Magyarország Trianon utáni gazdasági helyzetét meglehetősen egyoldalúan tárgyalja az ezzel foglalkozó szakirodalom – hívja fel a figyelmet tanulmányában Tomka Béla történész. Az ezzel kapcsolatos munkák középpontjában általában az elszenvedett hatalmas veszteségek állnak: az ország területének és népességének drasztikus csökkenése, a természeti erőforrások és ipari kapacitások szomszédos országokhoz kerülése, valamint az ország gazdasági egységének elvesztése. A hagyományos értelmezés szerint ezek a veszteségek átfogó és hosszú távú akadályokat gördítettek az ország gazdasági fejlődésének útjába.
Tomka szerint ez az interpretáció ugyan helytálló elemeket is tartalmaz, de egyben fontos tényeket hagy figyelmen kívül. Például hogy a Trianon utáni Magyarország gazdasági teljesítménye nemzetközi összehasonlításban nem volt gyengébb, mint a dualizmus időszakában megfigyelhető relatív teljesítmény. A történész felhívja a figyelmet arra, hogy az általa használt módszer – a gazdasági kibocsátás mérőszámainak vizsgálata – ugyan nem ragadja meg a gazdasági átalakulás minden aspektusát, ugyanakkor átfogóan jellemzi a gazdasági tevékenység eredményességét. A nemzetközi összehasonlítás pedig segít különválasztani a trianoni béke gazdasági hatásait a háború más következményeitől.
Ezek alapján Tomka megállapítja: Magyarország Trianon utáni gazdasági növekedése igenis erőteljes volt. A növekedés üteme alig maradt el a dualizmus időszakának teljesítményétől, és kedvező képet mutat a két világháború közötti időszak nyugat-európai gazdaságaival összevetve is – írja. Vagyis szerinte a világháború utáni rekonstrukció gyorsasága nem igazolja a békeszerződés és a területi változások sokat emlegetett erőteljes negatív hatását. A megelőző időszakhoz képest kisebb növekedési ütem ugyanis máshol is jelentkezett Európában, méghozzá olyan országokban is, ahol Trianonhoz hasonló területveszteség nem következett be – mutat rá Tomka.
Bár Trianon nyomán Magyarország valóban természeti erőforrások sokaságát veszítette el, a két világháború között az európai gazdaságok – és így a magyar gazdaság – fejlődési lehetőségeit elsősorban nem a természeti erőforrások nagysága határozta meg, hanem olyan növekedési tényezők, mint például a technológiai fejlődés, a strukturális változások, a tőkeintenzitás és a humán tőke. Márpedig a modern, nagyobb hozzáadott értéket előállító iparágak (például a gépipar) és más tevékenységek (például pénzügyi szolgáltatások) a lakosságénál nagyobb arányban kerültek Magyarországra Trianon után.
A természeti erőforrások veszteségeire koncentráló szemlélet Tomka szerint már a két világháború között is elavultnak számított, és különösen az ma. Éppen ezért azt gondolja, indokolt lenne új szempontok és megközelítések révén tovább kutatni a trianoni békeszerződés gazdasági hatását.
A tanulmány részletesebb verziója elolvasható a Tényleg.com oldalán.
Fotó: fortepan.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Akkor ma miért megy az a duma, hogy a szomszédos országok rendre leköröznek minket? Minek ez a “szerecsenmosdatás” a hivatkozott szerző részéről?
Hatalmas csúsztatás és szerecsenmosdatás ez a Tomka-féle Trianon értelmezés.Annyi történt csupán,hogy a lelkében és tudatában vérig sértett magyarság felállt és összeszedve minden erejét, ki akart törni abból a karámból. Az “adatok” stimmelhetnek,de a magyarázat elfogult és gyanús!
Kedves Szerző!
Ebből a hazug cikkből azt olvastam ki, ha még elcsatoltak volna 30.000 négyzetkilométert, még csodálatosabb lehetett volna a fejlődés! Elképesztő…
Kedves Glázser Bozsó!
A történész azt vizsgálta, mennyiben igaz az az állítás, hogy a trianoni béke hosszú évtizedekre visszavetette a magyar gazdaságot. És az általa használt gazdasági mutatók alapján arra jutott, hogy nem. Nem ítélkezik, azt sem mondja, hogy módszerei mindent megmutatnak, azt meg végképp nem, hogy az országgcsonkítás jó lett volna – csupán egy másfajta megközelítést javasol a gazdaság vizsgálatához. Hazugságnak ezt a próbálkozást semmiképp nem nevezném.
Mintha szalmabábot püfölne a tanulmány.
A Trianon miatti gazdasági visszaesés nem az elcsatolt természeti erőforrások miatt volt számottevő, hanem a megborult, aránytalan gazdaságszerkezet, szétszakított termelési láncok miatt. Klasszikus tankönyvi példák a malomipar és a vasútgyártás, amelyek majdnem teljesen az anyaországban maradtak, miközben a szántóföldeknek és a vasúti infrastruktúrának csak a harmada-fele maradt itt. Kellett egy kis idő az átállásra, gazdasági szerkezetváltásra és ezt az adatok is mutatják, 1920ban visszaesett az egy főre eső GDP a nyugati országokhoz képest 1913as bázison, miközben azok is tőke és emberveszteséget szenvedtek, aztán újból megközelítettük a 60%os szintet a 2. világháború előtt, 20 évvel később. Ez a konvergenciaszempontból kiesett 20 év lehet Trianon negatív hatása, bár a 2. világháború és a szocializmus negatívabbnak tűnik, most az Eu átlagának 68%án állunk GDP tekintetében.
@Európai téridő: Hogy a szomszédos országok leköröznek-e vagy sem, azt nem tudom, de ennek és trianonnak nincs sok köze egymáshoz. Ha valaki ma leköröz minket, az szerencsésebb makrogazdasági döntések, hatékonyabb oktatás, hazafiasabb és vállalkozóbb általános lelkiállapot és még egy sor ok miatt lehetséges, a természeti erőforrások nem játszanak akkora szerepet. Pl. Finnország sem rendelkezik jelentős természeti erőforrásokkal.
@Tarjáni Imre: nyilván ha heroizáljuk népünket az sokkal kevésbé gyanús és elfogult, mintha a tényekből a leglogikusabb következtetéseket vonjuk le.
@Glázser Bozsó: Nagyon jó következtetést vontál le. Ha csak Budapest maradt volna, akkor az egy főre vetített gazdasági adatok még pozitívabbak lettek volna.
@Wazav: A szántóföldeknek csak a harmada-fele maradt itt? Még a vasúthálózat esetében is a területi aránynál jelentősebb arányú volt az itt maradt vonalak hossza.
Összességében nem tudom miért vagytok felháborodva. Egyértelmű, hogy trianon nem elsősorban az anyaországot taszította reménytelen helyzetbe, hanem éppen az elcsatolt területek szenvedtek sokat. Persze ezt elsősorban a magyar lakosság érezte meg, a többieknek a társadalmi ranglétrán történt előrelépésük kompenzálta a negatív gazdasági következményeket.
@gasparzola
Nekem az a bajom, hogy alkalmatlan a tanulmány módszertana a kérdés eldöntéséhez, ha leíró statisztikákból indul ki egy hibás feltételezés mentén. Te pedig szemmel láthatólag nem érted, mit jelent az értékláncok szétszakítása (ha kilépnénk az EU-ból, akkor is ez történne).
“A vasúthálózatnak csak 38% esett az új határok közé”
“malomipar 1920-ban 1920-ban 65 millió mázsa őrlőkapacitással rendelkezett [..]az új ország szántóterülete viszont a legjobb esetben sem biztosíthatott többet évi 20-28 millió mázsa gabonánál. ”
Domonkos Endre: Közép- és Kelet-Európa Gazdaságtörténete a két világhború között
Nagy veszteség volt. Továbbá elveszítettük a lakosság 49 %-át kitevő kisebbséget…és ha ránézünk a nagy Magyarország térképre, és összevetjük az 1910 -es híres “vörös” térképpel, amely az etnikai hovatartozást szerint mutatja be az egyes kisebbslgeket, egészen más a lányzó fekvése.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=553480251812979&set=p.553480251812979&type=3
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=553480481812956&set=p.553480481812956&type=3