Kamu volt a vasfüggöny hivatalos átvágása?

„A vasfüggöny lebontása majdnem két hónappal a róla készült, Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminisztert a drótkerítés átvágása közben ábrázoló nevezetes fotó dátuma előtt, 1989. május 2-án kezdődött meg. Az utóbbi években elterjedt nézet szerint tehát az egész csak átverés volt, hiszen a politikusok jól láthatóan egy különálló kerítésdarabot vágnak el, valójában ekkor már réges-rég lebontották az akadályt. De valóban így történt ez?”

teszi fel a kérdést a BBC History történelmi magazin szerzője.

A cikkben megemlékeznek arról, hogy a nyolcvanas évektől enyhülő kelet-nyugati szembenállás eredményeképpen egyre nagyobb nyomás nehezedett a belügyminisztériumra a határzár enyhítése érdekében. A Politikai Bizottság azonban már csak a bomlás időszakában, 1989. február 28-án határozott a jelzőrendszer felszámolásáról.

A nevezetes fotókra – Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter ünnepélyes drótvágásának megörökítésére – jóval ezután, június 27-én, Sopronnál került sor. Egy megmaradt rövid szakaszon személyesen vágták át a vasfüggönyt. A BBC History szerint azonban ekkoriban már köztudott volt, hogy a jelenet szimbolikus – a memóriát az idő gyöngítette el a ma széles körben elterjedt tévhitig.

Tényleg nem mondták, hogy akkor kezdték volna a vasfüggöny átvágását

Alátámasztja a BBC History verzióját az az MTI híradás, amely 1989. június 27-én arról számolt be, hogy „mindketten (vagyis Mock és Horn) – mintegy jelképesen – részt vettek a város (vagyis Sopron) mentén húzódó magyar műszaki határzár folyamatosan előrehaladó lebontásában. Ennek egyik szakaszán a két ország több hivatalos személye, – köztük Hans Sipötz, a szomszédos Burgenland osztrák tartomány főnöke, – valamint nagyszámú magyar és külföldi újságíró jelenlétében a miniszterek maguk is több helyen szétvágták a határkerítés drótjait…” Vagyis már a korabeli híradásban sem nyitó lépésként számoltak be az átvágásról, mindössze egy jelképes aktusként a magyar műszaki határzár „folyamatosan előrehaladó lebontásában„.

A bontás állítólagos kezdetéről ugyanis már május 2-a és 4-e között beszámolt a sajtó (az illusztrációként szolgáló fotó a Tolna Megyei Népújság május 3-ai számából van), miután többé nem lehetett titokban tartani az akkor már javában zajló, de még mindig nem hivatalos munkálatokat.

A német Die Welt 1999-es beszámolója szerint a júniusi szimbolikus fotózás kiagyalója Bernhard Holzner, az osztrák külügyminisztérium kedvenc fotósa volt. Állítólag ő vetette fel a minisztérium szóvivőjének, hogy ha már a magyarok márciusban titokban nekiláttak a kerítés lebontásának, mielőtt a határzár teljesen eltűnne, szervezzenek már meg egy jelképes átvágást is – hogy a magyar és osztrák határ mentén zajló jelentős eseményt még jobban felkapja a világsajtó.

Mennyi drót maradt június végére?

A FigyelőNet egy 2007-es, videókkal és visszaemlékezésekkel illusztrált anyaga – Székely Jánosra, a határőrség akkori országos parancsnokára hivatkozva – arról ír, hogy „a határőrség úgy tervezte, hogy egy év alatt bontja le a vasfüggönyt, de részben a honvédség segítségének köszönhetően a kerítést három-négy hónap alatt elbontották”.

[A visszaemlékezés szerint] „néhol túl gyorsan tűnt el a vasfüggöny: Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter ünnepélyes kerítésvágására például alig maradt drót. A két külügyminiszter ugyanis június 27-én Sopronban és Kismartonban tárgyalt, tehát a határzár drótjainak jelképes átvágását is oda tervezték, de az oszlopokon addigra már nem maradt huzal. A határőrség vezetői komoly szervezőmunkát végeztek, hogy egy jókora szakaszon visszaállítsák az eredeti állapotot”.

A FigyelőNet anyagába egy videót is szúrtak, amelyen állítólag „három volt határőr főtiszt emlékezik vissza anekdotákkal az eseményekre”, ez a videó azonban sajnos már nem elérhető, tekintve hogy a portál egy azóta megszűnt videoszolgáltatóra töltötte fel felvételeit. A cikk több videójából csak annak a kalózfelvétele maradt meg, amely a bontási munkafolyamatokat ábrázolja.

2009-ben, a határnyitás 20. évfordulóján Kovács László egykori külügyminiszter is visszaemlékezett az eseményekre egy konferencián:

„1988 decemberében hozta meg a vezetés a döntést az úgynevezett vasfüggöny – ami akkor már csak egy elektromos jelzőrendszer volt – lebontásáról. A lebontás márciusban el is kezdődött és júniusra befejeződött. Viszont nem talált a két külügyminiszter közös időpontot arra, hogy szimbolikusan, egy nagy drótvágó ollóval valahol átvágják ezt a drótot. Végül már fönnállt az a veszély, hogy eltűnik a vasfüggöny, és még mindig nem történt meg az átvágás. És akkor, egy körülbelül tízméteres darabon meghagyták a vasfüggönyt. Június 27-én megtörtént az ünnepélyes átvágás. (…) Végül az ünnepélyes átvágás szerepelt a híradásokban, de ez tulajdonképpen a folyamat vége volt, és nem az eleje„.

Vagyis összefoglalva a fentieket: a júniusi ceremónia idején már ország-világ tudott arról, hogy a határzár elbontása folyamatban van. Tehát a külügyminiszterek pózolása a közvéleményt nem csaphatta be. Hogy mennyi kerítés maradt addigra az osztrák-magyar találkozó közelében lévő szakaszon, arról ellentmondóak a visszaemlékezések. Egyesek szerint az eseményre egy rövid, meghagyott szakaszon került sor, mások szerint viszont még azt is vissza kellett drótozni. Az eseményről készült, a világot bejárt fotók azonban jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy azon a nyáron keletnémetek tömegei változtassák meg az évi nyaralásuk helyszínét. A többi pedig innentől már történelem.

Nyitófotó: fortepan.hu