Az olaszországi koronavírus-járvány kapcsán sokat lehet mostanában hallani, mennyire öreg az olasz társadalom, ami egyik oka a járvány ottani magas halálozási számainak. De az elöregedés korábban is téma volt már a fejlett társadalmakban: évek, évtizedek óta halljuk, hogy ketyeg a demográfiai bomba, és a társadalom fiatalabb rétegei hamarosan képtelenek lesznek eltartani a nyugdíjba vonulókat.
Valószínűleg utóbbi társadalmi vita is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor a Perils of Perception című könyv szerzője és az Ipsos 14 országban megkérdezte a lakosságot, tippelje meg a 65 éven felüliek arányát, hatalmas különbségeket talált a becslések és a valóság között. Az alábbi táblázaton jól látható, hogy különböző országok megkérdezettjei 27 és 14 százalék közötti mértékben tértek el a tényleges adatoktól – méghozzá kizárólag felfelé.
Magyarországon az emberek átlagban 40 százalékot tippeltek, miközben a valóságban ez az adat – a felmérés időpontjában – 18 százalék volt (2018-as adatok szerint pedig 19 százalék).
A könyv szerzője, Bobby Duffy és munkatársai 2012-től kezdve, 40 országban több száz hasonló felmérést végeztek az emberi téveszmék vizsgálatára, a bevándorlás mértékétől kezdve a tinédzserkori terhességeken és a bűnözési számokon át a szegénység mértékéig – ezek egy részét meg is nézhetitek a perils.ipsos.com oldalon. És szinte mindenhol sikerült rámutatniuk az emberek adott témával kapcsolatos téveszméire.
Ezek mögött elsősorban olyan észlelési hibák állnak, amelyekről az Urbanlegends.hu-n már több alkalommal olvashattatok – többek között Roslingék Tények című könyvét bemutató cikkemben, vagy ebben a kognitív torzításokat és heurisztikákat összegyűjtő anyagban.
Az idősek arányát illető elképzeléseinket valószínűleg a mielőbbi cselekvésre sürgető programok, elemzések és beszámolók is nagy mértékben befolyásolják, plusz az olyan, retinánkba beégő történetek, miszerint Japánban a felnőttpelenkák értékesítése túlszárnyalta a bébipelenkák eladási számait. Mert bár a 65 éven felettiek helyes száma például ebben a cikkben is benne van, a fejünkben nem egy szám marad meg, hanem csak a történet abszurditása, amit később egy még nagyobb számmal kötünk össze.
De nem lehet csak a médiát (vagy épp a gondolkodást szintén nagyban befolyásoló politikát) hibáztatni. Szerepet játszanak tévedéseinkben érzéseink, gondolkodási sémáink, valamint a számok kezelésével kapcsolatos hiányosságaink is. Például hogy az emberek jelentős része nem képes értelmezni olyan matematikai-statisztikai alapfogalmakat, mint a százalékos arány, az átlag vagy épp a valószínűség.
Ha te is próbára tennéd magad egy ilyen teszten, töltsd ki a Perils of Perception oldalán lévő kvízt a magyarországi halálozási okokkal kapcsolatban! Vagy épp ezt a korábbi UL-es kvízt a gyors és lassú gondolkodással kapcsolatban.
Illusztráció: Serhat Beyazkaya / Unsplash.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Túlélték Isonzót, a Don-kanyart, no meg persze Csernobilt. Mit nekik egy szent koronavírus!
Talán az is benne lehet a tévedésben, hogy összekeverik a “65 éven felüliek számát” a “nyugdíjasok számával” ? – ez nem ugyanaz! Meg az is bekavarhat, hogy sok statisztikában nem a “65 éven felüliek” csoport, hanem “60 éven felüliek” csoport van, esetleg olyan, hogy 60-70 év, 70-80 év stb.
Meg olyan statisztikák is vannak ugye, ahol a teljes lakossághoz mérik, de máshol meg az aktív korosztályhoz képest adják meg az arányt, hiszen a nyugdíjrendszerben ez számít.
(Épp most volt szó erről a cikkről és az oldalról a Klubrádió esti karanténműsorában Para-Kovács Imrével.)
Pedig életkorra lebontva a nyilvántartás néhány száz fő pontossággal ki tudja mutatni.
Az eltérés nagyrészt abban lehet, hogy a már elhunytak egy része még nem került be a rendszerbe.