A Correspondent angol nyelvű oldalának pénzgyűjtő kampányáról tavaly szeptemberben írtam először. A média szerepét újragondoló szájt – 130 ország 45 ezer előfizetőjének több mint 2,5 millió dolláros támogatásának köszönhetően – idén szeptemberben indult el.

Újságírói hitvallásuk alapja az, hogy a hírek szenzációs, kivételes, negatív és aktuális eseményeket mutatnak be – ezáltal pedig nem képesek közvetíteni a világ történéseit. A lapok nap mint nap félrevezetik az olvasóikat a kivételek kiemelésével, vagy épp a kontextus mellőzésével.

A filozófus végzettségű alapító, Rob Wijnberg csapata ezért szenzációs események helyett alapvető fontosságú dolgokról számol be, az aktualitás helyett a relevanciára koncentrálva. Ennek eredménye egy olyan “lassú” újságírás, amelyben az alapcikkeket egy minőségi hozzászólásokból építkező folytatás követi.

Támogatóként számomra a projekt egyelőre a várakozások alatt marad. A cikkmennyiséget még az alapmodell mellett is kevésnek érzem (főleg, ha napokon át nem jön szembe engem érdeklő téma), és a témafeldolgozásban sem látok – egyelőre – látványos újításokat.

Persze eszem ágában sincs előre temetni az oldalt, bőven van még 11 hónapjuk, hogy meggyőzzenek: érdemesek az előfizetés meghosszabbítására. Ami miatt most újra előhúztam a Correspondentet, az a lap objektivitáshoz való hozzáállása.

Mit vallanak a Correspondentnél?

A Correspondent újságírói bevallottan nem objektívek, merthogy szerintük lehetetlen a nézőpont kiiktatásával leírni a világot. A lap munkatársainak mindegyikének megvan a maga világlátása, ezért meg sem próbálják magukat semlegesnek vagy elfogulatlannak beállítani. Inkább az átláthatóságban hisznek: abban, hogy az újságírás őszintébb lehet, ha művelői elmondják, honnan jöttek, miben hisznek.

Ez azonban nem jelenti, hogy megtagadnák a tényeket. Magukat progresszív realistának tartják, ami olvasatukban annyit jelent, hogy hisznek egy tényeken alapuló, jobb világ lehetőségében, és ennek érdekében dolgoznak. Hisznek emellett a függetlenségben – ezért is választották a hirdetéseken alapuló üzleti modell helyett a közösségi finanszírozást – és a tisztességességben is.

Nesrine Malik, a lap munkatársa szerint az objektivitás csak nyugodt politikai környezetben működik, ahol nincs szükség például a politikai rendszer alapjainak megkérdőjelezésére.

Az objektivitás doktrinájának kialakulása

Persze az objektivitás fontosságának megkérdőjelezése még a közelmúlt néhány évtizedét tekintve sem újdonság, legfeljebb mostanában kevés tényalapú sajtóorgánum mer ilyen nyíltan beszélni a kérdésről. De ha például beleolvasunk Bajomi-Lázár Péter 2003-as tanulmányába, amely a politikai újságírás normáit mutatja be az Egyesült Államok sajtójában, akkor láthatjuk: az objektivitás körüli vita nem újkeletű.

Bajomi-Lázár írása szerint az objektivitás – bár amerikai történelmi gyökerei a 18. század első feléig nyúlnak vissza – az Egyesült Államokban a második világháború után vált az újságírói diskurzus egyik kulcsfogalmává. “Objektivitáson azt értették, hogy az újságírót munkája során nem befolyásolják személyes, szubjektív nézetei vagy érzései; vitatott politikai, erkölcsi vagy gazdasági kérdésekben nem foglal állást. Az objektivitás (…) magában foglalja az igazságosságot, a pontosságot, a tárgyszerűséget, a semlegességre vagy pártatlanságra való törekvést, a másik fél megkérdezését, az állítások bizonyítását, a tények és a vélemények szétválasztását, valamint az újságírói összeférhetetlenséget” – írja Bajomi-Lázár.

Az objektivitás amerikai híveinek a hatvanas években újfajta kihívásokkal kellett szembenézniük. Polgárjogi aktivisták ugyanis úgy gondolták, hogy az objektív újságírás nem képviseli a társadalom hátrányos helyzetű rétegeinek érdekeit, és pártoktól független, de politikailag aktív, személyes hangvételű és elkötelezett „új újságírás” szükségességét hangsúlyozták. “Az új újságírás (…) megkérdőjelezi a társadalmi konszenzusokat; az egyetlen és üdvözítő igazság helyett a párhuzamos igazságok létezésében hisz, és azokat kívánja feltárni. A racionálissal egyenrangúnak tekinti az emocionálist; a tények helyett pedig a mögöttük megbúvó igazságot keresi” – mutatja be a doktrína lényegét Bajomi-Lázár.

Ez a megközelítés persze közel sem ugyanaz, mint amit ma a Correspondentnél képviselnek: ők ugyanis nem az objektivizmus szükségességét tagadják, hanem a kivitelezhetőségében nem hisznek. Tisztelik a tényeket, nem tartják őket az érzelmekkel helyettesíthetőnek, de nem akarják azzal áltatni az olvasóikat, hogy anyagaik semlegesek.

Tanulmányában egyébként Bajomi-Lázár is megjegyzi: “A viszonylagos béke, gazdasági fejlődés és társadalmi konszenzus idején a lapok általában a valóság hű ábrázolására törekedtek; ilyenkor az objektivitás-doktrína (vagy annak valamelyik történeti előzménye) dominált. A társadalmi válságok azonban arra késztették az újságírókat, hogy nyíltan állást foglaljanak, és maguk is a valóság alakítására törekedjenek.”

Bajomi-Lázár emellett arra a kérdésre is megpróbál válaszolni, milyen negatívumokat és pozitívumokat rejt a tényszerű tájékoztatás eszménye. Lássuk először az ellentmondásokat!

Az objektivitás csapdái

Kritikusai szerint az objektivitásra törekvő sajtó sem mentes a valóság torzításától, amire tanulmányában Bajomi-Lázár néhány tipikus példát is felsorol.

Nehéz meghatározni például az objektivitás határait. Vajon a WTC elleni támadásról beszámoló újságírónak egyformán megfontolandó alternatívaként, azonos terjedelemben kell-e közölnie a Bush-adminisztráció és az al-Kaida álláspontját? – hoz fel egy írása keletkezésekor aktuális példát Bajomi-Lázár, rámutatva: e dilemma gyakorlati feloldása – azaz az objektivitás és az értékválasztás helyes aránya – egyáltalán nem könnyű.

De az objektivitás ott is elbukhat, hogy a hír csupán egy tényekről szóló narratíva, amely magán viseli megfogalmazója értékítéletét. A hírek keletkezésük során akaratlanul is torzulhatnak például a témaválasztás, a szóhasználat, egyes tények kiemelése/elhallgatása vagy épp a címválasztás során.

Torzítja a hírkínálatot az is, hogy – mivel az újságírók nagy része az olvasók vélt érdeklődése alapján választ témákat – a sajtó egyes tényeket felülreprezentál. Ennek köszönhetően gondoljuk például a cápát az ember ádáz mumusának, vagy tekintünk a világra sokkal rosszabb helyként, mint amilyen valójában.

Problémát okozhat az is, hogy a hirdetési bevételekből élő újságoknak céljuk, hogy minél szélesebb közönséget érjenek el. Ennek elérése érdekében komplex kérdéseket leegyszerűsítve, sokszor sztereotípiák mentén, dramatizált formában mutatnak be. Az újságíró emellett már csak azért sem lehet semleges megfigyelő, mert puszta jelenlétével is befolyásolhatja az eseményeket.

A fenti példák Bajomi-Lázár szerint mind arra világítanak rá, hogy “az objektivitás-doktrína a közönségben olyan elvárásokat támaszt a sajtóval szemben, amelyeknek az nem felel meg, mert nem felelhet meg teljes mértékben”.

Az objektivitás védelmében

A kutató mindezek ellenére úgy véli, hogy “az objektivitás-elvű újságírást hibái ellenére sem szabad elvetni”, és mindjárt reflektál is a bírálatokra.

Szerinte az objektív újságírást érő kritikákkal az a legfőbb gond, hogy nagy részük nem a végtermékre – azaz az objektív doktrína mentén elkészülő hírtermékre – vonatkozik, hanem a doktrínát ambiciózus célkitűzései alapján ítéli meg. Vagyis a kritikusok nem veszik figyelembe, hogy “az objektivitás elvét követő újságírás – kétségtelen gyengéi ellenére is – még mindig közelebb viszi közönségét a valóság megismeréséhez, mint az objektivitás eszményét elvető pártos, a szenzációs vagy az elkötelezett új újságírás” – írja Bajomi-Lázár.

A kutató szerint az objektivitás-doktrínát ért bírálatokból nem következik, hogy a tárgyilagos tájékoztatás eszméjét el kell vetni, legfeljebb az objektivitás módszertanát érdemes átgondolni, társadalmi és szakmai párbeszédek útján. Az erről folyó szakmai vita pedig a közönséget is képessé teheti arra, hogy “megismerje az objektív újságírás határait, és egészséges fenntartással fogadja a sajtóbeszámolókat”.

Illusztráció: Kovács Andrea / Kurszan.com (a Deviantart képének felhasználásával)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!