“1956 októberének végén, miután értesültek a budapesti eseményekről, egy pilisi zsákfalu, Kesztölc lakói összeültek a kocsmában, és megalapították a kesztölci köztársaságot. A helyi notabilitásokból kormányt választottak, amely a kocsmában tartotta az üléseket. Néhány liter borért vettek maguknak egy tankot, kiállították a faluba vezető útra, beleültettek néhány katonaviselt férfit, így a köztársaságnak már hadserege is volt. Állítólag tervbe vették, hogy Magyarországból kiválva kérvényezik felvételüket az ENSZ-be, más változatok szerint Csehszlovákiához szerettek volna csatlakozni. Mivel a falu rejtve volt a hatóság figyelő szemei elől, november negyedike után sem történt változás. A karhatalmisták csak valamikor később, december környékén mentek le Kesztölcre, ahol brutális módon számoltak le a helyiekkel” – idézi a kesztölci köztársaság legendáját az Index.
A Barsi Szabó Gergely könyve (A kesztölci köztársaság – 1956 Tank – pálinka – nemzetőrök) nyomán született riportból kiderül: Kesztölcön október 26-án kezdődtek a forradalmi események – a kommunisták ellenállás nélkül adták át fegyvereiket. A nemzetőrséget délután kezdték szervezni a faluban. 28-án falugyűlés tartottak, megválasztották a nemzeti bizottságot és a forradalmi bizottságot, amely a későbbi nemzetőrség magja lett. A nemzeti bizottságnak nagy mennyiségű fegyvert sikerült szereznie. Október 30-án élelmiszert vittek a pesti forradalmároknak, visszafelé pedig újabb fegyvereket hoztak. A történetben valóban szerepel egy tank: három katonaszökevény hagyta a falu közepén. Az orosz tankok november 17-én bukkantak fel a Kesztölc felé vezető úton, mire a helyiek elrejtették fegyverarzenáljukat. December közepén a falu még mindig fegyverben és sztrájkban állt, ekkor jelentek meg a karhatalmisták, és kezdetét vette a brutális megtorlás.
A kesztölci köztársaság legendája – a szerző kutatásai szerint – azonban csak a helyi párttitkár találmánya. Egy általa a helyi lapokban megrendelt cikkben ez olvasható: “És a sok mihaszna tört-zúzott, lopott … délután aztán sor került a ‘köztársaság’ kikiáltására. (…) A ‘hadsereg’ mindenkit kényszeríteni akart arra, hogy meghallgassa a nagy világcsodáját.”
A szerző az MTV reggeli műsorának vendégeként elmondta: a hatalom által kreált legendával ellentétben egy viszonylag nyugodt forradalom zajlott a településen. A köztársaság kikiáltásával kapcsolatos szóbeszédet valószínűleg a fegyveres erők terjesztették el az országban. A 60-as, 70-es években aztán újra előjött a legenda, az évekig bujkáló „résztvevők” elfogása utáni vallomásokban. Ekkor már a történet sok szereplője halott volt, így a hatóságok faggatózását könnyebb volt úgy leszerelni, ha az élők a már elhunytakra kentek mindent.
Fotó: fortepan.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Sokan hszik hogy ez csak egy mese,en Kesztolci vagyok es en reszt vetem a foradalomba. Amit irnak nem minden igaz de mink fegyvert vetunk fel es keszek voltunk elen alni a komunista rendszer elen.En voltam a fegyver kiado volt egy par puskank golyoszoro es granatok.A tankot Magyar katonak hagytak a falu vegen mert ok is menekulte.Egy loves sem tortent,sajnos az oroszok uj tankokal jotek es aki tudod diszidalt. Enek elenere en buszke vagyok a hon tarsaimra mert mink reszet vetunk a foradalomba.Jelenleg Amerikaba elek es elvezem a oreg idoimet.(bocsanat a magyar irasomert)
Azt is meg kéne említeni, hogy a Kesztölci Köztársaság hősei (ahogy Kesztölc község lakosai is) nagyrészt pilisi szlovákok voltak; mert nagyon úgy tűnik, hogy ezt sokan igyekeznek elhallgatni.
Mindenesetre elég sokat elárul, hogy az ország legtöbb részén már leverték a forradalmat; de ahol még kitartottak, ott azt (legalábbis nagyrészt és többségében) szlovákok (tótok) tették.
Valószínűleg emiatt igyekeznek egyrészt letagadni, egyrészt elbaggatellizálni az akkor és ott történteket.
Bezzeg, ha magyarok lettek volna, akkor lenne csinnadratta meg kitüntetés meg emlékérem meg nyugdíjkiegészítés meg állófogadás meg ingyen kaja-pia meg még kitudjami!!!
De így nem jár semmi!!!Legfeljebb az, hogy letagadják, ill. röhejesnek állítják be az egészet!!!(Mintha máshol nem történtek volna ironikusnak is mondható események Magyarországon, 1956-ban.)Igazi magyar tempó és mentalitás!!!Gratulálok!!!
Akadnak még nem publikált szálak.
-Nebehaj József (ma is kesztölci lakos) édesapját az oroszok lelőtték, amikor éjjel -a délutáni műszak után- a Magosira ment tűzőrségben váltani a feleségét. Az oroszok akkor Simonek Lukácsra “vadásztak” és az éjjel felbukkanó alakról azt hitték, hogy őt látják, és lelőtték. Másnap, amikor az áldozatot elszállították a Felszabadulási uton zúgolódó tömeg fenyegetően kiabált az oroszokra, azok géppisztolyt irányítottak a tömegre, és feltett kézzel kellett a falhoz állni. Ezt azért is tudom, mert én is apró gyerekként ott voltam, és feltett kézzel a falhoz lapulva éltem át életem első halálfélelmét. /Ez már a forradalom leverése után történt./
-“Marschall” néven ismert (a pontos nevét nem tudom. Az akkori hallomásaim szerint a spanyol szabadságharcban vett részt) orosz-szimpatizáns könyvtárát a “forradalmárok” kidobálták az udvarára, és elégették. Erre azért emlékszem, mert a szüleim tőle vettek előtte egy pincét és annak a vételára is benne volt a könyvekben, így az is elégett. Becsületes ember volt a “Marschall”, mert bár nem volt még papíron rögzítve a pénz átvétele, azt elismerte.
-Úgy olvasom sokan pletykának érzik amiket hallani a Kesztölcön akkoriban történtekről, pedig nagyrészt igazak. Én sose felejtem el, azt sem, amikor orosz tankok dübörögtek át a falun, és mi elbújtunk a kertünk pincéjében. Rengett a föld, azt hittük itt a vég. Apám hentesként disznót volt vágni valakinél,és éppen akkor jött haza, amikor az orosz tankok átvonultak a falun. Persze nagyon féltünk, hogy apámnak baja lesz, de szerencsésen hazaért. Akik most azt mondják, hogy az egész “kesztölci történet ” kitaláció, azoknak halvány fogalmuk sincs arról, amiket akkor átéltünk.
A faluban még évekig láttunk ballonkabátos idegeneket, akikről még mi gyerekek is tudtuk, hogy AVH-sok, és Simonek Lukácsra “vadásztak”. Simonek Lukács szülei a mi házunkkal szemben laktak, és utólagos elmondások szerint állítólag náluk bújkált évekig, és a padlásukról sokszor látott minket.
Én arra is kristálytisztán emlékszem, amikor egy vasárnap délután (56-ban) mentem az utcán, és az akkori Pártház (kb. a mostani Polgármesteri Hivatallal szemben, az ABC) előtt megállt egy teherautó, és láttam ahogy pakolták le róla a fegyvereket.
Éjszaka szinte folyamatosan lehetett hallani fegyverropogásokat, azt azóta sem tudom kik lövöldöztek és hol, de ijesztő volt.
Amennyire eufórikus volt a hangulat a forradalom alatt, annyira letargikusak voltak voltak a forradalom leverése utáni idők.
Az 56-os eseményeknek egyre kevesebb hiteles tanúja él.Azóta 55 év telt és az akkori 18 évesek(amit ebből a forradalomból érzékletek) már 70 felett vannak,nem biztos,hogy megfelelő memóriával.
Én 10 és fél évesen azonban tisztán emlékszem arra, hogy már 22-én este nemzeti színű karszalagos embereket láttam teherautókon valahova menni.és egész éjszaka lehetett hallani az autók zaját.Reggel iskolába menve a kapuban állt valamelyik tanárunk,és azt mondta vegyük le a piros nyakkendőt(akiken kék volt azok a kéket,és menjünk haza mert nincs tanítás.A tanítás megkezdéséről majd értesítenek.Örömmel tettünk ennek természetesen eleget.
Hogy ezek után mi és hogyan történt,azt csak a rádióból,vagy a szülők beszélgetéseiből lehetett tudni.Néha sorozatlövések hallatszottak,néha kenyérért kellett sorba állni,néha lementünk a pincébe-néhány percre-
néha néhányan a környékről összeverődtünk és elindultunk nézelődni.Így láttunk olyan katonakabátos gyerekek holttestét a Rózsák terén,vagy a Hutyra F. téren,akik nem lehettek 15-16 évesnél idősebbek és a kabát teljes hosszuságukban rajtuk volt,mellettük-amit én láttam-szuronyos puska-.
Ilyen visszaemlékezésekkel azóta sem találkoztam,de vannak olyan emlékeim is,mint a kőrúti könyvesboltból kihozott könyvek elégetése,vagy a Szófia u. sarkán levő ház utcai falának leomlása,vagy az Aradi u. sarkán fejjel lefelé felakasztott ember.56 után egy tábla is volt a falon.De vannak emlékeim a Sztálin szobor eltávolításáról,és a mai Andrássy út akkor Sztálin út márvány táblájának kivéséséről,és összetöréséről.Magyar Ifjúság útja lett belőle.Persze ezek csak olyan foltok,ami nem nevezhető visszaemlékezésnek,de számomra fontos,mert akik írnak ezekről a dolgokról akkor még nem is éltek és nem élhették át az akkori hangulatot.