Melissa Zimdars a USA Todaynak adott interjúban mesélt projektjéről, amelyben kamuhíreket terjesztő oldalakat listázott különféle kategóriákban. Külön vette 1) a csak kamuhírekben utazó oldalakat, 2) a bizonyos esetekben megalapozatlan infókat közlő szájtokat, 3) a címeikkel és közösségi médiás promójukban trükköző portálokat, valamint 4) a szatirikus oldalakat.
Munkáját elsősorban hallgatóinak szánta, de miután kitette a Facebookra, többen is átvették, és szélesebb körben is osztogatni kezdték. Ennek során vette észre, hogy a listáját terjesztők nem nagyon kattintottak bele a szövegbe, legalábbis nem mutatták jelét annak, hogy megértették volna: ez nem csupán egy kamuoldallista, hanem egy szofisztikáltabb forrásértékelés. Ezért aztán – további átdolgozásig – le is szedte az anyagot.
Az egykor a listát is tartalmazó Google-doksiban most néhány olyan általános tipp szerepel, amely segíthet a források értékelésében. Ezek közül szemlézek párat.
Kezeljük gyanúval…
– a com.co végződésű url-eket, amelyek gyakran valós hírforrások hamis utánzatai,
– az olyan értesüléseket, amelyeket ismert oldalak nem közölnek (a gyakori vád szerint nem akarnak beszélni róla/szándékosan elhallgatják, de legtöbbször inkább csak arról van szó, hogy nem tudják igazolni az információt),
– azokat a cikkeket, amelyek nagyon feldühítenek bennünket – nézzük meg, más források hogyan számolnak be ugyanerről!
Tartsuk fejben…
– hogy a bloggereknek is publikálási felületet nyújtó híroldalakon olyan cikkekbe is belefuthatunk, amelyek nem mennek át ugyanazon a szerkesztői szűrőn, mint a lap “normál” cikkei (ilyen például a BuzzFeeden és a Forbes-on is van). Ezeknek a “civil” tartalmaknak az értesülései persze nem feltétlenül alaptalanok, sőt – mivel a legjobb tematikus blogokat sokszor a témát az általános újságírónál mélyebben ismerő szakemberek írják – néha még alaposabbak is az anyalapénál.
Nézzük meg…
– az oldal About szekcióját, ahol gyakran magukat leplezik le a szájtok,
– az adott oldal Snopes-os előéletét, vagy hogy mit ír róla a Wikipédia.
Összességében pedig…
– tájékozódjunk több forrásból, hogy az eseményeket különféle nézőpontokból is megismerjük, és legyünk kritikusak a forrásokkal szemben – esetenként ez még a megbízhatónak tartott médiumoknál sem árt.
És ha esetleg nem volt meg: ebben a cikkben a Snopes alapítója elmélkedik arról, hogy a kamuhíreken felül milyen más, hitelességgel kapcsolatos problémái vannak a Facebooknak:
Mit mond a legismertebb legendavadász a Facebook kamuhírproblémájáról?
Millió írás jelent meg Donald Trump győzelme óta a Facebookon terjedő kamuhírekről, de talán a Snopes alapítójának véleménye még ebben a médiazajban is érdekes lehet.
Illusztráció: Nagy Áron
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
A cikk tartalmaval ellentetben pont az volt a problema, hogy nem szedte kulon a kulonbozo kategoriaju cimeket, hanem omlesztve prezentalta, es a nevek utan irt szamokkal pl: “(4)” jelezte a kategoriakat (a 4 = szatirikus oldal).
Termeszetesen a napi informacio-dompingben az ilyen konnyen benezheto, pici jelzes sokak figyelmet elkerulte, igy szuletett a fenti hulyeseg.
El lehet varni az egyetemistaktol, hogy minden betut vegigragva, idot szentelve ertelmezzen egy ilyen dokumentumot, azonban oriasi baromsag elvarni a napi internetfolyamban egy atlagos olvasotol ugyanazt.
Erre szuletnek az informacio-rendszerezesi taktikak. Peldaul a “kamu” es a “szatira” csoportok fizikai (ertsd: kulon fejezetben vagy tablazatban prezentalva) szetvalasztasa egy ilyen taktika lehetne. De nem, mindenki hulye, csak a szerzo helikopter.