Kíváncsi voltam, milyen lehet az a könyv, amit Bill Gates a blogján előbb a 2012-es év, majd a Reddit felhasználóinak adott interjúban az elmúlt évtized legjobb olvasmányának titulált. A pszichológus Steven Pinker legutolsó könyvének, a The Better Angels of Our Nature: Why Violence Has Declined alapvetése az, hogy az erőszak a történelem folyamán folyamatosan csökkent, és – noha a híradók és napilapok tudósításai alapján ennek talán az ellenkezőjét gondolnánk – az ember még soha nem élt olyan békés világban, mint most. Pinker már a bevezetőben felhívja a figyelmet arra: tudja, hogy állításait sokan vitatni fogják, és azt sem garantálhatja senki, hogy az erőszak csökkenése a jövőben is folytatódik majd.
Hétszáz oldalas könyvéből az Urbanlegends.hu tematikájához talán az a rész passzol a leginkább, amelyben Pinker azt vizsgálja meg, valóban a 20. század volt-e az emberiség történelmének legvéresebb évszázada. Az 1900-as éveket ugyanis gyakran emlegetik így, nem egyszer hozzátéve azt is, hogy e kegyetlenségnek mi volt a kiváltója (beállítottságtól függően: az ateizmus, a darwinizmus, a kommunizmus, a kapitalizmus, a tudományos nézőpont előretörése, stb).
Tényleg a huszadik század volt a legvéresebb?
A szerző szerint ez egy tévhit, amit több tényező együttes hatása okoz. Egyrészt ha a halottak abszolút száma alapján akarjuk kikiáltani a 20. századot a legvéresebbnek, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ebben a században a korábbiaknál jóval nagyobb volt a lakosság száma is (1950-ben például két és félszer annyian éltek a Földön, mint 1800-ban, négy és félszer annyian, mint az 1600-as években, hétszer annyian, mint 1300-ban, stb.) Másrészt ott van a történelmi rövidlátás jelensége is, amelynek köszönhetően az időben közeli eseményeket – az érzelmi hatások és bővebb információforrás következtében – nagyobb hangsúllyal érzékeljük, mint a távoliakat. Harmadrészt pedig az erőszak iránti érzékenységünk is folyamatosan nőtt az évszázadok során: míg egy kivégzés például egykor mindennapos vásári mulatság volt, ma a világ nagy részén elfogadhatatlan és embertelen horror.
Az ember által okozott húsz legnagyobb katasztrófát a világ aktuális népességével súlyozva Pinker azt találta, hogy az 55 millió halottal abszolút első helyezett második világháború a relatív lista kilencedik helyére csúszott, ráadásul e világégésen kívül más huszadik századi mészárlás nem is került a top 10-be.
Trendet viszont a mészárlások kialakulásában Pinkernek a megfelelő súlyozások után sem sikerült megállapítania. Egy bővebb – százas – háborúlistát koordináták közé szorítva azt találta, hogy a történelem nagy mészárlásai egyenletesen oszlottak el az idők során. S bár úgy tűnik, az utóbbi kétszáz évben a “kisebb” háborúk megszaporodtak, Pinker szerint ezt akár az is okozhatja, hogy e korokból vannak részletesebb információink, és a régmúlt “kisebb” csatáinak emléke ködbe veszett az évszázadok során. Vagyis ahogy James Payne-t idézve leírja: minden olyan tanulmány, ami a halálos áldozatok számának időbeli növekedését mutatja, úgy, hogy közben nem korrigál a történelmi rövidlátással, nem mutat többet annál, mint hogy az AP hírügynökség világban dúló háborúkról szolgáltatott információi jóval átfogóbbak, mint a középkori szerzetesek írásai.
A történelmi rövidlátóságot ábrázolja az alábbi grafikon is, amelyet Rein Taagepera történész úgy készített, hogy egy vonalzóval végigment egy történelmi almanachon, és megmérte, a kötet mely évszázadokkal mennyit foglalkozott:
Az alapvető elemzői hibák feltárása után Pinker bemutatja a felemás huszadik századot, amelynek második felében – a két szörnyű világháború után – soha nem látott béke köszöntött az emberiségre. Pinker egy zérólistát hoz ennek szemléltetésére, amin többek között olyan elemek szerepelnek, mint hogy
– a század második felében nem vetettek be nukleáris fegyvereket,
– a szuperhatalmak nem vívtak egymás ellen direkt háborút,
– a legfejlettebb és a nyugat-európai államok sem harcoltak egymással, pedig utóbbiak egy évszázaddal korábban évente bonyolódtak újabb és újabb fegyveres konfliktusba.
Felteszi a kérdést is, hogy ennek a félévszázados nyugalomnak mi lehetett az oka. Sorra veszi a pusztító nukleáris háborútól való félelmet, a demokrata államberendezkedés elterjedését, a liberalizációt és a világégés után kialakult integrációkat, de mivel egyikben sem találja meg a tartós béke egyedüli okát, az emberi tényezők és a gondolkodás, továbbá a jogi környezet változása felől is megközelíti a kérdést.
Ezeket azonban mind egy-egy teljes fejezetben teszi meg, aminek részletesebb kifejtése túlmutat a bejegyzésen. Akit ennél mélyebben érdekel a könyv, az Amazonon megtalálja. Vitatkozni természetesen lehet Pinker elméletéről, de optimális esetben a teljes mű ismeretében érdemes.
(Illusztráció: fortepan.hu)
Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett a cikk, és szereted az oldalt, csatlakozz te is havi egy kávé árával az álhírek elleni harchoz.
Shaddark: “Én egy háborúról se tudok aminek lett volna értelme vagy haszna a tömegek számára”
A tömegeket kategorizálni kell. A civilek számára (de főleg az ő leszármazottaik számára) volt haszna igenis, minden erőforrásszerző háborúnak.
A katonáknak már kevésbé, mert ők a bőrüket vitték a vásárra és még ha túl is élték, több munkát fektettek be, mint amit visszakaptak belőle.
“És az alapvetés – miszerint helyes dolog más emberek életét elvenni XYZ okokból eleve egy hazugság”
Márpedig az evolúció nem ismer olyan fogalmat, hogy “helyes”. Egy faj, amely túlszaporodik véges erőforrásokkal rendelkező élettérben, halálra van ítélve. Innentől minden, ami az egyént hajtja, a a túlélés és a faj fennmaradása szempontjából “helyes”.
“Nem rossz ötlet nem azt mondom, de engem nem fognak így átverni semmilyen demagóg idióta szöveggel mint a szüleimet.”
Téged nem is kell, egészen addig, amíg van elég hülye, akiket demagógiával az orruknál fogva lehet vezetni. Hiába szüntették meg a sorkatonaságot is, cserébe sokkal jobbat kaptak. A sorkatonaság úgyis csak problémás volt, rengeteg ember, aki kihuzatta magát ilyen-olyan indokkal, meg legalább ugyanannyi frusztrált, akinek nem sikerült, szorult közéjük jó pár önjelölt Rambo is, aki IQ negatív izomagy és azt hitte ő lesz majd a brúszvilisz, közben meg egy szaros kis golyófogó lett belőle, akibe beleverték a feltétel nélküli engedelmességet. Szóval a felhozatal enyhén szólva szar volt.
Ezen segít a mostani rendszer, amikor olyanok mennek katonának, akik erre kondicionálódtak valamilyen módon a társadalom által. Még ha Rambo filmek miatt, az is jó. Ha engedelmes és alázatos, maradhat, de ha nem, akkor ellőhetik az adukártyát, miszerint “el lehet innen menni”, elvégre nem kötelező, nem úgy, mint anno a sorkatonaság.
Szóval válogatottabb anyagból dolgoznak, még ha mennyiségileg kevesebb is. Meg ott vannak a zsoldosok is, akikben bízni ugyan nem lehet, de annyira pénzéhesek, hogy pénzért mindenre hajlandóak és az ő esetükben demagógiával, elvekkel, meg hazafiassággal sem kell operálni, egyszerűen csak “virítani kell a lóvét”.
“Mi ebben a jó? Ha a tényeket nézem a háború jó 100 embernek (pénz, dicsőség, történelmi hírnév) és szenvedés, halál, sírás, fájdalom sok millió embernek.”
Valószínűleg erről az USA összes civil polgára így vélekedik, miközben pl. Miamiban sütteti a hasát a villája kerjében az úszómedencéje partján és egy köpésre az óceán.
Vagy gazdagabb arab országokban is hogy utáljatja a nép az emírt, amiért az arany BMW-vel jár és sivatagi körülmények között élő embereket sanyargat, miközben ő maga még az amerikaiakénál is fejlettebb életszínvonalon élhet ennek köszönhetően.
“Svájc se háborúzott soha mégse gyilkolják halomra a svájci embereket 10 évente…”
Az egész ország a bankszektorra épül.
“Ha szeretem a hazám akkor szeretek benne élni, a dolgait, hagyományait. Ezeket senki nem tudja “megölni” mert nem anyagi dolgok.”
Meglepődnél, hogy mennyire tud. Még háború sem kell hozzá, csak 1-2 nagybefektető meg egy pénzéhes kormány (vagy bábkormány). Letúrják a halászbástyát, építenek a helyére egy plázát. Letúrják Hollókőt, építenek helyére egy komplett lakóparkot. Letúrják Hotrobágyot, építenek a helyére egy baromi nagy szélerőmű és naperőmű parkot. És így tovább…
A nyelv a lassan beékelődő idegen szavak (csak úgy hirtelen: performansz, kontent, lájk) következtében először félig angol, félig halandzsa hibrid lesz, mint például az indiai, majd lassan az egész világ egy nyelvet fog beszélni és később már az akcentusok is eltűnnek.
A kultúra tehát az, ami háborúval vagy anélkül, de folyamatosan hódít.
“Jó duma, másfél évig voltam katona, tudod kicsi az ország, kevés a pénze – vagy észnél vagyunk vagy megszívjuk, ez ilyen egyszerű.”
Észak-Korea is kicsi ország… Spárta is kicsi volt. Ezzel nem azt mondom, hogy nekünk is katonaállammá kéne válnunk, mert a méret és a létszám így is relatív hátrányt jelentene, tehát nem ez lenne a legmegfelelőbb irányvonal a számunkra, csak rávilágítottam, hogy nem feltétlenül ezen áll vagy bukik minden.
“és azt sem tartom jónak hogy megszüntetik a demokráciát. Bár ennek is vannak előnyei is nem csak hátrányai…”
Ez alatt mit értesz? Arra gondolok, amit az alkotmánybíróság végül megvéltózott, a kötelező regisztráció a szavazáshoz.
Egyrészt az ország 60% körüli része jár csak szavazni. Én a regisztrációt nem tartottam volna annyira rossz ötletnek, már amennyiben jó szempontok alapján szanálják ki a selejtes részét. Aki túl hülye, az ne szavazzon. Olyan szavazzon pártállástól függetlenül, akinek megvan az alapvető képessége arra, hogy felfogja miről dönt.
“Marci aki egyetemre készül inkább azt gondolja le kellene ülni és megbeszélni…”
Itt mindig a miért a lényeg. Sok esetben Marci csak azért gondolja így, mert az ő szubkultúrájában negatívan néznének rá, ha bárkit is fizikailag megfenyítene, (vagy mert fél és éppen ezért szimpatikus neki ez az erőszakmentes szubkultúra) míg Kolompár Józsika szubkultúrájában akkor néznek rá ugyanilyen negatívan, ha visszahőköl (mert az a félelem jele) vagy ha alulmarad a küzdelemben (mert akkor Sanyika lesz az új raj csávó.
Az erőszak egy alacsony szintű küzdelmi forma (van attól még alacsonyabb is), és itt most az “alacsony” jelzőt nem pejoratív értelemben használom. Például a magas embert is könnyebb tökön rúgni, mint állcsúcson verni. Ennél fogva bármilyen “harcmodort” is választasz, az előnnyel rendelkező féllel szemben álló fél mindig az adott “harcmodortól” alacsonyabb szinten próbálja meg a következő csatát megnyerni, egészen addig, amíg 1. meg nem nyeri 2. el nem érkezik a legalacsonyabb szintre, ahol ugyancsak kikap.
Senki nem korlátozza a 10 diplomás, 180 IQ-s zsenit, hogy emellett fekete övet szerezzen valamilyen harcművészeti ágban és így fizikai összecsapásban is felülkerekedjen “Kolompár Józsin”.
Persze az akciófilmek népszerű mozzanatát példaként hozva, mikor a “jó” becsületesen küzd, megvárja, amíg az ellenfél felkel a földről, összeszedi magát, miközben az ellenfél még félholtra verve is igyekszik hátba támadni csak két lehetőség maradt. A bebörtönzés vagy a likvidálás.
A szintek tehát nem azért vannak, hogy “jó és rossz” skálán helyezzük el őket, hanem helyén kell kezelni. Akinek megvan az intelligenciája, az nyilván a számára elérhető legmagasabb szinten fog “harcolni” és (ha csak nem kényszerül olyan szubkultúrába, ahol kénytelen az ottani szabályok szerint játszani) olyan társaságot igyekszik találni magának, akik hasonló szinten vannak, így konfliktus esetén hasonló “harcmodorban” küzdenek meg egymással.
“Ha háborúba született volna Einstein, most nem ismernénk a relativitás elméletet.”
Ha pedig egy szegény országba vagy szegény környezetbe, akkor valószínűleg elsikkadt volna a tehetsége. A háború időszakos az előbbi pedig sok esetben állandó vagy tartós.
“Ha fele ennyi háború lett volna most lenne 3 Einsteinünk, 5 Newtonunk és még sorolhatnám vég nélkül a százszor annyi sikeres tudóst mint amennyi lehetőséget kapott az élettől mert szerencséje volt és békeidőbe született.”
Ha a világ összes embere normális oktatási rendszerben tanult volna, akkor meg már rég hipertérben ugrándoznánk galaxisról-galaxisra.
De szerintem itt visszaterelhetnénk a témát az eredeti medrébe a különböző elméleti potenciálokon való, bizonyítékok hiányában találgatásokra alapozva sehova sem vezető vitánkról. :)
De abban szerintem megegyezhetünk, hogy a társadalom szempontjából teljesen mindegy, hogy a potenciális tudós golyófogó lesz háború miatt vagy drogos kiégett sikertelen lúzer más tényezők miatt, egyik esetben sem fogja tudásával a társadalmat szolgálni.
Ezzel szemben egy háború során erőforrásokat zsákmányoló fél lehetőséget teremthet, hogy a következő generációban már jobban odafigyeljenek a tehetségekre és egyengessék az útjukat.
“de ha nincs a háború valószínűleg öngyilkosok lesznek 40 évesen a cél és értelem nélküli életben, ahol semmihez sincs se tehetségük, se szorgalmuk hogy tudást szerezzenek…”
Jaj, mennyi ilyen ember él vígan, hedonizmusba temetkezve békeidőkben. Az öngyilkosságon való agyalás pedig (súlyos és fájdalmas betegségek hiányában) a túl intelligensek sajátja, akik nem találják a helyüket a társadalomban. Meg manapság már divattá is vált, de ettől most tekintsünk el.
“Ez szerintem szemantikai félreértés köztünk, én a háborút (tudod – halál, fájdalom, csonkítások, vér, sok-sok temetés) és a küzdelmes életet nem keverném össze.”
Ha a szenvedés fokában mérjük, akkor én inkább a golyó általi halált választanám, mint például gyógyítható betegségben való halált, vagy a lassú szenvedést, tudván, hogy nem tudom kihozni magamból a maximumot, mert a rendszernek arra volt “energiája”, hogy motiválja az anyákat, hogy megszüljék gyereküket, de arra már nem gondolt, hogy mit csinálnak ezzel a sok gyerekkel, akik közül soknak még munkát sem tudnak adni, nemhogy jól fizető munkát, amiből meg is tud élni. Vagy éppen akár boldog tudatlanságban éljek alacsony színvonalon egy gettóban. Ti. attól még nem lesz jó és optimális valaki élete, mert jól érzi magát benne. Az alkoholista is sokszor jól érzi magát, vagy a drogos, aki be van lőve. De ez akkor sem lesz optimális életforma, ha valaha feltalálnak olyan drogot, ami nem káros és 90 éves korodig lőheted vele magad.
Shaddark: Magyarul krízishelyzetben te hanyatt-homlok menekülnél, itthagyva a hazádat, hogy idegenek belakják és a magyarokat csicskásnak használják.
Erre igazán nem tudok mit írni, inkább hagyjuk ezt az eszmefuttatást. Maradjunk annyiban hogy mi nagyon különbözünk egymástól.
Shaddark: még egy gondolat az Emersonhoz intézett írásodhoz, először idéznék tőled: “Ezek mindig visszavetették a társadalmakat, sose vitték előre”
Ez az amiben abszolút tévedsz. Szinte az összes fejlett eszköz katonai fejlesztés volt, vagy annak mellékterméke lett. A számítógép, a GPS, a mikrosütő, az atomreaktor és még egy sor más dolog.
A háború pont hogy előrébb vitte az emberiséget, és tudod miért? Mert amikor a létezés a tét, akkor egy társadalom kénytelen összekapni magát és okosabbnak lenni az ellenségnél.
Emerson:
Erőforrás szerző háborúk. Én azt látom a történelemben hogy a nagy hadviselőket mezei szimpla lustasággal legyőzték azok akiket gyarmatosítottak. Nem jószívűségből mondtak le arról a sok “erőforrásról” ami velük járt, hanem mert többe került fenntartani a gyarmatokat mint nélkülük élni.
A pénzvilág sokkal hatékonyabban gyarmatosít már mint bármilyen katonai erő, ráadásul a költségeit is át tudja hárítani a meghódítottra, nem a hódítónak kell annak csillagászati árát fizetnie.
Ezt csak megérzésre és nem statisztikára támaszkodva írom de szerintem és az általam olvasott hírek szerint is az amerikai népnek is sokba kerültek a háborúk, roszabbul is élnek mint előtte. persze lehet fogni a válságra ezt is, én pedig el is hiszem hogy ha állami költségvetésből párezer milliárdot kiadtak bombázásra attól ők gazdagabbak lettek, ja. mert az olajkitermelés nincs ám állami kézben ott sem. Az emberek fizetnek, összehúzzák a nadrágszíjat hogy ne legyen “terrorveszély” cserébe páran brilliárdosból csilliárdossá lesznek. Mondjuk 10-en…
Svájcot hoztam példának mert kicsi mint mi is, de írhatnék 30 másik kis államot is amik nem kimondottan háborús népek, mégis sokkal vagy legalább olyan jól állnak mint a nagy háborús nemzetek. Belgium, Ciprus, Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország… Mind 30.000 GDP/PPP felett. (M.o. 16.000). pedig mi aztán minden háborúban ott voltunk, ha kell ha nem. Mert a háború kockázati tényező is, ha üzletként kezeljük mert azt merjük mondani hogy megéri, akkor ezzel is számolni kell.
Mellesleg nem éri meg, max. akkor ha a fennmaradás a tét. Szlovákiának megérte mert lett országuk. Nekünk már volt, igenis butaság volt elmenni kettőbe is.
A szint ahol harcolunk. Amit írsz az egy olyan helyzet ahol adott mert aki okos az nem lehet harcművész pl… Ez azért nem így van. Választás kérdése nálam pl. Ha akarom agresszióval, ha akarom ésszel, ha akarom lélekkel döntök, ez rajtam múlik. Persze van aki nem, fiatal korban ez különösen igaz lehet adott társadalmi rétegben, így rossz példát írtam neked. De én más világban nőttem fel mint te, ezért másként tapasztaltam ezt.
Én azt sem látom hogy a hadiipar hű de turbózná a fejlesztéseket. Sőt. Azt gondolom a legköltséghatékonyabb ipar. Hacsak a papírtalpú bakancs amiben lefagyott a magyar honvédek lába a ii. vh.-ban valamiért nem számít valamiért hatalmas lépésnek a tudomány történetében :)
Ez szerintem pont olyan mint az mszp szlogen a “szavazz rájuk ők már megszedték magukat”, vagy hasonló népbutító szólamok. Számomra fura is hogy olyan emberek is képesek elhinni mint te és Xezs… Persze valószínűleg azért van mert annyira régi hogy már gyerekkori kondicionálásnak számít. A valóság teljesen más. A számítógépiparban pl. egy gyártósor összeszerelése sokezer milliárd dollár. A fejlesztések párhuzamosan futnak az eladások függvényében. Senki aki csak fejleszt ezred annyi költséget sem képes ráfordítani a fejlesztésre mint aki termel is. Nincs már régóta olyan amit gondolnak az emberek – hadiipar, kormánypénz, titkos laborok… nincs olyan ország amelynek a teljes gdp-je felérne pl. az Intel cég fejlesztési költségével. Azaz ha valamelyik ország becsukná az összes óvodáját, iskoláját… és minden bevételét katonai fejlesztésre fordítaná akkor sem tudná utolérni a multi cégeket. Ezért most ők a fejlett technológia, és nem a katonaság.
Ti. attól még nem lesz jó és optimális valaki élete, mert jól érzi magát benne.”
Hát erre nem tudok mit írni. Sajnálom hogy így látod, remélem egyszer eljutsz lelkileg is egy olyan szintre mint amilyenen agyilag jársz.
Fankadelit idézem jobb híján: “Az élet értelme hogy átéld.”
Emerson: Elfelejtettem a végére írni, ha nem lenne egyértelmű a többi sok dologban egyetértek veled.
Xezs:
Igazából Emersonnak adott válaszban a neked szánt is benne van, külön még ennyit:
“Shaddark: Magyarul krízishelyzetben te hanyatt-homlok menekülnél, itthagyva a hazádat, hogy idegenek belakják és a magyarokat csicskásnak használják.”
Most is csicskásnak használják a magyarokat. Csak ennek a használatnak te és én fizetjük az árát, nem ők tartanak fennt katonaságot sok pénzért rendszabályozni, helyette olyan szűkítik a lehetőségeket hogy azt választhassuk csak ami nekik jó. Van talán magyar áram, gáz, víz?… Amit keresel vissza is adod nekik mert náluk vásárolsz, az ő termékeiket veszed, az ő áramával világítassz… Nincs különbség, semmi. Csak így olcsóbb. Nekik. És így nem lázadsz. Mert azt hiszed hogy szabad vagy, más népek hódításáról álmodozhatsz amíg lenyúzzák az utolsó bőrt is rólad az ő világukban az ő játékszabályaik szerint.
A számítógépeknek semmi közük a katonasághoz. Ott logikai áramköröket használtak, a korabeli megoldások nem voltak elég megbízhatóak hogyí foglalkozzanak velük. Még ma is a kiemelt, fontos helyeken inkább plc modulok bannak nem számítógépek. Egy bug a gépben nem nagy cucc otthon, de ha a rakétasilót vezérelné…
Amikor katona voltam c64-eseken írtam programokat, otthon már pc-m volt akkoriban. Nyertem országos pályázatot is, a minisztériumban találkoztam más számítógépesekkel is íg tudom hogy máshol sem volt másként az országban.
A fegyverek nem bonyolult dolgok. Semennyire nem jut előrébb az ember velük a tudományban. Ami előrébb visz az az elmélet ami alapján működik – de azokat meg nem a katonaság fejleszti. lsd,. a Curie házaspárnak sem volt köze a katonasághoz, sőt atomerőművek is lennének ha nem lenne atombomba akkor is.
De tudok 100 másik példát is, amikor elér a tudomány egy bizonyos szintre amire az emberiségnek igénye van egyszerre (nagyjából) többen is felfedezik, feltalálják azt. A katonaság egy országban időben lép és lefoglalja, fél évre rá a másikban szabadalmaztatja valaki ugyanazt. Pl. titkosítás.
A mikrosütőt Percy Spencer találta fel, volt már akkor 200 másik találmánya is. Nagy feltaláló volt, de nem volt katona. Nekik dolgozott egy radar fejlesztésén amikor felfedezte véletlenül az elvet – ennyi igaz a katonai szálról. De vele majdnem egyidőben két másik országban is felfedezték amúgy…
A gps valóban katonai célú, bár amint kijöttek az első grafikus mobilok amúgy is “feltalálták” volna. Addig csak nekik volt igényük rá. Mert ez így működik, nem úgy hogy a katonaság hű de előrébb jár. Minek járna, fejlesszen a multi, ők meg beseprik a hasznot, nekik ez ideális. A hidegháborúban másként volt, de az egyszer volt a történelemben, és nem konkrét háború, mert az lerombol, nem épít. A verseny meg erősít. A filmekben másként van tudom, de azok filmek és pont az a céljuk hogy eladják az embereknek hogy miért fizetnek ki a közösből a képviselő cégének egy 10 dollárból előállítható fegyverért ezret.
valóban különbözünk sok mindenben. De ez jó dolog, ha mindenki én lennék értelme sem lenne a létezésnek, vagy legalábbis unalmas lenne az élet. Ám írhatsz nekem nyugodtan (ha nem zaklat fel) bármit :) Én úgy gondolom hogy ha más emberek véleményét elolvasom abból tanulok, tapasztalatot szerzek, néha át is értékelek dolgokat. Ha idegesít amit olvasok az is az én problémám. Ha nem tetszik akkor valamit még magamban nem fogadtam el, amire meg nem baj ha felhívod a figyelmem. A tükröt összetörni mert nem tetszik amit látok benne szerintem a legnagyobb gátja a fejlődésnek, inkább magamba szoktam nézni ilyenkor. vagy legalábbis próbálok :)
Teljesen természetes, hogy egy birtokolt földterület költségekkel is jár, nem csak haszonnal. Ha a haszon kevesebb, mint a fenntartási költség, akkor lepusztul és még értéktelenebb lesz.
Turizmus, mezőgazdaság, vagy bármi, amire még használni lehet, miután kitermeltek minden szükséges erőforrást és azok elfogytak. Ha ezek se működnek, akkor olcsóbb, ha feladják.
“pedig mi aztán minden háborúban ott voltunk, ha kell ha nem.”
De mi szövetségesként. Az iskolában sem az fog a legnagyobbat szívni, aki a másik gyereket összeveri, hanem aki a másik gyereket összeverő mellől előlépve jól belerúg még kettőt a földön fekvő, összevert gyerekbe.
Kívülállók számára morálisan elítélendő a nagyobb, erősebb “szoknyája mögül” hadakozni, másrészt ha a vereséget szenvedő fél bosszút akar állni, előbb fogja kiélni bosszúvágyát a kicsin, amikor nincsenek mögötte a nagyok, mint a nagyon, akitől még mindig fél.
Ráadásul a kétszínűségével a bizalmat is eljátssza mindenhol. Még az sem fog bízni benne, akinek a szövetségese volt, mert ő is tudja, hogy ennyi erővel lehetett volna a másik fél szövetségese is, ha azokat esélyesebbnek tartotta volna.
Ezek vagyunk mi. Mikor a német-rómaiakat tartottuk esélyesnek, akkor mellettük álltunk, mikor a Habsburgokat, akkor mellettük, mikor a nácikat akkor azok mellett, utána a szovjetek mellett, majd végül napjainkban az USA meg az EU mellett.
Aztán néha még ennek fokozásaként abszolút irreális tetteket is végrehajtunk, mint az örmény-azerbajdzsáni esetben.
Ilyen országban én se bíznék külföldi befektetőként.
És akkor még egyelőre csak a bizalmi kérdéskört tárgyaltuk. Nem beszéltünk a negatív GDP-ről (igaz, javuló, de kis mértékben), ami szintén nem túlzottan kedvez a befektetői kedvnek.
A háború csak akkor kockázati tényező, ha aránylag egyenlőek a feltételek. Egy oroszlán és egy gazella esetében nem beszélhetünk egyenlő feltételekről.
“Választás kérdése nálam pl. Ha akarom agresszióval, ha akarom ésszel, ha akarom lélekkel döntök, ez rajtam múlik.”
Ezt én sem vitattam. Aki ésszel él, annál választás kérdése. De ha összeakad egy olyan féllel, aki nem ésszel él, akkor vagy alkalmazkodik az ő harcmodorához, vagy alul marad. Persze utána megmagyarázhatja önmagának a lilára vert fejével, hogy ő helyesen cselekedett és az erőszak elítélendő, de ettől még ugyanúgy fájni fog neki hetekig még a pislogás is.
Aki az intelligens érvekből is csak azt veszi le, hogy “Mivan, most keménykedsz, gecigyerek? Okosnak képzeled magad?” – annak még az érv is csak olaj a tűzre, hogy megüssön.
Persze ésszel szintén lehet minimalizálni és korrigálni, de elkerülni teljesen nem. Ha nem ütsz vissza, megúszhatod 1-2 ütéssel is. Ha nem szólsz vissza, esetleg csak lökdösődnek és leköpnek. Ki-ki, tűréshatárán belül (és a kockázatok elemzése mellett) eldöntheti, hogy számára melyik taktika a legjobb.
De attól még ott, az adott helyzetben igencsak meg lesz alázva egy alacsony szintű “harcos” által. Mert hiába fogják az akkori szemtanúk együttérzően mondani neki, hogy “Jól tetted, hogy nem ütöttél vissza” meg “Ilyen állatokat börtönbe kéne zárni.” és hasonlók, de akkor, abban a helyzetben vagy csak a meredt szánakozó tekintetek lesznek, vagy esetleg röhögnek is a helyzeten. Vagy visszahúzódva csendben örülnek, hogy nem ők vannak az áldozat helyében.
“Én azt sem látom hogy a hadiipar hű de turbózná a fejlesztéseket. Sőt. Azt gondolom a legköltséghatékonyabb ipar. Hacsak a papírtalpú bakancs amiben lefagyott a magyar honvédek lába a ii. vh.-ban valamiért nem számít valamiért hatalmas lépésnek a tudomány történetében :)”
Aki olyan hülye vagy fanatikus, hogy háborúzni megy, annak mindegy. Aki kényszerből megy, annak szintén mindegy. Ők statisztikában mérik az embert, ha megspórolnak x összeget, de y embernek lefagy a lába a matematikai mérleg dönti el, hogy megéri-e vagy sem. Persze van, amikor hibáznak, tévednek, mint mindenki.
De csak sorolom: műhold, mikrohullámú sütő, internet, atomerőmű, GPS amiket mind a hadiparnak köszönhetünk.
“nincs olyan ország amelynek a teljes gdp-je felérne pl. az Intel cég fejlesztési költségével. “
De míg a hadiparban valóban forradalmi fejlesztések történtek, addig a cégek az állóvízben éppen fejlesztgetnek, hogy fenntartsák a ciklikus jövedelmet. Ritkán jön ki szignifikáns újdonság, addig a korábbi változatokat reprodukálják újra és újra, minimális változtatásokkal.
“Ami előrébb visz az az elmélet ami alapján működik – de azokat meg nem a katonaság fejleszti. lsd,. a Curie házaspárnak sem volt köze a katonasághoz”
De sokan azért kaptak elegendő pénzt a fejlesztésre, mert a katonaság lehetőséget látott benne.
“Nekik dolgozott egy radar fejlesztésén amikor felfedezte véletlenül az elvet – ennyi igaz a katonai szálról. De vele majdnem egyidőben két másik országban is felfedezték amúgy…”
De nem lett volna kenyérre sem pénze, nemhogy fejlesztésre, ha valaki nem támogatja őt. És a felfedezést követő kereskedelmi terjesztés sem indult volna meg. Vagy csak lassabban, sokkal később.
Emerson:
Első bk-el egyetértek teljesen.
A másodikat értem már hogy mire utaltál – ha egy konfrontációban ketten vagyunk a másik döntése pont annyit nyom a latban mint az egyiké, így nem csak az én döntésem a végkifejlet – ez igaz.
A harmadikkal még mindig nem értek egyet – infós vagyok talán azért nem.
Amit én látok az az, hogy a katonaság / más szervek semmivel nem járulnak hozzá a fejlődéshez, sőt, inkább mint egy pióca rátelepszenek és nem engedik fejlődni őket.
Pl. mobilhálózatok is jobbak és olcsóbbak lennének ha nem kellene biztosítani a hozzáférést a titkos szolgálatok és más csoportoknak, internet dettó, a meglévő most működő szabványokhoz semmivel nem járultak hozzá csak a bevezetésüket nehezítik azzal hogy az ő pióca üzemmódjukhoz alkalmazkodniuk kell az új dolgoknak.
A processzorok fejlődésében sincs semmi szerepük, pénzt csak a filmekben adnak ilyesmikre, az életben ezek akkora összegek hogy a katonaság cakkom pakk évi költségvetése lenne bármelyik államban.
Az idézett úriember a 200 másik találmányából vígan megél jómódban ha nem talál fel aztán semmit sem, nem volt igazán szüksége rá, nem munka volt ez neki, hanem életcél, hivatás szerűen “dolgozott”.
A katonaság nem is indított kereskedelmet, ez nekik nem céljuk. A céljuk az, hogy ha találnak valamit ami felkelti az érdeklődésüket azt letitkosítsák, elrejtsék az emberek elől. Persze amiket feltalálnak mert már igény és lehetőség van rá, azt egy időben többen is fel szokták, ezért hiába erőlködnek – Így marad a marketing duma jobb híján. Hogy ők milyen hasznosak :) De nélkülük is pont annyi találmány lenne mint velük van, csak valamivel gyorsabb lenne a neted és olcsóbb a telefon költséged. Na meg valamivel hamarabb jönnének ki az új dolgok.
De írd össze mi az amit használsz a 21. században nap mint nap és hasznos, jó dolognak tartod. Aztán nézz utána a neten hogy ki fejlesztette. Nem fogsz olyat találni ami a hadiipar terméke.
Nekem is ezt tanították már gyermek koromban is, de nem igaz. Szakmámból kifolyólag, és mert dolgoztam egyetemen illik tudnom mit hogyan és kik fejlesztettek az informatikában, elektronokában, én semmit nem tudok ami hadiipari termék lenne. Olyat többet hogy valaki kitalálta, aztán “elkobozták” nemzetbiztonsági okokból, és fél – egy – kettő évig – míg mások is törvényszerűen fel nem találták – titkosították. A hadiipar pióca és nem fejlesztő iparág.
Még egy dolgot erről. Ha logikusan végig gondolod – van egy szervezet mely nem profit orientált. Mindegy ki mit csinál ugyanannyi a pénze. A fontossági sorrend állandó, hiszen hadi dolgoknál nem az számít ki milyen tehetséges, hanem hogy mióta van a szervezetben, kik a rokonai, milyen társadalmi eseményeken vesz részt kikkel… Szerintem a működése pont ugyanaz mint bármilyen szocialista vállalatnak.
Hogyan lehetne eleve innoatívabb mint a termelő, versenyhelyzetben lévő cégek? Szerintem ha nem csak a tapasztalatokra támaszkodva jelentem ki hogy nem az, elméletileg sincs esélye a központosított hadiiparnak nagy fejlesztéseket eszközölni – ha ez működne még mindig szocializmus lenne itt, – sőt már amerika is szoci ország lenne…
Shaddark: “A processzorok fejlődésében sincs semmi szerepük, pénzt csak a filmekben adnak ilyesmikre, az életben ezek akkora összegek hogy a katonaság cakkom pakk évi költségvetése lenne bármelyik államban.”
Abban éppen nem, de például… http://mashable.com/2012/03/19/the-pirate-bay-drones/
Egyébként nem feltétlen informatika. A műholdaktól az űrtechnológián át az erőforrások kitermeléséig, rengeteg mindenben segédkezett a múltban.
De ismét megjegyezném, egy szóval nem tagadtam, hogy a hadsereg felett ne járt volna el az idő, lévén a gyarmatosításos, háborús korszak felett is eljárt már az idő, de ettől még a múltbéli szerepüket kár lenne elbagatellizálni.
Nézetkülönbségek vannak. Én például valószínűnek tartom, hogy ha háborús időket élnénk, már lennének kvantumszámítógépek is. Jelenleg a piacnak nem érdeke.
Egyébként az alapvető különbség, hogy a piac mindig csak kicsiket ugrik, de stabilan, hogy legyen ciklikus profit. A hadipar pedig krízishelyzetekben hatalmas innovációkat vezet be, de egyrészt sokára jut el a lakossághoz és amiket írtál is, hogy titkolóznak, stb.
A hadipar ha valamit pénzel, akkor az a hatékonyságra törekszik. Talán ezért is csinál forradalmi dolgokat.
Vegyük például az akkumulátorok kérdését. A legelemibb dolog, minden használati eszközünkben van, a mobiltelefonban, a laptopban és már az elektromos autókban is. Mégis nevetségesen alacsony a teljesítménye.
Ha a lét a tét, hogy hetekig, hónapokig áramforrás nélkül bírnia kell, akkor a hadsereg ki fog hozni egy olyan technológiát, ha elegendő forrás áll a rendelkezésére, hogy bírni fogja addig.
De egyik kereskedelmi cégnek sem érdeke, hogy ugyanezt egy hirtelen ugrással megtegye. Az állóvízben elég volt, hogy pár napig bírja. Most, hogy mindenki panaszkodik, hogy az új okostelefonjai egy teljes 24 órát sem bírnak ki újkorukban, megint előrukkolnak majd valami kis változással, hogy ezek is bírják majd pár napig. De ne tovább, mert az nem lenne jó üzlet.
“de ettől még a múltbéli szerepüket kár lenne elbagatellizálni.”
Igen, ez igaz. Én a hidegháborút pl. nem tartom háborúnak. Attól eltekintve hogy amelyik nép végletekig buta népességét rá tudták venni hogy háborúzzon xyz nemzettel, mert ők genetikailag okosabbak, szebbek, jobbak, erősebbek… és mutassák meg ezt, azt rávették és eladogatták a fejlesztéseiket nekik. Persze megspékelve egy-egy 3000 éves terület vitával vagy hirtelen, “ki tudja miért épp most előjött” vallási vitákkal…
De a hidegháború egy verseny volt, ami miatt az általánostól eltérően tényleg nagyobb dolgokat is fejlesztettek. Persze akkor a cégek még kicsik is voltak, nem ez az erőviszony volt mint ma.
Ma már 1-1 cégnek jóval nagyobb hatalma és lehetőségei vannak mint bármelyik államnak, kivéve pesze Kína mert ott az állam a cég maga.
Ha szükség van valamire, van rá igény az létrejön ha a technológia a közelében jár már, szerintem is. De szerintem teljesen mindegy hogy katonai vagy civil szükség – csak igazi legyen.
Ha senki nem venne okostelefonokat mert fontos lenne számára hogy mennyit bír töltés nélkül, már jövő héten kaphatóak lennének az egy hetet egy töltéssel elmenőek :)
De ez a mi feladatunk/igényünk, nem a fejlesztőé. Amíg nem muszáj nem töri magát mert minek…
[…] érdekében a feszültségek csökkentését célzó megállapodások sorát írták alá illetve igyekeztek küzdelmüket kisebb horderejű, regionális konfliktusokra korlátozni. A szerzők szerint a rendszer valódi jelentőségét a kooperációs szándék intézményesült […]
[…] Ha szeretted ezt a bejegyzést, ez is tetszeni fog: Tényleg a 20. volt a történelem legvéresebb százada? […]