Bár a végleges döntés a jugók kizárásáról valóban az utolsó pillanatban született meg, Dániának azért volt ideje felkészülni a beugrásra. Az MTI híradásai szerint ugyanis már az 1991 decemberi sorsolások idején – tehát fél évvel a torna előtt – nyilvánosan szóba jött, hogy ha a jugoszláv polgárháborús események miatt az összdélszláv válogatott nem tud kiállni, a plávik helyére Dánia léphet.
Hosszan lebegtetett döntés
1992. január 9-én Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke egy dán lapnak így nyilatkozott: “Nem halogathatjuk tovább a döntést, 16-ikán kimondjuk a végső szót. Elvégre a dán együttes szakvezetésének is biztosat kell mondanunk. Ha ők indulhatnak az Eb-fináléban, akkor időben el kell készíteniük a felkészülési tervet futballválogatottjuk számára“.
Január 16-án aztán nem zárták ki Jugoszláviát. Csupán annyit mondtak, hogy amennyiben a politikai helyzet súlyosbodik, a csapat helyét Dánia veheti át. (Azt nem részletezte a közlemény, mit értenek a súlyosbodáson.) “Változtatni csak április elejéig tudunk, tekintettel arra, hogy időt kell adni a megfelelő felkészüléshez” – tartotta a reményeket a dánokban Johansson.
Áprilisig tehát bőven megérte készenlétben tartani a skandináv csapatot, azonban a kiírt határidő leteltekor nem történt semmi. Sőt. 1992. május 29-én Lennart Johansson hivatalosan is bejelentette: Jugoszlávia indulhat a június 10. és 26. közötti Európa-bajnokságon.
Május végén azonban jött a fekete leves a pláviknak: az ENSZ BT Szerbia és Montenegró elleni, sportbojkottot is magában foglaló szankciójára hivatkozva az UEFA végül kizárta a jugókat. Richard Möller Nielsen dán szövetségi kapitány másnapra kijelölte 18 tagú Eb-keretét, amelyben olyan focisták is helyet kaptak, akik a barcelonai olimpiai szereplésre készültek.
Hogyan fogadták mindezt a dánok?
Azt, hogy a játékosok hogyan élték meg ezeket a napokat, a kapus Peter Schmeichel visszaemlékezéséből tudhatjuk meg. A dán csapat Jugoszlávia kizárásának pillanatában Brondbyben volt, de nem strandoltak, hanem edzettek – a Független Államok Közössége elleni meccsre készültek. Mivel ugyanis a csapat nem jutott ki az Eb-re, de Dánia igen közel volt a torna helyszínéhez, több résztvevő válogatott is velük szerette volna lejátszani utolsó felkészülési mérkőzését.
A szóbeszéd, hogy Jugoszláviát esetleg kizárhatják, két edzés között, ebédidőben érkezett, és mire a második tréning megkezdődött, a hírt meg is erősítették. Így a Brondbyre és az olimpiára készülő U21-es válogatottra épülő keret indulhatott is az Eb-re.
Persze egy ilyen felkészülés nem ugyanolyan, mint amikor egy csapat a selejtezők lezárása óta készül egy tornára. “Nem volt meg az esélyünk, időnk arra, hogy ugyanolyan módszeresen készüljünk, mint a többiek. Ezt nem előzetes védekezésnek szánom. A dán válogatott taktikailag ugyan messze nem kidolgozott egység, de a futballisták akarata meglepetést okozhat. Egy-két mérkőzésen…” – nyilatkozta 1992 júniusában az edző, aki aztán utólag mégis a csapategységnek tulajdonította a sikert.
Dögunalomig ismert helyzet! Nem strandoltak , ezt is tudjuk! Ha van normális politikusunk , akkor kellet volna beszállni a délszláv hábúrúba, a horvátok oldalán!!!!!!!!
Az felűlirta volna történelmet! Megszünt Jugoszlávia, Csehszlovákia!
Csak hála a sok J+ nak , ezzel is aláástuk magunkat!
Basszák meg!
“akkor kellet volna beszállni a délszláv hábúrúba, a horvátok oldalán!!!!!!!!”
Bassz, ha embereket akarsz ölni menj valami arab államba amerikai zsoldosnak…
Semmilyen eszméért meg érdekért nem fogok megölni senkit – inkább tanulj te is hogy legyen eszed is.
[…] feldolgozott, például azt, hogy 1992-ben az akkori Európa–bajnok dánok utolsó pillanatban, a strandról utaztak el a kizárt Jugoszlávia helyett, vagy hogy mondta-e Puskás Ferenc, hogy „kis pénz, kis foci, […]