Rövid időn belül a második cikk jött szembe arról, hogy az álhírekkel való rémisztgetés mennyire túlhájpolt volt az elmúlt két évben. Január közepén mutattam be Tim Harford írását, amelyben az újságíró azt javasolja: egyfajta újévi fogadalomként hagyjuk abba az álhírek miatti panaszkodást. Most pedig itt van Brendan Nyhan, a Michigani Egyetem politológus professzorának cikke, aki két év kutatásai alapján mondja el véleményét az álhírek hatásairól.

Cikkében Nyhan az Orson Welles-féle, híres/hírhedt rádiójáték sajtóbeli tálalásához hasonlítja a kamuhírekkel kapcsolatos diskurzust. Mint arról korábban írtam, Welles ufótámadással riogató rádiójátékáról mindenki tudni véli, hogy hatalmas pánikot váltott ki: az adás után a hallgatók az utcára rohanva jajveszékeltek Amerika-szerte. Médiakutatók szerint azonban a pánik korántsem volt akkora, mint azt a korabeli lapok szerették volna beállítani; a jelenséget csak azért fújták fel, hogy befeketítsék a reklámbevételeiket elhappoló új médiumot, a rádiót.

Hasonló történik Nyhan szerint most az álhírekkel is: az online félrevezetés szerinte is probléma, de ennek csupán egy szeletét jelentik a közösségi oldalakon keresztül terjedő álhírek.

Bizonyítékok hiányában

Nyhan szerint az álhírek terjedését sokáig csak nézettségi és megosztási számok alapján értékelték, és nem voltak adatok ezek hatásáról, valamint arról, hogy az álhíroldalak olvasói honnan informálódnak még. Saját kutatásai azonban rámutattak: a 2016-os választás előtt létrehozott álhíres oldalak látogatói nagyobbrészt amúgy is keményvonalas trumpisták, kisebbrészt pedig hard-core clintonisták voltak. Azaz határozott elképzelésük volt arról, hogy kire szavaznak, amiben ezek a cikkek legfeljebb csak megerősítették őket. De még nekik sem ezek a szájtok voltak az elsődleges forrásaik – sőt elenyésző részben tájékozódtak ilyen oldalakról.

Az elérési számoknál fontosabb Nyhan szerint, hogy kire voltak hatással az efféle hírek. Az ezt vizsgáló kutatások sem hoztak nagy meglepetéseket: az emberek azoknak az álhíreknek hajlamosak bedőlni, amelyek már amúgy is kialakult álláspontjukat, pártpreferenciáikat erősítik meg. Mindezek alapján a kutató azt állítja: nincs bizonyíték arra, hogy az álhírek tömegek szavazási preferenciáit változtatták volna meg, és ezáltal befolyásolták volna a 2016-os amerikai választás kimenetelét.

Feladatok azért vannak

A fentiek azonban Nyhan szerint se jelentik, hogy az álhírekkel ne kellene foglalkozni. Lehet, hogy választásokat még nem döntenek el, de negatív hatásaik azért vannak: például rombolják a társadalmi párbeszédet, valamint a sajtóba és a politikusokba vetett bizalmat. Épp ezért tanulmányozni kell, hogyan lehet az álhírek ellen hatékonyan küzdeni.

A tényellenőrző oldalak munkája segíthet abban, hogy egy adott álhíres oldalt a helyén kezeljenek az olvasók, de nem lehet elvárni tőlük, hogy minden online felületen megjelenő információt ellenőrizzenek.

Szükségszerűnek gondolja Nyhan az algoritmusokon alapuló tényellenőrzést is, ami viszont tovább növelheti a platformokat üzemeltető cégek befolyását a politikai párbeszédre. És egyáltalán nem biztos, hogy ezek a cégek mindig a helyes döntéseket hozzák meg.

Aztán ott van az oktatás is, amely segíthet a kritikus gondolkodás fejlesztésében, de egyrészt nehéz elérni vele mindenkit (például az álhírek terjesztésében élen járó időseket), másrészt figyelni kell arra, hogy a szkepticizmus ne váltson át általános cinizmusba, azaz ne a sajtó egészével szembeni kételyeket növelje.

Nyhan szerint fontos felismerni: nem az elszaporodó álhírek okozzák a társadalom problémáit, a jelenség csupán válasz a társadalom megosztottságára. Álhírek azért vannak, mert igény is van rájuk. Ezt az igényt pedig leginkább azok a politikusok szolgálják ki, akik valótlan vagy félrevezető nyilatkozataikkal büntetlenül árasztják el a világot, tematizálva ezzel a hagyományos médiát is. Nyhan szerint ez utóbbi jelenség visszaszorítása előrébb vinne bennünket, mint a megélhetési álhíroldalak kilövése.

Fotó: Marc-Olivier Jodoin / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!