engedélyezte a szóban forgó New York Post-cikk megosztását.

Cristina Tardáguila, a facebookos tényellenőrzést koordináló International Fact-Checking Network (IFCN) társigazgatója cikkében rámutat: a platformok lépésével az az egyik fő gond, hogy az nem átlátható. Baybars Örsek, az IFCN igazgatója elvben egyetért azzal, hogy a Facebook – a késlekedés okozta esetleges károk mérséklése érdekében – még a tényellenőrzés előtt csökkentse egy cikk elérését, de véleménye szerint az ad hoc döntések és a bizonytalan módszertani háttér nem segítik az ügyet.

A tényellenőrzőket a felmerülő kérdésekre adott üzemeltetői válaszok se nagyon nyugtatták meg. A Facebook például arról tájékoztatott, hogy mindig is volt kétes tartalmakra vonatkozó szabályozása; erről azonban még azok a tényellenőrzők sem tudtak, akikkel elvileg együtt harcolnak az álhírek ellen. A Twitter pedig utólag azzal indokolta döntését, hogy nem kíván teret adni hackelés révén szerzett információknak, főleg ha személyes adatok és fotók is vannak közte (a Joe Bidenre terhelő információ forrása állítólag fia, Hunter szervízbe leadott laptopja volt, amely állítást a New York Post cikke többek között a gépen talált személyes fotók publikálásával próbálta hitelesíteni).

Cristina Tardáguila szerint a transzparencia elengedhetetlen a dezinformáció felszámolása során. Véleménye szerint a New York Post cikkének közösségi oldali korlátozása hiba volt, nem lehet ugyanis átláthatatlan kritériumok és ismeretlen módszertan alapján ilyen döntéseket hozni. Ezen az úton haladva ugyanis a platformok hamar az igazság elbírálójának nemkívánatos szerepében fogják találni magukat.

Valamivel megértőbb álláspontot képvisel az ügyben Bret Schafer média- és online dezinformációkutató, aki szerint a közösségi oldalak két rossz közül választhattak. Ha hagyják, hogy platformjaik 2016-hoz hasonlóan a dezinformáció gyorsítójaként szolgáljanak, akkor azért kapják meg a magukét, ha pedig azt teszik, amit a héten tettek, akkor cenzornak és politikailag elfogult szereplőnek fogják nevezni őket. Győztesen ebből a helyzetből szerinte csak az adott sztorit publikálók jöhettek ki.

Update | A Twitter – érzékelve a döntése által okozott felzúdulást – csütörtök este bejelentette, hogy megváltoztatja a hackelt tartalomra vonatkozó policyját, és a jövőben nem távolítja el ezeket az információkat – hacsak nem közvetlenül a hackerektől származnak. Linkek blokkolása helyett pedig inkább a kérdéses tartalmat megosztó tweeteket fogják kontextusba helyező címkékkel ellátni.

Fotó: unsplash.com / Glen Carrie

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!