A válsághelyzetekre jellemző információhiányban – és a vele párhuzamosan jelentkező információéhségben – jelentősen megnő a kéretlen és ellenőrizetlen jótanácsok, tippek, praktikák és konteók száma a neten. Az alábbiakban a CNN téveszmék, hamis információk hatékony leleplezéséről szóló cikkét egészítem saját tapasztalatokkal.

1. Tartsuk fejben: a megosztók nagy része igazából jót akar

Fontos megérteni, hogy a hamis információkat megosztó ismerőseink nagy része nem hamis infókat akar megosztani, hanem éppenséggel hasznosakat. Vagyis elsősorban nem rosszat, hanem jót akarnak, csak ez valahol félremegy. Vagy mert annyira szeretnének hinni az általuk talált “megoldásban”, hogy azt nem ellenőrzik, vagy mert nem is tudják, ezt hogyan tehetnék meg.

2. Legyünk empatikusak

Ha jóhiszeműek vagyunk a hamis infókat megosztó ismerőseink motivációival kapcsolatban (azaz kilőjük például a “csak-a-jólértesültségét-akarja-fitogtatni” magyarázatot), cselekedetüket akár törődésnek is nevezhetjük. Márpedig a törődésre nem biztos, hogy az agresszív kioktatás, nyilvános megalázás, személyeskedés a legjobb válasz. Már csak azért sem, mert utóbbi jó eséllyel inkább csak befeszíti a megtámadottat, aki erőn felüli energiákat fordít majd arra, hogy hitelességét a tények ellenében is megvédje.

3. Keressük meg őket direktben

Én a fentieket is figyelembe véve leginkább a direkt figyelemfelhívásban hiszek, és általában Messengeren szoktam ráírni az érintettekre, elküldve a vonatkozó cikkemet. Ezt általában megköszönik, a kamuinfót tartalmazó bejegyzést pedig törlik vagy kiigazítják.

A CNN-cikkben megszólaló tényellenőrző, Craig Silverman pedig ilyesmi formulát javasol: Helló, láttam, hogy kitetted azt a bejegyzést x témáról. Ajánlom figyelmedbe ezt a másik anyagot is, ami viszont ellentmond a te posztodnak: [link]

4. Néha nem lehet megúszni a nyilvános cáfolatot

Bizonyos esetekben persze a nyilvános állásfoglalás elkerülhetetlen, például ha egy félrevezető állítás – lájkok és további megosztások révén – nagy nyilvánosságot kap, és a benne foglaltak veszélyesek lehetnek az emberek egészségére vagy a társadalomra. Fő szabályként lehetőleg ezekben az esetekben is kerüljük a személykedést, az agressziót és mások lehülyézését. Mutassuk ki, hogy megértjük a közzétevő érzéseit, linkeljünk be egy hiteles hírforrást a témával kapcsolatban, és magyarázzuk el, hogy az miért nyújt pontosabb képet a kérdésről.

4. Idézzünk okosan

Néha az sem mindegy, milyen forrásokat használunk állításunk alátámasztására, és az sem biztos, hogy mindig a legjobb cikk beszúrása a legcélravezetőbb. Ha például a kamuhírt megosztó nagypapát egy olyan forrással próbáljuk kiigazítani, amelyről tudjuk, hogy világnézetétől vagy politikai hitvallásától távol áll, elképzelhető, hogy semmibe fogja venni. Persze nem várható el senkitől, hogy olyan nagypapakompatibilis lapok anyagait ossza meg nagy nyilvánosság előtt, amelyeket normális esetben csukott szemmel se nyitna meg, de ilyen esetekben valószínűleg hatékonyabb lehet egy szakmai fórum vagy intézet, akadémia kapcsolódó cikke.

5. Menjünk elébe a kamuinfóknak

David Rand MIT-professzor szerint az is hasznos lehet, ha folyamatos cáfolás helyett elébe megyünk az álhírek terjedésének, és rendszeresen osztunk meg infókat hiteles forrásokból. Ha például feltételezzük, hogy a nyár közeledtével felmerül majd az emberekben, hogy esetleg szúnyogcsípéssel terjed-e a koronavírus, közzétehetjük a WHO erre is választ adó, mítoszoszlató cikkét (most már akár magyar fordításban is).

Te ebbe már belefáradtál, és inkább törölsz/szundiztatsz minden kamuzó vagy másképp gondolkozó ismerőst? Bármennyire is fárasztó néha kamuhíreket osztó ismerőseink posztjait látni, vannak érvek amellett, hogy mindezek ellenére se töröljük őket.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!