Marinov Iván Az alábbi kérdést András tette fel 2015-ben a Facebookon:
„Már legalább 15 embertől hallottam azzal, hogy vele (munkatársával, egy barátjával) történt meg. Röviden: számítógép-javítással foglalkozó illető (vagy IT-s, vagy máskor rendszergazda, mindenesetre valami köze van számítógépekhez) jellemzően szőke kolléganőtől, ügyféltől, stb. kap olyan jelzést, hogy a számítógépről letört a pohártartó. A történet szerint hosszas kérdezősködés után derül ki mindig, hogy a pohártartó a CD-tálca, kinyitva. Ez hol bukkanhatott fel először?„
Mit mond a pohártartónak használt CD-tálcáról a legendák ismert gyűjtője?
Jan Harold Brunvand legendakutató szerint a számítógépes legendák az első személyi számítógépek megjelenésével egyidőben, a hetvenes években jelentek meg. Néha igaznak mondott történetként, néha pedig viccként terjedtek. Encyclopedia of Urban Legends című könyvében Brunvand a pohártartós sztoriról azt írja: lehet, hogy csak azok gondolták igaznak, akik mesélték, de néhány speciális esetben elő is fordulhatott ilyesmi.
Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha leírjuk: ez a történet is azon klasszikus legendák körébe sorolható, amely simán megtörténhetett néhány emberrel. De valószínűleg sokkal több konkrétnak mondott eset színesített leírása kering a neten, mint ahányszor valóban megesett.
Más hasonló történetek
A számítógépes sztorik színezésére a Snopes-nak egyébként példája is van. Egy 1997-ben begyűjtött kitalált párbeszéd egy női felhasználó és egy technikai segítő között zajlik (magyarul is elérhető itt). A beszélgetés végén kiderül, hogy a hölgy gépének elsötétülését áramszünet okozta. A call centeres a beszélgetés végén megkéri a nőt, pakolja össze a gépét, vigye vissza a boltba, ahol vette, és mondja azt az eladónak: túl hülye ahhoz, hogy számítógépe legyen. A Snopes szerzője leírja, hogy áramszünet alatt számítógépezni akaró felhasználókra volt példa, de az adott szöveg valószínűleg inkább az ilyen esetek kifigurázására született.
Angol nyelvterületen igen népszerű még a „press any key” (nyomj meg egy gombot) utasítás félreértéséről beszámoló sztori is, vagyis amikor emberek az istenért nem akarják megtalálni az „any” feliratú gombot a klaviatúrán. E történetnek saját wikipédiás oldala is van, ahol egy 1982-es Apple kézikönyvből kiderül: az „any key” értelmezése valóban gondot okozott új felhasználók tömegeinek. De elsősorban inkább azért, mert attól féltek, hogy a nagy választási szabadságban pont olyan gombot nyomnak meg, amit mégsem szabadna. Ugyanitt idéznek egy compaqos GYIK oldalt is, amelyen ugyanerre a kérdésre adnak választ. Nem derül ki viszont, hogy a bejegyzés valóban gyakran ismételt kérdésként került fel vagy csak viccként.
A számítógépes legendák aztán a gépek megismerésével szép lassan kikoptak, bár a fent említett „any key” sztori még egy 2007-es, indiai call centeresek életét bemutató Wall Street Journal cikkben is megjelenik.
A pohártartós legenda mindenesetre hobbibarkácsolókat is megihletett, mint azt alábbi fórumbejegyzés is mutatja.
Fotó: Wikimedia/Lpele
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Az egyik szőke nőismerősömmel valóban megtörtént, amikor a gépe nem akart működni, az ügyfélszolgálatos munkatárs (telefonon) megkérte, hogy csukja be az összes nyitott ablakot (a gépén persze). Ő meg elmesélte nekem, hogy nem érti, attól hogyan lesz a gép jobb működésű, ha nem jön be a tavaszi szellő az ablakon, mert ő bizony becsukta! (a gép meg nem javult meg ettől persze) :D
Az a CD-s történet velem is megesett: Egy e-mail üzenetet kaptam, hogy én, mint az internet rendszeres használója egy ingyenes pohár tartót kaptam ajándékba!Az ajándék átvételéhez nyomjam meg az”enter” gombot. Örömmel megnyomtam, erre kinyílt a CD tartó…Nagyon jót röhögtem, szellemes ötletnek, és jópofa programocskának tartottam!Üdv
Ferenc, valoszinuleg egy virust kaptal, ami a hatterben mast is csinalt.
A pohártartós történet valós ez nálunk is megtörtént. A durvább az az volt amikor a hölgy kollegina betuszkolta az 5 1/4″-os floppy lemezt a gépházba a két meghajtó közötti résen. Ezután felhívott, hogy nem működik a lemez pedig ki is csomagolta!!! (Aki esetleg nem emlékezne a nagy floppyra: http://www.fileformat.info/media/5.25-floppy/top.jpg . A fekete borítást kb. 1/2 órájába került lefeszegetni.)
Velem történt meg egyszer, ügyféllel telefonon:
Nem lehet, hogy ez a gép lefagyott?
Kikérte magának, hogy gondolom én ezt, ő fűtött helyen dolgozik.
Kértem nyomja meg a mobilon a piros gombot.
Ez kicsit off, a 710-es alkatrészt keresi a szöszi ami az OIL tartály kupakja megfordítva…
Nem legenda, velem történt meg. Számtech is az üzletünk része. Egy nőcivel hosszú perceken át beszélgettem arról, hogy ő miért nem kap e-maileket és az övét miért nem kapja meg senki. Végül megkérdeztem, hogy melyik szolgálatónál van az internet előfizetése, mire ő: Egyiknél se. Miért? Internet is kell?
Egy ismerősöm mesélte, hogy arra a felvetésre, hogy „nem látja a gép a nyomtatót”, az ügyfél a nyomtató felé fordította a monitort, és üvöltötte: ” Most se látod?! Nézzed ba’meg!”
Az áramszünetes sztori ritka, de megtörténik újra és újra. Ami gyakori, mikor azzal keresik fel az internetet adó ügyfélszolgálatot, hogy nincs internet, persze valójában no signal kiírását látnak. Néha jelszót kér az internet, amiről 5 perc faggatás után kiderül, hogy a win bejelentkezés.
Nálunk anno számtech boltba rendszeresen (2-3 hetente) jött egy hölgy (30-40 közötti és nem szőke) SD kártyát vásárolni, mindig ugyanolyat és mindig megkérdezte nem lehet-e már olcsóbban kapni nagyobbat, mert elég kevés fér rá.
Úgy a tizedik vásárlás után megkérdeztük, hogy ugyan miért vesz ennyit, mindig tönkremennek, van ám rá garancia?! Mint kiderült fogalma sem volt róla, hogy nem csak egyszer használatos egységek ezek a fényképezőgépben, ráadásul azt is elég kényelmetlennek tartotta, hogy az 1 colos kijelzőn alig lehet valamit látni a képekből és mennyivel jobb volt a filmes korszak… :)
Szintén ez a hölgy fel akart jelenteni minket, mert miután szervizben volt nálunk a gépe, utána szent meggyőződése volt, hogy mi használjuk a nyomtatóját távolról és mindig nyomtatunk rá valamit, neki meg ez nagyon sokba kerül. Valahogy nem tudtuk vele megértetni, hogy vajon mi hasznunk származik abból, ha tőlünk több kilométerre lévő nyomtatóra nyomtatunk valamilyen megmagyarázhatatlan módon és mindezt úgy, hogy a kinyomtatott papír sose jut el hozzánk… neki az volt a szent megállapítása, hogy szervizben volt a gép és utána néha nyomtatott a nyomtató valamit, amit ő biztos nem akart kinyomtatni (egész érdekes módon weboldalakat és hasonló, a tevékenységével összefüggő dolgokat). A lényeg az volt, hogy ezt biztos mi csináljuk és neki ezzel anyagi kárt okozunk. Még meg is jegyezte, hogy direkt nem jön patront vásárolni hozzánk, mert biztosan azért csináljuk.
Teljesen más szakma, de a hülyeség közösíti a dolgokat: Szobafestő ismerősöm megcsinálta egy lakás két szobáját ugyanazzal a színnel. De mivel a két szoba teljesen más irányból kapta a fényt, a színük eltérőnek tűnt. A tulaj nem akarta elhinni, hogy az ugyanaz a szín. A festő belemártott egy lécet a festékbe, odatette az egyik szoba falához.
-Ilyen színű a fal?
-Igen.
Átmentek a másik szobába, ott is odatette.
-Ilyen színű a fal.
-…igen. Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon ügyes…!
Na és a betonkeverős sztori? Az is más terület, de Skandináviától Szibériáig kerüng és mindig a mesélő egyik közeli ismerősével esett meg. Azaz amikor a segédmunkás csizmájába kavics kerül, rázogatja a lábát, mire a kolléga azt hiszi, ütögeti az áram és egy lapáttal próbálja áramtalanítani, mire eltöri a karját…
Itt írtam róla: http://www.urbanlegends.hu/2012/09/az-aramrazta-segedmunkas-legendaja/
OFF
Vagy a konzervdobozos sztori….az egy ismerősöm kollégájával esett meg (állítólag). Mindig belerúgott az udvaron lévő dobozokba. Aztán egyszer kitettek neki egy nagyobb fajta konzervdobozt, ami tele volt csapágygolyókkal.
Egy ismerősöm tavaly saját szemével látta a buszon* ezt az esetet, ami már évek óta kering a neten.
Egy kisgyerek mindig rugdossa a szemben ülő mamit, aki szól az anyukának, hogy szóljon már rá. Az anyuka: „Nem, mi hagyjuk kifejlődni a személyiségét!” Erre odamegy egy rocker, az anyuka homlokára teszi a rágóját: „Nekem is hagyták kifejlődni a személyiségemet!”
* Az eredeti történet HÉV-en, de feléjük nincs, ezért a busz.