“A CNN azon híre, hogy elnökségem alatt is tovább dolgozom majd a The Apprentice című tévéműsoromon, akár csak részidőben is, nevetséges és valótlan: FAKE NEWS “- írta Donald Trump 2016 decemberében a Twitteren.
Üzenetével az akkor frissen megválasztott elnök egyben ki is jelölte az utat, mi a válasza a vele kritikus sajtó tevékenységére: visszatámad, hogy ezzel valamiféle magyarázatot adjon saját választóinak, és elbizonyítalanítsa a többieket a független sajtó hitelességét illetően. Trump 2016 decembere és 2019 novembere között több mint 600 alkalommal játszotta ki a Twitteren a fake news-kártyát – havonta legalább egyszer, de az ellene indított alkotmányos vizsgálat első hónapjában például több mint 40-szer.
Trump kommunikációs stratégiáját – a New York Times infografikája szerint – az elmúlt három évben több mint 40 külföldi kormány követte: Venezuelától kezdve Izraelen át Magyarországig bevett szokás lett kormányzati oldalról fake news jelzővel illetni a kritikus sajtót.
A New York Times szerzője nem hisz abban, hogy e “világjárvány” gerjesztése Trump részéről tudatos lett volna – szerinte az amerikai elnök csupán a saját politikai érdekeit követte, elhivatott támogatói feltételezett igényeit kielégítve. E támadások segítségével tudta megmagyarázni például, miért ír a sajtó annyit fontos posztokra kiválasztott jelöltjei alkalmatlanságáról, be nem tartott választási ígéreteiről vagy épp családja gazdagodásáról.
Ha az amerikai elnök megteheti ezt, akkor mások is – mutat rá a New York Times szerzője. Sokkal könnyebb fake newst kiáltani, mint az újságírók által összegyűjtött tényekkel szemben harcba szállni. Világszerte kormányok tucatja intett be e módon a független sajtónak, sőt néhány ország ennél tovább is ment: fake newsnak minősítve a kormányra terhelő infókat, újságírókat félemlítettek meg, börtönöztek be, vagy közösségi média platformokat tiltottak be.
A sajtó több szempontból sem tökéletes: az idilli objektivitást rengeteg személyes és üzleti tényező befolyásolja. Trump azonban nem ezekre a működésbeli hibákra mutat rá, hanem en bloc nevez fake news-nak minden vele kritikus médiumot. Ennek azonban az a veszélye, hogy a közönség egyre kevésbé lesz képes megítélni, mi az igazság, és kinek hihet – ami idővel oda vezethet, hogy az emberek elfordulnak a társadalom ügyeitől.
Illusztráció: New York Times
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
A New York Times biztos, hogy hiteles, és nem csak Trump ellenes?
Ha konkrétan erre a cikkre gondolsz, minden ténybeli állítása nyilvánosan elérhető – akár te magad is utánajárhatsz. Ha a nagyobb képre gondolsz: igen, a NYT újságírói is emberek, van egyfajta világlátásuk, amit esetenként nem tudnak levetkőzni, és követhetnek el hibákat is, de a lap maga még mindig azon újságírói műhelyek közé tartozik, ahol komolyan veszik a szakma szabályait. (Az objektivitás és az újságírás kapcsolatáról nemrég épp itt írtam: http://www.urbanlegends.hu/2019/11/ujsagiras-objektivitas/)
Az oldal színvonalához illően tájékozatlan és primitív cikk.
A “fake news” kifejezést az amerikai politikai, katonai és hírszerzési elittel összenőtt média-konglomerátum “kritikus és független sajtója” (l. http://archive.fo/MeFtX) vezette be 2016 novemberében, az általa favorizált (l. http://archive.is/a8pOR, https://archive.ph/ks531) Clinton botrányait taglaló sajtó megbélyegzésére: https://archive.ph/2Hhke, https://archive.is/LjZTk
Az a “kiforgatás” abból állt, hogy a fagyi visszanyalt.
A “szakma szabályait komolyan vevő újságírói műhely” (l. https://archive.is/uK2Di) pedig teljes komolysággal lehozott egy Alex Jonest alulmúló összeesküvés-elméletet, kimagyarázandó, hogy miért vesztett a kedvenc jelöltje: https://archive.is/ixbSu
A “nyugatosch entellektüel” jellegzetes, lusta provinciálisságát kivetített vágyképekkel leplező példájaként nyilván túlzó elvárás tőled, hogy kedvenc tekintélyfiguráidról értelmes, önálló gondolataid legyenek, de a belpesti szellemi gettón kívül az effajta szervilis viszontközlés még nem lesz magasabb nívójú attól, hogy nem a felcsúti törpét bálványozza.