Marinov Iván Banksy Liverpoolban kiállított műve egy 18. századi papi mellszobor replikájának meghekkelése, a médiából jól ismert pixeles kitakarás eszközével. A szobor a Cardinal Sin címet viseli, és a művész karácsonyi emlékeztető ajándéknak szánja:
„I guess you could call it a Christmas present. At this time of year it’s easy to forget the true meaning of Christianity – the lies, the corruption, the abuse.” (bbc)
Banksy védjegye – mint arról korábban filmje apropóján már írtam – a láthatatlansága és arcnélkülisége. Híres akciói közé tartozik a Palesztina és Izrael közötti betonfal megfújása, arról pedig még a bulvárfogyasztók is hallhattak, hogy divatos munkáinak rengeteg celebgyűjtője van, többek között a Pitt-házaspár. Persze valószínűtlen, hogy a mai világban egy sztár arctalan tudna maradni, a sajtó azonban imádja Banksy anonim utcai harcos imidzsét, és lelkesen asszisztál a projekthez.
Mostani műve a második komoly galériás megjelenése Nagy-Britanniában: 2009-es, Bristol Museum-beli kiállítására 12 hét alatt 300 ezren voltak kíváncsiak.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Mi köze ennek a „városi legendákhoz”?
Semmi. Az UL már régóta nem _csak_ városi legendás oldal. Sőt, soha nem is volt _csak_ az.
Ötletes, de azért büszkén szélsőségesliberális ateistaként is hozzáfűzném, hogy a vallás, az egyház mint szervezet, és a papoknak, mint az egyház alkalmazottainak ténykedései azért három különböző dolog, egymással nem összekeverendők. Akármennyire felháborít engem is az álszentség, a politikába belefolyás stb, azért én nem gondolnám, hogy ez lenne a kereszténység (mint vallás) valódi jelentése.
Én pedig véresszájú ateistaként hozzáfűzném, hogy egy szobor természeténél fogva nem fog ilyen jelentéseket hordozni, mint pl. hogy „ez lenne a kereszténység (mint vallás) valódi jelentése”. A műalkotásnak az a lényege, hogy érzelmeket és asszociációkat kelt. Azokból pedig esetleg gondolatok születnek. A „jelentést” inkább mi látjuk bele a műbe, sokszor egészen ellentéteseket is, nem pedig az alkotó teszi bele. Bár általában biztos van valami kifejezni valója a művésznek.
Egyébként a szobrot szellemesnek, de nem kimagaslónak tartom. De azért lehet beszélni róla, és ha egy gazdag gyűjtő sok pénzt hajlandó adni érte, akkor meg is érdemli a sorsát…
Engem a cikkben egészen másvalami fogott meg. A szóhasználat. Biztos régimódi vagyok, meg öreg,de nem értem, hogy ez miért „hekkelése” a szobornak. Ez a szó még nemrégiben is a számítógépes kalózkodást jelentette (elnézést kérek a hekkerektől, krekkerektől, ugyanezektől angolos írásmóddal is). Amikor „palesztin fal” megfújását olvastam, először azt hittem, ellopta. Tényleg így mondják mostanában?
Janoss: A megfújást erre nem mondják, azon nekem is megakadt a szemem olvasás közben. A „hekkelés” kifejezés még elmenne, ha egy másik múzeumban kiállított szobrot alakított volna át, a saját kiállításán nem értem, miért minősül annak. De ez nem a nyest.hu blog, ide az érdekességekért járunk, nem a nyelvtani helyességért, és a mondanivaló átjön :)
Köszi, Annie, de nem kötözködni akartam. Viszont érdekes témának találom a szleng fejlődését is. Mit lehet tudni a „hekkelés” etimológiájáról?
Annie, János,
határeset mindkettő, elfogadom!