Mint arról egy korábbi cikkben már szó esett: Bobby Duffy, a londoni King’s College politikai intézetének vezetője 40 országban több száz felmérést végzett munkatársaival az emberi téveszmék feltérképezésére. Legyen szó a 65 éven feletti lakosok, a fiatalkorú anyák (lásd a lenti ábrán) és a cukorbetegek arányának, vagy éppen a bűnözés mértékének és változásának megtippeléséről, az emberek többsége jelentősen alá- vagy épp felülbecsülte a valós folyamatokat.

A tinédzseranyás kérdés esetében a résztvevő országok mindegyikében felülbecsülték a számot a valós adatokhoz képest – a legnagyobb különbséget Brazíliában jegyezték fel (Forrás: The Perils of Perception)

Kutatásai tanulságairól Bobby Duffy The Perils of Perception címmel írt könyvet. Ennek utolsó fejezetében a szerző pontokba szedi, miként kerülhetjük el, hogy előítéleink megvezessenek – azaz hogyan érhetjük el, hogy a minket körbevevő világról pontosabb képünk legyen. Ebből a listából gyűjtöttem össze néhány gondolatot.

1. A világ nem olyan rossz, mint gondoljuk

Mint arra Hans Rosling könyve és Steven Pinker munkássága is rámutat: a tévében látott borzalmak ellenére a világ folyamatosan halad előre. Nemcsak nagyobb békében élünk például, mint a történelem folyamán bármikor, de az emberek világszerte boldogabbak és szabadabbak is. Persze ez az előrehaladás nem minden országban, és nem minden területen jelenik meg. De még így is nagyobb eséllyel igaz ez az állítás, mint az ellentéte, a “régen minden jobb volt” eszméje – ami viszont szinte bele van huzalozva a gondolkodásunkba. Pedig ha nem vesszük észre az előrehaladást, könnyen reményt vagy motivációt veszíthetünk, vagy hajlamossá válunk radikális megoldásokhoz nyúlni.

2. Fogadjuk el érzelmeinket, de azért gondolkodjunk is!

Bizonyos kérdések – mint például a klímaváltozás, az abortusz vagy a migráció – érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk, ami jelentősen gátolhatja a valós kép megismerését. Ezt lehet ugyan tagadni, de Duffy szerint ennél előremutatóbb elfogadni a jelenséget, és megpróbálni megérteni az érzelmeinket. Persze nem könnyű higgadtnak, átgondoltnak lenni, vagy épp külső szemlélőként magunkra nézni azokban a pillanatban, amikor érzelmeink a leginkább elragadnak. De megéri, ez ugyanis a kulcsa annak, hogy az érzelmi érintettség ne vigye félre valóságértelmezésünket.

3. Legyünk szkeptikusak, de ne cinikusak!

Az információk megkérdőjeleződése segíthet közelebb kerülni a valós képhez, de meg kell tanulni, milyen típusú információkat érdemes elsősorban megkérdőjelezni. A cinizmus a hiszékenység ellenpárja, ami ugyanolyan káros lehet. Ha ugyanis túl könnyen megkérdőjelezünk egy infót (például csak mert az ellentmond világlátásunknak), az könnyen általános bizalomvesztéshez és apátiához vezethet.

4. A többi ember nem feltétlenül olyan, mint mi

A zavaró és egymásnak ellentmondó információk világában gyakran nyúlunk iránymutatásért személyes tapasztalatainkhoz, például amikor azt gondoljuk: mindenhol az van, amit magunk körül látunk. Duffy szerint a világ megértését jelentősen félreviheti az a feltételezés, hogy mi és ismerőseink szűk köre másokhoz hasonlóak vagyunk. Ez egyrészt azért problémás, mert gyakran egyáltalán nem vagyunk olyan tipikusak, mint azt gondoljuk. Duffyék egy felméréséből például az derült ki, hogy az indiai megkérdezettek szerint országuk lakosainak 60 százalékának van otthoni internet-hozzáférése, miközben ez a szám a valóságban mindössze 19 százalék volt (lásd az alábbi ábrán). Másrészt elég gyakran még a saját magunkról kialakított kép sem helyes, ilyen például, amikor alábecsüljük súlyunkat vagy cukorfogyasztásunkat.

A kevésbé fejlett országok lakói általában felülbecsülték az otthoni internet-hozzáférések arányát, a fejlettebb országokban pedig ennek ellentét figyelték meg. (Forrás: The Perils of Perception)

5. A szélsőséges példákra való összpontosítás is félrevisz

Az előbbi pontban bemutatott jelenség mellett rengeteg olyan példát is látni, amikor a többieket sztereotípiák mentén ítéljük meg, esetenként a legrosszabbakat feltételezve róluk. Bár az ember természeténél fogva fogékony a szélsőséges példák iránt, a valóság általában sokkal unalmasabb ezeknél. Ezért van például az, hogy a terrortámadásokról vagy épp a tinédzserterhességről beszámoló, figyelemfelkeltő történetek hatására a jelenséget a ténylegesnél gyakoribbnak gondoljuk. Duffy azt tanácsolja: mindig gondoljuk át, milyen mértékben befolyásolják a véleményünket azok az anekdoták, amelyek az adott kérdésről, csoportról elsőként eszünkbe jutnak.

6. Törjünk ki a buborékból, és tartsuk ellenőrzés alatt a kamut

A saját véleményünket megerősítő információs buborékokból való kitörés, valamint a hamis infók elkülönítése a valósaktól nem egyszerű feladat. Utóbbiban szerepet kell vállalnia a kormányoknak, a médiának, a technológiai cégeknek, az oktatásnak és a kutatóknak egyaránt. Persze egyáltalán nem mindegy, ki miként avatkozik be, ugyanis az átgondolatlan állami szabályozás akár a szólásszabadság megsértéséhez is vezethet. Egyéni szinten a hamis információk felismerésének ezernyi technikája létezik, és a buborékokból való kilépést is eszközök egyre szélesebb tárháza segíti. A Flip Feed böngészőkiegészítő és a Read Across the Aisle app például megmutatja, milyen tartalmakat látnak a velünk ellentétes világlátású felhasználók.  Tanulságos szemléltető eszköz a Wall Street Journal Blue Feed Red Feed nevű projektje is, amely egymás mellett mutatja meg a liberálisok és konzervatívok Facebook-hírfolyamát.

Blue Feed, Red Feed – avagy milyen tartalmakat látnak Donald Trumpról, az abortuszról, a terrorizmusról vagy épp – a kiemelt példán – a fegyverszabályozásról a liberális illetve a konzervatív facebookozók. (Forrás: Wall Street Journal)

7. Mélyebb statisztikai ismeretek, kritikai gondolkodás és médiaműveltség

Bár egyik fent említett terület fejlesztése sem csodaszer, amely egy csapásra megváltoztatja az emberi természetet, de már az is előbbre visz, ha az embereket ellátjuk olyan eszközökkel, technikákkal, amelyek segítenek felismerni a bennük rejlő elfogultságot.

8. A tény sem csodaszer, de továbbra is számít

A téveszmék tényekkel való “gyógyítása” vegyes eredményeket hoz: a tények prezentálása néha valóban megszünteti a téveszmét, néha csak korlátozottan segít, de olyan is van, hogy sehogy. Több tény önmagában nem jelent megoldást a téveszmékre, ennek ellenére a tényeket nem szabad leírni. Könnyű lenne azt mondani, hogy az emberek hülyék, és semmi értelme tényekkel etetni őket – mert egész egyszerűen nem érdekli őket. Igen, vannak, akiket valóban nem érdeklik a tények, de az emberek egy jelentős része nem szereti, ha ténybeli tévedésen érik – és a tényellenőrzés intézménye ezen keresztül igenis befolyásolja viselkedésüket.

9. De persze azért sztorikra is szükség van

Bár a tények fontosak, önmagukban nem elegendők – főleg ha figyelembe vesszük agyunk működését is. A statisztikai adatok önmagukban nem változtatják meg az emberek előítéleteit – ehhez valós emberi sorsokon és tényeken alapuló történetek prezentálására van szükség. Ezt az utat követi például a már itt is bemutatott, brit Vaccine Knowledge Project oldal, amely fertőző betegségekben szenvedők szívfacsaró történeit idézi fel.

SSPE – a serious complication of measles

Sarah Walton caught measles when she was 11 months old, and at the time recovered well. Twenty years later, however, she fell ill and was diagnosed with suba…

Összefoglalásként Duffy megjegyzi: bár elfogultságunkat, előítéleteinket, érzéseinket sosem fogjuk tudni kizárni teljesen, ennek ellenére sokféle eszköz van a kezünkben arra, hogy az egyik véglet felől ellépjünk a másik felé. Ha a téveszméket szülő tényezőket megismerjük, és megtanuljuk napi szinten felismerni őket, van esély gondolkodásunk megváltozására.

Nyitókép: Unsplash.com/Mathilda Khoo

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!