“Ilyen heroikus alapossággal kevesen dokumentálták a forradalom budapesti eseményeit, helyszíneit, szereplőit” – mutatja be Nagyot a Fortepan blogja. Nagy Gyula 1956-ban a MÁV Tervezőintézetnél dolgozott, kezdetben mint statikus segédtervező, később mint műszaki fényképész és fotólabor vezető. Szenvedélyes amatőr fotós volt, akit ritkán lehetett csak egy fényképezőgéppel látni. Legtöbbször ugyanis kettővel járt, ahogy a forradalom napjaiban is tette, egy hivatali és egy saját géppel fotózott.
Végignézve Nagy 56-os képeit, a Köztársaság téri kazamaták utáni kutatás pillanataira bukkantam. Legendavadászat című könyvünkben Litván György, Tulipán Anna és Gosztonyi Péter történészek munkái alapján mi is megpróbáltuk rekonstruálni a Köztársaság téren történteket. Röviden megismételve az ott leírtakat: a pártszék ostroma után hatalmas ásatások kezdődtek a Köztársaság téren, a tér alatt sejtett ÁVH-s kazamaták után kutatva. Eleinte csak kéziszerszámokkal, később még napokig erőgépekkel túrták a tér különböző pontjait, de hiába. Egyes gödrökkel tíz méter mélyre is hatoltak, de semmit nem találtak.
A tömeg azonban ragaszkodott a tévképzethez: jól esett a szimbolikus ellenségre a mélybe rejtőző, remegő férgekként gondolni. Mindez – amellett, hogy megőrültek érte a nyugati tudósítók és főleg fotóriporterek – arra is jó volt, hogy útjára indítson egy legendát. Eleinte csak afféle patkánylyukról, menekülési útvonalról beszéltek, későbbi értelmezések szerint azonban a kazamatákban sötét dolgok (kínzások, vallatások, gyilkosságok is talán) is folytak.
Fotók: fortepan.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
1946-ban születtem,10 évesen ott voltam a Köztársaság téren és a saját fülemmel hallottam egy fülhalgató segítségével a kopogást. Ez egy Mechanikus készülék volt, egy fém rúd végére egy fülkagyló erősítve, amit vízvezetékcső repedésének a lokalizálására használtak, tehát semmi manipulációs lehetőséggel. Ezt leszúrták a földbe és szólt valaki: gyere gyerek, hallgasd meg te is.
Hogy ott mi történhetett 1956 és 1990 között, nem biztos, hogy ki lehet deríteni.
Ha valakinek vannak hasonló emlékei, itt az E-Mail címem, vegye fel velem a kapcsolatot, alakíthatnánk egy fórumot: vari-@T-online.de
Az 1948-as évet követő esztendők mai ismeretében nem is kell feltétlenül bizarr tév-képzetnek gondolni a suttogó találgatásokat. Eltűntek, elítéltek, ismeretlen helyekről titokban visszatértek – hallgatási fogadalomra kötelezett megfenyegettek – akkor nem is volt annyira abszurd, hogy valahol földalatti kazamatákban eleven eltemetettek raboskodnak – csak mai szemmel az ……
1994 körül votl egy pincebörtön nevű film, ott is feszegették a témát.
Itt is szó van róla:
https://www.youtube.com/watch?v=UHk5rpkVMq8
Ill. nagyon ragaszkodtak a 4-es metró építésnél is, hogy oda megálló kell, meg is épült azóta, bár sok értelem nem volt ,hiszen mai napig is magasan legkevésbé kihasznált megállója az M4-nek a 2. János Pál pápa téri.
Több helyen is kerestek 1956-ban pincebörtönöket viszont a lejáratokat állítólag azért nem találták ,mert rossz helyen keresték, a pincében ill .az alagsorban, pedig kihallgatószobák mindig valamelyik emeleti helyiségben volt a liftek ill .lejáratok onnan vezettek.
személyesen beszéltem egy öreg ávos-épitész mérnökkel,aki a forradalom után a pártszékház felujitását vezette.ott volt a börtön!megtalálták az egyik bejáratot és a másik bejárat az Erkel szinház volt…
[…] Vári László kommentje egy témáról szóló cikk végén. […]