Marinov Iván „Sose volt még olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint ez az istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten sóhajtott fel: – Hej, urak, nehéz nekem ez a korona! – Ne hordozd, ha nehéz – nevettek a magyar főurak. – Dobzse, dobzse – mosolygott a király, s csakugyan nem törődött többet se koronával, se országgal”
– olvasható a II. Ulászlóról szóló legendákban, de a róla szóló Wikipedia-bejegyzésben se találni sok jót.
A valóság ezzel szemben az…
Mai történészek szerint azonban Ulászló hatalomra kerülése után gyorsan rendet teremtett. A Hahner által hivatkozott Tringli István történész pedig egyenesen úgy véli: Dobzse László politikáját béke és igazságosság jellemezte; mindkét elv szakítást jelent Mátyás utolsó évtizedének politikájával.
A közös cseh-magyar királyság és a lengyel uralkodóval való rokonság olyan szövetségi hátteret biztosított a királynak, hogy egyetlen európai állam sem támadt Magyarországra.
A Habsburgokhoz való közeledés sem árulás volt. A szerződés megfelelt az ország érdekeinek, hiszen csak egy nagyobb európai szövetség szállhatott szembe az Oszmán Birodalommal. Hogy az összefogás végül nem jött létre, nem Ulászló hibája volt, az ország déli határainak megtartása pedig valószínűleg Mátyásnak sem sikerült volna.
Nagyszabású törvényhozói munkája eredményeképpen II. Ulászló alatt megszületett az addigi legnagyobb magyar törvénykönyv, és az újabb kutatások szerint a Jagellók korában jelentős gazdasági fejlődésre kerülhetett sor. Ami a kultúrát illeti: gyorsan terjedt az írásbeliség, a magyar nyelvű irodalom pedig kifejezetten virágzásnak indult.
Hahner szerint tehát semmi okunk, hogy II. Ulászló korát a romlás és hanyatlás időszakának tekintsük. A történészek korábban ugyan előszeretettel idézték a pápai nunciusként tevékenykedő Burgio báró súlyos kritikáit, melyek szinte az anarchia és züllés korszakaként jellemezték a Mohács előtti évtizedeket, csakhogy Burgio jelentései szélsőségesen elfogultak voltak.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Furcsa, mert amióta az eszemet tudom, Dobzse Ulászlóról csak rosszat olvastam. Ekkorát tévedtek volna a történészeink?
Én is sok rosszat olvastam róla. Az iskolában azt tanították, hogy nagyon rossz, nagyon gyenge király volt (Dobzse László) de már akkor hallottam olyan rádióműsort, hogy a Jagellók egyáltalán nem voltak ennyire gyengék, még a mi II. Ulászlónk sem. Gyenge volt, de nem annyira, mint ami a könyvekben van.
A rossz híre ezek miatt lehet:
– Mohácsi vész. Igaz, hogy már a halála után volt, de a 20 éves II. Lajos mégsem hibáztatható érte, de az apja, Ulászló igen, mert hagyta szétzülleni az országot.
– Dózsa féle parasztháború. A történelem ugye osztályharc, a parasztok meg biztosan a nyomor miatt lázadtak. Valójában nem. A keresztes hadjárat lemondása volt a háború oka, meg az is, hogy Dózsa berágott Csáky püspökre (aki nem fizett ki a pénzét) meg Bakócz érsekre (aki lemondta a hadjáratot) valamint Telegdi kincstárnokra, aki már az elejétől ellenezte a keresztesek toborzását.
– Beatrix megkérte a kezét, hogy továbbra is királyné legyen (aztán ha lehet, királynő is) mire Ulászló szépen feleségül is vette, pedig ekkor már 2 felesége is volt.
– Szerződés a Habsburgokkal, miközben a nemesek már eldöntötték, hogy többé nem hívnak idegenből uralkodót, hanem magyar nemest fognak királlyá választani. Ennek következtében kettős királyválasztás 1526-ban, ami miatt belháború a török támadások idején.
A Tripartitum nevezhető bátran „nagyszabásúnak”, de hatása katasztrofális az ország későbbi fejlődésére, az iparra, a kereskedelemre, a jobbágyok helyzetére stb. Azon kívül kimondott királyi gyengeség jele volt, hogy megszülethetett.
A Tripartitum évszázadokra konzerválta a jobbágyság nyomorult és alávetett, rabszolgasághoz közeli státuszát, ami éppen Ulászló idejében a Dózsa-féle parasztháborúban robbant ki. Plusz konzerválta a törvénykönyv a kisszerű kisnemesség dölyfös ostobaságát, minden újítástól való elzárkózását, amit évszázadokig nyögött a nemzet.
A Tripartitummal konzervált, robotmunkára stb. épülő gazdasági viszonyok a jobbágyság nyomorán túl a termelékenységet is messzemenőkig visszavetették, hazánkat az európai átlag alá szorították – tessék kicsit utánanézni Tessedik Sámuelnek: ami ellen ő lépett, az a Tripartitumra egyenesen visszavezethető.
Az igaz, hogy a király nem vetett ki olyan komoly központi adókat, mint előtte Mátyás, de egyrészt megtették ezt helyette a leggazdagabb bárók, egyszerre többen is olykor, másrészt a forráshiány miatt a délvidék katonai védelme szép lassan elsorvadt. A Fekete Sereg „szétzüllesztése” úgy zajlott, hogy leküldték a délvidékre ellátmány és támogatás nélkül, és amikor elkezdték rekvirálásból (parasztok kirablásából) fenntartani magukat, akkor Kinizsivel szétverették mint ellenséges felforgató elemet. Hogy ez szándékos valt-e vagy merő dilettantizmus, azt nem tudjuk eldönteni, mindenesetre tény, hogy a királyi főhatalom bástyáját jelentő állandó hadsereg evvel megszűnt. Ugyanebben az időben a hadiadók 40%-a törvény erejénél fogva a 11 leggazdagabb báró magánhadseregének fenntartására folyt be. Akik a magánhadseregükkel akár a királyra is nyomást gyakoroltak.
A Fuggerekkel való tengelyakasztás illetve a drasztikus ütemű pénzrontás gazdasági hatásai egész egyszerűen katasztrofálisak voltak.
A HAbsburgokhoz való közeledés belpolitikai válságot generált, láthatóan belháború veszélyét hordozta. Legyünk nagyvonalúak, és mondjuk azt: nem kellett volna előrelátnia Ulászlónak, hogy a Habsburgok a Magyar Királyságot ütközőállamnak akarják Bécs előtt…
Nem a szűklátókörű sovinizmus beszél belőlem, de Mátyás talán a legnagyobb királyunk volt; nem csak dacolt az Oszmán Birodalommal, de közben nyugat felé is hódított. Nyilván magas adókat vetett ki, amiből azonban létbiztonságot, élhető államot és udvari környezetében humanista műveltséget biztosított. A saját érdekeiket néző, azért az országot romlásba dönteni kész bárók szarvait letörögette. Utána nyilvánvalóan kisszerűbb királyok jöttek. Ezen nem változtat az sem, hogy történészeink árnyalják a képet.
Azt is tegyük hozzá, hogy a Tripartiumot hivatalosan sohasem emelték törvényerőre, de mégis úgy hivatkoztak erre évszázadokig, mint a nemesi jogok alaptörvényére.
A jobbágyok röghöz kötését meg már az 1530-as budai országgyűlés visszavonta. De a Tripartiumban még az „örökös szolgaság” törvénye van.
Kíváncsi lennék, hogy miért Hahnert kérdezte meg az urbanlegends, tekintve ő újkori francia és amerikai történelemmel foglalkozik, ergo a késő középkori magyar történelemhez annyi köze van, mint hajdúnak a harangöntéshez.
„A közös cseh-magyar királyság és a lengyel uralkodóval való rokonság olyan szövetségi hátteret biztosított a királynak, hogy egyetlen európai állam sem támadt Magyarországra.”
Óh hogyne. Éppen a lengyel király vezetett három hadjáratot Magyarországra.
Ulászló politikája annyiban volt békepolitika, hogy feladta Mátyás minden hódítását, itthon meg bedobta a gyeplőt a főúri pártok közé.
Az európai közröhej tárgyát képező házassági trükközése Beatrix-szal is csak az a célt szolgálta, hogy biztosítsa a trónt Corvin Jánossal szemben – aki meglepő módon szó nélkül hagyta, hogy kiakolbólintsák a trón közeléből.
Az eléggé vicces, hogy Burgio rosszindulatának tartják Ulászló negatív megítélését – csakhogy tőle függetlenül sokkal durvábbat leírtak más kortársak is.
Elég megnézni Szerémi György Magyarország romlásáról c. munkáját: a korabeli pletykákat ötvözi, és nem, nem pozitív a korról alkotott kép a kortársaktól…
Talán azért Hahner-t kérdezték meg erről, mert írt két könyvet hasonló témákról. És attól ,hogy újkori történelemmel foglalkozik, igenis érthet a történelem más szakaszaihoz. Jó nagy marhaságot mondtál tehát. Nem szeretem ezt mondani, de te mégis történész vagy? Írtál már könyvet, szakmunkát, cikket? Mert ha a válasz nem, akkor neked még kevesebb közöd van egész témához, ebből következően, minek írsz ide egyáltalán?
Ja, Tringli István mondja hogy ,,Dobzse László politikáját béke és igazságosság jellemezte; ” Hahner csak rá hivatkozik.
Tringli Istvánnak pedig kimondottan a magyar középkor a szakterülete!
Tringli István véleménye is hülyeség? Ő sem ért hozzá?
Hát lefogadom te biztosan jobban értesz…
Kedves Dantes
Ha végignézed Hahner SZAKbibliográfiáját, azt látod, hogy a nagy francia forradalomról és a napoleoni háborúkról illetve az amerikai függetlenségi háborúról és az amerikai brit háborúról publikált. Ez igen szűk történeti korszak, mindössze négy évtized, 1773-1815.
Hogy némi készpénzmagért hirtelen felcsapott a magyar történelem rejtélyeinek szakértőjévé, (magyarán történeti bulvárszerzővé) az érthető, ezek az előbbi témák itthon kissé nehezen eladhatók…
Hidd el, olyan történész nincs, aki mindenhez ért. Aki mindenhez ért, az valójában semmihez sem ért. :)) A mindenhez „értő” történészt hívják úgy, hogy középiskolai történelemtanár. :) Ő az, aki a felszínes ismerteit a saját előítéleteivel, tévismereteivel fűszerezve adja tovább az ifjúságnak.
Ha már engem kérsz számon:
Történész-régész vagyok. Írtam két saját könyvet, két további szakmonográfiában voltam társszerző, 20 éve publikálok (14 évesen kezdtem…). Egyéb kérdés? :) (Ennél a résznél szokott jönni az, hogy a vitapartner hirtelen szublimálódik… :) )
Én elsősorban helytörténettel és magyar ipar- és technikatörténettel foglalkozom. A helytörténettel való foglalkozás meg bizony megköveteli a középkori történelemmel való behatóbb ismerkedést, már ha nem akarsz a Mari néni mondta c. oral history-nál leragadni. És nem, nem szoktam megnyilvánulni pl. egyiptológiai, ókortörténeti témákban, de még a Burgund hercegségről sem írtam egy sort sem. Miért is? Mert nem értek hozzá.
Ami Tringlit illeti:
– Tringli az egyik fontos történészi erényt, az objektivitást nem gyakorolja. Fixa ideája, hogy a Jagello-korszakot a gonosz Habsburgok mocskolták be. (Így nem vesz tudomást arról, hogy a Habsburg-ellenes, kisnemesi párt történetírói is ugyanazt a képet festették le a Jagellokról. Hm, de messze elért a Habsburgok keze! Még a Habsburg-ellenesek pennáját is ők irányították! :)
– Az egyszerűen vicc kategória, hogy Európa-szerte terjedő, és nálunk már a 15. század elején megjelenő kulturális fejlődésbeli elemeket (pl. anyanyelvi írásbeliség) a Jagello-kor vívmányának tart. Ez abszurd. Talán el kéne gondolkodni, hogy a 15. század közepéről vannak szép számmal német és szláv („szlovák”) iratanyagaink a felvidékről. Magyar alig van, valóban. No, de miért is? Áh, igen, a török! Bizony, azért látszik a magyar nyelvi kultúra fejletlennek, mert a magyar nyelvterületről elpusztult szinte a teljes levéltári anyag, és ami megmaradt, az a török elől kimentett 16. század eleji iratkorpusz.
– A „Magyarország története” c. sorozatban nem kicsit vicces volt, hogy a bp-i Belvárosi plébániatemplomot mint a magyarországi késő gótika és kora reneszánsz legfontosabb emlékét mutatta be. Még jó, hogy a tv-seknek volt annyi eszük, hogy lemenjenek Nyírbátorba…
– Ha a Jagello-kor oly’ szép ‘s tisztességes, erkölcsileg nemes volt, akkor honnét bújtak elő azok a főurak 1526-1541 között akik pl. török sereg élén ostromolták a német zsoldosok által (!!) védett (!!!) Pest városát?!
Vagy ne feledkezzünk arról a kortárs beszámolóról, mi szerint a mohácsi csata előestéjén a magyar főurak bandériumai egymással csaptak össze, majd pedig a cseh-német zsoldossereg beérkezése után – kifosztották annak málháját. Éljen a fegyverbarátság… :)
Bloggerman77!
Akkor most már ideje lenne, hogy leírd a nevedet is, hogy mi is megtudjuk nézni a te tevékenységedről mit lehet tudni.
kalbász: Miért kéne leírnia? Igaza van. Egy olyan korról beszélünk, mikor a politikai csúcsvezetés nagy része Velence fizetett informátora volt, Bakóczcal az élen, gyk. teljesen nyíltan. Ulászló viszonya fivérével, a későbbi lengyel királlyal kifejezetten rossz volt, háborúban döntötte el vele, kié legyen a magyar trón, a Habsburgoknak tett örökösödési engedmény meg eredetileg nem valami nagyszabású diplomáciai terv, hanem a Miksával kötött béke része volt. Az anyanyelvi írásbeliség terjedése tényleg korjelenség, ennek semmi köze ahhoz, kié a trón, a kulturálisan a 15. században elég periférikusnak számító Londonban is már ekkor követelmény volt a folyékony anyanyelvi írás-olvasás, ha valaki pl. céhtag akart lenni, akkor ezt meg ilyen alapon az elmebeteg VI. Henrik érdeméül kéne betudni :)
Csak mert érdekel. Valakit elfogulatlansággal vádolni az árnyékból, könyveket és szakmonográfiákat lobogtatva nem túl szép dolog.
„Történész-régész vagyok. Írtam két saját könyvet, két további szakmonográfiában voltam társszerző, 20 éve publikálok (14 évesen kezdtem…). Egyéb kérdés?”
Szia,
igen, lenne: ha már Hahneren azt kéred számon, hogy nem ez a szakterülete, megkérdezném, hogy neked igen? A könyveid is ezt támasztájk alá?
Csak, mert jobban eligazítja az egyszerű, mezei polgárt, hogy mennyire feogadjuk el a mondanivalódat, ha tudjuk, hogy mennyire vagy ebben a témában hitelesebb pölö Hahnernél. Ha az derül ki, hogy igen, te kimondottan ezzel a kotszakkal foglalkozol, akkor minden oké.
bio
Bozonth:
A Tripartitumot az Országgyűlés elfogadta, a király szentesítő levélbe foglalta, azonban pecsétjével nem látta el és a megyéknek nem küldte meg. Így alakilag valóban nem volt törvény. (Werbőczy nyomtatta ki és küldte meg a megyéknek.) Azonban. A Tripartitum beépült a bírói gyakorlatba, a benne foglaltakra mint az ország régi jogszokásaira állandóan hivatkoztak, azok az igazságszolgáltatásban érvényesültek. A későbbi törvénykönyvek pedig mellékletként felvették a teljes anyagát.
A jobbágyok (illetve a nem nemesek, tehát a plebs) pedig de iure et de facto ki voltak zárva a nemzet (populus) fogalmából, szinte teljes jogfosztottságban.
Szóval ennyi. A Tripartitum vállalkozásnak nagyszabású volt, eredménye viszont katasztrofális; a nemesség pillanatnyi érdekeit képező jogszokások rendszerezett írásba foglalása…
„Dobzse László politikáját béke és igazságosság jellemezte; mindkét elv szakítást jelent Mátyás utolsó évtizedének politikájával.”
tehat Matyas utolso evtezedenek politikaja rossz volt? Kedves, burkolt fikazas.
„A közös cseh-magyar királyság és a lengyel uralkodóval való rokonság olyan szövetségi hátteret biztosított a királynak, hogy egyetlen európai állam sem támadt Magyarországra.”
Ahogy ezek az allamok azelott sem, amelyik pedig a vegromalasat akarta – az osztrakok mar regen lepaktaltak a torokkel.
„A Habsburgokhoz való közeledés sem árulás volt, a szerződés megfelelt az ország érdekeinek, hiszen csak egy nagyobb európai szövetség szállhatott szembe az Oszmán Birodalommal (hogy az összefogás végül nem jött létre, nem Ulászló hibája volt, az ország déli határainak megtartása pedig valószínűleg Mátyásnak sem sikerült volna).”
Tinglitangli Istvan, ha jol veszem ki szerecsenmosdatasba kezdett.
Pont ez kell enkunk, semmi mas.
Szegeny barom pont azokhoz kozeledett akik a vesztere tortek. Lehet, hogy nem arulo volt, hanem csak idiota.. most jobb? A Matyas altal megerositett vegvarrendszer pedig meg Mohacs utan is elegge sokaig tartotta a deli hatart, a habsburgok kivereztetese ellenere is. A habsburgokkal osszefogasrol pedig mindenki maga dontse el mit gondol, elegge egyertelmu, hogy Mohacs utan elfoglaltak a felvideki aranybanyakat, es vastagon leszartak a tobbi resz sorsat..