Marinov Iván A hír leadjében „hamarosan megjelenő könyvről” írnak, amelyből a Daily Mirror „idéz előzetesen részleteket”. Ha viszont megnézzük a forrásként megjelölt lapot, láthatjuk, hogy Andrea Barham „The Pedant’s Revolt – Why Most Things You Think Are Right Are Wrong” című, 2005-ös könyvének áprilisi újrakiadásáról van szó (amit a Daily Mail ugyan valóban „new book”-ként említ, de nem az, csupán a 2005-ös kiadás updatelt verziója).
De hogy valami tartalom is legyen, íme az MTI fordításából két tévhit:
A könyvből például megtudjuk: ha a struccok veszély esetén valóban homokba dugnák a fejüket, akkor megfulladnának. Ehelyett, ha veszélyt érzékelnek, teljesen mozdulatlanná merevednek, leülnek és hosszú nyakukat vízszintesen, a földre helyezve kinyújtják. E magatartással bokornak próbálják álcázni magukat, ha ragadozót észlelnek a közelben.
A könyv egy másik madártévhitet is helyrerak, cáfolva, hogy a baglyok 360 fokos szögben – vagyis teljesen körbe – tudják forgatni fejüket. A baglyok nem tudják mozgatni szemüket, és e hiányosságot pótolja, hogy fejüket valóban kivételes mértékben képesek elforgatni – ám legfeljebb 270 fokos szögben, vagyis egy derékszögnyi hiányzik a teljes körhöz.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Hát nem tudom… Ez a struccos dolog nekem sántít. Kíváncsi lennék az eredeti forrásra. A strucc egy nagydarab, erős madár, piszok gyorsan tud futni, harcban pedig erős rúgásokkal megölni is képes egy ragadozót. Nem hiszem, hogy álcázni próbálná magát, ha ragadozót lát.
A baglyos is. Mármint az indoklás. Valójában minden madár (az emlősökhöz képest) rendkívüli mértékben el tudja fordítani a fejét. És a többi madár sem nagyon mozgatja a szemét. Viszont a bagolynak a tollazata miatt nem látszik a nyaka, és emiatt olyan benyomást kelt, mintha a feje egy tengelyen forogna. Láttatok már tollászkodó, vagy alvó madarat?
A struccos dologról hallottam, ám abban a verzióban, hogy a strucc – talán pihenés gyanánt, talán álcázásként – lehajtja a nyakát, fejét a földre helyezi, és így a távolból, illetve hátulról olybá tűnik, mintha homokba dugta volna a fejét. Őszintén szólva nem volt még alkalmam megfigyelni élőben, de hajlamos vagyok elfogadni ezt a magyarázatot. :]
Janoss: így van, a madarak többsége igen nagy szögben tudja a nyakát elforgatni, s pont azért, mert átlagban kicsiny fejükben viszonylag nagy szemek ülnek, melyek kevésbé forgathatóak. No, meg a legtöbb madár repül, ez speciálist mozgás, és speciális szerveket, izmokat kíván, a nyak mozgatása is ehhez tartozik. A baglyok, mivel ragadozók, igen jól fejlett térlátással rendelkeznek (egyébként minden madár, különben hogy landolnának a faágon, stb.), és a szürkületi látás miatt igen nagy szemekkel, amelyeknél a szemforgató izmoknak kevés hely maradt.Ha nem is 360 fokban forggatja a nyakát, de ekkora területet körbe tud nézni. Erre szinte minden madár képes! Figyeljünk meg egy közönséges csirkét (ne azt, amelyik a boltban van, hanem amelyik még él)!
És még ki tudja, hány ilyen spenót-szerű átveréssel találkozunk mindennapjainkban, amit észre sem veszünk!
És a qviknál mi a helyzet a nyaktekergetéssel?
Bocs, nem tudtam kihagyni. Egyébként üdvözöllek, sok kommented tetszik nekem, de egy időben mintha eltűntél volna az oldalról – vagy csak nem volt mondanivalód?
Tovább fűzve a szót, a madarak koponyája egy bütyökkel ízesül a nyakhoz, az emlősöké kettővel, ezért fordul a madarak feje könnyebben. (Valahogy így tanultam az oskolában, a pontos szakkifejezést már elfeledtem…). De ez már szőrszálhasogatás.
Janos, pedig a baglyos az tény, úgy ahogy van, anatómiai vizsgálat megerősítette nem egyszer, a bagoly tartja ebben az állati rekordot.
A struccos rész addig tökéletesen igaz, hogy lefekszik és a földre hajtja a fejét, hogy kinézzen valaminek, de az a valami nem bokor, hanem bucka/kő, tehát a talaj része. Ez azért működik, mert képes olyannyira meghúznia magát a szárnyait lefordítva, hogy a teste nem a szokásos gömbölyded formába kerül, hanem tényleg csupán egy buckának látszik. A nőstényeknél ez már elég is lehet egy a látótérbe kerülő állat ellen, mert ők homokszínű-szürkék. A hímeknél, akik feketék továbbá azért működik, mert ahol honosak, ott ugye a folyamatos forróság miatt a délibábok a lekuporodott formáját annyira eltorzíthatják, hogy a ragadozó arra már nem figyel fel. Ez a védekezés tehát nem akkor él ha a ragadozó sprinttávban van, hanem ha a madarak több száz méterről érzik a veszélyt, netán más állatcsoportok menekülőre fogják a környéken…
A tudás nélküli okoskodás pedig sajnos nagyon megy még mindig otthon úgy látom…