Okoz-e rákot a mobiltelefonálás?

Valószínűleg az sem hoz majd áttörést a vitában, ha végre nyilvánosságra hozzák a több mint egy évtizede kezdett nemzetközi kutatás, az Interphone eredményét – írja az Egészségügyi Világszervezet egyik volt szakértője a londoni New Scientist tudományos hetilapban. Mindeddig ugyanis csak országonkénti részeredményeket közöltek, de a HVG úgy tudja, hogy az Interphone tanulmánya talán az év végéig megjelenhet.

Egyértelmű válasz azonban ettől sem várható, annak ellenére sem, hogy az eddigi részeredmények szerint nincs rákkeltő hatása a mobilozásnak, legföljebb arra utalnak jelek, hogy további kutatások esetleg találhatnak összefüggést egy-két ritka daganatos betegség és a telefonok rádióhullámai között. Ezt a tudományos bizonytalanságot a sajtó és a közvélemény azonban kockázatként értheti félre – aggódik a professzor.

Ilyesmi történhetett december elején is, amikor tanulmány jelent meg majdnem 60 ezer dán, finn, norvég és svéd polgár 1974 és 2003 közötti rákstatisztikája alapján. E szerint nem mutatható ki összefüggés a vizsgált daganatos betegségek és a mobilozás között. Ebből arra következtettek, hogy logikailag négy eset lehetséges: a mobilozás csak a vizsgált időszaknál hosszabb távon okozhat rákot; a kockázat kimutathatatlanul kicsi; a kockázat csak bizonyos csoportokat érint; vagy pedig nincs kockázat. Akadtak olyan sajtóhírek, amelyek a négyből csak az elsőt említették, azt sugallva, hogy a további kutatások talán mégis kimutathatják a rákveszélyt – írja a HVG.

A közelmúltban magyarul is megjelent Pánikológia című könyv szerint sok embert nyugtalanít az elektronikus készülékekből származó alacsony energiájú elektromágneses sugárzás. A vita fókuszában a mobiltelefonok állnak, valamint az a gyanú, hogy a kezünkben tartott készülék és a legközelebbi telefon között cikázó mikrohullámú jelek károsíthatják az agyunkat. Az érvelés felületesen szemlélve hihetőnek tűnik, mivel az emberek a fejükhöz szorítva tartják a telefonjaikat. De ebben az esetben sincs semmilyen perdöntő bizonyíték, ami igazolná a feltételezést. Viszont az ellenkezőjét sem sikerült bebizonyítani, így a kételyek sem oszlanak el.

A brit egészségvédelmi hivatal (HPA) 2000-ben és 2005-ben felülvizsgálta a rendelkezésre álló tanulmányokat, és – mint azt A mobiltelefonok és az egészség című kötet közli – arra a zavarbaejtő megállapításra jutott, hogy bár a „bizonyítékok súlyozása” az egészségkárosító hatások kizárását támasztja alá, léteznek bizonyos „biológiai hatásmechanizmusokra” utaló jelek. Jó hír mind a nagyon optimisták, mind a túlzottan aggodalmaskodók számára. A bizonyítékok önkéntesekkel készült szűk körű vizsgálatokból származnak, amelyekben a panaszok kiváltó oka tisztázatlan maradt. Az idők szavát követve a HPA ennek ellenére óvatosságra intett, amit a WHO is követett. Az ehhez hasonló tanácsok jól szemléltetik, hogy a hivatalos intézmények ma már nemcsak a tudományos eredményeket veszik figyelembe, hanem egyre inkább a közvélemény bizonyítékoktól független szeszélyeit is.

A könyv idézi a svéd Karolinska Institutet nagyobb lélegzetvételű tanulmányát is, mely rámutatott, hogy a gyakori és hosszas telefonhasználat növeli egy bizonyos agydaganat kialakulásának kockázatát. Az eredményeket az tette meggyőzővé, hogy a daganatok a fejnek azon oldalán jelentek meg, amelyen a beteg a telefont szokta tartani. Azonban ismét elmondható, hogy az ok és okozat összefüggését nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni, és más jelentős tanulmányok nem tudták reprodukálni az eredményeket. A WHO becslései szerint világszerte eddig 200 millió dollárt költöttek a mobiltelefonok feltételezett veszélyeinek kutatására, s – így a szerzők – minél többen használják ezeket a készülékeket, annál túlzottabb félelmek kerülnek napirendre.

– Veszélyes-e a mobilantenna?
– Káros-e a mobil sugárzása?

Fotó: sxc.hu